Mi legyen?

Photo: www.borrowwisely.org

Régen írtam... Mondhatnám, hogy az eltűnés oka: a legutóbb posztolt hír - a tech eszközök lehetséges ártalmairól - ennyire "megviselt". Ez azért persze kicsit túlzás lenne, bár nem tagadom, elég sok fejtörést okoz nekem mostanság ez az új információ. Persze nem mehetünk vissza a barlangba, ezt én sem szeretném. Engem azonban eléggé "megvisel" - minden esetben amikor ilyesmit érzékelek -  hogy a mai gyerekek (és persze mi felnőttek is) - mondhatni - egy nagy kísérletben veszünk részt... alanyként. Tulajdonképpen a megkérdezésünk és tájékoztatásunk nélkül. Igaz, ezekért az eszközökért mi megyünk el az üzletekbe és fizetünk is értük, nem is keveset. De mégis. Azért nem lenne baj, ha kapnánk valami tájékoztatást arról, hogy milyen kétségek merül(het)nek fel ezeknek az eszközöknek a túl korai-, vagy túl sok használatától. Mivel azonban ilyen tájékoztatást jellemzően nem nagyon kapunk, azt gondolom nekünk kell menni az információk után.

Mára addig jutottam ezzel a lehetséges elektromágneses sugárzással és mikrohullámmal kapcsolatban, hogy (legalább) éjszakára kikapcsolom a wifit a házban, a gyerekeimmel beszéltünk erről a témáról és megbeszéltük, hogy a telefonokat (mobilt és az itthoni vezeték nélkülit is) kihangosítva használják, később pedig, ha nekik is lesz már ilyen telefonjuk, érdemes lesz inkább headset-en beszélni, legalábbis, ha hosszan beszélnek majd... Ami pedig engem illet, egyenlőre kikapcsoltam a bluetooth-t az autómban és a gépemen is... Azt hiszem ezek nélkül is remekül tudok létezni, és legalább ennyivel is "kevesebb".  Ennyire jutottam. Nem túl sok...

A barátok-, ismerősök reakciója is érdekes. A többség - számomra - nagyon furcsán/meglepően reagál. "Ah, ne is beszéljünk róla, mit lehetne tenni... Ilyen korban élünk. Mindennel van valami baj... Képtelenség odafigyelni mindenre." Sok igazság van ezekben a mondatokban, nem vitás. Néhány itteni ismerősömnek is elküldtem pl. az ausztrál videót és Moskowitz-nak az oldalát... de teljes csönd van a téma körül. Senki nem reagál semmit. Ami azért fura, mert valamit azért mindig válaszolnak... Érdekes. Persze mindenki más és láthatóan, sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel... Emiatt aztán elkezdtem gondolkozni magán a blogon is, talán  még sem volt annyira jó ötlet elkezdeni. Az eredeti ok amiért rászántam magam az írására az volt, hogy válaszokat kerestem a kérdéseimre ezzel az egész technológia-internet-közösségi média-gyereknevelés témában. Tele voltam/vagyok kétségekkel, hogy hogyan engedjem el a gyerekeim kezét a cybertérben, ahol majd teljesen egyedül - lehetőleg jól - kell boldogulniuk nem is olyan sokára. A blogot lassan egy éve írom már és szép lassan - minden szándékom ellenére - egy elég negatív kép kezd körvonalazódni a "gyerekek-technológia" témával kapcsolatban. Mondom, minden szándékom ellenére! Én magam szeretem és használom a technológiát, szeretem mindazt amit számunkra nyújt a mindennapokban, nagyszerű lehetőségnek tartom tájékozódásra, információszerzésre, vásárlásra, kapcsolattartásra, felsorolni is nehéz lenne, mi mindenre még. Mégis úgy tűnik, hogy gyerekeink életébe túl korán kerül bele a technológia, és sokszor túlságosan nagy mértékben. Ez a negatív kép pedig - érthető módon - sokak számára idegesítő-, és kellemetlen téma.  Ki akar ilyesmit olvasni a szabad idejében, amikor úgyis van ezer baja a mindennapokban?! Teljesen megértem.

Szóval gondolkozom, hogy mi legyen a bloggal... miközben örülnék, ha találnék egy jó hírt a témában...  ami - úgy tűnik - nem is olyan egyszerű.