A látványos reklámokkal és a nem kevésbé látványos tech eszközökkel nagyon nehéz versenyezni. Az ezek által generált "digitális vásárlási lázban" nagyon nehéz kicsit megállni/ellenállni a kísértésnek és gondolkozni, hogy valójában mire is van szükségünk? Mire van szüksége a gyerekünknek és vajon mi szülők, mit tudunk felelősen "bevállalni", hogy oda tudunk majd figyelni csemeténkre, amikor valamilyen kütyüt adunk a kezébe.
Aki keresi, persze megtalálhatja az egyre nagyobb számban megjelenő könyveket és írásokat - elsősorban - klinikai szakpszichológusoktól, akik egyre többen adnak hangot különböző írásaikban aggodalmaiknak, amelyeket egyre növekvő számú kamasz pácienseiken keresztül szereznek. Dr. Kathleen Trainor azonban egy a megszokottnál is nyíltabb és erőteljesebb hangvételű cikket írt a szülőknek a minap a HuffPostban. Én magam - olyan szülőként, akinek egyre inkább az az álláspontja ezzel az egész digitális "őrülettel" kapcsolatban, hogy nem szabad kapkodni és csak fokozatosan-, alapos megfontolás és előkészítés után adjunk a gyerek kezébe pl. okostelefont - csak egyet tudok érteni vele. Az én itteni, személyes tapasztalatom az, hogy a szülők nagyon gyorsan és nagyon korán megveszik ezeket az eszközöket, az egyébként erre teljesen felkészületlen gyerekeik számára, aztán lesz ami lesz alapon, vagy figyelik mi történik, vagy még ezt sem teszik meg. Mindenesetre az ilyen szülők, nagyon nehéz helyzetet teremtenek, az "óvatosabb" szülők számára. Természetesen nálunk továbbra is napi téma, hogy "nekem miért nem lehet, amikor már mindenkinek van". :-(
Nézzük akkor mit ír Dr. Kathleen Trainor, akinek a cikkében igyekszem visszaadni azt a stílust, amivel itt nagyon ritán találkozom... de mondandójával teljesen egyetértek.
- Why Do You Need To Get Involved in Your Child's Digital Life -
Felelős szülőként odafigyelni felnövekvő gyermekeinkre, mindig jó nevelési módszernek tűnt. De manapság, a mindennapjainkat egyre inkább behálózó technológiai fejlődéssel, a szülők egy teljesen új kihívással kell szembe nézzenek. Miközben tagadhatatlan előnyeit élvezzük annak, hogy bármikor-, bármilyen információt megtudunk szerezni a virtuális térből, aközben gyermekeink számára félelmetes kockázatokat is rejt ez a digitális korszak, ha szülőként nem figyelünk rájuk eléggé és nem biztosítunk gyermekeink számára megfelelő védelmet és kontrolt. Egyszerűbben fogalmazva: a károsító hatás könnyen bekövetkezhet, ha a szülő nem teszi ami tulajdonképpen a dolga.
Emlékszünk még a "régi szép napokra"? Amikor mi voltunk gyerekek, akkor az otthoni, vonalas telefonon beszélgettünk egymással, amely eszköz mára, mondhatni teljesen eltűnt. A szüleink mindig tudták kivel beszélünk és a helyhez kötöttség természetes kontrolt is jelentett. Közben pedig állandóan azt hallotta az ember a háttérből: "Tedd le a telefont! Apádnak el kell intéznie egy hívást!" Beszélgettünk a fiúkról, akik tetszettek nekünk, és azokról a lányokról akiket nem szerettünk, meg persze arról, milyen gonoszak a szüleink és mennyire idegesítőek a testvéreink. Ha pedig hallottunk egy "klikk" hangot a telefonban, abban a pillanatban tudtuk, hogy valaki felvette a másik készüléket és hallgatja miről beszélünk. Mi pedig kiabáltuk, "Tedd le a telefont!" és beszéltünk tovább, amikor már biztosak voltunk benne, hogy senki más nincs a vonalban. Persze mi sem voltunk tökéletes gyerekek, de a kommunikáció mindig csak két ember között zajlott és ártalmatlannak tűnt.
Új Világ
De ugorjunk is tovább a mai okostelefonos, ipad-es, laptop-os, youtube-os, videójátékos, közösségi oldalas és ki tudja még mi mindent hozó digitális világunkba. Először is, a gyerekek nem beszélnek; ők textelnek (üzenetet írnak). És miközben a kommunikációjukban alapvetően törekednek arra, hogy teljesen kizárják a szülőket, irónikus módon közben akár az egész világ láthatja miről folyik a szó közöttük.
Ma a gyerekek azt mondják, nekik is az kell "ami mindenkinek" van már. Még akkor is, ha az éppen legutolsó digitális játékszer nem a legjobbak közé tartozik. Például, csak három hét telt el azóta, hogy piacra került egy nagyon agresszív új videójáték a "Grand Theft Auto", ebből a játékból minden idők legtöbb eladásával dicsekedhetnek már ma a játék kitalálói.
De kik irányítják ezt a piacot és kik azok akik mindent tudnak a legutolsó technológiai mutatványokról? A gyerekek, nem a szülők. És kik azok akik megveszik mindezt? A szülők, nem pedig a gyerekek.
A legnagyobb kérdés tehát az, hogy akkor valójában kinek a kezében van a kontrol és hol van a szülő felelőssége?
Megdöbbentő statisztikák
Hogy miért fontos egyáltalán beszélni erről? A statisztikák részben megadják a választ.
A 10 évesek majdnem 80%-nak van mobiltelefonja, ebből körülbelül a gyerekek felének van okostelefonja; a kamaszok 93%-nak van számítógépe, amit rendszeresen használ (Pew research Center 2013). És ez az egész gyűrűzik tovább a fiatalabb korosztályok felé: ma már csecsemők játszanak iPad-eken ..... és nem csak a reklámokban!
Vagy nézzük a következő számokat: a kamasz lányok 22%-a küldött már meztelen, vagy félmeztelen fényképet-, videót magáról; a fiúk 39%-a mondja azt, hogy osztottak már meg egymás között meztelen, vagy félmeztelen képeket lányokról, amit tehát nem csak a címzett látott; a lányok 51%-a mondja azt, hogy egyfajta nyomást érez a fiú részéről, hogy ilyen képet küldjön magáról (The National Campaign). Hozzátéve mindehhez - hogy nagyon gyakori jelenség - hogy amikor ezek a kamaszok "szakítanak", elküldik a korábban kapott képeket a haveroknak.
És még néhány nyugtalanító statisztika: felmérések azt mutatják, hogy a 13-17 év közötti kamaszok 43 százalékát érte online zaklatás az elmúlt évben; a tinédzserek 88%-a mondja azt, hogy látott már olyan üzenetet, amit másnak küldtek rosszindulatú-, vagy gonosz megjegyzésekkel. Tízből csupán egyetlen kamasz mondja el a szüleinek, ha online zaklatás történt vele, miközben a szülőknek csak 7 százaléka tart attól, hogy gyermekét valamilyen online zaklatás érheti; a tinédzserek 80%-a gondolja azt, hogy sokkal könnyebb elrejteni a szülei elől az online zaklatást, mintha ez a zaklatás a valóságban történne.
Végül hozzátéve ezekhez a számokhoz: mára pedig az online zaklatások aránya riasztó mértéket kezd elérni.
Néhány példa a jelenlegi esetekből
A mentál higiénés szakemberek naponta megszámlálhatatlan olyan esettel foglalkoznak, amely ezeknek a problémáknak a való életben megjelenő következménye. Íme egy példa, amely szexuális tartalmú üzenet kapcsán alakult ki. A szexuális tartalmú üzenetek küldése, szintén növekvő gyakorisággal van jelen a kamaszok körében.
Az egyik szülő páciensem ellenőrizte 14 éves fia mobiltelefonját, amelyen a fiú 13 éves barátnőjének meztelen fényképeit találta. A barátnő szüleinek, természetesen fogalma sem volt arról, hogy 13 éves lányuk ilyen fotót küldött magáról, a szülő pedig aki ellenőrizte fia mobilját, azt mesélte nekem, hogy nagyon kellemetlenül érezte magát ebben a helyzetben, mondván "úgy éreztem, mintha ezzel megsérteném a magánéletét".
Nos, ha azt gondolod, mint szülő, hogy ez tolakodás, akkor ébresztő! Semmilyen tartalom ami telefonon, vagy számítógépen van, nem privát tartalom többé!!! Ha ez a fiú szakít a barátnőjével, és emiatt dühös lesz rá. Elegendő csak egyetlen gombnyomás és máris 100 ismerőse kapja meg az említett meztelen képeket.
Másik hasonló eset egy kilencedikes páciensemmel történt. A lány behozta a rendelőbe a számítógépét, megosztva velem egy chat vonalat, ahol fiúk chat-eltek róla "megalázó stílusban". Vagyis nagyon rosszindulatú hangnemben szexuális tartalmú üzeneteket cseréltek arról, hogy mennyire nem szeretnének, soha semmilyen kapcsolatba kerülni páciensemmel.
A szülők "vakmerő" döntéseket hoznak
Mit csinálnak a szülők? Hogyan tartják kezükben az ellenőrzést, miközben gyermekeik többet tudnak az online világról mint ők? Természetesen, könnyű csak megvenni az okostelefont, vagy a számítógépet és oda adni a gyereknek, hogy használja -- de mi történik ezután? Nem lehet azt feltételezni, hogy akkor a technológiával kapcsolatos feladatunk ezen a ponton véget ért. Hol van ekkor a szülő felelőssége, hogy azt tegye ebben a helyzetben ami a helyes?
Röviden néhány dolog azzal kapcsolatban, hogyan állítsunk fel korlátokat és ellenőrizzük gyermekünk online viselkedését. Néhány javaslat, amit mi javaslunk:
- először is, amikor a gyereknek egy digitális eszközt adunk a kezébe el kell mondani neki, hogy amit a kezébe adunk (pl. okostelefon) nem az ő tulajdona. A telefon a miénk, szülőké, ő csupán használja, éppen ezért szülőként jogunk van tudni mindenről, ami az adott eszközön történik. Mindenről. És bármit amit leírnak, tisztában kell legyenek vele, hogy szülőként bármikor elolvashatjuk azt.
- másodszor, tisztázzuk a gyerekkel, ha nem megfelelően-, felelősségel használja az adott eszközt, akkor elvehetjük tőle. Igen, ha a kontrolhoz ez kell, el kell venni az eszközt. És nem szabad visszaadni addig, amíg meg nem érti a gyerek, hogy bármilyen tartalom, amit azon az eszközön leír, vagy megoszt az onnantól kezdve "publikus", nincs többé kontrol felette, bármi megtörténhet vele.
Könnyebb mondani, mint megtenni? Ez biztos, de legyen a szülő szigorú bizonyos dolgokban és ha kell kreatív...
- harmadszor, lépj be gyermeked világába! Például, játssz vele a videójátékon. Menj fel a közösségi oldalakra, nézd meg miket tesz ki és mit csinál ott a többiekkel. Beszélgess vele, hogyan játszanak a cyber térben és beszélgessetek arról mi a megfelelő viselkedés és tartalom; mi az ami nem az és miért.
- negyedszer, találd meg az egyensúlyt. Ismerd el a technológia jó oldalát és bátorítsd a gyerekedet, hogy használja ki azt. De ugyanakkor mindenképpen tudatosítsd benne, hogy az online térben nem létezik privát tartalom. Ha így teszel, nagy segítséget nyújtasz neki, hogy később ne kerüljön kellemetlen helyzetbe zavarba ejtő tartamak miatt, amelyek akár a felnőtt karrierjére is rossz hatással lehetnek.
Vissza a jövőbe?
Nem kérdés, nagy kihívás megfelelő szülői kontrolt gyakorolni gyermekünk online élete felett, különösen mert szülőként nagy hátrányban vagyunk hozzájuk képest: sokkal jobban értik és nyomonkövetik a technológiát, gyakran pontosan tudják hogyan kerülhetik meg a szülői kontrolt, esetleg megjegyzik a jelszavaidat, stb. de jó eséllyel mindig egy lépéssel előtted járnak.
Igen, a lépéstartás nagy türelmet, odafigyelést és szorgalmat igényel, de mégis csak az a megoldás, hogy mi magunk is mindent megtegyünk, hogy hozzáértővé váljunk.
Egyébként milyen más megoldás lehetséges még, hogy megtartsuk a kontrolt? És milyen következményei lehetnek, ha nem ellenőrizzük gyermekünk online életét?
Az én saját tapasztalatom, mint gyermek pszichológus, az az, hogy a szülők felelőssége hatalmas és nagyon fontos, hogy részt vegyenek ebben, ha pedig kell legyenek "kemények".
Gondolkodjunk erről így: a gyerek kezébe adni egy okostelefont, vagy bármit amivel eléri az internetet, úgy hogy nincs semmilyen kontrol, ahhoz hasonlítható, mintha odaadnád az autódat, anélkül, hogy megtanítanád, hogyan kell vezetni. Ez veszélyes és mindenképpen felelőtlen döntés lenne.
Úgyhogy fogd meg a kulcsot, vedd a kezedbe az irányítást és tedd a dolgod!
Ki tudja?! Ha a szülők tényleg megértik a felelősségüket ebben és aktívan részt vesznek gyermekeik online életében, magukhoz véve az irányítást, akár még az is megtörténhet, hogy a kamaszok újra felfedezik a személyes-, szemtől-szemben történő kommunikáció szépségét.
Mondtam. A stílusa egészen más mint a megszokott... és talán a cikk önmagában nem is olyan nagyon jó. Mármint tartalmát tekintve. Amiért nekem mégis nagyon tetszik az pont az, hogy - szerintem legalábbis - elég jól érzékelhető, hogy ennek a nőnek nagyon elege van a nap nap után elé kerülő problémákból, amelyet egyszerűen a technológiával kapcsolatos felelőtlen szülői hozzáállás okoz.
Őszintén szólva, nem tudom, hogy ezt az egészet, hogy tudja megcsinálni egy olyan szülő, aki már évek óta "szabadon engedte a gyerekét a virtuális térben". Nem irigylésre méltó helyzet, azt hiszem. De talán sok beszélgetéssel, a közelgő ünnep alkalmával szervezett sok közös programmal meg lehet próbálni kézbe venni az irányítást. De az ő érdekükben - azt hiszem, mindenképpen - muszáj megpróbálni.
.jpg)
.jpg)