2013. augusztus 31., szombat

A héten elkezdődött a suli... nálunk. Otthon pedig hétfőn fog...


Picture: www.whathaveyouheard.wordpress.com
Mindig nehéz az iskola kezdés, szülőnek-, gyereknek egyaránt. Otthon is így volt ez mindig, tudom. Bár idén mintha - legalábbis, ahogy olvasom a híreket és hallom a barátoktól - még nagyobb stressz lenne ez mint általában. Rengeteg a változás... ezekről szól az alábbi cikk, amit egy ismerős osztott meg a Face-n. Íme: 
http://jovoiskolaja.hu/amit-minden-szulonek-tudnia-kell-tanevkezdes-elott-forras-europai-szulok-magyarorszagi-egyesuletenek-oldalarol/
Bevallom, nem sokat hallottam erről a rengeteg új dologról - eléggé meg is vagyok most lepődve - egyedül arról hallottam, hogy betöltött 6 éves kortól kötelező iskolába menni minden gyereknek - hacsak - nincs valami oka annak, hogy még egy évet oviban maradjon. Ennyi. Aztán a héten beszélgettem egy barátnőmmel - akinek idéntől mind a három gyereke suliba fog járni - ő említette, hogy terjed a híre ennek a "délután négyig bent kell maradjon minden gyerek az iskolában 8. osztályig" dolognak. Tegnapra kiderült: a hír igaz, szeptember elsejétől életbe lép ez a szabály - úgy tűnik - sok egyéb új dologgal együtt. Távol álljon tőlem, hogy kvázi "kívülállóként" véleményt alkossak a dologról. Bár őszintén szólva például ezt a "délután négyig bent kell lenni a suliban" dolgot nem teljesen értem. Mi az oka ennek? Próbáltam rákeresni a neten, de semmit nem találtam. :-( Mondjuk arról sem találtam semmit, hogy mit fognak csinálni a gyerekek ebben a plusz időben, hogy legalább hasznosan teljen a kötelező órák utáni idő...

Igazából az oka - hogy arra gondoltam írok erről - az az, hogy a tervezett változásokat olvasva sok dolog van, amivel itt eltöltött időszak alatt találkoztam és ami nagyon hasonlónak tűnik az itt megtapasztaltakhoz, legalábbis első ránézésre. Arra gondoltam, talán kevésbé "idegesítő" lesz ez az egész, ha leírom ezeket...  Persze - hozzáteszem - nincs széleskörű nemzetközi tapasztalatom, csupán itt az Egyesült Államok egyik államában jár 3 gyerekem - állami - iskolába... így erről tudok beszámolni, anélkül, hogy összehasonlítani akarnám a kettőt és hozzátéve gyorsan, hogy nem gondolom azt sem, hogy az itteni iskolarendszer tökéletes volna.
Kezdem rögtön ezzel a délután négyig bent van a gyerek a suliban, na meg a 6 éves kortól kötelező sulival...
Itt 5 éves kortól kötelező az iskola. Ha a szülő szeretné- és a gyerek későn (tanév kezdéshez közeli időszakban tölti be az 5. évet) akkor mehet egy évvel később is suliba, de 6 éves kor után már tényleg csak nagyon indokolt esetben kerül iskolába egy gyerek. (Csak halkan teszem hozzá, hogy itt addig, amíg a gyerek nem kerül iskolába - vagyis 5-6 éves korig - semmilyen állami intézmény pl. bölcsőde, vagy óvoda; nincs biztosítva a gyerekek számára.) Szóval, itt a gyerekek nagy-nagy többsége elkezdi a sulit 5 évesen. Ezt az első évet ugyan "Kindergarten"-nek hívják, de ez tulajdonképpen nem jelent semmit, mert gyakorlatilag ugyanolyan mint nálunk az első osztály. A kicsik - a nagyobbakkal együtt - reggel 8 körül kezdik a sulit és ott vannak majdnem délután négyig. Ez igaz Kindergartentol az 5. osztályig, utána annyi a változás a 6-8. évfolyamokon, hogy egy órával előbb kezdődik a suli és annyival előbb is van vége. Szóval, a gyerekek ott vannak a suliban egész nap, a nap folyamán gyakorlatilag egyszer esznek tízórai félét és van egy ebéd. Ennyi. Majd délután 4 és fél öt között érnek haza és kezdi meg a szülő hurcolni a gyerekeit a külön órákra, merthogy az általános iskola a tanítás végével - háromnegyed négykor - bezár és mindenki mehet amerre lát. Szóval, ezután visszük a gyerekeket sportolni, külön órára, ki hova. Ez pedig minden nap úgy néz ki, hogy este 7-8 körül érünk haza, vacsora és lecke! Mert hogy az is van minden nap, még a kicsiknek is. Na jó, nem több órás lecke - ez azért fontos! - de van. Kicsiknek kevesebb, nagyoknak több. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy este 9 előtt nem sikerül a napi kötelező dolgok végére jutni. Így leírva elég drasztikusan hangzik. Tudom. Én (voltam) vagyok a legjobban meglepve, amikor mégis azt tapasztalom, hogy a gyerekeim szeretnek suliba járni. Azért el kell mondanom ehhez néhány fontos dolgot, ami oka lehet ennek: az iskola nagyon-nagyon jól felszerelt, a környezet színes-, vidám és barátságos, bár - szintén nagyon meglepő módon, elképesztően szigorú fegyelem van az általános iskolában - és az órák pedig egész napra el vannak osztva (amik egyébként nem is 45 percesek és a tantárgyak "blokkosítva" vannak); ilyesmi pedig, hogy napközi-, vagy tanulószoba természetesen nincsen.
Aztán. Olvasom, hogy tovább szigorítják a szülők részvételét az iskolák életében. :-(  Vagy a szülők beleszólását az oktatásba? Lehet, hogy nem is ugyanaz a kettő. Mindenesetre ezzel kapcsolatban is le kell írjam a saját élményemet, ami a magyar iskolarendszer után nagyon meglepő volt számomra. Természetesen, itt sem a szülők mondják meg az iskolában, hogy mit és hogyan kellene tanítani. Szó sincs erről. De nekem nagyon hosszú időbe telt - és a mai napig érnek váratlan élmények - hogy megszokjam, hogy az iskola mennyire nyitott a szülők felé és mennyire számít(!) a szülőkre. A szülő nem hogy "ki van tiltva" a suliból a tanítás idejére, sőt örülnek, ha a szülő megy és segít(!). Akár a tanárnak, akár az osztályban. A kicsikhez be lehet menni minden héten megadott időpontokban, például mesét felolvasni, együtt rajzolni velük, vagy akár segíteni bizonyos egyszerű foglalkozásokat megtartani. Később, a nagyobbaknál vannak bizonyos órák amiket szülők tartanak, például pénzügyi ismeretekről, vagy a családról, vagy például a várostervezésről, stb. vagy, ami szerintem hihetetlen nagy ötlet: a saját munkájukról. Ezeket például mind-mind nagyon szeretik a gyerekeim. Ráadásul - azt gondolom - ez tényleg mindenkinek jó. A tanárnak van ideje másra, a gyerekek örülnek az életből jött tapasztalatoknak-, színesebb az óra, és persze a szülő is örül, hogy gyerekekkel találkozhat egy ilyen helyzetben. Mindenesetre az iskolák nagyon kezdeményezőek és nagyon biztatják a szülőket, hogy legyenek aktívak és vegyenek részt az iskola életében. Természetesen a meghatározott keretek között és a belépésre vonatkozó szigorú szabályok betartása mellett. Ez utóbbi alatt, elsősorban a gyerekek biztonságára vonatkozó szabályokra gondolok.
A következő amiről olvasok az "aktív rendőrök", illetve "bűnmegelőzési tanácsadók megjelenése" az iskolákban. Ez az infó azért elég kevés, amit olvasni lehet ebben a cikkben erről. Jó lenne látni azt a törvényi szabályozás, hogy ez pontosan hogyan is van leírva. Ezzel kapcsolatban nekem - itteni - személyes tapasztalatom nincsen, mivel nincs középiskolás korú gyerekem, de tudom, hogy például a középfokú iskolákban (High School-ban) van ilyesmi. Az iskoláknak van saját biztonsági szolgálata, sőt hallottam arról is, hogy előfordul, hogy órára bemennek és ellenőrzik a diákokat pl. kábítószer után kutatva.
Aztán megint egy új dolog amiről olvasok: "...már életbe lépett változás, hogy az iskoláskorúnak látszó gyerekeket, ha iskolaidőben az utcán vagy egyéb nyilvános helyen (pl. plázában) vannak, és nem tudják írásban, hitelt érdemlően bizonyítani, hogy igazoltan vannak távol, a rendőr bekísérheti az iskolába..." Nos, ez itt is pont így van. Ha a rendőr iskolás korú gyereket lát az utcán iskola időben, megáll és meg kérdezi miért nincs suliban... Gyereknek iskolában a helye. Hozzáteszem, hacsak nem "home schooler", vagyis a mi szóhasználatunkkal élve: magántanuló, ami nem annyira ritka errefelé mint nálunk, de ebben az esetben is, ezt igazolni kell. 
A következő amit olvasok:
"2016-tól nem tehet érettségit az, aki nem teljesített 50 óra közösségi szolgálatot. Ennek formája, módja még alakul." Ez szintén itt is így van. Csak itt 100 óra a kötelező, ha jól tudom. Ez lehet bármilyen önkéntes munka, akár olyan jellegű is amelynek során segítenek időseknek-, rászorulóknak pl. a ház körüli feladatok ellátásában. Ezt igazolja az illető, vagy az adott szervezet és ezt kell az iskolának leadni. Egyébként az amerikaiak hihetetlen "nagyok" az önkéntes munkában és erre már egészen korán igyekeznek ránevelni a gyerekeket.
Végül: "Az első évfolyamon a gyerekek ingyenesen kapják a tankönyvet, ám az ilyen könyvet a tanév végén vissza kell adniuk az iskola könyvtára számára". Az itteni iskolákban nincsen ilyen, hogy "tankönyv csomag", sőt egészen sokáig még füzetek sem nagyon vannak... Bevallom, engem eleinte nagyon zavart, de mondhatom máig nem nagyon szoktam meg azt, hogy a gyerekeim mindenféle papír kupacokkal jönnek haza az iskolából. A kisebbek hetente hozzák haza a tanulás közben "termelt" papírokat: feladatokkal, tesztekkel. A nagyobb gyerekeknek már vannak kisebb füzeteik, de nem sok. A (gyakorlatilag) felső tagozatos gyerekem mostanra jutott el oda, hogy nagy méretű spirál füzetei vannak a különböző tárgyakból, összesen 6db(!). Tankönyvet azonban eddig még soha nem kellett vennünk. Mert hogy azokat az iskola biztosítja és az iskola tulajdonát képezik. Év elején, amikor megkapjuk ezeket át kell néznünk őket és egy nyomtatványon igazolni kell, hogy milyen hibákkal vettük át. Év végén pedig vissza kell adni az iskolának. Ha közben a könyvnek komoly baja lenne, vagy tönkremenne valami miatt, akkor kellene kifizetnünk. Természetesen belefirkálásról, aláhúzásról, keretezésről és sorkiemelésről szó sem lehet. Most néztem meg az erre a tanévre kapott könyveket, amelyek 3-8 évesek és egyenként 700-1.000 oldal körüliek - súlyzónak beillenének - de a suliba nem kell vinni őket, itthon kell tartani és csak akkor kell elővenni, ha olyan feladatot kapnak, hogy szükség van rájuk. Egyébként nagyrészt az internetről és számítógépen tanulnak, illetve papíron kapják meg a leckéket.

Mindezeket - a blog eredeti témájától eltérve - csak azért írtam le, hogy legalább kicsit megmutassam - ezek a változások első ránézésre valóban sokkolónak/idegesítőnek tűnnek, azért - van példa hasonlóakra máshol is. Persze tudom, hogy minden a részleteken múlik és azon, hogy hogyan/milyen módon lesznek bevezetve és megvalósítva ezek a változások... Pont ez az - ami itteni szóhasználattal élve - tényleg nagy kihívásnak tűnik...



 ui. A következő bejegyzésem - most már tényleg - "cyber" téma lesz. Az itteni iskoláktól ugyanis kaptunk egy listát, hogy milyen alkalmazásokat (app-kat) fognak használni a gyerekek a suliban, a tanítás során. Arra gondoltam, ez hasznos lehet azoknak, ahol van lehetőség arra, hogy a gyerekek ilyen eszközöket is használjanak a tanuláshoz.



2013. augusztus 7., szerda

Nano micsoda?! Torna!!!


Nem gondoltam volna, hogy ezekben a nyári hónapokban ilyen keveset tudok itt lenni a gép előtt és főleg, hogy ilyen keveset fogok írni a blogba... :-S Az az egy vígasztal, hogy azt gondolom/remélem nem vagyok ezzel egyedül és akiknek szánom a blogot, ők hasonlóan keveset vannak gép előtt mostanában. Egyébként is, ezekben az őrült meleg napokban maximum egy klimatizált szobában lehet kellemes elfoglaltság blogokat olvasni. Mindenesetre remélem, hogy aki mégis erre szánja rá magát, ránéz az enyémre is! Kivételesen, ma valami egészen másról írok, mint a gyerekeinkről... ma nekünk, nőknek való téma lesz! Mert hát, egy kiegyensúlyozott anyuka nagyon fontos a családban, a kiegyensúlyozottsághoz pedig sokat tud hozzátenni, ha "jó formában" vagyunk! Közhelyes... tudom! :-) De az ideológiát félretéve: egyszerűen megtetszett a dolog és gondoltam, hátha más is érdekesnek, esetleg hasznosnak találja!
Ezeket a napokat azzal töltöm, hogy próbálok felkészülni a hosszú utazásra, ami "kis" családunk előtt áll a következő hetekben. Első menetben két nap alatt nettó 26 órát fogunk autóban tölteni és bevallom nem kicsit aggódok amiatt, hogy három gyerekünk, hogyan tölti majd el ezt a temérdek időt; lehetőleg olyan módon hogy ne menjünk egymás agyára, sőt ha lehet, akár még valami "hasznuk" is legyen belőle. Szóval, nem kevés időt töltök mostanában azzal, hogy kiválogassak filmeket és alkalmazásokat az útra, amivel a rajzoláson és olvasáson kívül - hasznosan - el lehet az időt tölteni. (Ha valakinek van valami jó ötlete, szívesen venném! :-))  Keresgélés során akadtam bele az alábbi témába és arra gondoltam megosztom Veletek, hátha...  Eddig hallottam már nano technológiáról, iPod nano-ról és ki tudja még hányféle nano-ról, de "Nano Workout"-ról még nem!
Photo: a most megjelent könyv borítója, a www.nanoworkout.com
Ez lehet az új "dili", hogy elfoglalt anyukaként - egy kis plusz odafigyeléssel - "formában" tartsuk magunkat. A dolog pofonegyszerű, csak azt sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe! Haha! A kiindulási alap az, hogy régebben amíg a mindennapokban sokat mozogtunk - mert nem számítógép előtt dolgoztunk, nem autóval utaztunk, na meg nem lifttel mentünk fel az emeletre - addig nem volt különösebben gondunk azzal, hogy elhízhatunk, vagy a mozgásszegény életmódunk miatt mindenféle nyavalyáink lehetnek. Hogy ezeket elkerüljük, nem kis erőfeszítéseket kell tennünk manapság, akár időben-, akár energiában-, esetleg anyagilag. Joakim Christoffersson pedig gondolt egy nagyot és kitalálta nekünk a nano workout-ot! Azt mondja, használjuk ki a körülöttünk lévő lehetőségeket és tartsuk magunkat formában: például nyújtsunk a zuhany alatt, nyomjunk néhány fekvőtámaszt egy telefonkonferencia közben, vagy hasizmozzunk a kanapén az esti tv nézés során...
Íme 8 egyszerű példa, amivel érzékelni lehet miről is van szó:
- fogmosás közben végezzünk guggolásokat (comb),
- munka közben, néhányszor nyomjuk ki magunkat a székünkből a karunk segítségével (karizmok, tricepsz),
- kanapén ülve dőljünk hátra és pedálozzunk a levegőben a lábainkkal (lábak, alsó hasizmok),
- bevásárlásból hazafelé a kosarunkat, vagy szatyrokat emeljük fel néhányszor (karizom),
- gyaloglás közben húzzuk be a hasunkat és figyeljünk oda, hogy onnan indítsuk a mozgást (hasizom),
- helyezkedjünk az ágyunk szélén és óvatosan engedjük le a fejünket egy kis időre (nyakizmok),
- a villamoson-, vonaton álljunk egy lábra (miközben kapaszkodunk), így az egyensúlyozáshoz dolgoztatjuk az alsó lábizmokat,
- ha tehetjük mozgólépcső- és lift helyett, mindig válasszuk a lépcsőt.
A dolog tényleg nagyon egyszerű. Szerintem például a francia nők valami ilyesmit már régen kitaláltak, mert ahogy olvastam valahol, ők - hacsak tehetik - mindig gyalogolnak és lépcsőznek. Na de most már itt van erről egy könyv is azoknak, akikhez ez a fajta torna áll közelebb. A szerző szerint ezekkel az egyszerű gyakorlatokkal, életre szólóan fitten tarthatjuk magunkat. Hááát, nem tudom! Azt hiszem, én azért még megtartom a spinning biciklimet! :-)