A 0-9 éves korú gyerekek, hetente egy "teljes munkaidős hétnek" megfelelő időt töltenek képernyő előtt

na jó, legalábbis, ha a szerencsés franciák - 35 órás - munkahetéhez viszonyítunk. Egy - a Nickelodeon által végzett - friss felmérés szerint, amelyet a 2005 után született gyermekek körében végeztek, kiderült hogy ebben a korosztályban egy átlagos amerikai  gyerek, heti 35 órát(!) néz 

Photo: Huffington Post

tévét. Ez a szám 2.2 órával több, mint amit 2009-ben mértek és 12%-ot emelkedett az elmúlt 9 évben. Ebből a 35 órából a gyerekek egy negyede napi szinten játszik videójátékon, táblagépen, vagy számítógépen, hetente kb. 10 órát.

Magas számok ezek, különösen ha figyelembevesszük, az amerikai gyermekorvosok ajánlását, miszerint max. 2 óra/nap képernyő előtt eltöltött idő javasolt a gyermekek számára. (A pszichológusok álláspontja pedig az, hogy 2 évesnél fiatalabbak egyáltalán ne nézzenek semmilyen képernyőt.)

A cikk szerint jó hír lehet a szülőknek, hogy a felmérésben résztvevő gyerekek 80%-a azt mondta, szívesen töltene több időt a szüleivel és hogy a műsoroknál fontosabb az oktató jellegű tartalom, mint a csupán szórakoztató/népszerű tartalmak.
Az eredeti hírt, el lehet olvasni itt:
FYI, Parents: Your Kids Watch A Full-Time Job’s Worth of TV Each Week

Cybermami: Bizonyára, nem lehetett könnyű - valamilyen - a szülők számára is biztató információt találni a felmérést leközlő cikk szerzőjének. Ami engem illet, kicsit erőltetettnek tűnik ez a két "remek" hír az utolsó bekezdésben. Szerintem az egész - úgy ahogy van - lesújtó. Inkább úgy látom, ezeknek az eredményeknek maximum a TV csatorna tulajdonosai örülhetnek. Nézzük meg ezeket a számokat és fordítsuk meg a dolgot. Legyen az a kérdés, hogy a vizsgálatban szereplő 5-9 éves korú gyerekek mennyit játszanak hetente? Mivel itt Amerikában, csak 5 éves kortól van "állami oktatási intézmény" biztosítva a gyermekek számára, nehéz megmondani mi lehet a helyzet az 5 évesnél fiatalabb gyerekek esetében. Ők vagy otthon vannak valamelyik szülővel, vagy babysitter/aupair vigyáz rájuk, vagy "daycare"-be-, esetleg preschool-ba járnak. Viszont az 5-9 éves korosztály esetében, könnyedén ki lehet számolni, hogy körülbelül mennyi idő lehet ez:
- iskola: 08.00-16.00 napi 8 óra  _  heti 40 óra
- alvás: számoljunk napi 10 órával _ heti 70 óra
- TV nézés: heti 35 óra
ez összesen 145 óra/hét...
- egyéb a maradék időben: evés (igaz, enni lehet TV nézés közben is és akkor talán meg is van a válasz arra miért lehet olyan gyakran túlsúlyos kisgyerekeket látni), leckeírás, esti mese, beszélgetés, esetleg valami iskolán kívüli sport (ami nagyon általános) és JÁTÉK, ezekre összesen kb. 23 óra marad egy héten az 5-9 évesek számára! Nem tudom más mit gondol erről, de szerintem ez nagyon-nagyon kevés.

Emlékeztetőül, Jim Taylor pszichológus cikkének összegzése (az ezt megelőző bejegyzésemből):
"Azt mindenképpen érdemes észben tartani, hogy a túl sok képernyő előtt eltöltött idő, amely az egyéb tevékenységek rovására megy - mint például az olvasás, vagy a "régi módi" szabad játék-, fantáziával és mozgással egybekötve - egészen biztosan olyan agyi struktúrát eredményez, amely gyermekeinket kevésbé teszi felkészültté arra, hogy elboldoguljanak ebben a technológiával átszőtt (új)világban."

Nem szeretném hosszúra nyújtani a mai bejegyzésemet, de néhány dolog a mostanában olvasott könyvemből annyira idevág, hogy nem tudom kihagyni, hogy ne írjam ide.
Sokat emlegetett kedvenc könyvemben (The Big Disconnect) írja Catherine Steiner-Adair pszichológusnő a következő - preschool-os gondozónők által elmesélt - megfigyeléseket, a mai 3-5 éves gyerekekről:

- "A mai 3-4-5 évesek kevésbé érdeklődők-, kevésbé találják fel magukat és találnak ki eredeti ötleteket arra, hogy mit játszanak. Sokkal inkább passzívak és arra várnak, hogy a gondozók adjanak ötleteket mit lehetne játszani; szívesen néznek TV-t, vagy a különböző videójátékokból hozott ötletek alapján játszanak más gyerekekkel. A kisebb kreativitás és a kevesebb ötlet a játékaikban arra utalhat, hogy kevésbé fejlett gondolkodásuk és a képzelőerejük.
A gondozók bátorítják a bizonytalan gyerekeket a szabad játékra és igyekeznek segítséget nyújtani a rajzolásban a kreatív ötletek megvalósításában. Azonban ügyelniük kell arra, hogy ne segítsenek túl sokat a gyerekeknek, hiszen ez a probléma csupán tünete a felnőttek által mindenben alaposan megszervezett és a gyerekek köré rakott játék lehetőségeknek, amely gyakorlatilag elzárja a gyerekek elől a lehetőségét annak, hogy saját maguk fedezzék fel a világot maguk számára. (page 105)
-  A mai 3-5 éves gyerekek - összehasonlítva 10 évvel ezelőtti társaikkal - sokkal hirtelenebbek, kevésbé türelmesek, például hogy kivárják hogy rájuk kerüljön a sor akár játékban, akár beszélgetésben. Nehezebben váltanak egyik tevékenységből a másikba, kevesebb szemkontaktust létesítenek társaikkal és a gondozókkal, ami talán amiatt is lehetséges, hogy kevésbé képesek az arcon megjelenő érzelmek azonosítására... (page 106)
- Három éves korára a gyermekek harmadának kerül TV a szobájába az Egyesült Államokban... A TV előtt eltöltött idő pedig a fizikai aktivitástól veszi el az időt, amelynek kulcs szerepe van az agy fejlődésében, az idegi pályák kialakulásában. Ebben a korban nagyon fontos a sok játék, amely során a gyerekek a szabadban játszanak, építenek, táncolnak, szaladgálnak, ugrálnak, énekelnek, színeznek és mindezekben megvalósítják elképzeléseiket. .... Mindez szükséges a nyelvi készségek kialakulásához, a kognitív folyamatok-, a gondolkodás-, az érzelmi és a szociális inteligencia kialakulásához. A passzívan-,  képernyő előtt eltöltött idő mindezektől veszi el az értékes időt, ami pedig nagyon fontos lenne az iskolaérettség kialakulásához. (page 107)
- A TV nézéssel kapcsolatban Steiner-Adair még azt mondja: Lehetséges, hogy a különböző tévé csatornákon találunk olyan fejlesztő/oktató jellegű műsorokat a gyerekeknek, amelyek akár még jók is lehetnek, de ezekben egyre gyakrabban megjelennek a reklámok, amelyek erőteljesen veszik célba a 3-5 éves korú gyerekeket, rajtuk keresztül növelve az eladásokat. Egy CBS jelentés szerint 2009-ben majdnem 17 milliárd dollárt költöttek a cégek olyan reklámokra, amelyeket gyerekeknek, kiskamaszoknak, illetve kamaszoknak szántak. A reklám cégeknek célcsoportja a fiatal korosztály, mert kutatások szerint a gyerekek már 2 éves koruktól felismerik a különböző márkákat. És természetesen a gyerekeken keresztül egyenes út vezet a szülők pénztárcájához - ilymódon a szülők, 150 milliárd dollárt költenek el különböző termékekre egy mostanában készült becslés szerint. ... Kutatások azonban azt is mutatják, hogy ebben a fiatal korosztályban a gyerekek nem tudnak különbséget tenni a reklámban és a nem reklámban megjelenő tartalmak/személyek között, vagyis a szomszéd  Kati néni és a Spongya Bob-ot szponzoráló cég reklámarca, ugyanolyan hiteles személy egy 4 éves gyermek számára." (page 111)

Ma már tényleg nem írok többet... Nem szeretnék senkit (túl)terhelni még több információval. A fent leírtak az Egyesült Államokra igaz adatok. Nem tudom mi lehet a helyzet Magyarországon. Azt remélem, nem ennyire aggasztó. Mindenesetre azt azért idén nyáron otthon is volt alkalmam megtapasztalni, amint egy másfél éves kislány - szülei nagy örömére - hihetetlen gyakorlottan kezelte anyukája iPhone-ját és kereste ki maga számára azt az alkalmazást, ami akkor épp a kedvence volt. Bevallom, nekem is leesett az állam. Nagyon meg voltam hökkenve, mennyire ügyesen mozognak az apró kezek a képernyőn. És csak utólag tudtam elgondolkozni ezen az egészen... talán mégsem annyira jó ez.


Erre a hétre elköszönök, tekintve hogy Hálaadás lesz csütörtökön és a gyerekeim holnaptól itthon lesznek! :-) Alig várom! Mézeskalácsot készítünk, pulykát sütünk! És - hogy rám se lehessen azt mondani "bort iszik, miközben vizet prédikál" - a laptopomat elteszem erre a néhány napra! ;-)

HAPPY HOLIDAY!

Forrás: cybermami :-)