Ma megint egy szomorú hír...

Jó ideje kerülgetem a "közösségi háló" témát...   Nem egyszerű. A gondom az vele, hogy hogyan fogjak hozzá. Túl sok kérdés foglalkoztat, nagyon összetett a téma. De ma újra itt egy nagyon szomorú hír - egy brit diáklánnyal kapcsolatban - úgyhogy muszáj belefogjak! Engem nagyon megviselnek az ilyen történetek, de talán mondhatom, meg is ijesztenek. Bizonyára pont azért mert a gyerekeim ilyen-, vagy majdnem ilyen korúak, és ez az időszak még előttünk áll. Sajnos nem lehet azt mondani, hogy ritkán lehetne hallani az interneten zajló zaklatás miatt öngyilkosságot elkövető kamaszokról. Az is igaz, hogy ezek a hírek - elsősorban innen, az Új Világból - származnak... Nem tudom - ez nálunk - Magyarországon mennyire téma. Itt az iskolákban rendszeresen az, főleg a felső tagozatban és a gimiben. Emiatt gondolom, hogy komoly oka van, hogy ennyire komolyan veszik ezt a kérdést. Valószínűleg nem annyira ritka esetek ezek - legalábbis a kevésbé súlyosak - mint amennyit a médiában olvashatunk róluk.
A témáról készült egy film is, ami szerintem nagyon-nagyon jól megmutatja, hogyan juthat el egy kamasz oda, hogy a közösségi oldalakon ellene irányuló zaklatás-, sértegetés miatt akár öngyilkosságot kíséreljen meg. Miután láttam ezt a filmet, hetekig gondolkoztam rajta: mennyire más ma egy kamasz élete - legalábbis sok szempontból - mint a miénk volt, még az "internet korszak" előtt. És hogy nekünk szülőknek mennyire kevés fogalmunk van erről - úgy értem - hogy milyen ebben a világban kamasznak lenni, de főleg, hogy szülőként hogyan kell ezt "jól kezelni". Arra gondoltam ezt a filmet ajánlom megnézésre elsőként, anélkül hogy "sokkolni" vagy ijesztgetni szeretnék bárkit. A film címe: Cyberbully,  2011-ben készült, úgyhogy elég frissnek mondható a témában. Sajnos magyarul nem találtam meg, illetve felirattal - ha jól látom - le lehet tölteni; ezt azonban nem ismerem... de a youtube-on mindig fent van...  Szerintem kamasszal is érdemes megnézni. Sőt! Jó alkalmat adhat egy kiadós beszélgetésre a témával kapcsolatban.
A film után pedig jöhet a közösségi oldal téma! Úgy gondolom ez folyamatosan jelen lesz itt, mert a közösségi oldalak háza táján mindig történik valami, amiről szülőként mindenképpen érdemes/kell/jó tudni.

Hogy lesz ez majd?!

Egy kép a táncbemutatóról

A hétvégén színházban voltunk. Az előadás a gyerekeink évzáró táncbemutatója volt, aminek kapcsán több százan jöttünk össze, hogy megcsodáljuk mennyit ügyesedtek porontyaink az elmúlt évben. Erre az eseményre természetesen sokan meghívják a barátokat, a fellépő gyerkőc barátait, a szerencsések pedig - akikhez közel élnek a nagyszülők - akár a nagymamát és a nagypapát is. Szóval, e jeles alkalomból szép számmal összejöttünk és mondhatom az egész műsor  nagyon profi  módon  meg volt szervezve. Ami engem illet, kifújva magam az előadás előtti - őrület-rohanás-gyerek célba juttatása - menet után; végre gyönyörködtem a gyerekekben, és élveztem a jó zenét, a látványt...  amikor a férjem - aki kicsit távolabb ült tőlem - szólt, hogy ő bizony nagyon dühös, mert rettentően idegesíti az előtte két sorral ülő gyerek, kezében az iPad-del, aminek a fénye pont a szemébe világít... Valóban, én észre sem vettem. Jó helyen ültem. Az említett 8 éves forma gyerek, mind a két fülét headset-tel bedugva, teljes odaadással nyomkodta a tablet-jén valamelyik nagyon izgalmas játékát,  igyekezve kizárni mindent (hangot, képet) a körülötte zajló eseményekből. A szülei pedig mellette ülve nézték - minden valószínűséggel - a másik gyereküket a színpadon és szemmel láthatóan nagyon helyénvalónak tartották, hogy a velük ülő gyerek, ha nincs kedve ne terhelje magát azzal, hogy a testvére évzáró táncelőadását megnézze. Elképesztő! A helyzet megoldása végül az lett - rövid várakozás után - hogy a férjem megbökte a gyerek mellett ülő egyik szülőt és megkérte, ha nem nagy gond, kapcsolják már le azt az izét, mert őt bizony nagyon zavarja a műélvezetben. Mentségükre legyen mondva, azonnal kikapcsoltatták a gyerekkel.
Ez az eset azonban számomra több kérdést is felvet: vajon ez a gyerek, aki ott a nézőtéren ült, ennyire érdektelen a testvére iránt hogy 1 évben egyszer egy 1 órás színházat sem bír ki a kedvéért? A szülők pedig  miért engedik ezt? Nem lehet hozni ennyi "áldozatot" a másikért, egymásért, a többiekért? Hogy lehet az, hogy nem jut eszébe a szülőknek, hogy ez zavaró lehet másoknak?

Egyébként rengeteg ehhez hasonló kérdés merül fel bennem, amikor például bevásárló központban vagyok és azt látom, hogy az anyukák teszik (sokszor erőltetik) a babakocsiban ülő kisgyerekük kezébe az okos telefont, hogy amíg ők "shoppingolnak" foglalja el magát és lehetőleg jó hosszú ideig maradjon csöndbe. Igaz, itt a helyzet kicsit más mint a színházi eset, de talán már ilyenkor kezdődik az egész ami végül odavezet, hogy a gyerek néhány év múlva már nem tud "leszakadni" a kütyükről...

Aztán ami még rendszeres élményünk és nagyon elgondolkodtató, amikor családokat látunk például hétvégén étteremben együtt enni és az asztal körül ülő társaság legalább fele, vagy akár a nagyobbik része a telefonját/tabletjét nyomkodja és minden idegszálával arra koncentrál amit azon lát. Igaz, az is előfordul nem ritkán, hogy párokat látunk ugyanígy, hogy vagy az egyik, vagy mindketten a telefonjukat "kezelgetik", ahelyett, hogy a valóságban velük szemben ülő partnerükkel foglalkoznának.
Persze bizonyára számos ilyen példa van még... gondolom sokan tudnának mesélni. Amire egyébként bátorítok is mindenkit, hogy ne csak egyedül elmélkedjek itt!

Tényleg, hogy lesz ez majd? Én már néhány évvel ezelőtt azt gondoltam, hogy majd csak lesznek valamiféle viselkedési normák, amolyan íratlanok szabályok, amiket majd mindenki betart.  De ennek egyenlőre semmi/nem sok jelét látom. És ez a dolog még "idegesítőbb", ha arra gondolok: mi lesz majd amikor ez a 8 éves forma kiskölyök felnő?

Sokkoló hír?

Régóta tervezem, hogy belekezdek ebbe a blogba. De valamiért mindig elakadtam vele. Egy ideje már azon is gondolkozom mivel kezdjem. Mi legyen az ELSŐ? Valami nagyon komoly, amolyan "motivációs" bejegyzés, vagy egy bevezető az előzményekről... Végül úgy döntöttem, veszek egy nagy levegőt és csak elkezdem, aztán majd kialakul.

A minap, autóban ülve az egyik rádió adón hallottam egy hírt, ami meglepett és arra gondoltam, ez jó lesz, ezzel kezdem. Igaz nem kamaszokról és nem is gyerekekről szól... de talán ELSŐnek - pont ezért - jó lesz. A folytatásban - ígérem - azért már inkább róluk lesz szó. :-)

Szóval a műsorvezető szerint a sokkoló hír a következő volt:  egy - az Egyesült Államok keleti partján - egyetemista fiatalok körében végzett felmérés szerint, a mai 18 éves lányok több időt töltenek online mint alvással. Azaz naponta átlagosan 12 órát töltenek a neten, miközben zenét hallgatnak, "textelnek", "chatelnek" és persze - ami talán a legfontosabb - aktívak valamelyik közösségi oldalon. Tudtára adva mindenkinek, hol járnak, mit csinálnak, mi jár a fejükben és persze lájkolnak... A hír beolvasása után a stúdióban nevetés és néhány vicces megjegyzés  volt hallható. Első hallásra én is meglepődtem, így számszerűsítve az órákat amit alvással és netezéssel tölt ez a korosztály talán tényleg "sokkoló", aztán ha az ember belegondol, már nem is annyira. Végül is, azt az átlagosan havi 2000-3000(!) üzenetet elküldeni (majd erről is szó lesz), azért ahhoz idő kell, még "géppuska" ujjakkal is... Mindenesetre miután hazaértem igyekeztem megtalálni a sokkoló hír forrását. És íme, itt meg lehet nézni az eredeti hírt a felmérés eredményeiről, itt pedig ehhez kapcsolódóan egy "gyors hírt" egy rövid megjegyzéssel.
Ahogy a tanulmányban olvasható, ebben a 18 körüli, fiatal felnőtt korosztályban nem jellemző, hogy korábban ilyen felméréseket csináltak volna. Sokkal gyakrabban készülnek ilyen felmérések a kamaszok körében. Valakinek azonban eszébe jutott az a - szerintem egyébként remek - ötlet, hogy megnézzék az első éves egyetemistákat/főiskolásokat, hogyan használják a mobil technológiát, az internetet.
Itt egy kis kiegészítést szeretnék azért hozzátenni ehhez, ahogy én látom/tapasztalom, itt a családok és a fiatalok életében valóban nagy változást hoz a középiskola (high school) befejezése. A gimi után akár dolgozni-, akár egyetemre megy a fiatal, az esetek döntő többségében megkezdi az önálló életét. Elköltözik otthonról, és egyedül gondoskodik magáról kisebb-nagyobb szülői segítséggel. Éppen ezért a fiatalok nagy többsége számára ez az időszak jelenti igazán a "szabadság" eljövetelét, ilyenkor kerülnek ki igazán az addig, sok esetben - legalábbis európai szemmel nézve - meglepően szigorú szülői kontroll alól.

Ez a felmérés azt mutatja, hogy az első évesek életében központi szerepet tölt be a mobil technológia és a közösségi háló, ami éppenséggel nincs jó hatással a tanulmányi eredményekre. Mivel azonban használatukat az egyetemi oktatásban nem lehet korlátozni, ezért - a tanulmány szerint - sokkal életszerűbb megoldásnak tűnik, hogy az oktatók alkalmazkodjanak az új helyzethez és vonják be az oktatásba ezt az új eszközt, illetve - például - a közösségi háló használatát.
Ezen a megoldási javaslaton azért elgondolkoztam egy kicsit. Persze az új idők szelére, reagálni kell, és a tiltás, vagy korlátozás, nyilvánvalóan nem lenne célravezető. A fiatal egyetemisták életéből valószínűleg már lehetetlen lenne kiiktatni, vagy akár csak korlátozni a mobil technológiát, a netet, vagy a közösségi hálót. Ezért jó ötletnek tűnik hogy megpróbálják inkább beépíteni az oktatás eszköztárába. Mindenesetre - sejtésem szerint ez nem kis feladat elé állítja majd az oktatókat, az egyetemeket.
Kicsit tovább gondolva a dolgot azonban az jutott eszembe: vajon mi lesz majd, amikor ez a most első éves korosztály kikerül az egyetemekről és dolgozni kezd? Hamarosan talán azt is vizsgálni kell majd, hogyan lehet a vállalatok életébe beilleszteni a közösségi oldalak használatát... Érdekes a tanulmány, de talán még érdekesebb ami felvetődik az emberben a jövőre nézve.