A legfontosabb tudnivalók szülőknek: a legnépszerűbb 11 site és alkalmazás(app) a közösségi médiában, a FB után

Találtam egy "gyors talpalót"! Nagyon praktikus és a legegyszerűbb módon-, a legfontosabb szempontok szerint mutatja be - nekünk szülőknek - a legnagyobb közösségi oldal (FB) után, a 11 legnépszerűbb közösségi oldalt, vagy alkalmazást, azok veszélyeivel együtt.

Minden - ami ma a legfontosabb tudnivaló egy szülő számára - egy helyen! A cikk írója Kelly Schryver, a Common Sense Media egyik szakembere. 

 Emlékszünk még a MySpace-re? Nem olyan régen még szinte minden kamasz ezen a közösségi oldalon volt fent, aztán többségük átment a Facebook-ra. Mostanra pedig úgy néz ki, hogy a Facebook népszerűsége is csökkenni kezd a tinik körében, így érdekes lehet nekünk szülőknek, hogy milyenek az új közösségi oldalak. Azoknak az időknek már vége, amikor egyetlen közösségi oldalon voltak jelen a tinédzserek. Mára az a helyzet, hogy egyszerre vannak jelen több alkalmazással és internetes oldallal a közösségi médiában, ahol egyszerre írhatnak, megoszthatnak képeket/videókat, chat-elhetnek, sőt akár megvásárolhatják a legutolsó trendeket is. 

Szülőként persze nem kell tökéletesen ismernünk a legutolsó-, legmenőbb alkalmazásokat és oldalakat (főleg, mert ha már túlságosan ismerjük nem is olyan menő többé). De az alap dolgokat mégis tudni érdemes: milyen az az oldal, miért annyira népszerű, milyen problémákat okozhat, ha nem kellő óvatossággal és tudatosan használja a gyerekünk.

Jöjjön a legnépszerűbb 11 a legfontosabb tudnivalókkal:

1. Twitter, egy "microblog" oldal, ami a felhasználóknak 140 karakterből álló rövid üzenetek (tweet-ek) posztolását teszi lehetővé, plusz követni lehet más Twitter felhasználók tevékenységeit.

Amiért népszerű: 

A tinik szeretik, mert gyorsan tudnak üzeneteket megosztani a barátaikkal és arra is jó, hogy képben legyenek "mi zajlik a világban": aktuális hírek, események, celeb pletykák, stb. jelennek meg rajta.

Amit a szülőknek tudni érdemes: 

- A kamaszok számára teljesen természetes, hogy üzeneteiket minél szélesebb körben megosszák, időnként azonban érdemes beszélgetni velük arról, hogyan teszik ezt.

- A frissített tartalom-, az új megjegyzések azonnal megjelennek. Így ami az előnye, az lehet a hátránya is, ha a pillanat hevében olyan üzenetet osztanak meg, amit később már megbánnak, mivel ez, rögtön megjelenik másoknál is...

- Reklám felület a celebeknek.  A Twitter teljesen megszédíti a kamaszokat azzal, hogy segítségével a fiatalok - úgymond - beleláthatnak a sztárok "színfalak mögötti" életébe. Időnként azonban talán érdemes emlékeztetni őket arra, milyen tudatos munka-marketing áll ezeknek a tweet-eknek a háttérében.

2. Instagram, képek szerkesztésére és megosztására, valamint 15 másodperces videók megosztására alkalmas oldal, ezek a megosztások lehetnek publikusak, vagy csak az ismerősök számára láthatóak.

Amiért népszerű:

Az Instagram felajánlja mindazokat a lehetőségeket, amelyek a közösségi oldalakon a legnépszerűbbek: megosztani-, nézni és kommentelni képeket, videókat és egyben lehetőséget biztosít, hogy különböző effektekkel, és vicces szűrőkkel szerkesszék meg a képeket, így érve el különleges, vagy éppen vicces hatást.

Amit szülőként tudni érdemes:

- Köztudott, hogy a kamaszok szeretik gyűjteni a "Like"-okat. Hasonlóan a Facebook-hoz - úgy érzik - képeik sikeressége-, esetleg a saját önértékelésük egyenesen arányos a lájkok számával, vagy a hozzászólásokkal, amiket kapnak. Sajnos azonban a siker és a népszerűség megszerzése érdekében posztolt képek, vagy videók sok esetben okozhatnak problémát.

- Az Instagram-on megosztott képek és videók publikusak és - esetleg - megjelenhet a képekkel együtt a helyszín megjelölése is, ahol a fotó készült. Ez pedig biztonsági kockázatot jelent.

-Nem kívánatos tartalmak is megjelenhetnek. Bár a használati feltételek között szerepel az a kitétel, hogy az Instagram-ot csak 13. évet betöltött személy használhatja és az oldalon nem jelenhet meg szexuális tartalmú üzenet, vagy meztelen fotó; a leírás azonban nem nevez meg olyan tartalmakra vonatkozó tilalmat, mint a káromkodás, vagy csúnya szavak használata; erőszakos tartalmak, vagy drogok megnevezésének kerülése.

3. Snapchat, egy üzenet küldő alkalmazás, amely biztosítja a felhasználók számára, hogy a fotók és videók küldése mellett beállítsanak egy rövid időtartamot, amely letelte után az elküldött kép, vagy videó eltűnik a felületről.

Amiért népszerű:

A Snapchat kitalálóinak eredeti szándéka az volt, hogy létrehozzanak egy olyan alkalmazást - elsősorban kamaszok számára - amellyel megoszthatják egymással a vidám pillanatokat, vicces helyzeteket, de ugyanakkor biztosak lehessenek benne, hogy az így elküldött képek nem kerülhetnek nyilvános felületekre. És pontosan ez az, amiért a tinédzserek szeretik is használni ezt az alkalmazást: vicces, esetleg zavarba ejtő képeket küldözgetni egymásnak. 

Amit a szülőknek tudni érdemes:

- Sok iskola már letiltotta ennek a használatát.

- Sajnos, az csak egy tévhit, hogy egy Snapchat üzenet örökre eltűnik. Az adat, az adat: ha egy képet valaha elküldtünk, az már soha nem tűnik el teljesen. Például nagyon könnyen előfordulhat - és már nem egyszer meg is történt - hogy a Snapchat-ben küldött képet "screenshot"-tal lefényképezik és megosztják valamelyik közösségi oldalon, így hozva kellemetlen-, vagy éppenséggel nagyon nehéz helyzetbe a fotón szereplő személyt, vagy annak küldőjét.

- Mivel sokan azt hiszik, hogy a Snapchat-on küldött kép eltűnik néhány másodperc múlva, a Snapchat az egyik legnépszerűbb alkalmazás lett a "sexting", vagyis a szexuális tartalmú üzenetek/képek küldésére.

4. Tumblr, mintha a blog és a Twitter mixe lenne. Így lehet legegyszerűbben jellemezni. Online keveréke a videónak, fotónak, szöveges tartalomnak.  A felhasználók létrehozhatnak saját ún. short blogokat vagy másnéven "Tumblelogs"-t (te jó Ég, milyen nehéz ezeket magyarul írni. :-( ) ami bárki számára látható, ha "publikus"-ként van beállítva. 

Amiért népszerű:

Sok kamasznak van Tumblr hozzáférése, ezen keresztül szeretnek megosztani képeket, videókat, olyan eseményeket, amiket viccesnek találnak, stb. Tumblelog-ok gyakran terjednek el a neten világszerte vicces "mém"-ként, vagy ún. "gif"-ként.

Amit a szülőknek tudni érdemes:

- Nagyon könnyű találni rajta pornográf tartalmat. Ez az oldal nagyon menő és kreatív lehet, könnyű azonban belefutni - akár véletlenül - obszcén/vulgáris tartalmakba. Pornográf fényképek-, videók, erőszakos tartalmú ábrázolások, önromboló-, vagy drogos tartalmak, sértő szövegek könnyen találhatók ezen az oldalon. 

-Nem egyszerű beállítani, hogy a feltöltött tartalmak védettek legyenek. Az alapbeállítás a regisztrálás során az, hogy a profil publikus és bárki számára látható az interneten. Az a felhasználó, aki szeretné a profilját megvédeni és nem publikussá tenni, annak létre kell hoznia egy másodlagos profilt, ami jelszóval védett.

- Az itt elhelyezett posztokat gyakran másolják és megosztják. Amit a Tumblr-re kitesznek sok esetben megosztják mások és mások oldalain is megjelenhet. Ezt éppenséggel sok kamasz szereti. De vajon mi szülők, tényleg szeretnénk azt, hogy gyermekünk szavai-, esetleg képei mások oldalán megjelenjenek?

5. Google+, ez a Google közösségi oldala, amely immár nyitott a kamaszok számára is. Kialakításánál az eredeti szándék az volt, hogy a Facebook-hoz hasonló "ismerős"-ökből álló hálózatot hozzon létre, de több kontrollt adjon a felhasználók kezébe a különböző tartalmak védettségére vonatkozóan.

Amiért népszerű:

Igaz, a kamaszok egyenlőre nem őrülnek meg a Google+ -ért, de sokan érzékelik közülük, hogy szüleik sokkal elfogadóbbak ezzel, valószínűleg azért mert a névből az iskolai feladatokra asszociálnak. Egy kétségkívül népszerű aspektusa azonban biztosan van, ez pedig a video chat lehetőség az ismerősök között.

Amit a szülőknek tudni érdemes:

- Jól beállítható, hogy a különböző bejegyzéseket, mely "körök" láthatják. A barátok, az ismerősök és a "mindenki más", különböző "körökbe" sorolható. Jó tudni, ha például egy szülő "barátja" a gyerekének a Google+ -on, könnyen előfordulhat, hogy ő másik "körben" van, mint a gyerek többi barátja (ebből következően lehetséges, hogy teljesen más posztokat lát, mint a barátok egy másik "körben").

- A Google+ különösen komolyan veszi az internet biztonságot a kamaszok esetében. Ehhez összeállítottak egy az életkornak megfelelő beállítási rendszert, ami akkor jön elő, ha a regisztráció során kiderül, hogy a regisztráló személy kamasz korú. Ez automatikusan figyelmeztetést küld minden esetben amikor a gyerek posztolni szeretne valamit és ebben tájékoztatja, hogy kik fogják látni a posztot.

- Az adatkezelés azonban nem teljesen megnyugtató. Minden tevékenység amit a Google+ -on végzünk (posztolunk-, keresünk valamit, ismeretségi kör, stb.) megosztásra kerül valamennyi Google szolgáltatásban, így a YouTube-on és a Gmail-en is; ezeket az információkat pedig a reklám ipar is felhasználja. A felhasználók számára pedig semmilyen lehetőség nincs (pl. beállítással), hogy kibújjon az adatok/információk ilyenfajta megosztása alól a Google szolgáltatásain belül.

6. A Vine, egy közösségi alkalmazás (app), amelyen 6 másodperces videó klippeket lehet nézni és megosztani. Ez a Twitter tulajdonában lévő szolgáltatás, különleges igényre lett kifejlesztve, azon közösségek számára, akik kreatív-, vicces és sok esetben gondolatébresztő videókat szeretnének megosztani.

Amiért népszerű:

A videók széles skálán mozognak, annak minőségétől és témájától függően. Például, hogy hogyan ébred egy kamasz iskolaidőben, szemben azzal, hogyan ébred a nyári szünetben... A tinik szeretnek a Vine-nal videókat készíteni és megosztani a barátaikkal, esetleg a családban.

Amit érdemes tudni róla:

- Tele van nem kamaszoknak való tartalmakkal. Csak három perces véletlenszerű keresgélés eredményeként könnyedén belefuthatunk videóklippbe amelyen teljesen meztelenül van egy férfi, aztán egy másikba, ahol egy nő van átlátszó pólóban, aztán egy csoport emberbe, akik marihuána füstöt fújnak egymás szájába. Van sok, kifejezetten szellemes és vicces videóklipp a Vine alkalmazáson, de ugyanakkor rengeteg a gyerekek számára nem megfelelő tartalom.

- Komoly adatvédelmi gondok vannak vele. A videó amit posztolunk, mások oldala amit "követünk" és a kommentek amiket a videókra teszünk, mind-mind publikusak. Igaz van lehetőség külön beállítással megvédeni a posztjainkat és csak engedélyezett személyek számára láthatóvá tenni. (Ez azonban már megint plusz odafigyelést, tudatosságot és fokozott óvatosságot igényel a felhasználótól.)

- A szülő könnyen lehet "sztár előadó" ezen az alkalmazáson (persze a tudta nélkül). Ha kamasz gyereked felveszi amint éppen dühöngsz, vagy vicces vagy, nem árt tisztázni vele, hogy vajon tervezi-e ezt megosztani valakivel/valahol.

7. Wanelo (Want, Need, Love), divat blog, közösségi oldal és vásárlás egybe gyúrva. Persze szintén nagyon menő a kamaszok körében (bizonyára, főleg a lányoknál) ahol felfedezhetik és megoszthatják a "legmenőbb" darabokat, sőt akár meg is vásárolhatják.

Amiért népszerű:

Követni lehet rajta a legújabb trendeket, a legnépszerűbb márkákat. A "My Feed" funkcióban pedig be lehet tenni a felhasználó kedvenc üzleteit, márkáit és így követni lehet az akciókat, az új darabokat.

Amit tudni érdemes:

- Ha tetszik, megveheted. Az oldalon látható szinte valamennyi darabot meg lehet vásárolni online, rá klikkelve a termékre átkerülünk a termék eredeti oldalára. Ahogy egy felhasználó megjegyezte: "Wanelo, tiéd az összes pénzem!"

- A márkanevek kiemelten fontosak. Ha beregisztrálsz, legalább három üzletet, vagy márkát követned kell és legalább három "embert", akik általában a Wanelo hálózatában lévő hétköznapi emberek, de akár lehet ez egy (tini) magazin is.

- Rengeteg, inkább felnőtteknek (nőknek) való ruha van rajta. Könnyen előfordulhat, hogy szülőként nem fog tetszeni a kamaszunk által kiválasztott ruha, vagy az általa összeállított "kívánság lista", így a Wanelo az öltözködés körüli komoly viták forrása lehet.

8. Kik Messenger, egy alkalmazás alapú-, egyszerű szöveges üzenet küldő, amely ingyenes, azonban tele van reklámokkal.

Amiért népszerű:

Gyors, nincs limit sem az üzenetek-, sem a karakterek számára vonatkozóan - ha csak az alapszolgáltatásokat használjuk, akkor ingyenes - és sok szempontból izgalmasabb, mint egy egyszerű SMS.

Amit tudni érdemes róla:

- A "Kik" "szereti más alkalmazások letöltésére bátorítani" a felhasználóit. Az új regisztrálókat pedig arra ösztönzi, hogy a telefonkönyvükben lévő valamennyi kontaktot hívják meg, hogy csatlakozzanak a Kik Messenger-hez, mivel csak azoknak lehet üzenetet küldeni ezen keresztül, akik rendelkeznek ezzel az alkalmazással.

- Fennáll az ismeretlenekkel való kapcsolat veszélye (stranger danger). Egy a Kik-kel kapcsolódó másik alkalmazás, az OinkText felhasználva a Kik-ben található kontakt lista lehetőséget ad az ismeretlenekkel való chat-elésre.

- Az igazi neveket használja. A kamaszokat a felhasználó név alapján azonosítja a Kik, felhasználó névként azonban nem ajánlatos az igazi nevet megadni.

9. Az ooVoo, ingyenes videó-, hang és szöveges üzenet küldő alkalmazás. A felhasználók ingyenesen tudnak chat-elni akár csoportosan max. 6 főig, többen - max. 12 főig - már díjat kell fizetni érte.

Amiért népszerű:

A tinik előszeretettel hazsnálják, hogy a haverokkal, barátnőkkel chat-eljenek. Sokan rögtön suli után bejelentkeznek rá és egész végig fent vannak amíg leckét írnak. Jó lehet az együtt tanulásban és nagyon jó arra, hogy az osztálytársaktól "face-to-face" segítséget kapjanak, ha valamit nem értenek.

Amit tudni érdemes:

- Csak "elfogadott/jóváhagyott" ismerőssel lehet chat-elni az Oovoo-n keresztül. Ez valamelyest megnyugtató lehet a szülők számára.

- Idegesítő lehet, mert elvonja a figyelmet. Érdemes beszélni a gyerekkel a "multitasking" okozta problémákról, amely a megosztott figyelem miatt zavaró a tanulásban, mivel a gyerek nem tud egyetlen dologra fókuszálni.

- Az egyik legjobb video chat alkalmazás, amelyen a kamaszok "face-to-face" tudnak egymással beszélni. A legnehezebb talán, hogy nagyon nehéz kiszállni belőle.

 (Csak egy megjegyzés: érdemes rákattintani a nyitó oldalra (fent az "ooVoo" lilán) nagyon klasszul néz ki, eltudom képzelni, hogy nagyon szeretik a tinik. Szülőként egy kicsit megütött az egyik képen található következő szöveg: "Survive the family time". :-(  Az lenne a kérdésem az ooVoo készítőihez: a szülőknek is szánnak esetleg valamilyen alkalmazást, hogy "túléljék" a kamaszaikkal együtt töltött időt? Mindenesetre ez az alkalmazás nem tűnik rossznak... Mondjuk a közös leckeírásban, én valahogy nem hiszek...)

10. Pheed, a legegyszerűbben úgy jellemezhető, hogy egy keveréke a Facebook-nak, az Instagram-nak, a Twitter-nek és a YouTube-nak, kivéve, hogy pénzt kérhetsz másoktól, hogy megnézhessék a tartalmakat amiket feltöltöttél a profilodra.

Amiért népszerű:

Igazi "multimedia" szolgáltatást ajánl, amivel a kamaszok figyelmét azonnal magára vonja. Néhányan közülük kifejezetten szeretik, hogy több lehetőségük van az általuk feltöltött tartalmak hozzáférhetőségének kontrollálására és úgymond a "szerzői jogok védelmére", mivel a Pheed lehetőséget ad az általuk készített eredeti tartalmak "védjeggyel" való ellátására.

Amit tudni érdemes:

- Nagyon menő! A Forbes szerint a Pheed villámgyorsan az első számú közösségi alkalmazás lett, köszönhetően elsősorban a tinédzsereknek. Csak az idő fogja megmutatni, hogy vajon a popsztárok és celebek elkezdik-e használni az oldalt ezzel is reklámozva saját magukat és fizettetni a rajongókkal a megosztott tartalmaik olvasásáért.

- A felhasználók tudnak vele "pénzt csinálni". A felhasználók kérhetnek pénzt másoktól azért, hogy a profiljukat megnézhessék, ez az összeg 1.99USD és 34.99USD között változhat "nézésenként"/alkalmanként, vagy ilyen összeget kérhetnek egy egy hónapos hozzáférésért is. Persze ennek az összegnek egy bizonyos része a Pheed-hez kerül.

- Jó tudni, hogy a jelenleg feltöltésre kerülő tartalmak alapból publikusak, így a neten megtalálhatók.

11. Ask.fm, egy közösségi oldal, amelyen kérdéseket lehet feltenni és válaszolni - akár anoním módon.

Amiért népszerű:

Habár akadnak rajta barátságos hangvételű kérdezz-felelek párbeszédek, nagyon gyakori a rossz indulatú megjegyzés, vagy a visszataszító szexuális tartalmú bejegyzés. Ez a vegyes tartalom is része annak, amiért vonzó lehet a kamaszok számára ez az oldal.

Amit tudni érdemes:

- Az oldalon keresztül történő nagy számú zaklatás/bántás az egyik legnagyobb ok az aggodalomra ezzel az oldallal kapcsolatban. Az egyik brit online hírportál szerint, ez az oldal gyakran hozható összefüggésbe kamaszok által elkövetett öngyilkosságokkal. Érdemes beszélgetni a gyerekeinkkel a cyber térben történő zaklatásokról és arról, hogy milyen problémákat hordozhat, ha valaki anonim módon van jelen egy ilyen oldalon.

- Van lehetőség arra, hogy az anonim hozzászólásokról leiratkozzunk és ha valaki fent van ezen az oldalon érdemesebb távol maradnia az élőben zajló "kérdezz-felelektől".

- Az A&Q-n szereplő bejegyzések megjelenhetnek a Facebook-on. Így még szélesebb körben válhat láthatóvá az akár rosszindulatú megjegyzés.

A cikk összegzése szerint: ha a kamaszok megfelelően, tudatosan, felelősségteljesen, némi szülői felügyelettel használják ezeket az oldalakat, akkor nagy valószínűséggel nem történhet baj. Érdemes tehát rendszeresen átnézni, hogy milyen alkalmazásokat használ gyermekünk és utána nézni, hogy mik a leghelyesebb gyakorlatok, amelyek segítségével biztonságban lehet ezeken az oldalakon.

Forrás: Huffington Post, Kelly Schryver: 11 Sites and Apps Kids Are Heading to After Facebook

Nos, ami engem illet, én nem vagyok annyira optimista, hogy a cikk végén leírt feltételek esetén biztos lehetek benne, hogy a gyerekem nem fut bele olyan tartalmakba, ami nem neki való, vagy éppen ártalmas a számára. De lehet, hogy én vagyok túl óvatos?  :-(

Meg kell nézni! Csak 17 perc...

Photo: www.filmschoolrejects.com

bár az igazat megvallva elég idegesítő. A film (katt ide a mozihoz) tizenéves fiatalok online életébe enged egy kis betekintést, nagyon "csupaszon", idegesítően reálisan. Amióta rövid film kategóriában - kb. 2 hete - bemutatták a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon, nagy port kavart a neten és - elsősorban a szülők körében - komoly vitát generált. A frissen végzett egyetemisták által készített film minden szépítés nélkül mutatja meg a fiatalok online életét: megdöbbentő a tempó, az állandó váltás, de főleg az, hogy milyen hirtelen döntenek és hogyan kezelik a kapcsolataikat az online világban.

Bár a film angolul van, azt remélem, hogy még így is érthető, de legalábbis jól érzékelhető mi minden történik... az időnként megjelenő finoman szólva is - minimum - fejbevágónak nevezhető képekről nem is beszélve!

Akik nem beszélnek angolul, azok kedvéért csak pár sorban leírom, hogy mi történik. Akik pedig szeretnék maguk "megfejteni" a filmet... most hagyják abba az olvasást és kattintsanak a fenti linkhez.

Szóval. A film első részében Noah elindítja a - valószínűleg - kedvenc oldalait a neten. Aztán csetel a barátnőjével és egy barátjával (párhuzamosan), majd a barátnőjével, Amy-vel, Skype-on folytatja a beszélgetést, miközben a barátjával tovább csetel a Facebook-on (amiről a lányt nem tájékoztatja). Noah sejti, hogy a lány szakítani akarhat vele, de a beszélgetés végül a Skype-on megszakad így a barátjával tanácskozza meg (chat-en), hogy mi is lehet a helyzet. Noah látja, hogy Amy FB oldalán többször kommentel egy fiú (Dylan) akit Noah nem ismer, ezért a haverját kérdezi mit tud róla. Végül - mivel Kanye sem tud segíteni igazán - azt tanácsolja Noah-nak, hogy jelentkezzen be a barátnője (Amy) FB oldalára és nézzen utána ott, hogy ki ez a srác. Mindeközben zenék kikapcs, bekapcs. Noah tehát belogol a barátnője oldalára és alaposan áttanulmányozza mit "beszélt" (csetelt) Amy Dylan-nal és végül rövid gondolkodás után úgy dönt, hogy szakít a lánnyal. Ezt pedig olyan módon teszi, hogy a lány FB profilján átállítja a "kapcsolatban" jelzést, "egyedülálló"-ra. Pár másodperc és már jönnek is Amy barátainak a kommentjei Amy "szakításával" kapcsolatban. Noah pedig kiszáll Amy FB oldaláról. És szinte abban a pillanatban jön az üzenet Amy-től a telefonra, számonkérve, hogy mit művelt Noah a lány FB oldalán. Aztán eltelik egy hét és Noah újra felmegy a netre és bejelentkezik a FB-ra, ahol gyors keresés után látja, hogy Amy letiltotta őt. Aztán megnyit egy másik oldalt (chatroulette), ahol teljesen véletlenszerűen akad össze teljesen ismeretlen emberekkel a neten... 

Kíváncsian várom, ki mit gondol erről a kisfilmről, illetve az abban látottakról. Az én férjem - konkrétan - nagyon ideges lett tőle kb. a 3. percre, és félre is tette volna az egészet, ha nem kérem, hogy legyen egy kicsit kitartóbb és próbálja végig nézni... :-(

iPad került az osztályba

Ezen a téren teljesen tájékozatlan vagyok az otthoni helyzetet illetően. Ami engem illet - az én fejemben - még a nyelvi laborokhoz hasonló látványt nyújtó, informatika termek élnek élénken. Úgy tűnik azonban meg kell szokjam a gondolatot, hogy ez lassan már "történelem". 

Mint egy korábbi bejegyzésemben írtam, nagyobbik fiamnál kitört az okostelefon-láz, miután ősszel átlépte az iskola kapuját. Ez - sajnos - nem sokat javult ezidáig, a smart phone "review"-k napi böngészése máig tart és persze továbbra is mindennapos beszédtéma, hogy kell-e ilyesmi egy 13 éves gyereknek. Közben azonban bejöttek a képbe a "kicsik" is... miután kiderült hogy az idei tanévre az iskola minden osztály (kb. 20 fő) számára 3-3 db iPad-t tud biztosítani a tanuláshoz. A Smart Board (otthon, azt hiszem digitális tábla a neve) mellett tehát, megjelent a tablet is az osztályban. Az első gondolatom persze az volt, mekkora ötlet az Apple-től! 8-10 éves kortól erre szocializálni a gyerekeket... :-(  Persze nem ért meglepetésként ezután, hogy mára megjelent az igény a kisebbeknél is, egy ilyen "almácskás" táblagépre. Ez tegnapra odáig fejlődött, hogy a 10 éves gyerekem sírva fakadt, mivel - kiderült, hogy mindennap használják az iPad-ket és a gyerekek bevihetik a suliba a tanuláshoz a saját-, otthoni gépeiket is - akinek nem volt eddig, most azoknak is vettek a szüleik iPhone-t, vagy iPad-t, vagy valamilyen androidos gépet. Így már MINDENKINEK VAN az osztályban, csak neki nincs!  :-(    

Nos, két dolgot mindenképpen megállapíthatok magamra nézve: 

1.) szuper lassú a reakció időm, mert még mindig nem vágtattam el a gyerekeimmel a BestBuy-ba ezekért a kütyükért, 

2.) lassan jó eséllyel pályázhatok a "leggonoszabb és zsugoribb anya" címre. 

Lássuk be, nem kis teljesítmény néhány hét alatt! :-(

Ehhez jött még a múlt héten egy szülői értekezlet mindkét kisebbik gyereknél és egy "app" lista amiben megadták, hogy melyek lesznek azok, amiket a tanév során használni fognak az osztályban a gyerekek. A szülőin, a negyedikes osztályban elmondták, hogy valóban naponta használják az iPad-ket és ha a gyereknek van otthon - ha lehet vigye magával - és a szülőket pedig kérik, hogy töltsék le a megadott App-ket, hogy tudjanak vele dolgozni az órán. Igazából nem tudtam sírjak, vagy nevessek. Most mi van?! Ami pedig még jobban meglepett, hogy néhány szülőnek mindössze annyi kérdése volt, hogy "nem lehetne-e hogy a gyerek a suliban töltse le ezeket az App-ket, hiszen tudja a jelszót"?  :-( Az estét pedig megkoronázta, hogy a teremből kifelé menet, az iskola folyosóján kb. 5-6, 6 és 10 év közötti gyerek üldögélt a falnak támaszkodva, mindegyik kezében egy okostelefon, vagy tablet, egyesek fején fejhallgató és játszottak, filmet néztek, vagy zenét hallgattak. DE! Egymásra sem néztek, egymással egyetlen szót nem váltottak, meg se moccantak, csak nagy csöndben elmerültek a virtuális világban. Szerintem ez ijesztő! Persze nagyon "praktikus" nekünk felnőtteknek, mert csöndben voltak és nem zavartak senkit.  Hah!  :-(

Akárhogyis, egyre tisztábban látszik, hogy nem lehet megúszni ezt a dolgot és csupán beszélgetésekkel megoldani. Valamilyen kompromisszumos megoldást kell találnunk, különben az egész tanév ilyen frusztráltan telik. Kinek ezért, kinek azért. És ez persze szintén nem jó. De ki kell mondjam: utálom, hogy nem én dönthetek, hogy mikor és hogyan szabadítom rá ezt a gyerekeimre! Utálom, hogy nem az én kezemben van az irányítás! Biztos vagyok benne, hogy az égvilágon semmiről nem maradnának le, ha csak néhány év múlva kerülnének ezeknek az eszközöknek a "közelébe". 

Photo: Cell and cell structure App.

Mindenesetre, hogy "szembe nézzek a farkassal" - ahogy a rádióban az a pszichológusnő fogalmazott - elkezdtem böngészni, milyen oktató App-k léteznek. Azt kell mondjam, meglepődtem! Hihetetlen milyen sok van és némelyik valami elképesztően klassz! Ha például én a sejttant ilyen app-pel tanulhattam volna! Gyönyörű képek, videók, magyarázat szóban és írásban... Alig bírtam letenni! És mindenféle klassz dolog földrajz és történelem, fizika és matek... minden évfolyamra és minden tantárgyra! Bevallom ezeket nem láttam korábban, de fura módon azon a listán sincs egyik sem amit az iskolából kaptunk, igaz, nagy része nem ingyenes. Az iskola pedig csupa adott meg számunkra.  Apple oktatással kapcsolatos információit, ide kattintva a nyitó oldalt meg lehet nézni, ha valaki szintén nem ismerné. (Hozzáteszem, nem reklámozni szeretném!!! Mivel azonban a gyerekek ezt használják a suliban, ezt néztem meg alaposabban.) Kétségtelen, hogy hihetetlen érdekes lehet felkészült tanári segítséggel ilyeneken tanulni (azért nem egyszerű kiválasztani a több ezer alkalmazás közül, hogy melyiket érdemes megvenni/letölteni)!
Tettem egyébként egy próbát. Letöltöttem az említett gyönyörű sejttan App-et és kíváncsian várom, hogy a 13 éves gyerekem, hogyan "szívja magába" a tananyagot! Beszámolok majd róla!

Bizonyára az androidos eszközökre is meg vannak ezek a lehetőségek. Bevallom azt most nem néztem meg... ha esetleg valakinek van erről tapasztalata, nagyon örülnék, ha megírná!

Szóval van ebben rengeteg jó és hasznos! Tudom. Nem is ezzel van a baj! A kérdés csak az, hogy hogyan lehet azt megoldani, hogy elkerüljük azt ami nem kellene, esetleg ártalmas a gyereknek és kihasználjuk az előnyöket, a lehetőségeket? Hogyan lehet azt megoldani, hogy mi szülők okosan döntsünk és mi tarthassuk kézben az irányítást? Mert közben Steiner-Adair könyvében csupa ijesztő és fontos dolgot olvasok, amiről azt gondolom sem mi szülők, sem a tanárok nem tudnak. 

És még egy dolog felmerült azért bennem: vajon ez az egész hogyan hat majd az oktatásra? Hogyan hat majd az, hogy az amerikai gyerekeknek ilyen lehetőségeik vannak a tanulásra (mert hogy ezek az amerikai tananyagra épülnek és angolul vannak), más országokban pedig inkább csak a játékok hozzáférhetők :-S, és hogyan hat az a tanulásban, hogy ezek az eszközök - akárhogyis - de nagyon drágák. Milyen különbségeket fog ez okozni, ott ahol állandóan az egyenlő esélyekről beszél mindenki?

ui. arra gondoltam ideteszem időnként az e-mail címet is, azok kedvéért akik kommentelni nem szeretnének, vagy csak egyszerűbbnek találják, ha e-mail-t küldenek. Mindenesetre nagyon várom a véleményeket, ötleteket és tapasztalatokat!

E-mail:  1cybermami@gmail.com

Érdemes meghallgatni!

Undercover-nek köszönet, nem maradtam le erről az adásáról a "Vendég a háznál" című gyerekekről szóló műsornak. Aki esetleg nem hallotta volna, érdemes rászánni az időt és meghallgatni...

A linkje: Vendég a háznál, 11.33-ra kattintva elindul a műsor.

Közben megjött ám a könyv a "The Big Disconnect" Steiner-Adair pszichológusnő könyve a témában. Olvasom...  Nagyon jó! Nagyon-nagyon érdekes... Elszomorító... Sokkoló... Meglepő... Remélem a végére azért lesz valami kapaszkodó és segítség is benne... :-S

"OMG!" Ez a nő olvasta a blogomat?!

Ez persze nem túl valószínű, lévén, hogy egy amerikai szülőtársról van szó... :-) aki azonban hogy, hogy nem; szintén pont a "valóban kell-e a kamaszomnak okostelefon" kérdéskörben tölti a napjait. Persze a válasz egyértelmű, ki az aki szerint kell okostelefon egy kamasznak és ki az aki, szerint teljesen felesleges. Mindenesetre mint az előző bejegyzésben írtam, keresem a választ/megerősítést az okostelefon dilemmámra, úgyhogy amikor tegnap rátaláltam a cikkre... nagyot mosolyogtam. Na és persze örültem! Yuppeee! Lehet, hogy nem velem van (csak) a baj! A cikk címe egyébként: "Call Me Mean (Maybe): Why I Won't Get a Smartphone for My Teen" - klikkelj rá, ha szeretnéd elolvasni. A címről egyébként két dolog jutott eszembe, az egyik a dal, biztosan emlékeztek, nem annyira régi: "Call Me Maybe", a másik ami szemet szúrt, hogy - mint az előző cikkben - itt is megjelenik egy negatív (mean) jelző... úgy látszik ezt a dolgot tényleg fel kell vállalni. A téma mindenesetre általánosnak látszik a kamaszok otthonaiban. 

Nem fárasztanék senkit azzal, hogy újra leírom - szinte - ugyanazokat az érveket: hogy miért nem kell - ezek szerint: szerintünk :-) - okostelefon a gyereknek. Bocsánat! Kamasznak. Inkább csak az érdekesebb részeket, vagy az új szempontokat írom le. 

Photo: www.rawstory.com

Részletek Lisa Rinkus cikkéből (dőlt betűvel):

- Mikor kaphatok iPhone-t? - kérdezi a kamaszlány.

Ismét előjött a kérdés ami naponta téma nálunk. (Haha!  Nálunk nem különben! Azért  jó ezt hallani...)

A reklámban képeket mutattak, ahogy fiatalok képeket csinálnak, üzenetet írnak és arról beszélgetnek, hogy az okostelefonnal milyen könnyű videót nézni. - Hála a jó Égnek! - mondom a lányomnak - Képzeld csak el mi lenne, ha nem lehetne videót nézni a telefonodon?! Borzalmas lenne az élet!"

- Anya, Te az 50-es években élsz!

De kérdem én, miért kell okostelefon annak, akinek van laptop-ja, iPod-ja, hagyományos mobilja és otthoni internet hozzáférése? Miért lenne szüksége folyamatos internet elérésre ebben a korban? 

A válasz: "Mi van akkor, amikor buszra kell várni?" Na ez, persze csak megerősített a döntésemben.

"Mert mi történik, ha mondjuk könyvet olvasol?" ...  Hiszen a nyáron ez a lány két regényt olvasott ki, a kötelező egy helyett. De ha valaki nem akar olvasni, akkor mi van ha egyszerűen csak benne van abban a pillanatban és egyszerűen csak vár? Emlékszem még arra, amikor csak úgy nézelődtünk a körülöttünk lévő világban, miközben vártunk valakire, vagy valamire. Vagy csak egymásra mosolyogtunk és köszöntünk... Megtanultuk hogyan kell megkérdezni, hogy valami hol van, olvasni az arcokon látható kifejezésekből és csak úgy spontán beszélgetni valakivel. Ehhez képest, mi van manapság? Szerinted nem udvariatlanság a másikkal szemben, hogy nem figyelsz rá, miközben ott van veled? Beszéltem a lányomnak a való világban folytatott, "face-to-face" beszélgetések fontosságáról és arról, hogy ezt megtanulni mennyivel fontosabb, mint két percenként ránézni az Instagram-ra. - És egyébként is, - tettem hozzá - mi van akkor, ha annyira bele feledkezel az Angry Bird-be, hogy véletlenül tovább mész a busszal?

... 

Egy mostanában készült és a nyáron bemutatott dél-koreai felmérés szerint a tinik között 18 százalékra tehető az "okostelefon-függőség". A vizsgálatot vezető Dr. Jonghun Lee pszichiáter professzor kiemelte, hogy a többség túl sokat használja az okostelefonokat és ez nagyobb rizikót jelent bizonyos pszichopatológiás elváltozások kialakulására a kamaszkorban. Azoknál akiknél függőség alakult ki gyakran tapasztalható: szorongás, álmatlanság és depresszió. Néhány tudatos kamasz érzékeli is saját magán, hogy az okostelefon "megfizetteti velük a (pszichés) árat". Egy 18 éves lány nyilatkozta nem régen a The Wall Street Journal-nak: "Utálom, hogy állandóan a telefonomon lógok, de nem tudok tenni ellene... Fogalmam sincs minek vettem okostelefont?! Néha egész éjjel fent vagyok a Facebook-on és a Twitter-en. Nagyon gyorsan függő lettem."

A felmérések szerint (PEW Research Center) a kamaszok kezében lévő okostelefonok száma nagy mértékben nőtt az az elmúlt években: 2011-ről 2012-re 23%-kal, ami azt jelenti, hogy tavalyra a tinik 37%-nak volt okostelefonja. (Ami engem illet, várom az új számokat. Szerintem ebben nincs benne a tavalyi karácsony... márpedig én azt tapasztaltam, hogy rengeteg gyerek kapott karácsonyra okostelefont, akiknek korábban nem volt.) Dr. Lee azt mondja, a kamaszok körében kialakuló függőség aránya is folyamatosan emelkedik, ennek oka az okostelefonok hatalmas népszerűsége, ami egyértelmű trend a társadalomban. A fiatalok pedig a legsérülékenyebbek...

Rengeteg szó esik az internet korlátozásáról, az egyensúly megtalálásáról, a mértéktartásról. De korlátokat felállítani az okostelefonok és az internet használatáról... nos, beszélni könnyebb róla, mint megcsinálni. A világháló ma már nélkülözhetetlen a leckeíráshoz, az iskolai kommunikációhoz és amikor információt keres a gyerekünk. Így pedig nagyon nehéz szétválasztani, hogy mi az ami tényleg a feladat és mi az, ami csak szórakozás. A folyamatos ellenőrzés, az időkorlátok felállítása, hogy mikor lehet netezni, ráadásul állandóan képben lenni a legfrissebb tartalmakkal/veszélyekkel kapcsolatban, nagyon nehéz feladat, különösen a manapság különösen elfoglalt szülők számára. Mindez pedig csak még nehezebbé válik, amikor a gyerek magával hordja az internetet.

...

Aztán egy napon egy kisfiút és a testvérét láttam egy  bevásárlókocsiban üldögélni, miközben kismama édesanyjuk pihent egy padon, a kicsik pedig szépen

játszottak néhány kisautóval. "Milyen jó gyerekek!" - gondoltam. Az idilli pillanatot hirtelen visítás váltotta fel, amikor az anyukájuk elővette az okostelefont. A kicsi elkezdett kiabálni és igyekezett megszerezni az eszközt, mert játszani akart rajta. A testvére persze csatlakozott hozzá. Erre a lányomhoz fordultam és odasúgtam neki: "Itt kezdődik a függőség."

Meglepő módon a lányom elmosolyodott. Azóta nem hív June Cleaver-nek. Talán valamit sikerült megértetnem vele végre. Legalábbis egy időre."

Egy sorozat, ahol June Cleaver egy kertvárosi anyuka az 50-es években. Jó fejek tudnak lenni ezek a kamaszok! :-)

Ami engem illet, Mrs. Lisa Rinkus, köszönöm az írását! Én abszolút meg vagyok győzve, sőt nagyon örülök, hogy ilyen gyors választ találtam az - átmeneti - kétségeimre. Mindannyiunknak - akik hasonlóan gondolkozunk erről - kitartást és türelmet kívánok! Azt hiszem ránk fér... :-S

A Nagy (Le)kapcsolás. Egy könyvről, egy cikkel...

Különösen szeretek cikkeket olvasni ebben a cyber témában olyankor, amikor kapaszkodót keresek, mert megerősítést várok az elképzelésemhez. Amit tegnap találtam talán nem pont az én okostelefonnal kapcsolatos dilemmámra ad választ (amiről legutóbb írtam), de arra mindenképpen jó, hogy továbbra is "óvatosságra" intsen. Azt gondolom másnak is hasznos lehet és nem csak "kamaszos" szülőknek, hanem kisebb gyerekeseknek is...

A cikkben Catherine Steiner-Adair Ed.D. klinikai pszichológust kérdezték egy most megjelent könyve kapcsán. A könyv címe: The Big Disconnect: Protecting Childhood and Family Relationship in The Digital Age (persze én már meg is rendeltem, kíváncsian várom :-)). A könyv írása során, több mint ezer-, 4-18 év közötti gyereket-, kamaszt interjúvolt meg a szerző, amelynek során arra kereste a választ, hogy a digitális technológia, hogyan hat a kapcsolataikra és az érzelmi életükre. Amit a vizsgálatai során talált, nem mondható sem meglepőnek, sem pedig megnyugtatónak: vagyis, hogy 1.) a technológia mai ember életében mint "szülőtárs" van jelen, 2.) a túl sok képernyő előtt töltött idő befolyásolja a gyerekek fejlődését és 3.) a szülő-gyermek közti kommunikációt károsan befolyásolja a szülők - idejének jelentős részét kitevő - eszközhasználata (okostelefon, számítógép, internet, stb.).

A cikkben arra kérik a szakembert, mondja el mi a 8 legfontosabb tudnivaló, amit bármilyen korú gyermeknél figyelembe kell venni, amikor képernyő használatról van szó. 

 Azok kedvéért akiknek egyszerűbb magyarul megismerni a cikkben leírtakat, az alábbiakban igyekszem összefoglalni a lényeget; akiket pedig az eredeti cikk érdekel a fenti színessel kiemelt szavakra klikkelve megtalálhatja.

1. Ne ültessük csecsemőnket képernyő elé. Soha!

Ha valakit nem győzött volna meg az amerikai gyermekorvosok (American Academy of Pediatrics) erre vonatkozó ajánlása, akkor gondoljunk arra, "Még mindig nem tudjuk pontosan, hogy milyen kémiai reakciók zajlanak az okostelefon és a csecsemők agya között." Egy 2010-ben, 28.000 gyereken végzett dán vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a mobiltelefonok használata fokozhatja a viselkedési zavarok kialakulásának kockázatát. Fontos tudni még, hogy az egyik legfontosabb képesség, amit meg kell tanulnia a csecsemőknek, hogy hogyan tudják megnyugtatni saját magukat. "Ha a csecsemőnek bármilyen képernyőt adunk, amikor nyugtalan, ezzel azt tanítjuk meg neki, hogyan nem lesz képes saját maga megnyugtatására. A képernyős eszköz adásával egy stimuláló eszközt adunk a gyermek kezébe. A csecsemők agya pedig csodálatos és minden, ami számára szükséges mint jó inger és megnyugtatás, azt az édesanyjától megkapja. A mama tehát, a legjobb "app"/"alkalmazás" a kisbabája számára."

Photo: Huffingston Post

2. Gondoljuk meg alaposan azt is, hogy kicsi gyermekünk kezébe adunk-e ilyen eszközt.

"A gyermekek idegrendszere 0-5 éves koruk között jelentős fejlődésen megy keresztül, aminek fontos része az agyban kialakuló tanulási képességek, a szenzo-motoros fejlődés és a nyelv használat kialakulása". Ez a fajta agyi fejlődés pedig leginkább a szabadban történő játékon, az építésen, táncon, ugráláson, színezésen keresztül megy végbe, amely tevékenységek többféle érzékelést is igényelnek. Ezek a fajta tevékenységek pedig alapvetően különböznek attól, mint amit egy érintőképernyős eszközön (okostelefon, táblagép) végez a kisgyermek, mondja Catherine Steiner-Adair. Azzal együtt mondja ezt a pszichológusnő, hogy tudja, vannak olyan letölthető alkalmazások/játékok a piacon, amelyeket ajánlanak ebben a korban (pl. a Common Sense Media honlapján), mégis az a véleménye, hogy az ilyen játékok nem azok, amelyekre ebben a korban a gyerekeknek szüksége van.

Photo: www.gizmag.com

3. A tanárok megtudják mondani, ha egy gyermek túl sokat van képernyő előtt.
 A könyv írása során megkérdezett tanárok elmondásából kiderült, hogy azok a gyerekek akik túl sok időt töltenek képernyő előtt, másképpen játszanak és kevésbé kreatívak, mint azok a társaik akik kevesebbet. A tanárok tapasztalatai szerint azok a gyerekek, akik sokat videójátékoznak kevésbé türelmesen ülnek az órákon, különösen amikor olvasni kell. A koncentrálóképesség-, a figyelem (a képzelőerő?) pedig nem fejlődik ki olyan jól, ha a gyermek a gyönyörű-, erősen színes grafikájú képernyőn játszik, ahol mindent "készen kap"...

Photo: www.last.fm

4. A gyereked utálja a képernyős kütyüjeidet.

Steiner-Adair azt is elmondta, mennyire gyakran jött elő a gyerekekkel folytatott beszélgetései során, hogy a gyerekek szomorúak és dühösek amiatt, hogy versengeniük kell szüleik figyelméért a különböző képernyős eszközökkel. "A gyerekek nagyon utálják, amikor pl. a szülő felveszi őket az iskolában, közben pedig a telefonon valaki mással beszél. Amiatt aztán arra sem jut ideje, hogy megkérdezze, "milyen volt a gyerkőc napja a suliban?" Sőt, közben arra kéri a gyereket, hogy maradjon csöndben egy kicsit amíg ő beszél. Ez végülis a gyerek felé egy olyan jelzés, hogy ő nem annyira fontos, mint a telefon másik végén lévő személy." A szülő részéről azonban, az lenne a helyes "gyakorlat", hogy pl. amikor hozza-viszi a gyereket az iskolába/óvodába, vagy az esti vacsora idején, fürdetésnél, vagy az esti mese során - vagyis a napi "rituálékban" - tegye le a telefont és semmiképpen ne ossza meg figyelmét a gyerek és a telefon/internet között. "A gyerekek természetesen nem igénylik egész nap osztatlan figyelmünket, de vannak olyan fontos pillanatai a mindennapoknak, amikor szükségük van a szülő teljes figyelmére, legyen az egy beszélgetés, mese olvasás, vagy az öltözködés tanulása.

Photo: smokinhotmomclub.com

5.  Csak azért mert manapság könnyen elérhetőek vagyunk, az nem kell azt jelentse, hogy mindig elérhetőnek kell lennünk.

Sok szülő véleménye az, hogy azért tartják maguknál a telefont, azért néznek rá az e-mailjeikre a családdal együtt töltött időben is, mert mindig elérhetőnek kell lenniük a munkájuk miatt. A pszichológus szerint fel kell tenni önmagunknak a kérdést: Feláldozzuk azt a kicsi időt is amit a gyerekeinkkel tölthetünk és szülők lehetünk, vagy a családdal eltöltött időben a gyerekeinkre-, a családra figyelünk háttérbe szorítva ilyenkor a munkánkat? Ez persze nagyon nehéz döntés és talán nincs is jó választás. Állandóan elérhetőnek lenni, vagy rendszeresen a munkahelyi e-maileket ellenőrizni - mert attól félünk, hogy elmulasztunk valamit - ez elvonja a figyelmet a családról és stresszessé teszi azt az időt amit közösen-, örömmel kellene eltölteni egymással. Steiner-Adair szerint egy mai munkahelyen csak akkor van esély elérni változást pl. a munkarendben, vagy az állandó elérhetőség elvárásának változtatásában, ha ezt a szülők jelzik a munkáltatójuk felé.

Photo: www.livescience.com

Megj.: Sok dologban egyet tudok érteni ezzel a pszichológusnővel, de ez a munkahelyi elvárásokkal kapcsolatos rész az amivel kapcsolatban - azt hiszem - azért nem ennyire egyszerű a helyzet, különösen manapság. Persze hallani olyan munkahelyekről, amelyek nagyon családbarát módon gondolkoznak és igyekeznek az alkalmazottaik részére támogatást nyújtani, hogy a családi életük is működjön. Ezek elsősorban skandináv cégek - legalábbis akikről én tudok - és mennyire jó, hogy vannak ilyenek! Irigylésre méltó, ha valaki ilyen helyen dolgozhat! De azt gondolom, hogy ez sajnos nem jellemző egyenlőre...

6. A képernyős kütyük nem használnak a házasságnak sem. Ez pedig nem jó a gyerekeknek sem a családban.

Steiner-Adair a következő kérdést tette fel a szülőknek és arra kérte őket őszintén válaszoljanak: "Mi az első amikor reggel felébred az ágyban: Elfordul és megnézi a telefonját? vagy A párjához fordul és megöleli őt?" A gyerekek nagyon rövid idő alatt észreveszik, ha a szüleik eltávolodnak egymástól...

Sok gyerek elmondta az interjúk során, hogy a szüleik folyamatosan veszekednek velük a tech kütyük használatára otthon felállított szabályok betartása miatt (pl. az étkező asztalnál senki nem használ semmilyen eszközt), miközben sokszor éppen ők szegik meg,  a saját maguk által felállított szabályokat.

A másik amit a gyerekekkel készített interjúk során leszűrt a pszichológusnő, hogy a gyerekek látva otthon, ahogy a szülők egymással beszélnek: pl. valamilyen fontos témában benne vannak, aztán egyszer csak az egyik telefonálni kezd a beszélgetés kellős közepén...  ezzel azt üzeni az egyik szülő, hogy kevésbé fontosnak tartja a másikat; ezzel pedig (rossz) példát is mutat a gyerek számára, abban hogyan viszonyul azokhoz, akik számára a leginkább fontos személyek.

Photo: www.gottmanblog.com

7.  Ahhoz, hogy jó szülő lehess, törődnöd kell magaddal.

A felnőttek bizonyos szempontból ugyanúgy használják a képernyős eszközöket, mint a gyerekek. Elkerülve ezzel az másokkal való kapcsolatot és az igazi pihenést, feltöltődést. Egyre gyakoribb az, hogy amikor a szülőnek egy kis ideje van, akkor megnézi a Facebook oldalát, vagy üzenetet ír, stb. Sokkal inkább ilyesmivel töltjük a kis szabadidőnket, minthogy kezünkbe vennénk egy újságot, vagy a kanapén pihennénk egy kicsit, esetleg sétálnánk egyet a friss levegőn... miközben ezek azok a tevékenységek, amelyekkel tényleg feltudunk töltődni a hétköznapi rohanásban. "Néhány szülő azt gondolja, hogy megnézni az Instagram oldalát, vagy belenézni a hírekbe pihenés a számára," de Steiner-Adair szkeptikus ezzel kapcsolatban. "Az e-mailek elolvasása egyáltalán nem pihentető" - mondja. "Nézni a kis kézben tartható képernyőt, egyáltalán nem jelent szellemi kikapcsolódást."

Egy jó séta, szép környezetben... valóban sokkal jobban hangzik.

8. "Sajnálom, de azt kell mondjam, a szülőknek sok esetben tényleg fogalma sincs mit csinálnak a gyerekeik "online".  Persze nem egyszerű tartani velük a lépést, de ez azért nem azt jelenti, hogy fel lehetne adni a próbálkozást...", Steiner-Adair

Photo: www.geekologie.com

 A McAfee készített egy felmérést 2013. júniusában, "Digitális Megtévesztés: Online szétválás a szülők és a gyerekek között," - ez a tanulmány bebizonyította, hogy a szülőknek fogalmuk sincs mit csinálnak a gyerekeik online -- és egyben kimondja, hogy ez a fajta oda nem figyelés súlyosan káros a gyermekek számára. Néhány adat amit a vizsgálat feltárt: a szülők 80%-a nem tudja, hogyan ellenőrizze, gyermeke mit csinál online. Sőt, 74 százalékuk azt mondja, "egyszerűen elismeri, hogy kudarcot vallott, de sem ideje, sem energiája nincs arra, hogy a gyerekeit ellenőrizze és csupán bízni tud benne, hogy nem történik semmi baj", írják az említett tanulmány szerzői. A pszichológus szerint azonban, a kudarc felvállalása nem opció akkor amikor tudjuk, hogy az interneten a gyerek nagyon könnyen beleakadhat számára ártalmas tartalmakba. A gyerekekkel folytatott beszélgetések során, több kamasz fiú is kérdéseket tett fel neki olyan szexuális tartalmakról, amiket az interneten találtak. "Azt kérdezték, segítene nekem megérteni, miért akarják a nők, hogy fojtogassák őket szex közben? Miért akarják, hogy lepisiljék őket?" És valóban. A felmérés szerint a 13-23 év közötti fiatalok 57 százaléka használja az internetet szexuális tartalmak keresésére, miközben a szülőknek csak 13 százaléka gondolja, hogy ezt tennék a gyermekeik.

De Steiner-Adair szerint van remény, miszerint egy McAfee statisztika azt mutatja, a kamaszoknak majdnem fele gondolja úgy, ha tudnák, hogy szüleik figyelik mit csinálnak a neten, egészen másképp viselkednének online. "Ez azt jelenti, hogy lehet hatásunk erre", mondja a pszichológus. A javaslatai pedig a következők: a számítógépeket csak közös terekben lehessen használni otthon, a szülők és gyerekek, közösen írjanak egy egyezséget, amiben pontosan és egyértelműen leírják milyen szabályok vonatkoznak a számítógép és internet használatra és mi az elfogadhatatlan viselkedés online. Majd pedig helyezzük el ezt az egyezséget/"szerződést" egy szembetűnő helyen, egyrészt, hogy a gyereket emlékeztessük erre, másrészt ez nagy segítség lehet számára, amikor a barátai jönnek hozzá, így könnyebb mondani a többieknek, hogy nagy bajba kerülne egy ilyen, vagy olyan tartalommal, mert "neki vannak a világon a legrosszabb szülei". "És igazából ez az amit szeretnénk, hogy ezen a téren mi legyünk a legszigorúbb/legrosszabb szülők a világon",  mondja Steiner-Adair.

Ez is elkezdődött... ismét

és hazudnék, ha azt mondanám nem számítottam rá! Az elmúlt hetekben már készítettem magam lelkileg, hogy abban a pillanatban, ahogy belépnek a gyerekeim az iskola kapuján - főleg a kamasz - megindul az őrület! Mármint, hogy mi a menő és mi az ami feltétlenül szükséges a "menőséghez" a suliban. Ugye nem gondolom rosszul, ha azt feltételezem: nem én vagyok az egyetlen szülő, aki mostanában ezt hallgatja szeretett gyermeké(ei)től és ennek következtében folyamatosan őrlődik az elvei-, a szeretett gyermek kívánsága és persze mindennek a családi kasszára gyakorolt hatásának elemzése között. Közben pedig bosszankodik (én legalábbis azt teszem), hogy a többi szülő milyen érvek mentén gondolkozik teljesen másképp erről a témáról? Miközben elfogadom, hogy "mindenki másképp csinálja". De vajon miért tartja hasznosnak/jónak(?) egy szülő, hogy 12-13 éves (vagy akár még fiatalabb) gyerekének (a legújabb) okostelefonja legyen? És akkor a többi "kütyüről" már ne is beszéljünk!

Photo: http://www.salon.com/2013/01/29/

Ennek megfelelően a tegnapi napunk jelentős részben azzal telt, hogy erről a menőség témáról beszélgettünk (ismét) hosszasan, időnként "indulatosan"; és közben nagyobbik fiam "review"-kat nézett a legújabb okostelefonokról... :-S    Megjegyzem, igazi "waste of time"... mert persze mindegyik nagyon hasonló csak az egyikben Jelly Bean 4.1 van, a másikban Jelly Bean 4.2 és ettől 6 ezred másodperccel előbb gördül a képernyő és előbb válaszol arra a kérdésünkre, hogy milyen az időjárás Ausztráliában...

Photo: www.securedgenetworks.com

Tényleg! Annyira, de annyira örülnék, olyan szülők véleményének most (is), akik úgy gondolják, hogy okos telefonra márpedig az egészen fiatal-, akár kiskamasz gyereknek is szüksége van. Nagyon szeretném tudni miért tartják ezt - számomra meglepően sokan - olyan fontosnak és miért nem gondolnak arra, hogy esetleg nem hogy nem fontos még ebben a korban az ilyesmi, hanem akár még "ártalmas" is lehet?

Hogy értem, hogy "ártalmas" lehet? Például amit én tapasztalok ezekkel a kütyükkel felszerelt gyerekekkel kapcsolatban, hogy előszeretettel azon "lógnak" és kevésbé a való világban kommunikálnak. Beszélgetés helyett inkább textelnek, vagy csetelnek; játszanak, vagy zenét hallgatnak, de mindenesetre magukban ténykednek... és persze közben ki tudja még mi mindent csinálnak a neten, ami szinte teljesen lekövethetetlen... Azt látom, hogy azok a gyerekek akik korán kapnak ilyen "kütyüket", teljesen "beszívódnak" a virtuális világba és sokkal szívesebben töltik ott a szabad idejüket mint a valóságban. Közben nem mozognak és nem tanulnak meg "face-to-face" kommunikálni és konfliktusokat kezelni... Arról már nem is beszélek, hogy mennyire "menő", ha az iPhone mellett a gyerek beats fejhallgatón (vagy máson) "tolja a fejébe" a zenét, de közben néhány év alatt esetleg "megsüketül", de legalábbis romlik a hallása. Aztán arról meg végképp ne beszéljünk - bennem azért ez is felmerül időnként - hogy vajon milyen hatása van a gyerekeink fejére az a sugárzás ami ezekből a telefonokból kijön? A mobil telefonok által keltett sugárzással és annak daganat keltő hatásával kapcsolatban egyszer - talán egy éve - olvastam egy rövid cikket, mi szerint a WHO (Egészségügyi Világszervezet) nagyon óvatos állásfoglalása szerint lehet ilyen hatása, de  kockázatelemzések és kutatások folynak a témában... Hozzáteszem, hogy a vizsgálatok elsősorban a 18 év feletti korosztályban történnek, vagyis a felnőtt lakosság körében, a gyerekek pedig még érzékenyebbek a káros környezeti hatásokra. Ennek kapcsán találtam egy honlapot,  ami arról szól, hogy a 10-24 éves korosztályban is zajlik egy ilyen felmérés Európában... ennek a linkje itt található: mobi-kids. 

Szóval egy millió dolog van, ami - szerintem - ellene szól, hogy ideje korán ilyen eszközt adjunk gyermekünk kezébe. Ráadásul az internet biztonsággal foglalkozó szakemberek is azt mondják, hogy okos telefont tényleg csak alapos megfontolás után vegyünk a gyereknek... pont az "ellenőrizhetetlenség" miatt. De úgy tűnik, mégis lehetnek olyan szempontok, ami mindezek ellenére arra sarkallja a szülőket, hogy nem kis költséggel ilyen eszközt vegyenek a gyereknek.

Photo: www.teachthought.com

Azt megértem, ha a mai világban egy szülő szeretné elérni a gyerekét napközben telefonon, és emiatt úgy gondolja, szüksége van a gyereknek mobilra. De ehhez vajon  kell-e okostelefon internet előfizetéssel? Erre érveltem én azzal a gyerekemnek, ha össze is gyűjti a pénzt okos telefonra, egyenlőre nem támogatom, hogy legyen rajta internet előfizetés. Akkor meg minek egy ilyen drága telefon?! Itthon van minden egyéb eszköz, a videojátéktól, a laptopon át a Kindle olvasón és a tableten keresztül minden, amiken mindazt megteheti amit az interneten szeretne (hozzáteszem: kontrollal)... Meg egyébként is, mire szeretné használni az okostelefont? Persze a válaszban a telefonálás volt a legutolsó... :-S   de őt nem is hibáztatom, sőt igazából senkit nem hibáztatok. Mindenki csinálja úgy, ahogy a legjobbnak gondolja. Mint ahogy én is azt próbálom... próbálnám? :-S  Talán könnyebb lenne - a nagy ellenszélben - ha érteném miért gondolják sokan másképp. Szeretném tudni az érveket a másik oldalról, mielőtt esetleg arra szánnám rá magam - hogy mindent félretéve - a "menőség jegyében" kidobok az ablakon havi (Forintba átszámolva) kb.15.000-20.000 Ft-t.

Erre jött egyébként  ma reggel a két kisebb gyerekem... azzal, hogy nekik pedig iPad kell a suliban, mert az osztályban azt használják és kell a tanuláshoz. :-S Megnéztem. Tényleg be van írva, méghozzá így: "BYod". Kérdezem, ez meg mi?  "Bring your own device". :-( Az ő esetükben pedig 8-10 évesekről beszélünk... 

Te jó Ég! Hogyan lehet ezt jól csinálni?!