Nincs itt valami ellentmondás?

Majdnem pont fél éve, hogy utoljára írtam ide a blogra... :-(  Az ok elsősorban a nyár, pontosabban a nyári szünet - ami viszonylag nyugodt időszak - legalábbis, ha a technológiáról van szó. A viszonylagos nyugalom oka - szerintem - hogy nyáron nincs az a "közösségi nyomás", ami suli közben van. Amikor elkezdődik az iskola, megint kezdődik az őrület: kinek milyen "cucca" van, milyen játékokat játszik, stb. Az idei tanév eddig viszonylagos nyugalomban telt, de most, hogy péntek óta kézbe lehet venni az új iPhone-okat, máris megindult a "verseny" - menőség-kategóriában, - amely az iPhone 5s-ről áttevődött az iPhone 6-ra és a 6 Plus-ra.

iPhone6 és iPhone6 Plus

Ha fogadni lehetne, azt mondanám, hogy a drágább/nagyobb telefon lesz a menő.
A srácok már kilóméterekről, vagyis mérföldekről, pontosan felmérik még azt is, kinek milyen tok van a telefonján és pontosan tudják, hogy az mibe kerül... a képlet pedig nem túl bonyolult: minél drágább, annál menőbb.  :-S 

A kisebbeknél elsősorban a videójátékok a téma... Tegnap a kisebbik - 12 éves - fiam, nagyon rossz kedvűen jött haza az iskolából. Beletelt egy kis időbe, mire kibökte mi a baj: minden barátja az új videójátékot játsza már, csak ő nem tudja, miről van szó... :-(  

Mit lehet tenni ilyenkor... az ember lánya fogja magát, leül a gép elé, hogy megnézze mi az új őrület. 

Íme:

- a trailer: http://www.destinythegame.com/media/official-live-action-trailer-become-legend

Destiny the Game

- itt pedig az értékelés a szülők számára:

https://www.commonsensemedia.org/game-reviews/destiny

Összefoglalva:

Erőszakos tartalom, ajánlott életkor 15 év. Röviden ennyi a lényeg. Legalábbis számomra. 

Nehezen értem meg, miért van az, hogy a többi - általam elég jól ismert és viszonylag tájékozottnak tartott - szülőnek ez nem szempont, amikor megveszik a játékot?

Valószínűleg mi is meg fogjuk venni, elsőre legalábbis nem tűnik "véresnek", mint sok más háborús játék, amelyek egyértelműen nem férnek bele a "gyerek számára megfelelő játékról" alkotott elképzeléseinkbe. Valamiben muszáj engedni időnként - elsősorban - hogy ne essen ki a baráti körből emiatt. Azt csak csöndesen teszem hozzá: szerencsére, hétközben biztosan nem lesz ideje erre...

Most azonban nem azért ültem a gép elé, hogy ezekről a gondjaimról írjak. Biztos vagyok benne, hogy napi szinten merülnek fel ezek, vagy hasonló kérdések mindenkinél, akinek már egy kicsit  is nagyobb gyereke van. Amiről ma valójában írni szerettem volna, az egy teljesen más téma, valami ami nem először üt szöget a fejemben. 

Nagy kérdés számomra: miért van az, hogy az iskolákba tolják a technológiát? Helyesebben az Apple tolja a technológiát... miközben a nagy tech cégek vezetői nem keveset tesznek azért, hogy a saját gyerekeiket  - ameddig csak lehet - távol tartsák ezektől az eszközöktől. Igazából - azt hiszem legalábbis - tudom erre a kérdésre a választ, vagyis inkább úgy mondom, nekem meg van a válaszom erre... De gondoltam, megosztom ezeket a híreket a blogon is, hogy másoknak is lehetősége legyen elgondolkozni rajta. 

Írtam már itt korábban arról, hogy a tech cégek gurujai, előszeretettel teszik olyan magániskolába a gyerekeiket, ahol még a közelben sincsen semmilyen képernyő. Ilyen pl. a Waldorf iskola. Aztán majd 2 hete olvastam egy cikket a The New York Times-ban arról, hogy Steve Jobs is egy "Low-Tech" szülő volt. Meglepő, nem? Muszáj idéznem a cikk íróját, aki megdöbbent amikor Jobs azt a választ adta, hogy az ő gyerekei nem használnak iPad-t, illetve hogy náluk erősen korlátozva van a gyerekek hozzáférése a technológiához. Íme a meglepődött újságíró szavai: "úgy képzeltem, hogy a Jobs háztartás egy amolyan igazi "kocka-menyország" (nerd-paradise), ahol a falak hatalmas érintőképernyők, az étkező asztal iPad-ekből van kirakva és ahol a vendégeket iPod-ok várják, mint a szállodában a párnára helyezett kis csokoládék." 

A cikk viszonylag hosszan taglalja, hogy a különböző nagy vezetők a tech cégeknél, milyen nagy figyelmet fordítanak arra, hogy gyerekeiket ne engedjék túl korán-, túl sok időt eltölteni a számítógépek, a telefonok, a tabletek és a videójátékok előtt... Hogy miért? 

Chris Anderson, chief executive of 3D Robotics, drone maker, akinek öt gyereke van 6-17 év között, azt mondja ő és a felesége is nagyon odafigyelnek és komolyan korlátozzák gyerekeik hozzáférését ezekhez az eszközökhöz: "első kézből látjuk a technológia veszélyeit és én nem szeretném, azt látni, hogy a gyerekeimmel is ez történik".

Hogy milyen veszélyekre gondolhatott Anderson? Elsősorban a káros tartalmakra, mint a pornográf képek-, videók, vagy az online zaklatás, és ami akár még rosszabb is lehet: semmiképpen nem szeretnék, hogy gyerekeik tech függővé váljanak.

A cikk írója felsorol még néhány nagy nevet a tech iparból, akik - talán - meglepően szigorú szabályokat alkalmaznak otthon, hogy gyermekeiket megvédjék a technológia káros hatásaitól, majd felsorol néhány általános szabályt, amelyet a tech iparban dolgozó szülők előszeretettel álllítanak fel gyermekeik számára: 

Alapszabály, hogy a hozzáférést a gyerek életkora határozza meg.

1O évnél fiatalabb gyerekek esetében - amikor a legnagyobb a tech függőség kialakulásának veszélye - az alapelv az, hogy hétközben semmilyen képernyős eszköz (telefon, tablet, videójáték, számítógépes játék) nem megengedett. Hétvégén 3O perc - max. 2 óra a megengedett játékidő iPad-en, vagy a szülők okostelefonján. 1O-14 éves korban megengedik a számítógép használatát hétköznap, de csak házifeladat írásra. Néhány szülő közülük teljesen tiltja a közösségi média használatát, különösen amiatt, hogy a felelőtlenül posztolt kommentek és fotók ne kísértsék gyermekeiket későbbi életük során.  És - ami számomra különösen szimpatikus - sok szülő, aki a tech business-ben dolgozik nem vesz a gyerekének okostelefont 14 éves kor előtt, akkor is csak telefon szolgáltatást vesz rá, hogy beszélni és  üzenetet küldeni tudjon a gyerek és csak 16 éves korában vesz az okostelefonra internet előfizetést.

Van azonban egy általánosan elfogadott (alap)szabály: semmilyen képernyős eszköz nincs a gyerekszobában.

Akadnak persze olyan szülők is a tech iparban, akik nem ennyire szigorúak a képernyős eszközökön eltöltött idővel kapcsolatban, hanem azt mondják az számít inkább mit csinál rajta a gyerek. Ha például programozással tölti az idejét, vagy videót vág rajta, az nem feltétlenül rossz... ezért az olyan tevékenységet, amit hasznosnak tartanak megengedik, azt azonban nem szeretik, ha a gyerek csak "fogyasztja", ami a képernyőn keresztül jön. Ezek a szülők, úgy gondolkoznak erről, hogy a teljes tiltás sem jó, mert az később "visszaüthet". Viszont mindannyian azon az állásponton vannak, hogy korlátozni kell, hogy mit csinál a gyerek-, mikor és milyen életkorban. 

Ezek után egy dolgot "nem" értek, helyesebben "nehezen" tudok összerakni: 

miért van az, hogy iszonyatos pénzeket beletolva a rendszerbe, az iskolákat igyekeznek feltölteni  - elsősorban - iPad-ekkel? Miért költenek csak Los Angeles-ben, 1.3 milliárd(!) dollárt arra, hogy minden gyereknek a kezébe tudjanak adni egy iPad-et az suliban? És ebbe a kis iskolások is beleértendők. 

Ezt szerettem volna ma megírni itt a blogon... Szerintem érdemes kicsit elgondolkoznunk ezen, na és azon, hogy sokan miért adjuk gyerekeink kezébe ideje korán ezeket az eszközöket.

Források:

http://www.nytimes.com/2014/09/11/fashion/steve-jobs-apple-was-a-low-tech-parent.html?_r=0

http://www.huffingtonpost.com/2014/09/19/los-angeles-schools-ipads_n_5852662.html?utm_hp_ref=technology&ir=Technology

Média és Gyerekek_Dimitri Christakis, TED előadás

Dimitri Christakis-tól (gyermekorvos, kutató) már többször olvastam cikket, véleményt. Most pedig találtam egy TED előadást a média gyermekekre kifejtett hatásáról. Tudom, otthon is sokan nézik ezeket a TED előadásokat különböző témákban, ezért arra gondoltam, biztosan nem lenne "ördögtől való", ha itt a cybermamin megosztanám az előadását angolul. Mindenesetre, hogy azok se legyenek hátrányban, akik esetleg nem értik az angolt, az előadás linkje alatt megtalálják a magyar összefoglalót.

Dimitri Christakis: Média és Gyerekek

A korai tanulás (O-3 év) nagyon fontos, az egész életre kiható tanulási folyamat. 

Az agy tömege a következőképpen változik.

Újszülött agya: 333 gramm

2 éves gyermek agya: 999 gramm (soha később, ilyen jelentős mértékű változás nem történik)

19-21 éves korban éri el az agy a legnagyobb méretét: kb. 1.3OO gramm (ezt követően az 5O-es éveink után, lassan csökken az agy mérete)

A születéskor meghatározott számú idegsejtünk van, ezek száma az élet során nem nő, viszont jelentős változás van a tanulás során kialakuló különböző idegi kapcsolatokban (szinapszisoknak) és azok számában. 

Születéskor a szinapszisok száma: kb. 2.5OO

3 éves korra a szinapszisok száma: kb. 15.OOO (!)

Ábra, amelyen jól látható, hogy már az egy napos újszülött agya is reagál a környezetből érkező ingerekre: egy napos baba légzési görbéje látható, Mozart, Sztravinszkij és ismét Mozart zenére.

Több évtizede tudni lehet már, hogy a kisgyermekkorban érkező túl kevés inger ártalmas, rossz hatással van az agy fejlődésére. Az ábrán ami ezt szemlélteti két 5 éves korú gyermek agya látható. A képen a nagyobb aktivitású agyi területek világosak, az inaktív rész fekete. Bal oldalon egy "normális" ingergazdag környezetben lévő gyermek agya látszik, jobb oldalon egy teljesen igerszegény környezetben élő, 5 éves gyermek (román árvaházból) agyának aktivitási képe látszik.  (A kép magáért beszél, hatalmas a különbség.)

Manapság azonban egyre inkább az a kérdés merül fel, hogy vajon ártalmas-e a kisgyermekek agyát érő túl sok inger? Egyáltalán lehetséges-e túl stimulálni a gyermekek agyát? A kérdés természetesen a széleskörben elterjedt technológia/média miatt merül fel elsősorban. 

A 7O-es években a gyerekek átlagosan 4 éves koruktól néztek TV-t. Ma a babák átlagosan 4 hónapos kortól látnak/néznek valamilyen képernyőt. Azontúl, hogy korán kezdenek képernyőt nézni fontos az is, hogy mennyi időt töltenek képernyő előtt. Kisgyermek korban ma kb. 4.5 óra/nap a képernyős eszközökön eltöltött idő, ez pedig az ébren töltött idejüknek kb. a 4O%-a. 

Egy rövid videó részlet "Baby Einstein on the farm".  A képernyőn látható színes, gyorsan változó képek kisgyermek korban megváltoztatják az agy fejlődését. Ez az erős inger arra kondícionálja a gyermek agyát, hogy ilyen erős-, gyorsan változó ingereket keressen. Ez pedig az iskolai környezetben figyelemzavarokat okozhat, mert a "normál életben" minden "túl lassú"/unalmas lesz ehhez képest. 

Az előadás további részében, Dimitri Christakis azokat a teszteket mutatja be, amelyeket ennek a feltételezésnek az alátámasztására végeztek:

Vizsgálatok szerint, azoknál a gyerekeknél, akik 3 éves kor alatt, napi 2 órát néznek valamilyen képernyőt, 2O%-kal nagyobb eséllyel lesz figyelemmel kapcsolatos problémák később.

Azoknál a gyerekeknél, akiket "kognitív ingerekkel" (valódi játék, gyerekmúzeum, játszótér, stb.) stimuláltak kisgyermek korban, sokkal kisebb eséllyel alakult ki figyelemzavar.

A képernyő előtt eltöltött időn túl nagyon fontos a nézett tartalom. 

Rövid részlet: 

1. Powerpuff Girls Movie (borzasztó) ez a rajzfilm végül "PG" besorolást kapott, vagyis csak szülői felügyelettel nézhető. Agresszív-, gyorsan változó képek. 

2. Mister Rodgers sorozat. Tanító jellegű műsor, lassú képekkel és a részletben magyarázattal, hogyan kell elhelyezkedni egy étteremben.

A vizsgálatok szerint, az oktató jellegű műsorok nem okoznak figyelem problámákat, a szórakoztató jellegű műsorok 6O%-ra emelik a figyelemzavar kialakulásának kockázatát, míg az erőszakos tartalmú műsorok 11O%-ra emelik a figyelemzavar kialakulásának esélyét.

Ezután Dimitri Christakis egereken végzett kísérletek eredményeit mutatja be:

1O napos egereket, 42 napig, napi 6 órát tartottak képernyő előtt. (Ez gyakorlatilag egy egér teljes "gyermekkora".)

- az egér csak fal mellett mászkál, a tér közepére fél bemenni (film)

- jelentős különbség van a "normál" egér és a hiperaktív egér által bejárt területek között (ábra)

- Majd egy nagyon meglepő eredmény a tanulással/emlékezéssel kapcsolatban:  (ábrák)

két tárgyat helyeznek el egy térben, ahova az egeret beengedik. Majd az egyik tárgyat kicserélik egy újra. A teszt eredménye: a normál egér az idő 7O%-t tölti az új tárggyal és csak 3O%-t a már korábban megismert tárggyal. A képernyő előtt tartott egér a már ismert régi tárggyal és az új tárggyal egyaránt 5O-5O% időt tölt el! Hogy azért mert nem érdekli az új, vagy azért mert nem ismeri fel a régi tárgyat, az most kísérlet szempontjából nem lényeges. A lényeges eredmény az, hogy egyértelműen látható, hogy a képernyőnek kitett egér viselkedése megváltozott!

Ezután egy építőkockás kísérletet mutat be Christakis. Ennek az a lényege, hogy azok a gyerekek, akik korán kaptak építőkockát szívesebben játszanak vele, mint azok akik később. Illetve, hogy azok a gyerekek akik több időt játszanak "valódi/interaktív játékkal" és kevesebbet vannak képernyő előtt, azoknál a beszédfejlődésben is mérhető a különbség.

Következtetés:

A korai gyermekkori tanulás meghatározó jelentőségű, amely jelentősen befolyásolja az agy fejlődését és a későbbiek folyamán kihatással lesz a gyermek egész életére. A médiával szemben pedig előnyben kell részesíteni a valódi-interaktív játékot ebben a korszakban.

(Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetségének (amelynek egyik tanácsadója Dr. Christakis) és több szakembernek az az ajánlása, hogy 2 éves kor alatt semmilyen képernyőt ne nézzen a gyermek. Azt hiszem az előadás jól bemutatja miért...)

"Change the beginning and change the whole story!" 

"Ha megváltoztatod az elejét az egész történet más lesz!"

Cyberbully _ sajnos állandóan aktuális téma

Olvasva az amerikai híreket-, statisztikákat - sajnos - úgy tűnik, egyre gyakoribb - elsősorban a tinédzserek, kiskamaszok körében - az ún. cyberbully, vagyis internetes zaklatás/fenyegetés. Valószínűleg nem lehet róla eleget beszélni, hogy a szülők figyelmét ráirányítsuk erre a komoly és egyre több gondot okozó problémára, aminek a kezelése és megoldása nagyon nehéznek bizonyul. Tartva a kapcsolatot a magyarországi barátokkal, akiknek gyerekei az enyémekhez hasonló korúak (+/- néhány év) egyre többen mesélik el, hogy bizony nálunk is gond van ezzel... és persze mindenki aggódik a gyerekeiért. Hozzáteszem, teljes joggal, mert akárki áldozatává válhat ennek az ártalmas tevékenységnek.

Igyekeztem összeszedni néhány lényeges információt ezzel kapcsolatban, ami segíthet a jobb eligazodásban, vagyis, hogy mi számít online zaklatásnak/bántalmazásnak, mire érdemes odafigyelni és mit lehet tenni ellene.

Az internetes zaklatás - amerikai statisztikák szerint - naponta történik meg, elsősorban kamaszokkal-, kiskamaszokkal. Ez  a "bántalmazásnak" olyan formája, amely a technológia eszközein keresztül - mint okostelefon, internet - történik, és aminek jellegzetessége még, hogy mindig és mindenhol utóléri a zaklatott személyt. 

A cyberbully-nak/internetes zaklatásnak sokféle formája lehet:

- rosszindulatú-, gonosz megjegyzések küldése e-mailben, vagy telefonon,

- rosszindulatú pletyka terjesztése online, vagy szöveges üzenetekben,

- bántó-, megfélemlítő tartalmú üzenetek küldése valamelyik közösségi médián, vagy honlapon keresztül,

- valakinek a személyes adatainak, jelszavának a megszerzése, majd ártalmas üzenetek küldése az érintett személy nevében, vagy az érintett személy oldalára,

- a zaklató valaki másnak kiadva magát bántó üzeneteket küld valakinek,

- negatív hatású-, kellemetlen benyomást keltő fénykép készítése valakiről, majd annak terjesztése online, vagy telefonos üzeneteken keresztül,

- szexuális tartalmú szöveges üzenet, vagy kép terjesztése valakiről online, vagy telefonos üzenetekben.

Ez a fajta zaklatás nagyon ártalmas lehet a kamaszok, kiskamaszok számára egyaránt, amely könnyen vezethet szorongáshoz, depresszióhoz, súlyos esetben (ahogy nem egyszer meg is történt) öngyilkossághoz. Sajnos az internetes zaklatás - természeténél fogva - újra és újra megjelenhet a netes felületeken, ezáltal okozva ismétlődő problémát az érintett személy számára.

A másik oldalon, az interneten keresztül zaklatók közül, sokan úgy gondolják, hogy az internetes zaklatás, vicces dolog. Miközben talán nem gondolnak arra, hogy ennek a tevékenységnek - bizony - hosszú távú-, káros következményei lehetnek rájuk nézve is, mivel minden ami online megjelenik rájuk is visszaüthet és a későbbiek folyamán károsan befolyásolhatja a munkavállalást, a karriert, vagy - akár - az egyetemi továbbtanulást is. Sőt, a zaklatónak, vagy szüleinek akár jogi következményekkel is szembe kell néznie a későbbiek folyamán. Sokan talán azt gondolják - tévesen - hogy álnéven létrehozott profillal nem lehet őket megtalálni, azonban számos lehetőség van a zaklatást folytató személy nyomonkövetésére a cybertérben. Mégis a lehetséges következmények ellenére, riasztóan gyakori az internetes zaklatás a tinédzserek körében. 

Néhány statisztikai adat az i-SAFE adataiból:

- Több mint a kamaszok felével történt már valamilyen online zaklatás, és körülbelül ugyanilyen arányban voltak érintettek kamaszok mások internetes bántalmazásában.

- A tinédzserek több mint 25%-a tapasztalt már ismétlődő online bántalmazást mobil telefonon, vagy az interneten keresztül.

- Az érintett kamaszoknak jóval több mint a fele egyáltalán nem mondja el a szüleinek, ha online zaklatás történik vele!

Mi szülők is és kamaszaink is tehetünk azért, hogy megállítsuk ezt az ártalmas és egyre terjedőben lévő tevékenységet:

- Beszélgessünk gyerekeinkkel az internetes zaklatásról. Magyarázzuk el, hogy ez káros és ártalmas lehet minden érintett félnek, az üzenetek címzettjének, de a zaklatónak is! Tegyük egyértelművé kamaszunk számára, hogy gonosz-, bántó tartalmú üzeneteket nem küldhet senkinek - még akkor sem, ha ezt valaki más kezdeményezi - legyen ez egy fontos szabály az internet és a mobil telefon használatával kapcsolatban - amelyet, ha megszeg számoljon azzal, hogy a telefon és az internet használatának lehetőségét egy időre biztosan elveszíti.

- Bátorítsuk gyermekünket arra, ha online bántalmazást tapasztal, azonnal szóljon nekünk. Erősítsük meg abban, ha ő az áldozat, semmilyen büntetéstől nem kell félnie és mondjuk el neki, ha online zaklatják az nem az ő hibája - sajnos - ez bárkivel megtörténhet.

- Mindenképpen meg kell tartani-, másolatot (pl. screenshot) készíteni a bántó tartalmú üzenetekről. Az üzenetek tartalmától függően a szülőknek - higgadtan - végig kell gondolni milyen lépéseket érdemes tenni: pl. beszélni a zaklató szüleivel (ezt mindenképpen megfontoltan és higgadtan tegyük),  a bizonyítékok birtokában érdemes jelezni a zalatást az érintett közösségi oldalon, ahol történt a zaklatás (általában van egy ilyen lehetőség, mint "abuse@... .com" a szolgálta neve e-mail cím) és/vagy jelezni a rendőrségen, különösen ha megfélemlítő, vagy szexuális természetű zaklatásról van szó.

- Érdemes megpróbálni letiltani a zaklatást folytató személyt, hogy a későbbiekben ne tudjon üzeneteket küldeni. Ha szükséges ki kell cserélni a telefonszámot, e-mail címet kell váltani és a későbbiek folyamán jobban oda kell figyelni arra, kinek adja meg kamaszunk az új elérhetőségeket.

- El kell mondani gyermekünknek, hogy a szüleit kivéve, soha senkinek ne adja meg semmilyen jelszavát, vagy ne írja fel olyan helyre, ahol esetleg más is megtalálhatja.

- Mindig alaposan gondolja végig, mit oszt meg az interneten (FONTOS! Ami egyszer felkerült, az már ott is marad, és az interneten nem létezik "privát" információ, mert ami felkerült, annak életét többé nem tudjuk kontrollálni!) olyan tartalmat, amiről nem szeretné hogy később bárki láthassa, semmiképpen ne tegyen fel és ne küldjön el.

- Beszéljük meg kamaszunkkal, hogy soha ne osszon meg személyes adatokat az interneten keresztül (ez is legyen egy szabály), illetve ne mondjon el olyannak akivel csak online találkozott.

- Figyelmeztessük az online ismerősökkel kapcsolatos veszélyekre (stranger danger) és hívjuk fel a figyelmét, hogy lehetőleg olyanokkal barátkozzon online, akiket a való életben is ismer. 

- Az internet hozzáférést olyan helyen engedélyezzük kamaszunk számára, ahol mi is jelen vagyunk, pl. a nappali szobában, étkezőben, kerüljük el, hogy a szobájában, egyedül netezzen.

- Legyen szabály otthonunkban, hogy bizonyos-, közös családi tevékenységek közben gyermekünk  (beleértve magunkat is) legyen "offline", pl. este vacsoránál.

- Minden szülőnek érdemes megfontolni, mikor megfelelően érett már gyermeke arra, hogy a szabályokat betartva olyan eszközt adjon gyermeke kezébe, amellyel internet hozzáférése lehet, legyen az egy okostelefon, vagy számítógép.

Ha pedig szülőként olyan problémával találjuk szemben magunkat, amellyel - úgy érezzük - nem tudunk egyedül megbirkózni, érdemes szakember segítségét kérnünk a megoldásban.

Forrás: http://www.bullyingstatistics.org/content/cyber-bullying-statistics.html

Az internetes zaklatás sok esetben együtt jár az iskolai zaklatással. Ezzel kapcsolatban a www.megfelemlites.hu oldalon nagyon sok hasznos információ megtalálható. 

Azt hiszem nagyon fontos, hogy beszéljünk és lehetőleg gyakran beszéljünk erről a témáról, hogy legyen ez a köztudatban, mert ez egészen bizonyosan közelebb visz minket ahhoz, hogy csökkenjen ez a trend és visszaszoruljon ez az ártalmas folyamat. Ez annál is inkább fontos kell legyen mindannyiunk számára, mert az internetes zaklatásnak, vagy akár az iskolai zaklatásnak BÁRKI és BÁRKINEK A GYERMEKE áldozatává válhat!

Bevezető _ Digitális állampolgárság

Akik esetleg nem olvasták a (cybermami.hu) blogon megtalálható bemutatkozásomat, azok kedvéért szeretnék pár szót mondani magamról: nem vagyok a cyber téma avatott szakembere. Egy “szimpla”, három gyerekes anyuka vagyok - igazi, jelentős "preventív" szemléletmóddal átitatva - akit ez a téma nagyon érdekel, aki a családjával egy ideje az Egyesült Államokban él, és aki igyekszik kihasználni ezt a lehetőséget a tanulásra. Nem csak a kultúra és az élet egyéb területein, hanem a cyber témban is. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, mert ez az időzítés a családunk számára nagyon jó, mivel a gyerekeim se nem kicsik, se nem túl nagyok még: 13, 11 és 8 évesek, és bár ők már a digitális kor gyermekei, még nekik is tanulniuk kell, hogyan lehet okosan-, hasznosan alkalmazni a digitális technológiát. Szülőként - azt gondolom - az én felelősségem, hogy a lehető legjobban felkészítsem őket  arra, hogy a rengeteg jó dolog mellett, milyen veszélyekre számíthatnak a neten és hogyan tudják megvédeni magukat. Persze így sem garantált a teljes “biztonság”, de azért igyekszem megtenni amit lehet. Ebben pedig nagy segítségemre van az iskola, ahol már egészen korán - a gyerekek korának megfelelő szinten - rendszeresen téma az internet, az internet biztonság, a személyes adatok védelme, a megfelelő jelszó választás, és a lehetséges veszélyek, mint az ismeretlenekkel való kapcsolatba lépés a neten, vagy az internetes zaklatás/megfélemlítés. Nagyon fontos segítség ez számomra, mert ezekkel az órákkal az iskolán belül biztosítva van valamiféle közös gondolkodás és közös értékrend a technológiával kapcsolatban. Természetes, hogy itt is nagy különbségek vannak abban, hogy a szülők mikor gondolják megfelelően érettnek a gyerekeküket arra, hogy saját internet hozzáférést adjanak csemetéjük kezébe a különböző mobil eszközökkel, mint az okostelefon, vagy a tablet. De az iskolán belüli szabályok és a folyamatos oktatás, számomra mégis könnyebben kezelhetővé teszi a helyzetet. 

Ami engem illet - mára egyértelművé vált saját magam számára, hogy bár nagyon szeretem a technológiát, élvezem és használom a rengeteg lehetőséget, amit kínál (kapcsolattartás, hírek, tanulás, ügyintézés, vásárlás, utazás szervezés, rádióhallgatás, TV nézés, stb.) mégis - a gyerekeim ÖNÁLLÓ technológia és internet használatával kapcsolatban egyértelműen az óvatos, “nem kell semmit elkapkodni” gondolkodásmód jellemző rám. Folyamatosan keresem a megoldásokat, hogy a lehető legjobban felkészülve tudjam őket egyedül elengedni/közlekedni a cybertérbe. A megoldás keresés nálam abban nyilvánul meg, hogy rengeteget olvasok a témáról, filmeket nézek, ha lehetőségem nyílik előadást hallgatok róla, a héten éppen a gyerekek iskoláiban és azt kell mondjam, a nagyobb tájékozottság-, a több információ nem tett kevésbé óvatossá…

Ami nálunk, a családban történik a cyber témában manapság: rengeteget beszélgetünk róla, elmondom a gyerekeimnek amit gondolok-, olvasok-, tapasztalok, és nagyon szeretem, ha a gyerekeim mesélnek arról: ők mit gondolnak-, mit tapasztalnak az iskolában, vagy a barátaiknál. Bevallom, sokat tanulok tőlük és élvezem is, hogy így van. :-) Ami az itthoni "szájberkedést" illeti, természetesen használják a számítógépet, a tabletet: tanuláshoz, zenehallgatáshoz, filmnézéshez, vagy az otthoniakkal történő kacsolattartáshoz, de egyenlőre mindezt úgy, hogy körülöttem vannak, és megegyezünk: mit szeretnének rajta csinálni-, mennyi időt lehet azzal eltölteni. Összességében az iskola és a sport mellett nagyon kevés időt töltenek képernyők előtt, amit egyáltalán nem bánok - tudom - később úgy sem így lesz majd.

Még nem így néznek ki nálunk az esték...
Forrás: www.familysmart.com.au

Kicsit hosszabbra sikeredett ez a “magunkról” bevezető, mint ahogy terveztem. Remélem elnézitek nekem. Ezt a mai bejegyzést úgyis csak a - “digitális állampolgárság” - téma bevezetésének szántam,  azt gondoltam ugyanis, mégis csak az a “korrekt”, ha egy kicsit magamról is írok - tisztázandó - én is tanulom ezt az egészet és a cybernevelés témában “útkeresésben vagyok”. 

A héten meghallgatott iskolai előadásokban, annyira fontos és alapvető információkat kaptam, amelyek - talán lehet azt mondani - nevelési elvektől függetlenül, mindenki számára hasznosak lehetnek. Ezekben valószínűleg nem is az lesz majd a különleges, hogy tovább adom, mire érdemes figyelni pl. jelszó választásnál, vagy hogy mi történhet az adatainkkal a neten és ehhez hasonlók - sőt, ez talán/remélhetőleg sokak számára már nem is lesz újdonság - ennél talán fontosabb, hogy szülőként végiggondoljunk néhány dolgot: 

- mi az amit megtanítunk/megtanítottunk gyermekünknek, mielőtt önálló internet használatot engedünk meg számára?

- vannak-e otthon szabályok az internetezéssel kapcsolatban, amikben közösen megegyeztünk? 

- nyomonkövetjük-e mit csinál gyermekünk a neten: milyen tartalmakat néz, kivel ismerkedik és milyen adatokat ad meg mások számára?

- van-e rendszeres beszélgetés közöttünk ezekről a kérdésekről? 

A következő néhány bejegyzésben a biztonságos (safe), felelősségteljes (responsible) és egymást tiszteletbentartó (respectful) internet használatról, a digitális állampolgárságról (digital citizenship) szeretnék írni, minél több gyakorlati megoldási lehetőséggel.

Készülök a jövő hétre!

Említettem már, hogy jövő kedden nagy elvárásokkal és nagyon kíváncsian készülök a gyerekeim iskoláiba egy-egy előadásra az internet használattal-, közösségi oldalakkal-, személyes adatok védelmével (vagyis az internet biztonsággal) kapcsolatban. Gondolom mindenki egyetért velem, hogy ezek nagyon fontos és aktuális témák a mai gyerekekkel-, kamaszokkal kapcsolatban.

Az alábbi statisztikákat azért gondoltam, hogy megosztom Veletek, hogy számszerűsítve is látható legyen, mennyire fontos téma kell(ene) legyen az online biztonság… az alábbi diagrammokon ugyanis, főleg olyan szempontok szerepelnek, amelyek a személyes adatok védelmével kapcsolatosak és amelyeknek a  közösségi oldalakon történő megadásának elkerülésére intenek a szakemberek, úgy mint valódi név, születési hely és idő, lakcím, telefonszám, e-mail cím, iskola ahova jár a gyerek, stb. Sajnos az alábbi diagrammokon az látható, hogy magas azoknak az aránya, akik az említett személyes adataikat megosztják a közösségi oldalakon… 

Milyen adatokat osztanak meg a tinédzserek magukról a közösségi oldalakon?

Forrás: www.pewinternet.org          

A felmérés amerikai kamaszok körében készült, 2O13-ban.

Többet játszanak képernyőn, mint hagyományos játékon

Photo: Huffington Post

Nem tudom mennyire nevezhető meglepetésnek a címben szereplő megállapítás - hacsak az nem lehet meglepő, hogy ez a 12 év alatti korosztályra vonatkozik - a kijelentés alapja, a The Michael Cohen Group (MCG) nevű média kutató cég felmérése, amelyben 35O - 12 évnél fiatalabb gyermek - szüleit kérdezték meg - szerte az Egyesült Államokban - azzal kapcsolatban, hogyan látják gyermekeik érintőképernyős eszköz használatát. 

A szülők 6O%-a nyilatkozott úgy, hogy gyermeke GYAKRAN játszik mobil eszközökön, 38% mondta, hogy gyermeke NAGYON GYAKRAN játszik ilyen eszközön. A felmérés szerint, a hagyományos játékok - mint az autó-, teherautó, vonat, vagy puzzle, társasjátékok - használatának aránya  csak 4O% körül van ebben a korosztályban. 

Vajon ezeknek az adatoknak az ismeretében, mondhatjuk-e azt, hogy az érintőképernyős eszközök, játékok? Nos, az MCG felmérése szerint a szülők 1O%-a állítja, hogy ezek a digitális eszközök játékok lennének, 58% úgy véli, hogy csak időnként számítanak játéknak, és a szülőknek 32% gondolja úgy, hogy ezek az eszközök, soha nem fognak igazi játéknak számítani. 

Mindenesetre, a múlt héten lezajlott Amerikai játékkiállítás (TOY FAIR 2O14) alapján ki lehet jelenteni, hogy az érintőképernyős eszközök valóban nagyon népszerűek a gyerekek körében és ennek próbálnak is megfelelni a játékgyártó cégek. Erre példa a Digipuppets és a Tiggly nevű  játékok megjelenése, amelyek a hagyományos-, már jól bevált gyermek játékokat igyekeznek ötvözni a digitális tecnológiával. De ez persze fordítva is igaz, hiszen a korábban digitális formában népszerűvé vált játékok, mint például az "Angry Birds" jó ideje már plüss figuraként is megjelent az üzletek polcain.

Forrás: Huffington Post, Kids Are Playing With Screens More Than Traditional Toys, Survey Says

CM: Az, hogy ezek az eszközök ennyire népszerűek a fiatalabb korosztály körében (is) teljesen érthető. Ezt látják tőlünk szülőktől és a nagyobb testvérektől is. Valójában azonban a példa mellett mindenképpen jelentős "faktornak" számít szerintem - főleg az egészen picik, a 2-3 év alattiak körében - hogy sok esetben a szülő adja gyermeke kezébe ezeket az eszközöket. Korábban írtam már itt a blogon erről, vagyis, hogy a szakemberek: pszichológusok és a gyermekorvosok, egyre gyakrabban figyelmeztetnek ezeknek az eszközöknek a használatával járó veszélyekre, illetve arra, hogy pontosan nem tudni még milyen hatásai lesznek ennek hosszú távon.

"Barátkozzunk-e" online...

a gyerekeinkkel? Ami azt illeti, a kérdés maga is meglehetősen furcsán hangzik… a téma pedig nem különben az - legalábbis szerintem - és ami azt illeti, elég sok fejtörést is okoz nekem mostanában - készülve arra az időszakra - amikor majd a gyerekeim fent lesznek a közösségi oldalakon. A nagyobbik fiam már tavaly betöltötte a 13. évét és a szülinapján közölte velem: "Anya, már 13 vagyok. Felmehetnék a Facebook-ra… de még nem akarok." Bevallom nem voltam letörve ettől a bejelentéstől, de nem lepődnék meg - ha nem is olyan sokára - megváltoztatná a véleményét. Szóval, készülök-, gondolkodom, hogy milyen "stratégiát" :-) válasszak… ezért tettem fel a kérdést a minap, cybermami facebook oldalán. A véleményeknek pedig nagyon örültem, amiket ezúton is köszönök!

Hogy rövidre fogjam a dolgot. A dilemmámat az okozza, hogy az elmúlt hónapokban azt vettem észre: a témában megnyilatkozó szakemberek véleménye változik. Korábban mindenhol azt olvastam, legyünk ismerősei gyermekünknek a közösségi oldalakon, így lesz némi rálátásunk mi történik vele ezeken a fórumokon, illetve ez jelenthet valamiféle kontrollt gyermekünk számára. Aztán az utóbbi időben olvastam olyan véleményeket is, amiben inkább lebeszélik a szülőket erről. Egyrészt, mert úgyis lehetetlen ellenőrizni ilyen módon, hogy csemeténk mit csinál, másrészt mert ez a fajta "ellenőrzés" sok esetben nincs jó hatással a szülő-kamasz viszonyra… 

De akkor meg mi legyen, ha majd "eljön az idő"? 

Végülis, a Face-n felvetett kérdésemre, a válaszolók mindegyike azt mondta, ő "ismerőse lenne a gyerekének"… Ez is egy fontos szempont nekem. Plusz, ehhez jött még egy újabb információ, amit teljesen véletlenül - és ezt valószínűleg senki nem fogja elhinni nekem - pont aznap délután találtam, amikor feltettem "a kérdést". Ez a hír szintén azt erősíti, hogy érdemes a közösségi oldalakon is jó kapcsolatban lenni a gyerekeinkkel,  de teljesen új szempontok miatt!  A hír, január 17-én jelent meg a Cyberpsychology, Behavior, and Social Networking journal-ban. Egy felmérésben csaknem 500 tinédzsert és szülőt kérdeztek meg a közösségi oldalakon kifejtett aktivitásukról, illetve kapcsolatukról. Ebből az derült ki, hogy a megkérdezett kamaszoknak, csak kb. a fele van kapcsolatban a szüleivel valamelyik közösségi oldalon, 19% nyilatkozott úgy, hogy havonta többször vannak egymással kapcsolatban-, és csak 16% nyilatkozott úgy, hogy naponta vannak kapcsolatban a szülőkkel valamelyik közösségi fórumon. Hogy ennek miért van jelenősége? A vizsgálat azt mutatja, hogy azok a kamaszok, akik folyamatos kapcsolatban vannak a szüleikkel a közösségi oldalakon: jobb/szorosabb kapcsolatban vannak a szüleikkel, kevesebb probléma van a viselkedésükkel és kevésbé agresszívek! A kutatók szerint, a közösségi oldalakon fenntartott szorosabb kapcsolat-, a közös videójátékozás-, a pozitív kommentek az oldalon megjelenő fényképekre-, vagy bejegyzésekre, fokozza az összatartozás érzését a szülő- és gyermeke között. Figyelmeztetnek azonban mielőtt - rögtön - elküldenénk gyerekünknek a "friend request"-et, hogy érdemes figyelembe vennünk néhány dolgot: a közösségi média nem az egyetlen lehetőség és nem is a legfontosabb módja a kapcsolattartásnak. Mi több, érdemes arra is gondolni, hogy azok a kamaszok, akik  szüleik "barátai" a közösségi oldalakon - valószínűleg - már azt megelőzően is jó kapcsolatban voltak egymással.

A dolgok mai állása szerint tehát azt mondom, igyekszem majd a gyerekeim "barátja" lenni a közösségi oldalakon. Már csak az a nagy kérdés, vajon elfogadják-e majd a "friend request-et"?! :-)

http://www.nbcnews.com/news/other/family-social-networks-together-stays-together-study-suggests-f6C10687468

Azok a 80-as évek!

Említettem már. A nagyobbik fiam lassacskán kamaszodik. Igaz, még csak most fog belépni az igazi kamaszkorba - tekintve, hogy csak a nyáron lesz 14 - de kamaszodása hozadékaként két dolog már most is rendszeres élményem: az egyik, hogy máris rendszeresen "kiakaszt", miközben sokszor azon kapom magam, hogy azon merengek, hogyan fogom túlélni ezt az időszakot... főleg, ha a két kisebb is belép ebbe a korba. A másik, a megmozdulásai egyre többször arra késztetnek, hogy visszagondoljak, milyen volt amikor én voltam kamasz. Szerintem erre az időszakra, azóta sem nagyon gondoltam. Most azonban, hogy többször eszembejut, óhatatlanul összehasonlítom a mai kamaszokat az akkori önmagunkkal... 

Ehhez jött még Lori Ferraro jegyzete.... Aki még hozzátesz, ehhez az én nosztalgiázásomhoz.... Tekintve, hogy ő - persze - Amerikában volt kamasz a 80-as évek második felében, én meg a "vasfüggöny" másik oldalán...

A legutóbb azt ígértem, igyekszem vidámabb témát találni... hát, ha valami, akkor ez mindenképpen az! :-) 

Mivel Lori Ferraro cikke jó kiegészítője lehet az "én nosztalgiázásomnak", ezért semmiképpen nem szeretném kihagyni az ő írását...

Lori Ferraro:

"A 8O-as években voltam tinédzser, ami miatt a mai napig hálás vagyok: például a kedvenc együtteseimért (REM, Duran Duran, INXS, stb.), a bevásárolóközpontokért, az MTV zenecsatornáért, a vállbetéteimért és a "LORI" feliratos medálért a nyakamban, ami az egész világgal tudatta ki vagyok én.

Aztán hálás vagyok azért is, hogy a mai-, modern világ legfrissebb vívmányai nem léteztek akkor még. Ha lett volna - azt hiszem - még nagyobb bajba kerülhettem volna akkoriban, mint ahogy egyébként sokszor előfordult velem annak idején.

El kell ismernem, szegény szüleimnek nem egyszer okoztam fejfájást... Nem voltam kifejezetten rossz, de azért azt sem lehet mondani, hogy olyan nagyon jó lettem volna. Például nyolcadikos koromban előfordult, hogy rajta kaptak bolti lopáson, vagy előfordult, hogy kiderült, átírtam a jegyeimet a bizonyítványomban, de az is megtörtént, hogy kisurrantam a házból, hogy a barátaimmal találkozzak.

Egyszerűen szólva, nem voltam "könnyű eset"...

Azt hiszem azonban, hogy a mai - technológiával átszőtt - világunkban, teljesen esélytelen lenne, hogy a felsoroltak közül bármelyiket is megússzam.

Például, itt van elsőként a "textelés"...

A mi időnkben ezt csak egyszerűen úgy hívtuk, hogy "levelezés". Óra közben írogattuk az üzeneteket egymásnak a barátnőkkel, vagy az aktuális fiúval, akivel együtt jártunk... ezekben szimplán pletykáltunk, vagy mondjuk bulit szerveztünk, mert pl. Billy szülei nem voltak otthon pénteken. A levelet pedig befújtuk Benetton parfümmel, hogy azért valami stílusa is legyen... Ezek voltak aztán azok a pillanatok, amiktől a gyomrom egy csomóban volt, amikor úton volt az üzenet...

A mai textelés egészen biztosan nem ilyen, ráadásul szinte bizonyos hogy nem sok titkom lehetne a szüleim előtt.

A másik a GPS.

Ha a mi időnkben lett volna GPS, ami követte volna minden mozgásomat... hááát, szintén nagy bajban lettem volna. Például, hogyan tudtuk volna megcsinálni, hogy a barátnőmmel megegyezünk, mindegyikünk azt mondja otthon, hogy a másiknál töltjük az éjszakát, közben pedig a barátainkkal lógunk a tengerparton egy csapat fiúval, akik a tavaszi szünetre érkeztek Floridába.

Aztán a jogosítvány.

Abban az időben - a 8O-as évek közepén - a jogsit, az iskolai oktatás keretében szereztük meg. A vezetés tanfolyamot pedig, a gimi korábbi birkózó edzői tartották. Nem hiszem, hogy ők egyébként bármilyen képzést kaptak volna arról, hogyan kell az autóvezetést tanítani, de mégis ők tartották ezt az oktatást. És csinálták is lelkesen, miközben nagyra értékelték, hogy eltudnak dumálni velem az éppen aktuális birkózó nagyságokról... ami azért kevés volt ahhoz, hogy megtanuljak rendesen autót vezetni. Így - én a zöldfülű - végül képtelen voltam a párhuzamos parkolásra és e néhány pont elvesztése miatt nem is kaptam meg elsőre a jogosítványt.

Végül, a hosszas beszélgetések eredményeként - nagy nehezen - mégis csak aláírta a vezetés oktató/birkózó edző(m) - a papírt, hogy átmentem a vizsgán - azzal, hogy "el ne mondd senkinek" ("Don't tell nobody!" :-)...

A bizonyítványok.

Volt egy barátom, aki megtanította, hogyan tudom könnyedén, két kis toll vonással átírni az "F"-t, "B"-re. Vagy a "D"-t, egy kevésbé meggyőző "B"-re. Mert bár nagyon szerettem az irodalmat és a színjátszást, a matek és a reál tárgyak nem tartoztak a kedvenceim közé. Ja, és az idegen nyelvek... abban sem voltam valami jó.

A suli, a jegyekről szóló értesítéseket - akkoriban - postán küldte el a szülőknek. Nos, ami engem illet, soha máskor, az év egyéb időszakában, nem érdekelt annyira a postánk, mint ilyenkor. Olyan voltam, mint egy kém, aki titkos küldetésben van... "bizonyítvány-érkezés megfigyelő akcióban". Ilyenkor állandóan lestem a postást, az érkező leveleket és izgatottan érdeklődtem milyen posta érkezett.

A mai kamaszok ezt sem tudják megtenni már. Szüleik bármikor, online megnézhetik a gyerek jegyeit az iskola honlapján. Bármikor könnyedén írhatnak egy e-mail-t a tanárnak akár a házi feladattal, akár egy osztályzattal, akár gyerekük iskolai előmenetelével kapcsolatban... Na és persze, bármikor megnézhetik azt a bizonyos bizonyítványt.

A frizura.

Ezt a képet, hála Olan Mills-nek, csak azért teszem ide, mert ma nincs olyan trend, ami legalább fele ennyire menő lenne, mint annak idején ez:

Fotó: HuffPost, Lori Ferraro_5 Ways My '8Os Teenage Self...

Igaz, ma nem valami divatos ez a fazon... én mégis szívesen emlékszem vissza erre a nagy-, "oroszlános" dauer-ra. Igaz, ami igaz. Reménytelenül nosztalgiázós típus vagyok, aki tényleg hálás azért, hogy abban az időben még nem volt jelen az életünkben a technológia.

Végül, azért azt is be kell vallanom... annak azért mégis csak örülök, hogy amikor eljön az ideje, én is megtudom nézni majd a fiam osztályzatait..."

És az amerikai kamasz élményekhez képest milyen élményeink voltak nekünk, a "vasfüggöny másik oldalán"? Meglepő! Olyan nagy különbséget nem is vélek felfedezni, mint amekkorát elképzeltem - akkoriban - a filmek alapján. 

Ami a zenét illeti - és a magyar zenekarokat most nem is sorolom fel - mi is hallgattunk Duran Duran-t  és hallgattunk még Depech Mode-t, Aha-t, Bon Jovi-t, meg C.C. Catch-et, és Sandra-t, stb. Sajnos,  az MTV-ről csak álmodoztunk, helyette vasárnaponként be kellett érjük Juhász Előd Zenebutikjával, hogy láthassuk a legújabb videóklippeket (legalábbis néhányat), na és B. Tóth László Poptarisznyájával, hogy hallhassuk a legújabb számokat. Amikor nagy nehezen sikerült valamilyen walkman-hez jutni, az már nagy menőségnek számított, mert egyébként örültünk, ha sikerült beszerezni egy Videoton kazettás sztereo magnót. Később aztán - néhány egészen szerencsésnek - lett videómagnója is (pl. Vera barátnőmnek :-), ezen pedig rábeszélős/monoton magyar hangon megnézhettük a Top Gun-t, ami - még  így is - elképesztően nagy szám volt! Telefonunk persze nem volt. Vagyis csak a szerencséseknek, amolyan vonalas/tárcsás, jó esetben nem ikervonallal...  ez is csak több éves várakozás után. Nem tudom másnál hogy volt, de az én szüleim nem nagyon díjazták, ha sokat lógok rajta, úgyhogy nem is tettem. Egyébként is, mindent hallottak, amit azon beszéltünk... 

Arról, hogy autó... Meg jogosítvány... csak álmodoztunk, vagy inkább még azt sem. De azért így is remekül megoldottuk, hogy találkozzunk és mondjuk Pesten a belvárosi butikokat járjuk a nagy körúton, vagy - az akkor legmenőbb környéknek számító - Váci utcában (Simeoni és a City Grill, ahol az első, magyaros hamburgereket ettük) mászkáljunk. Ha a technológia oldalát nézzük... nem volt mobilunk, meg GPS-ünk... egyébként is, mivel sokunknak otthon sem volt telefonja még fülkéből sem tudtunk hazatelefonálni, így tényleg csak az maradt, hogy megbeszéltük hova megyünk és mikor jövünk... Ha belegondolok, ez is milyen elképesztően "nagy szabadságot" jelentett számunkra, egy mai kamaszhoz képest, akinél állandóan ott van a telefonja, hogy a szülő bármikor eltudja érni, ha kell. Persze a bulik és a házibulik sem úgy néztek ki mint manapság. Nem kellett aggódni a drogok és a megjelenő ismeretlen tömegek miatt, akik valamelyik közösségi oldalon megneszelték, hogy buli van az adott házban... 

Ha beszélgetni akartunk nem volt más megoldás, mint találkozni- és összeülni valahol, ahol aztán sok-sok órát eltöltve, alkalmunk volt megtanulni, hogyan tudunk egymással beszélgetni, ha vitánk volt, azt hogyan tudjuk megoldani, és mindeközben nem kellett attól félnünk, hogy a következő pillanatban akár már az egész világ láthatja, ha esetleg valamilyen hülyeséget csináltunk.

Visszagondolva, tényleg nagyon-nagyon jó volt ez a kamaszkor! Még az amerikaihoz képest is! :-) A technológia meg egyáltalán nem hiányzott az életünkből, ez egészen bizonyos.

Hogy a most kamaszodó gyerekemnek milyen lesz a kamaszkora? Fogalmam sincs. Csak remélni tudom, hogy izgalmas-, tapasztalatokkal és valódi élményekkel teli, amiben nem lesz életre szóló következménye, ha valamit elhibázik!

Végezetül néhány kép, az emlékek színesebb felidézésére. Meg kell mondjam, én remekül szórakoztam miközben összegyűjtöttem őket!

Vera barátnőmnek szeretettel! Ugye ez az? :-)

 

Mi legyen?

Photo: www.borrowwisely.org

Régen írtam... Mondhatnám, hogy az eltűnés oka: a legutóbb posztolt hír - a tech eszközök lehetséges ártalmairól - ennyire "megviselt". Ez azért persze kicsit túlzás lenne, bár nem tagadom, elég sok fejtörést okoz nekem mostanság ez az új információ. Persze nem mehetünk vissza a barlangba, ezt én sem szeretném. Engem azonban eléggé "megvisel" - minden esetben amikor ilyesmit érzékelek -  hogy a mai gyerekek (és persze mi felnőttek is) - mondhatni - egy nagy kísérletben veszünk részt... alanyként. Tulajdonképpen a megkérdezésünk és tájékoztatásunk nélkül. Igaz, ezekért az eszközökért mi megyünk el az üzletekbe és fizetünk is értük, nem is keveset. De mégis. Azért nem lenne baj, ha kapnánk valami tájékoztatást arról, hogy milyen kétségek merül(het)nek fel ezeknek az eszközöknek a túl korai-, vagy túl sok használatától. Mivel azonban ilyen tájékoztatást jellemzően nem nagyon kapunk, azt gondolom nekünk kell menni az információk után.

Mára addig jutottam ezzel a lehetséges elektromágneses sugárzással és mikrohullámmal kapcsolatban, hogy (legalább) éjszakára kikapcsolom a wifit a házban, a gyerekeimmel beszéltünk erről a témáról és megbeszéltük, hogy a telefonokat (mobilt és az itthoni vezeték nélkülit is) kihangosítva használják, később pedig, ha nekik is lesz már ilyen telefonjuk, érdemes lesz inkább headset-en beszélni, legalábbis, ha hosszan beszélnek majd... Ami pedig engem illet, egyenlőre kikapcsoltam a bluetooth-t az autómban és a gépemen is... Azt hiszem ezek nélkül is remekül tudok létezni, és legalább ennyivel is "kevesebb".  Ennyire jutottam. Nem túl sok...

A barátok-, ismerősök reakciója is érdekes. A többség - számomra - nagyon furcsán/meglepően reagál. "Ah, ne is beszéljünk róla, mit lehetne tenni... Ilyen korban élünk. Mindennel van valami baj... Képtelenség odafigyelni mindenre." Sok igazság van ezekben a mondatokban, nem vitás. Néhány itteni ismerősömnek is elküldtem pl. az ausztrál videót és Moskowitz-nak az oldalát... de teljes csönd van a téma körül. Senki nem reagál semmit. Ami azért fura, mert valamit azért mindig válaszolnak... Érdekes. Persze mindenki más és láthatóan, sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel... Emiatt aztán elkezdtem gondolkozni magán a blogon is, talán  még sem volt annyira jó ötlet elkezdeni. Az eredeti ok amiért rászántam magam az írására az volt, hogy válaszokat kerestem a kérdéseimre ezzel az egész technológia-internet-közösségi média-gyereknevelés témában. Tele voltam/vagyok kétségekkel, hogy hogyan engedjem el a gyerekeim kezét a cybertérben, ahol majd teljesen egyedül - lehetőleg jól - kell boldogulniuk nem is olyan sokára. A blogot lassan egy éve írom már és szép lassan - minden szándékom ellenére - egy elég negatív kép kezd körvonalazódni a "gyerekek-technológia" témával kapcsolatban. Mondom, minden szándékom ellenére! Én magam szeretem és használom a technológiát, szeretem mindazt amit számunkra nyújt a mindennapokban, nagyszerű lehetőségnek tartom tájékozódásra, információszerzésre, vásárlásra, kapcsolattartásra, felsorolni is nehéz lenne, mi mindenre még. Mégis úgy tűnik, hogy gyerekeink életébe túl korán kerül bele a technológia, és sokszor túlságosan nagy mértékben. Ez a negatív kép pedig - érthető módon - sokak számára idegesítő-, és kellemetlen téma.  Ki akar ilyesmit olvasni a szabad idejében, amikor úgyis van ezer baja a mindennapokban?! Teljesen megértem.

Szóval gondolkozom, hogy mi legyen a bloggal... miközben örülnék, ha találnék egy jó hírt a témában...  ami - úgy tűnik - nem is olyan egyszerű.

Káros hatás? folytatás...

Ma folytattam a "kutatást" a neten - ahogy tegnap ígértem - hogy valamiféle megnyugató választ találjak arra a kérdésre: ha ártalmas lehet a tech eszközök sugárzása, hogyan tudunk védekezni ellene? Azonban arra jutottam csupán, hogy még több "idegesítő" információt találtam a káros hatásokról, beleértve a wifi-t és a laptopokat, valamint a tableteket is.

 

Ami azért pozitívnak mondható, hogy - úgy tűnik - Európa már "kapcsolt" és számos országban elkezdték szabályozni a gyerekek mobiltelefon használatát, vagy például az iskolákban a wifi használatot, vagyis nem használatot. Sajnos itt Amerikában egyenlőre még az ellenkező trend tapasztalható...

 

Mára ennyi, most nem is írok többet - annál inkább - mert kedves barátnőm "letolt", azt mondta "képtelenség elolvasni" ezeket a hosszú bejegyzéseket... :-(  biztosan igaza van... 

 

Mindenesetre folytatom a keresgélést és itt a blogon biztosan folytatom ezt a témát.

 

Addig azonban ide teszek egy ausztrál videót, amiben van néhány hasznos ötlet. Sajnos azonban angolul van...

 

 

 

A mobilok és a sejtbiológia. Lehet-e a mobiloknak káros hatása az egészségünkre?

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem, mint az egészségvédelemmel - korábbi munkám során - alaposan megfertőzött mobil felhasználónak, mindig voltak/vannak félelmeim azzal kapcsolatban, hogy az évek során mi derül majd ki a mobilokról/okostelefonokról: vajon milyen egészségre káros hatásaik lehetnek ezeknek az eszközöknek? Mert hatásuk biztosan van, effelől nem lehet kétségünk. Elég ha csak arra gondolnunk, amikor hosszabban beszélünk, mennyire felmelegszik a fülünk azon az oldalon, ahol a telefon van, vagy esetleg, amikor egy hosszabb beszélgetés után megfájdul a fejünk.

Fura módon - vagy talán nem is annyira(?) - ilyen jellegű veszélyre, vagy - mondjuk így - potenciális veszélyre, nem igen figyelmeztetik a felhasználókat. Pedig biztosan érdemes gondolni rá, számolni vele és ha lehet, tenni ellene. Különösen, ha gyermekeink kezébe adunk ilyen eszközöket.

 

Az egészségre kifejtett hatással kapcsolatban folyamatosan keresem az információkat és nem mondhatnám, hogy a "csapból is ez folyik", de még csak azt sem, hogy könnyű lenne ilyen jellegű híreket találni. Most azonban - a múlt év óta - mintha már kicsit "látványosabb" lenne a mozgolódás ebben a témában. Persze végülis nem lehet csodálkozni ezen az "óvatosságon". A közegészségügyben (is) ahhoz, hogy valamiről ki lehessen egyértelműen mondani, hogy ártalmas az egészségre, egyértelmű bizonyítékok kellenek, ehhez pedig sok esetben hosszú időre van szükség és persze elegendő számú "egyértelmű esetre". Ezért örültem meg nagyon, amikor az alábbi cikket olvastam Dr. Katz-tól (Director of Yale Prevention Research Center) ebben a témában. Szülőként és persze rendszeresen mobilozó felhasználóként, azt hiszem nagyon fontos, hogy tudjunk a lehetséges veszélyekről és ha lehet védjük meg egészségünket és gyermekeink egészségét.

 

Az alábbiakban nem fordítom le teljes egészsében Dr. Katz cikkét, csupán a téma szempontjából fontos részeket, azonban ide kattintva, el lehet olvasni a teljes írást:

"David Katz, MD: Cell Phones and Cell Biology: Are We Selling Out?"

 

"A mobil telefonok használatával kapcsolatosan néhány kockázat mára már általában jól ismert. Ilyenek például, hogy mennyire veszélyes lehet, ha vezetés közben telefonálunk. Az Egyesült Államokban az autós balesetek kb. 25 százalékában játszik szerepet a mobil telefon használata vezetés közben. Vagy másik mára már eléggé köztudott hatás, az a fiatal egyetemisták körében végzett tanulmány amely azt mutatja, hogy az okostelefonok használata összefüggést mutat a rosszabb iskolai teljesítménnyel és a fokozott idegesség-, szorongás kialakulásával." (Erről írtam már korábban többször, elsősorban a "multitasking" és a közösségi oldalak kapcsán. - Cybermami)

 

"Ezen hatások mellett azonban, a legkockázatosabb és legalattomosabb veszély a mobiltelefonok által kibocsájtott elektromágneses sugárzás hatása lehet. Legalattomosabbá talán az teszi ezt a veszélyt, hogy ez teljesen láthatatlan, semmilyen módon nem észrevehető, így nagyon könnyű figyelmenkívül hagyni. És valószínűleg ehhez az a fajta - általánosnak mondható - szemlélet is hozzájárul, hogy általában szeretünk úgy gondolkodni "amit nem látok, nem érzek, nem szagolok és nem hallok, az nincs is, így nem is hathat rám károsan". Kicsit jobban végiggondolva a dolgot, gyorsan rájövünk, hogy ez azért nem egészen így van. Gondoljunk csak arra, amikor röntgen felvételt készítenek rólunk, milyen hatása van ennek a láthatatlan "erőnek", amely - ez esetben ionizáló sugárzás - mennyire mélyen behatol a szervezetünkbe. Vagy bárki, akinél már végeztek MRI vizsgálatot, megtapasztalhatta, a nem-ionizló sugárzások körébe tartozó-, elektromágneses sugárzás erejét, amely hasonlóan képes egészen nagyfelbontású képeket alkotni testünk rejtett zugairól. Vagyis, amit nem látunk, és egyáltalán semmilyen módon nem érzékelünk, képes bejutni testünk legrejtettebb részeibe és éles képet adni belső szerveink felépítéséről."

 

"De mik lehetnek ezek a káros hatások a mobiltelefonok esetében?

Forrás: www.wirelesswatchblog.org

 

A leginkább aggodalomra okot adó hatás a mobilok által kibocsátott elektromágneses sugárzásnak a sejtek örökítőanyagaira kifejtett hatása, és ennek szerepe a daganatos betegségek kialakulásában. Mivel a mobilokat általában a fülünknél tartjuk, a hallásunkban résztvevő sejtek pedig alapvetően az agyunkban helyezkednek el, illetve agyunkhoz közvetlenül kapcsolódnak, így felmerül az agyban esetleg kialakuló daganatos betegségek veszélye. Másik veszély, aminek szintén hangot adtak már, hogy a mobil telefonok mell fölött hordása, fokozhatja a mellrák kialakulásának kockázatát; illetve - egy a közelmúltban végzett állatkísérlet rávilágított annak a lehetőségére - hogy a mobilok által keltett sugárzás a méhen belül-, a magzatra kifejtett hatásként, szerepet játszhat a hiperaktivitás és figyelemzavar (ADHD - Attention Deficit Hyperactivity Disorder) kialakulásában.

Egyik, itt felsorolt hatás sem bizonyított egyértelműen, méghozzá elsősorban azért mert hosszú ideig tartó (több évtizedes), nagy számú csoportot érintő vizsgálat kellene hozzá, amire egyenlőre csak kevés kísérletet tettek.

Egyenlőre tehát amire elsősorban hagyatkozhatunk, az az hogy biztosan tudjuk: a mobil telefonok által kibocsátott sugárzás bejut a testünkbe, bejut az agyunkba; az pedig már számos módon bizonyítást nyert, hogy ez a sugárzás károsíthatja a sejteket és az azokban lévő örökítő anyagokat (DNA), valamint megfigyeléseken alapuló epidemiológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy összefüggés lehet a mobiltelefonok használata és bizonyos daganatos megbetegedések kialakulása között.

 

A nagy cégek, akik eladják a telefonokat és az ezekhez kapcsolódó szolgáltatásokat, azzal érvelnek, hogy ezek a bizonyítékok nem elegendőek, ahhoz, hogy a károsító hatást egyértelműen ki lehessen jelenteni és igyekeznek meggyőzni a felhasználókat arról, hogy nincs veszély. Ezzel azonban gyakorlatilag úgy tesznek, mintha a viszonylag kevés bizonyíték ami jelenleg rendelkezésünkre áll, azt jelentené mintha bizonyítást nyert volna. hogy nincs veszély. És ezzel a hozzáállással azoknak a nagy cégeknek a nyomdokaiban járnak, akik hosszú időn keresztül elutasították, hogy például összefüggés lenne a cukros üdítőital fogyasztás és az elhízás között, vagy a dohányzás és a tüdődaganat kialakulása között."

 

"Végülis, az ismert tények alapján - ameddig az ártalmas hatást feltételező állítás bizonyításához szükséges vizsgálatok összegyűlnek - a legokosabb amit tehetünk, ha a mobiltelefonok használatában rejlő veszély lehetőségét elfogadjuk és ennek megfelelően kezeljük; sokkal inkább okosan tesszük ha így járunk el, mintha - az egyenlőre kevés rendelkezésünkre álló adat ismeretében - azt mondanánk, hogy nincs veszély."

 

"Itt szeretnék hivatkozni Joel Moskowitz, Ph.D. (Director of UC Berkeley's Prevention Research Center) szakértő kollégám által a közelmúltban kiadott friss információira a Bluetooth-okkal kapcsolatban. Dr. Moskowitz figyelmeztet az egyre terjedő Bluetooth használattal kapcsolatban, annak lehetséges veszélyére, amely ugyan kis intenzitású mikrohullámú sugárzást bocsájt csak ki, de vizsgálatok szerint ez is megváltoztatja az agyban fontos szerepet betöltő vér-agy gát működését, nevezetesen átjárhatóbbá teheti azt. A vár-agy gátnak azonban fontos szerepe van a központi idegrendszer védelmében. Ráadásul a Bluetooth-val  kommunikáló eszközök elterjedése tovább generálja az okostelefonok fokozottabb használatát, amely tovább emeli a telefonok által gerjesztetett sugárzásban eltöltött időt, fokozva ezzel az agy és melldaganat-, a hipofízis és fültőmirigy daganat kialakulásának kockázatát.

Egy a közelmúltban közzétett svéd vizsgálat azt találta, hogy háromszoros eséllyel alakul ki rosszindulatú agydaganat azoknál akik 25, vagy több even keresztül használnak mobiltelefont, vagy hordozható (cordless/vezeték nélküli) telefon készüléket. Egy 2013-ban közzétett publikációban, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) az elektromágneses mezőt keltő telefonokat mint "lehetséges emberi rákkeltő" sorolta be.

 

 

Forrás: www.indoor-wireless-solution.com
 

Dr. Moskowitz fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a gyerekek esetében még komolyabban kell venni a lehetséges veszélyt a mobil telefonok sugárzásával kapcsolatban, mivel a gyermekek agyában mélyebbre jut a telefonok által kibocsátott sugárzás."

 

(A bal oldalon látható képre érdemes egy pillantást vetni. Bevallom, engem egészen megdöbbentett: az ábra azt mutatja mennyire hatol be az ember agyába a mobil telefonból jövő sugárzás. Az első képen egy 5 eves gyerek koponyája látható, a másodikon egy 10 eves gyereké és a harmadikon egy felnőtt koponyája van. - Cybermami)

 

 

 

"A mobiltechnológia körülvesz minket, de ez nem jelenti azt, hogy ártalmatlan is. Történelmünk során számos - korábban széles körben használt és elterjedt - dologról nyert később bizonyítást, hogy ártalmas lehet számunkra: a kokaintól a dohányig, a transz zsíroktól a higanyon át a rádiumig."

 

 

Ameddig tehát nem ismerjük a pontos hatást, de alapos okunk van azt gondolni, hogy lehet ezeknek az eszközöknek az egészségünkre káros hatása is, addig igyekezzünk körültekintően használni ezeket és mindenképpen alaposan fontoljuk meg - az egészségre kifejtett hatásuk miatt is - hogy mikor adunk gyerekeink kezébe ilyen eszközöket.

 

 

A következő napokban igyekszem utánanézni, hogy milyen lehetőségeket ajánlanak - ha egyáltalán - az egészségvédelemre, a kockázat csökkentésére. Mert ezt a szempontot nagyon hiányolom Dr. Katz cikkéből. Az "rendben van", hogy a "frászt hozza rank",  de akkor most hogyan tovább?

 

 

 

 

 

Újra a fedélzeten!

Eltelt az ünnep, de nem csak ez okozta hosszúra nyúlt eltűnésemet, hanem - még az ünnepek előtt - kis családunkban kitörő influenza is... A téli szünetet egyébként otthon töltöttük, a családdal-, a barátokkal. Gondolom - mondanom sem kell - mindannyian nagyon jól éreztük magunkat! A gyerekek nagyon szeretnek otthon lenni és átélni azt, amit a család és az otthoni barátok közelsége jelent, mert persze ez egészen más, mint azok a kapcsolatok, amiket az elmúlt néhány évben itt sikerült kialakítani. Ami minket szülőket illet, mi azon vagyunk, hogy az "otthonnak" ezt a melegségét, azt a fajta összetartozás érzést, amit a közös nyelv és kultúra jelent, minél többször megtapasztalják és erős kötődésük legyen Magyarországhoz. Ezek az otthon létek általában annyira jól sikerülnek, hogy a gyerekek nem is nagyon akarnak visszajönni. Aztán persze eltelik néhány nap, "visszarázódnak" az itteni hétköznapokba és megint minden megy a maga útján. Hihetetlen, hogy a gyerekek mennyire rugalmasak!

 

A visszaúton, a tengerentúli járaton, kicsit "tovább képeztem" magam. Sok filmet megnéztem, többek között a "Jobs" című filmet, ami Steve Jobs-ról készült és egy filmet a Tesla autógyárról, ami szintén a Szilikon-völgyből indult - úgy tűnik, lassan mondható - világhódító útjára. Mind a két film érdekes volt nagyon és az is, ahogy az ember szinte a zsigereiben érzi: most ismét az Újvilágba érkezik. Annyira más Európa és az Egyesült Államok. Mindegyiknek van egy sajátos hangulata-, varázsa és mindegyikben találok sok olyat, amit nagyon szeretek. Otthon szeretem azt a fajta nyüzsgést, ami csak Európára jellemző: szeretem a sokféle éttermet és cukrászdát, a rengeteg embert az utcán, a városok hangulatát, a kultúrát és a hagyományokat. Itt pedig szeretem mindazt a frissességet-, lendületet és sok színűséget, amit az Újvilág hordoz. Szerencsések vagyunk, hogy mindezt megtapasztalhatjuk!

 

A digitális világ pedig fejlődik tovább és biztos vagyok benne, hogy idén sem fogunk unatkozni, sem szülőként, sem "felhasználóként". Ami engem illet, kíváncsian várom a fejleményeket, és hogy miféle újdonságokat tartogat az új év.

 

Az újdonságok mellett azonban mindenkinek

 

Sikerekben, Örömökben és Egészségben Gazdag Boldog Új Évet kívánok!

 

Picture: www.aroundthecabin.com