Média és Gyerekek_Dimitri Christakis, TED előadás

Dimitri Christakis-tól (gyermekorvos, kutató) már többször olvastam cikket, véleményt. Most pedig találtam egy TED előadást a média gyermekekre kifejtett hatásáról. Tudom, otthon is sokan nézik ezeket a TED előadásokat különböző témákban, ezért arra gondoltam, biztosan nem lenne "ördögtől való", ha itt a cybermamin megosztanám az előadását angolul. Mindenesetre, hogy azok se legyenek hátrányban, akik esetleg nem értik az angolt, az előadás linkje alatt megtalálják a magyar összefoglalót.

Dimitri Christakis: Média és Gyerekek

A korai tanulás (O-3 év) nagyon fontos, az egész életre kiható tanulási folyamat. 

Az agy tömege a következőképpen változik.

Újszülött agya: 333 gramm

2 éves gyermek agya: 999 gramm (soha később, ilyen jelentős mértékű változás nem történik)

19-21 éves korban éri el az agy a legnagyobb méretét: kb. 1.3OO gramm (ezt követően az 5O-es éveink után, lassan csökken az agy mérete)

A születéskor meghatározott számú idegsejtünk van, ezek száma az élet során nem nő, viszont jelentős változás van a tanulás során kialakuló különböző idegi kapcsolatokban (szinapszisoknak) és azok számában. 

Születéskor a szinapszisok száma: kb. 2.5OO

3 éves korra a szinapszisok száma: kb. 15.OOO (!)

Ábra, amelyen jól látható, hogy már az egy napos újszülött agya is reagál a környezetből érkező ingerekre: egy napos baba légzési görbéje látható, Mozart, Sztravinszkij és ismét Mozart zenére.

Több évtizede tudni lehet már, hogy a kisgyermekkorban érkező túl kevés inger ártalmas, rossz hatással van az agy fejlődésére. Az ábrán ami ezt szemlélteti két 5 éves korú gyermek agya látható. A képen a nagyobb aktivitású agyi területek világosak, az inaktív rész fekete. Bal oldalon egy "normális" ingergazdag környezetben lévő gyermek agya látszik, jobb oldalon egy teljesen igerszegény környezetben élő, 5 éves gyermek (román árvaházból) agyának aktivitási képe látszik.  (A kép magáért beszél, hatalmas a különbség.)

Manapság azonban egyre inkább az a kérdés merül fel, hogy vajon ártalmas-e a kisgyermekek agyát érő túl sok inger? Egyáltalán lehetséges-e túl stimulálni a gyermekek agyát? A kérdés természetesen a széleskörben elterjedt technológia/média miatt merül fel elsősorban. 

A 7O-es években a gyerekek átlagosan 4 éves koruktól néztek TV-t. Ma a babák átlagosan 4 hónapos kortól látnak/néznek valamilyen képernyőt. Azontúl, hogy korán kezdenek képernyőt nézni fontos az is, hogy mennyi időt töltenek képernyő előtt. Kisgyermek korban ma kb. 4.5 óra/nap a képernyős eszközökön eltöltött idő, ez pedig az ébren töltött idejüknek kb. a 4O%-a. 

Egy rövid videó részlet "Baby Einstein on the farm".  A képernyőn látható színes, gyorsan változó képek kisgyermek korban megváltoztatják az agy fejlődését. Ez az erős inger arra kondícionálja a gyermek agyát, hogy ilyen erős-, gyorsan változó ingereket keressen. Ez pedig az iskolai környezetben figyelemzavarokat okozhat, mert a "normál életben" minden "túl lassú"/unalmas lesz ehhez képest. 

Az előadás további részében, Dimitri Christakis azokat a teszteket mutatja be, amelyeket ennek a feltételezésnek az alátámasztására végeztek:

Vizsgálatok szerint, azoknál a gyerekeknél, akik 3 éves kor alatt, napi 2 órát néznek valamilyen képernyőt, 2O%-kal nagyobb eséllyel lesz figyelemmel kapcsolatos problémák később.

Azoknál a gyerekeknél, akiket "kognitív ingerekkel" (valódi játék, gyerekmúzeum, játszótér, stb.) stimuláltak kisgyermek korban, sokkal kisebb eséllyel alakult ki figyelemzavar.

A képernyő előtt eltöltött időn túl nagyon fontos a nézett tartalom. 

Rövid részlet: 

1. Powerpuff Girls Movie (borzasztó) ez a rajzfilm végül "PG" besorolást kapott, vagyis csak szülői felügyelettel nézhető. Agresszív-, gyorsan változó képek. 

2. Mister Rodgers sorozat. Tanító jellegű műsor, lassú képekkel és a részletben magyarázattal, hogyan kell elhelyezkedni egy étteremben.

A vizsgálatok szerint, az oktató jellegű műsorok nem okoznak figyelem problámákat, a szórakoztató jellegű műsorok 6O%-ra emelik a figyelemzavar kialakulásának kockázatát, míg az erőszakos tartalmú műsorok 11O%-ra emelik a figyelemzavar kialakulásának esélyét.

Ezután Dimitri Christakis egereken végzett kísérletek eredményeit mutatja be:

1O napos egereket, 42 napig, napi 6 órát tartottak képernyő előtt. (Ez gyakorlatilag egy egér teljes "gyermekkora".)

- az egér csak fal mellett mászkál, a tér közepére fél bemenni (film)

- jelentős különbség van a "normál" egér és a hiperaktív egér által bejárt területek között (ábra)

- Majd egy nagyon meglepő eredmény a tanulással/emlékezéssel kapcsolatban:  (ábrák)

két tárgyat helyeznek el egy térben, ahova az egeret beengedik. Majd az egyik tárgyat kicserélik egy újra. A teszt eredménye: a normál egér az idő 7O%-t tölti az új tárggyal és csak 3O%-t a már korábban megismert tárggyal. A képernyő előtt tartott egér a már ismert régi tárggyal és az új tárggyal egyaránt 5O-5O% időt tölt el! Hogy azért mert nem érdekli az új, vagy azért mert nem ismeri fel a régi tárgyat, az most kísérlet szempontjából nem lényeges. A lényeges eredmény az, hogy egyértelműen látható, hogy a képernyőnek kitett egér viselkedése megváltozott!

Ezután egy építőkockás kísérletet mutat be Christakis. Ennek az a lényege, hogy azok a gyerekek, akik korán kaptak építőkockát szívesebben játszanak vele, mint azok akik később. Illetve, hogy azok a gyerekek akik több időt játszanak "valódi/interaktív játékkal" és kevesebbet vannak képernyő előtt, azoknál a beszédfejlődésben is mérhető a különbség.

Következtetés:

A korai gyermekkori tanulás meghatározó jelentőségű, amely jelentősen befolyásolja az agy fejlődését és a későbbiek folyamán kihatással lesz a gyermek egész életére. A médiával szemben pedig előnyben kell részesíteni a valódi-interaktív játékot ebben a korszakban.

(Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetségének (amelynek egyik tanácsadója Dr. Christakis) és több szakembernek az az ajánlása, hogy 2 éves kor alatt semmilyen képernyőt ne nézzen a gyermek. Azt hiszem az előadás jól bemutatja miért...)

"Change the beginning and change the whole story!" 

"Ha megváltoztatod az elejét az egész történet más lesz!"

Cyberbully _ sajnos állandóan aktuális téma

Olvasva az amerikai híreket-, statisztikákat - sajnos - úgy tűnik, egyre gyakoribb - elsősorban a tinédzserek, kiskamaszok körében - az ún. cyberbully, vagyis internetes zaklatás/fenyegetés. Valószínűleg nem lehet róla eleget beszélni, hogy a szülők figyelmét ráirányítsuk erre a komoly és egyre több gondot okozó problémára, aminek a kezelése és megoldása nagyon nehéznek bizonyul. Tartva a kapcsolatot a magyarországi barátokkal, akiknek gyerekei az enyémekhez hasonló korúak (+/- néhány év) egyre többen mesélik el, hogy bizony nálunk is gond van ezzel... és persze mindenki aggódik a gyerekeiért. Hozzáteszem, teljes joggal, mert akárki áldozatává válhat ennek az ártalmas tevékenységnek.

Igyekeztem összeszedni néhány lényeges információt ezzel kapcsolatban, ami segíthet a jobb eligazodásban, vagyis, hogy mi számít online zaklatásnak/bántalmazásnak, mire érdemes odafigyelni és mit lehet tenni ellene.

Az internetes zaklatás - amerikai statisztikák szerint - naponta történik meg, elsősorban kamaszokkal-, kiskamaszokkal. Ez  a "bántalmazásnak" olyan formája, amely a technológia eszközein keresztül - mint okostelefon, internet - történik, és aminek jellegzetessége még, hogy mindig és mindenhol utóléri a zaklatott személyt. 

A cyberbully-nak/internetes zaklatásnak sokféle formája lehet:

- rosszindulatú-, gonosz megjegyzések küldése e-mailben, vagy telefonon,

- rosszindulatú pletyka terjesztése online, vagy szöveges üzenetekben,

- bántó-, megfélemlítő tartalmú üzenetek küldése valamelyik közösségi médián, vagy honlapon keresztül,

- valakinek a személyes adatainak, jelszavának a megszerzése, majd ártalmas üzenetek küldése az érintett személy nevében, vagy az érintett személy oldalára,

- a zaklató valaki másnak kiadva magát bántó üzeneteket küld valakinek,

- negatív hatású-, kellemetlen benyomást keltő fénykép készítése valakiről, majd annak terjesztése online, vagy telefonos üzeneteken keresztül,

- szexuális tartalmú szöveges üzenet, vagy kép terjesztése valakiről online, vagy telefonos üzenetekben.

Ez a fajta zaklatás nagyon ártalmas lehet a kamaszok, kiskamaszok számára egyaránt, amely könnyen vezethet szorongáshoz, depresszióhoz, súlyos esetben (ahogy nem egyszer meg is történt) öngyilkossághoz. Sajnos az internetes zaklatás - természeténél fogva - újra és újra megjelenhet a netes felületeken, ezáltal okozva ismétlődő problémát az érintett személy számára.

A másik oldalon, az interneten keresztül zaklatók közül, sokan úgy gondolják, hogy az internetes zaklatás, vicces dolog. Miközben talán nem gondolnak arra, hogy ennek a tevékenységnek - bizony - hosszú távú-, káros következményei lehetnek rájuk nézve is, mivel minden ami online megjelenik rájuk is visszaüthet és a későbbiek folyamán károsan befolyásolhatja a munkavállalást, a karriert, vagy - akár - az egyetemi továbbtanulást is. Sőt, a zaklatónak, vagy szüleinek akár jogi következményekkel is szembe kell néznie a későbbiek folyamán. Sokan talán azt gondolják - tévesen - hogy álnéven létrehozott profillal nem lehet őket megtalálni, azonban számos lehetőség van a zaklatást folytató személy nyomonkövetésére a cybertérben. Mégis a lehetséges következmények ellenére, riasztóan gyakori az internetes zaklatás a tinédzserek körében. 

Néhány statisztikai adat az i-SAFE adataiból:

- Több mint a kamaszok felével történt már valamilyen online zaklatás, és körülbelül ugyanilyen arányban voltak érintettek kamaszok mások internetes bántalmazásában.

- A tinédzserek több mint 25%-a tapasztalt már ismétlődő online bántalmazást mobil telefonon, vagy az interneten keresztül.

- Az érintett kamaszoknak jóval több mint a fele egyáltalán nem mondja el a szüleinek, ha online zaklatás történik vele!

Mi szülők is és kamaszaink is tehetünk azért, hogy megállítsuk ezt az ártalmas és egyre terjedőben lévő tevékenységet:

- Beszélgessünk gyerekeinkkel az internetes zaklatásról. Magyarázzuk el, hogy ez káros és ártalmas lehet minden érintett félnek, az üzenetek címzettjének, de a zaklatónak is! Tegyük egyértelművé kamaszunk számára, hogy gonosz-, bántó tartalmú üzeneteket nem küldhet senkinek - még akkor sem, ha ezt valaki más kezdeményezi - legyen ez egy fontos szabály az internet és a mobil telefon használatával kapcsolatban - amelyet, ha megszeg számoljon azzal, hogy a telefon és az internet használatának lehetőségét egy időre biztosan elveszíti.

- Bátorítsuk gyermekünket arra, ha online bántalmazást tapasztal, azonnal szóljon nekünk. Erősítsük meg abban, ha ő az áldozat, semmilyen büntetéstől nem kell félnie és mondjuk el neki, ha online zaklatják az nem az ő hibája - sajnos - ez bárkivel megtörténhet.

- Mindenképpen meg kell tartani-, másolatot (pl. screenshot) készíteni a bántó tartalmú üzenetekről. Az üzenetek tartalmától függően a szülőknek - higgadtan - végig kell gondolni milyen lépéseket érdemes tenni: pl. beszélni a zaklató szüleivel (ezt mindenképpen megfontoltan és higgadtan tegyük),  a bizonyítékok birtokában érdemes jelezni a zalatást az érintett közösségi oldalon, ahol történt a zaklatás (általában van egy ilyen lehetőség, mint "abuse@... .com" a szolgálta neve e-mail cím) és/vagy jelezni a rendőrségen, különösen ha megfélemlítő, vagy szexuális természetű zaklatásról van szó.

- Érdemes megpróbálni letiltani a zaklatást folytató személyt, hogy a későbbiekben ne tudjon üzeneteket küldeni. Ha szükséges ki kell cserélni a telefonszámot, e-mail címet kell váltani és a későbbiek folyamán jobban oda kell figyelni arra, kinek adja meg kamaszunk az új elérhetőségeket.

- El kell mondani gyermekünknek, hogy a szüleit kivéve, soha senkinek ne adja meg semmilyen jelszavát, vagy ne írja fel olyan helyre, ahol esetleg más is megtalálhatja.

- Mindig alaposan gondolja végig, mit oszt meg az interneten (FONTOS! Ami egyszer felkerült, az már ott is marad, és az interneten nem létezik "privát" információ, mert ami felkerült, annak életét többé nem tudjuk kontrollálni!) olyan tartalmat, amiről nem szeretné hogy később bárki láthassa, semmiképpen ne tegyen fel és ne küldjön el.

- Beszéljük meg kamaszunkkal, hogy soha ne osszon meg személyes adatokat az interneten keresztül (ez is legyen egy szabály), illetve ne mondjon el olyannak akivel csak online találkozott.

- Figyelmeztessük az online ismerősökkel kapcsolatos veszélyekre (stranger danger) és hívjuk fel a figyelmét, hogy lehetőleg olyanokkal barátkozzon online, akiket a való életben is ismer. 

- Az internet hozzáférést olyan helyen engedélyezzük kamaszunk számára, ahol mi is jelen vagyunk, pl. a nappali szobában, étkezőben, kerüljük el, hogy a szobájában, egyedül netezzen.

- Legyen szabály otthonunkban, hogy bizonyos-, közös családi tevékenységek közben gyermekünk  (beleértve magunkat is) legyen "offline", pl. este vacsoránál.

- Minden szülőnek érdemes megfontolni, mikor megfelelően érett már gyermeke arra, hogy a szabályokat betartva olyan eszközt adjon gyermeke kezébe, amellyel internet hozzáférése lehet, legyen az egy okostelefon, vagy számítógép.

Ha pedig szülőként olyan problémával találjuk szemben magunkat, amellyel - úgy érezzük - nem tudunk egyedül megbirkózni, érdemes szakember segítségét kérnünk a megoldásban.

Forrás: http://www.bullyingstatistics.org/content/cyber-bullying-statistics.html

Az internetes zaklatás sok esetben együtt jár az iskolai zaklatással. Ezzel kapcsolatban a www.megfelemlites.hu oldalon nagyon sok hasznos információ megtalálható. 

Azt hiszem nagyon fontos, hogy beszéljünk és lehetőleg gyakran beszéljünk erről a témáról, hogy legyen ez a köztudatban, mert ez egészen bizonyosan közelebb visz minket ahhoz, hogy csökkenjen ez a trend és visszaszoruljon ez az ártalmas folyamat. Ez annál is inkább fontos kell legyen mindannyiunk számára, mert az internetes zaklatásnak, vagy akár az iskolai zaklatásnak BÁRKI és BÁRKINEK A GYERMEKE áldozatává válhat!

Bevezető _ Digitális állampolgárság

Akik esetleg nem olvasták a (cybermami.hu) blogon megtalálható bemutatkozásomat, azok kedvéért szeretnék pár szót mondani magamról: nem vagyok a cyber téma avatott szakembere. Egy “szimpla”, három gyerekes anyuka vagyok - igazi, jelentős "preventív" szemléletmóddal átitatva - akit ez a téma nagyon érdekel, aki a családjával egy ideje az Egyesült Államokban él, és aki igyekszik kihasználni ezt a lehetőséget a tanulásra. Nem csak a kultúra és az élet egyéb területein, hanem a cyber témban is. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, mert ez az időzítés a családunk számára nagyon jó, mivel a gyerekeim se nem kicsik, se nem túl nagyok még: 13, 11 és 8 évesek, és bár ők már a digitális kor gyermekei, még nekik is tanulniuk kell, hogyan lehet okosan-, hasznosan alkalmazni a digitális technológiát. Szülőként - azt gondolom - az én felelősségem, hogy a lehető legjobban felkészítsem őket  arra, hogy a rengeteg jó dolog mellett, milyen veszélyekre számíthatnak a neten és hogyan tudják megvédeni magukat. Persze így sem garantált a teljes “biztonság”, de azért igyekszem megtenni amit lehet. Ebben pedig nagy segítségemre van az iskola, ahol már egészen korán - a gyerekek korának megfelelő szinten - rendszeresen téma az internet, az internet biztonság, a személyes adatok védelme, a megfelelő jelszó választás, és a lehetséges veszélyek, mint az ismeretlenekkel való kapcsolatba lépés a neten, vagy az internetes zaklatás/megfélemlítés. Nagyon fontos segítség ez számomra, mert ezekkel az órákkal az iskolán belül biztosítva van valamiféle közös gondolkodás és közös értékrend a technológiával kapcsolatban. Természetes, hogy itt is nagy különbségek vannak abban, hogy a szülők mikor gondolják megfelelően érettnek a gyerekeküket arra, hogy saját internet hozzáférést adjanak csemetéjük kezébe a különböző mobil eszközökkel, mint az okostelefon, vagy a tablet. De az iskolán belüli szabályok és a folyamatos oktatás, számomra mégis könnyebben kezelhetővé teszi a helyzetet. 

Ami engem illet - mára egyértelművé vált saját magam számára, hogy bár nagyon szeretem a technológiát, élvezem és használom a rengeteg lehetőséget, amit kínál (kapcsolattartás, hírek, tanulás, ügyintézés, vásárlás, utazás szervezés, rádióhallgatás, TV nézés, stb.) mégis - a gyerekeim ÖNÁLLÓ technológia és internet használatával kapcsolatban egyértelműen az óvatos, “nem kell semmit elkapkodni” gondolkodásmód jellemző rám. Folyamatosan keresem a megoldásokat, hogy a lehető legjobban felkészülve tudjam őket egyedül elengedni/közlekedni a cybertérbe. A megoldás keresés nálam abban nyilvánul meg, hogy rengeteget olvasok a témáról, filmeket nézek, ha lehetőségem nyílik előadást hallgatok róla, a héten éppen a gyerekek iskoláiban és azt kell mondjam, a nagyobb tájékozottság-, a több információ nem tett kevésbé óvatossá…

Ami nálunk, a családban történik a cyber témában manapság: rengeteget beszélgetünk róla, elmondom a gyerekeimnek amit gondolok-, olvasok-, tapasztalok, és nagyon szeretem, ha a gyerekeim mesélnek arról: ők mit gondolnak-, mit tapasztalnak az iskolában, vagy a barátaiknál. Bevallom, sokat tanulok tőlük és élvezem is, hogy így van. :-) Ami az itthoni "szájberkedést" illeti, természetesen használják a számítógépet, a tabletet: tanuláshoz, zenehallgatáshoz, filmnézéshez, vagy az otthoniakkal történő kacsolattartáshoz, de egyenlőre mindezt úgy, hogy körülöttem vannak, és megegyezünk: mit szeretnének rajta csinálni-, mennyi időt lehet azzal eltölteni. Összességében az iskola és a sport mellett nagyon kevés időt töltenek képernyők előtt, amit egyáltalán nem bánok - tudom - később úgy sem így lesz majd.

Még nem így néznek ki nálunk az esték...
Forrás: www.familysmart.com.au

Kicsit hosszabbra sikeredett ez a “magunkról” bevezető, mint ahogy terveztem. Remélem elnézitek nekem. Ezt a mai bejegyzést úgyis csak a - “digitális állampolgárság” - téma bevezetésének szántam,  azt gondoltam ugyanis, mégis csak az a “korrekt”, ha egy kicsit magamról is írok - tisztázandó - én is tanulom ezt az egészet és a cybernevelés témában “útkeresésben vagyok”. 

A héten meghallgatott iskolai előadásokban, annyira fontos és alapvető információkat kaptam, amelyek - talán lehet azt mondani - nevelési elvektől függetlenül, mindenki számára hasznosak lehetnek. Ezekben valószínűleg nem is az lesz majd a különleges, hogy tovább adom, mire érdemes figyelni pl. jelszó választásnál, vagy hogy mi történhet az adatainkkal a neten és ehhez hasonlók - sőt, ez talán/remélhetőleg sokak számára már nem is lesz újdonság - ennél talán fontosabb, hogy szülőként végiggondoljunk néhány dolgot: 

- mi az amit megtanítunk/megtanítottunk gyermekünknek, mielőtt önálló internet használatot engedünk meg számára?

- vannak-e otthon szabályok az internetezéssel kapcsolatban, amikben közösen megegyeztünk? 

- nyomonkövetjük-e mit csinál gyermekünk a neten: milyen tartalmakat néz, kivel ismerkedik és milyen adatokat ad meg mások számára?

- van-e rendszeres beszélgetés közöttünk ezekről a kérdésekről? 

A következő néhány bejegyzésben a biztonságos (safe), felelősségteljes (responsible) és egymást tiszteletbentartó (respectful) internet használatról, a digitális állampolgárságról (digital citizenship) szeretnék írni, minél több gyakorlati megoldási lehetőséggel.