Bevezető _ Digitális állampolgárság

Akik esetleg nem olvasták a (cybermami.hu) blogon megtalálható bemutatkozásomat, azok kedvéért szeretnék pár szót mondani magamról: nem vagyok a cyber téma avatott szakembere. Egy “szimpla”, három gyerekes anyuka vagyok - igazi, jelentős "preventív" szemléletmóddal átitatva - akit ez a téma nagyon érdekel, aki a családjával egy ideje az Egyesült Államokban él, és aki igyekszik kihasználni ezt a lehetőséget a tanulásra. Nem csak a kultúra és az élet egyéb területein, hanem a cyber témban is. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, mert ez az időzítés a családunk számára nagyon jó, mivel a gyerekeim se nem kicsik, se nem túl nagyok még: 13, 11 és 8 évesek, és bár ők már a digitális kor gyermekei, még nekik is tanulniuk kell, hogyan lehet okosan-, hasznosan alkalmazni a digitális technológiát. Szülőként - azt gondolom - az én felelősségem, hogy a lehető legjobban felkészítsem őket  arra, hogy a rengeteg jó dolog mellett, milyen veszélyekre számíthatnak a neten és hogyan tudják megvédeni magukat. Persze így sem garantált a teljes “biztonság”, de azért igyekszem megtenni amit lehet. Ebben pedig nagy segítségemre van az iskola, ahol már egészen korán - a gyerekek korának megfelelő szinten - rendszeresen téma az internet, az internet biztonság, a személyes adatok védelme, a megfelelő jelszó választás, és a lehetséges veszélyek, mint az ismeretlenekkel való kapcsolatba lépés a neten, vagy az internetes zaklatás/megfélemlítés. Nagyon fontos segítség ez számomra, mert ezekkel az órákkal az iskolán belül biztosítva van valamiféle közös gondolkodás és közös értékrend a technológiával kapcsolatban. Természetes, hogy itt is nagy különbségek vannak abban, hogy a szülők mikor gondolják megfelelően érettnek a gyerekeküket arra, hogy saját internet hozzáférést adjanak csemetéjük kezébe a különböző mobil eszközökkel, mint az okostelefon, vagy a tablet. De az iskolán belüli szabályok és a folyamatos oktatás, számomra mégis könnyebben kezelhetővé teszi a helyzetet. 

Ami engem illet - mára egyértelművé vált saját magam számára, hogy bár nagyon szeretem a technológiát, élvezem és használom a rengeteg lehetőséget, amit kínál (kapcsolattartás, hírek, tanulás, ügyintézés, vásárlás, utazás szervezés, rádióhallgatás, TV nézés, stb.) mégis - a gyerekeim ÖNÁLLÓ technológia és internet használatával kapcsolatban egyértelműen az óvatos, “nem kell semmit elkapkodni” gondolkodásmód jellemző rám. Folyamatosan keresem a megoldásokat, hogy a lehető legjobban felkészülve tudjam őket egyedül elengedni/közlekedni a cybertérbe. A megoldás keresés nálam abban nyilvánul meg, hogy rengeteget olvasok a témáról, filmeket nézek, ha lehetőségem nyílik előadást hallgatok róla, a héten éppen a gyerekek iskoláiban és azt kell mondjam, a nagyobb tájékozottság-, a több információ nem tett kevésbé óvatossá…

Ami nálunk, a családban történik a cyber témában manapság: rengeteget beszélgetünk róla, elmondom a gyerekeimnek amit gondolok-, olvasok-, tapasztalok, és nagyon szeretem, ha a gyerekeim mesélnek arról: ők mit gondolnak-, mit tapasztalnak az iskolában, vagy a barátaiknál. Bevallom, sokat tanulok tőlük és élvezem is, hogy így van. :-) Ami az itthoni "szájberkedést" illeti, természetesen használják a számítógépet, a tabletet: tanuláshoz, zenehallgatáshoz, filmnézéshez, vagy az otthoniakkal történő kacsolattartáshoz, de egyenlőre mindezt úgy, hogy körülöttem vannak, és megegyezünk: mit szeretnének rajta csinálni-, mennyi időt lehet azzal eltölteni. Összességében az iskola és a sport mellett nagyon kevés időt töltenek képernyők előtt, amit egyáltalán nem bánok - tudom - később úgy sem így lesz majd.

Még nem így néznek ki nálunk az esték...
Forrás: www.familysmart.com.au

Kicsit hosszabbra sikeredett ez a “magunkról” bevezető, mint ahogy terveztem. Remélem elnézitek nekem. Ezt a mai bejegyzést úgyis csak a - “digitális állampolgárság” - téma bevezetésének szántam,  azt gondoltam ugyanis, mégis csak az a “korrekt”, ha egy kicsit magamról is írok - tisztázandó - én is tanulom ezt az egészet és a cybernevelés témában “útkeresésben vagyok”. 

A héten meghallgatott iskolai előadásokban, annyira fontos és alapvető információkat kaptam, amelyek - talán lehet azt mondani - nevelési elvektől függetlenül, mindenki számára hasznosak lehetnek. Ezekben valószínűleg nem is az lesz majd a különleges, hogy tovább adom, mire érdemes figyelni pl. jelszó választásnál, vagy hogy mi történhet az adatainkkal a neten és ehhez hasonlók - sőt, ez talán/remélhetőleg sokak számára már nem is lesz újdonság - ennél talán fontosabb, hogy szülőként végiggondoljunk néhány dolgot: 

- mi az amit megtanítunk/megtanítottunk gyermekünknek, mielőtt önálló internet használatot engedünk meg számára?

- vannak-e otthon szabályok az internetezéssel kapcsolatban, amikben közösen megegyeztünk? 

- nyomonkövetjük-e mit csinál gyermekünk a neten: milyen tartalmakat néz, kivel ismerkedik és milyen adatokat ad meg mások számára?

- van-e rendszeres beszélgetés közöttünk ezekről a kérdésekről? 

A következő néhány bejegyzésben a biztonságos (safe), felelősségteljes (responsible) és egymást tiszteletbentartó (respectful) internet használatról, a digitális állampolgárságról (digital citizenship) szeretnék írni, minél több gyakorlati megoldási lehetőséggel.