2014. január 29., szerda

Azok a 80-as évek!

Említettem már. A nagyobbik fiam lassacskán kamaszodik. Igaz, még csak most fog belépni az igazi kamaszkorba - tekintve, hogy csak a nyáron lesz 14 - de kamaszodása hozadékaként két dolog már most is rendszeres élményem: az egyik, hogy máris rendszeresen "kiakaszt", miközben sokszor azon kapom magam, hogy azon merengek, hogyan fogom túlélni ezt az időszakot... főleg, ha a két kisebb is belép ebbe a korba. A másik, a megmozdulásai egyre többször arra késztetnek, hogy visszagondoljak, milyen volt amikor én voltam kamasz. Szerintem erre az időszakra, azóta sem nagyon gondoltam. Most azonban, hogy többször eszembejut, óhatatlanul összehasonlítom a mai kamaszokat az akkori önmagunkkal... 
Ehhez jött még Lori Ferraro jegyzete.... Aki még hozzátesz, ehhez az én nosztalgiázásomhoz.... Tekintve, hogy ő - persze - Amerikában volt kamasz a 80-as évek második felében, én meg a "vasfüggöny" másik oldalán...

A legutóbb azt ígértem, igyekszem vidámabb témát találni... hát, ha valami, akkor ez mindenképpen az! :-) 

Mivel Lori Ferraro cikke jó kiegészítője lehet az "én nosztalgiázásomnak", ezért semmiképpen nem szeretném kihagyni az ő írását...

Lori Ferraro:
"A 8O-as években voltam tinédzser, ami miatt a mai napig hálás vagyok: például a kedvenc együtteseimért (REM, Duran Duran, INXS, stb.), a bevásárolóközpontokért, az MTV zenecsatornáért, a vállbetéteimért és a "LORI" feliratos medálért a nyakamban, ami az egész világgal tudatta ki vagyok én.
Aztán hálás vagyok azért is, hogy a mai-, modern világ legfrissebb vívmányai nem léteztek akkor még. Ha lett volna - azt hiszem - még nagyobb bajba kerülhettem volna akkoriban, mint ahogy egyébként sokszor előfordult velem annak idején.
El kell ismernem, szegény szüleimnek nem egyszer okoztam fejfájást... Nem voltam kifejezetten rossz, de azért azt sem lehet mondani, hogy olyan nagyon jó lettem volna. Például nyolcadikos koromban előfordult, hogy rajta kaptak bolti lopáson, vagy előfordult, hogy kiderült, átírtam a jegyeimet a bizonyítványomban, de az is megtörtént, hogy kisurrantam a házból, hogy a barátaimmal találkozzak.
Egyszerűen szólva, nem voltam "könnyű eset"...

Azt hiszem azonban, hogy a mai - technológiával átszőtt - világunkban, teljesen esélytelen lenne, hogy a felsoroltak közül bármelyiket is megússzam.

Például, itt van elsőként a "textelés"...

A mi időnkben ezt csak egyszerűen úgy hívtuk, hogy "levelezés". Óra közben írogattuk az üzeneteket egymásnak a barátnőkkel, vagy az aktuális fiúval, akivel együtt jártunk... ezekben szimplán pletykáltunk, vagy mondjuk bulit szerveztünk, mert pl. Billy szülei nem voltak otthon pénteken. A levelet pedig befújtuk Benetton parfümmel, hogy azért valami stílusa is legyen... Ezek voltak aztán azok a pillanatok, amiktől a gyomrom egy csomóban volt, amikor úton volt az üzenet...
A mai textelés egészen biztosan nem ilyen, ráadásul szinte bizonyos hogy nem sok titkom lehetne a szüleim előtt.

A másik a GPS.
Ha a mi időnkben lett volna GPS, ami követte volna minden mozgásomat... hááát, szintén nagy bajban lettem volna. Például, hogyan tudtuk volna megcsinálni, hogy a barátnőmmel megegyezünk, mindegyikünk azt mondja otthon, hogy a másiknál töltjük az éjszakát, közben pedig a barátainkkal lógunk a tengerparton egy csapat fiúval, akik a tavaszi szünetre érkeztek Floridába.

Aztán a jogosítvány.
Abban az időben - a 8O-as évek közepén - a jogsit, az iskolai oktatás keretében szereztük meg. A vezetés tanfolyamot pedig, a gimi korábbi birkózó edzői tartották. Nem hiszem, hogy ők egyébként bármilyen képzést kaptak volna arról, hogyan kell az autóvezetést tanítani, de mégis ők tartották ezt az oktatást. És csinálták is lelkesen, miközben nagyra értékelték, hogy eltudnak dumálni velem az éppen aktuális birkózó nagyságokról... ami azért kevés volt ahhoz, hogy megtanuljak rendesen autót vezetni. Így - én a zöldfülű - végül képtelen voltam a párhuzamos parkolásra és e néhány pont elvesztése miatt nem is kaptam meg elsőre a jogosítványt.
Végül, a hosszas beszélgetések eredményeként - nagy nehezen - mégis csak aláírta a vezetés oktató/birkózó edző(m) - a papírt, hogy átmentem a vizsgán - azzal, hogy "el ne mondd senkinek" ("Don't tell nobody!" :-)...

A bizonyítványok.
Volt egy barátom, aki megtanította, hogyan tudom könnyedén, két kis toll vonással átírni az "F"-t, "B"-re. Vagy a "D"-t, egy kevésbé meggyőző "B"-re. Mert bár nagyon szerettem az irodalmat és a színjátszást, a matek és a reál tárgyak nem tartoztak a kedvenceim közé. Ja, és az idegen nyelvek... abban sem voltam valami jó.
A suli, a jegyekről szóló értesítéseket - akkoriban - postán küldte el a szülőknek. Nos, ami engem illet, soha máskor, az év egyéb időszakában, nem érdekelt annyira a postánk, mint ilyenkor. Olyan voltam, mint egy kém, aki titkos küldetésben van... "bizonyítvány-érkezés megfigyelő akcióban". Ilyenkor állandóan lestem a postást, az érkező leveleket és izgatottan érdeklődtem milyen posta érkezett.
A mai kamaszok ezt sem tudják megtenni már. Szüleik bármikor, online megnézhetik a gyerek jegyeit az iskola honlapján. Bármikor könnyedén írhatnak egy e-mail-t a tanárnak akár a házi feladattal, akár egy osztályzattal, akár gyerekük iskolai előmenetelével kapcsolatban... Na és persze, bármikor megnézhetik azt a bizonyos bizonyítványt.

A frizura.
Ezt a képet, hála Olan Mills-nek, csak azért teszem ide, mert ma nincs olyan trend, ami legalább fele ennyire menő lenne, mint annak idején ez:
Fotó: HuffPost, Lori Ferraro_5 Ways My '8Os Teenage Self...
Igaz, ma nem valami divatos ez a fazon... én mégis szívesen emlékszem vissza erre a nagy-, "oroszlános" dauer-ra. Igaz, ami igaz. Reménytelenül nosztalgiázós típus vagyok, aki tényleg hálás azért, hogy abban az időben még nem volt jelen az életünkben a technológia.

Végül, azért azt is be kell vallanom... annak azért mégis csak örülök, hogy amikor eljön az ideje, én is megtudom nézni majd a fiam osztályzatait..."


És az amerikai kamasz élményekhez képest milyen élményeink voltak nekünk, a "vasfüggöny másik oldalán"? Meglepő! Olyan nagy különbséget nem is vélek felfedezni, mint amekkorát elképzeltem - akkoriban - a filmek alapján. 
Ami a zenét illeti - és a magyar zenekarokat most nem is sorolom fel - mi is hallgattunk Duran Duran-t  és hallgattunk még Depech Mode-t, Aha-t, Bon Jovi-t, meg C.C. Catch-et, és Sandra-t, stb. Sajnos,  az MTV-ről csak álmodoztunk, helyette vasárnaponként be kellett érjük Juhász Előd Zenebutikjával, hogy láthassuk a legújabb videóklippeket (legalábbis néhányat), na és B. Tóth László Poptarisznyájával, hogy hallhassuk a legújabb számokat. Amikor nagy nehezen sikerült valamilyen walkman-hez jutni, az már nagy menőségnek számított, mert egyébként örültünk, ha sikerült beszerezni egy Videoton kazettás sztereo magnót. Később aztán - néhány egészen szerencsésnek - lett videómagnója is (pl. Vera barátnőmnek :-), ezen pedig rábeszélős/monoton magyar hangon megnézhettük a Top Gun-t, ami - még  így is - elképesztően nagy szám volt! Telefonunk persze nem volt. Vagyis csak a szerencséseknek, amolyan vonalas/tárcsás, jó esetben nem ikervonallal...  ez is csak több éves várakozás után. Nem tudom másnál hogy volt, de az én szüleim nem nagyon díjazták, ha sokat lógok rajta, úgyhogy nem is tettem. Egyébként is, mindent hallottak, amit azon beszéltünk... 
Arról, hogy autó... Meg jogosítvány... csak álmodoztunk, vagy inkább még azt sem. De azért így is remekül megoldottuk, hogy találkozzunk és mondjuk Pesten a belvárosi butikokat járjuk a nagy körúton, vagy - az akkor legmenőbb környéknek számító - Váci utcában (Simeoni és a City Grill, ahol az első, magyaros hamburgereket ettük) mászkáljunk. Ha a technológia oldalát nézzük... nem volt mobilunk, meg GPS-ünk... egyébként is, mivel sokunknak otthon sem volt telefonja még fülkéből sem tudtunk hazatelefonálni, így tényleg csak az maradt, hogy megbeszéltük hova megyünk és mikor jövünk... Ha belegondolok, ez is milyen elképesztően "nagy szabadságot" jelentett számunkra, egy mai kamaszhoz képest, akinél állandóan ott van a telefonja, hogy a szülő bármikor eltudja érni, ha kell. Persze a bulik és a házibulik sem úgy néztek ki mint manapság. Nem kellett aggódni a drogok és a megjelenő ismeretlen tömegek miatt, akik valamelyik közösségi oldalon megneszelték, hogy buli van az adott házban... 
Ha beszélgetni akartunk nem volt más megoldás, mint találkozni- és összeülni valahol, ahol aztán sok-sok órát eltöltve, alkalmunk volt megtanulni, hogyan tudunk egymással beszélgetni, ha vitánk volt, azt hogyan tudjuk megoldani, és mindeközben nem kellett attól félnünk, hogy a következő pillanatban akár már az egész világ láthatja, ha esetleg valamilyen hülyeséget csináltunk.
Visszagondolva, tényleg nagyon-nagyon jó volt ez a kamaszkor! Még az amerikaihoz képest is! :-) A technológia meg egyáltalán nem hiányzott az életünkből, ez egészen bizonyos.

Hogy a most kamaszodó gyerekemnek milyen lesz a kamaszkora? Fogalmam sincs. Csak remélni tudom, hogy izgalmas-, tapasztalatokkal és valódi élményekkel teli, amiben nem lesz életre szóló következménye, ha valamit elhibázik!


Végezetül néhány kép, az emlékek színesebb felidézésére. Meg kell mondjam, én remekül szórakoztam miközben összegyűjtöttem őket!
Vera barátnőmnek szeretettel! Ugye ez az? :-)

 



2014. január 27., hétfő

Mi legyen?

Photo: www.borrowwisely.org
Régen írtam... Mondhatnám, hogy az eltűnés oka: a legutóbb posztolt hír - a tech eszközök lehetséges ártalmairól - ennyire "megviselt". Ez azért persze kicsit túlzás lenne, bár nem tagadom, elég sok fejtörést okoz nekem mostanság ez az új információ. Persze nem mehetünk vissza a barlangba, ezt én sem szeretném. Engem azonban eléggé "megvisel" - minden esetben amikor ilyesmit érzékelek -  hogy a mai gyerekek (és persze mi felnőttek is) - mondhatni - egy nagy kísérletben veszünk részt... alanyként. Tulajdonképpen a megkérdezésünk és tájékoztatásunk nélkül. Igaz, ezekért az eszközökért mi megyünk el az üzletekbe és fizetünk is értük, nem is keveset. De mégis. Azért nem lenne baj, ha kapnánk valami tájékoztatást arról, hogy milyen kétségek merül(het)nek fel ezeknek az eszközöknek a túl korai-, vagy túl sok használatától. Mivel azonban ilyen tájékoztatást jellemzően nem nagyon kapunk, azt gondolom nekünk kell menni az információk után.
Mára addig jutottam ezzel a lehetséges elektromágneses sugárzással és mikrohullámmal kapcsolatban, hogy (legalább) éjszakára kikapcsolom a wifit a házban, a gyerekeimmel beszéltünk erről a témáról és megbeszéltük, hogy a telefonokat (mobilt és az itthoni vezeték nélkülit is) kihangosítva használják, később pedig, ha nekik is lesz már ilyen telefonjuk, érdemes lesz inkább headset-en beszélni, legalábbis, ha hosszan beszélnek majd... Ami pedig engem illet, egyenlőre kikapcsoltam a bluetooth-t az autómban és a gépemen is... Azt hiszem ezek nélkül is remekül tudok létezni, és legalább ennyivel is "kevesebb".  Ennyire jutottam. Nem túl sok...
A barátok-, ismerősök reakciója is érdekes. A többség - számomra - nagyon furcsán/meglepően reagál. "Ah, ne is beszéljünk róla, mit lehetne tenni... Ilyen korban élünk. Mindennel van valami baj... Képtelenség odafigyelni mindenre." Sok igazság van ezekben a mondatokban, nem vitás. Néhány itteni ismerősömnek is elküldtem pl. az ausztrál videót és Moskowitz-nak az oldalát... de teljes csönd van a téma körül. Senki nem reagál semmit. Ami azért fura, mert valamit azért mindig válaszolnak... Érdekes. Persze mindenki más és láthatóan, sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel... Emiatt aztán elkezdtem gondolkozni magán a blogon is, talán  még sem volt annyira jó ötlet elkezdeni. Az eredeti ok amiért rászántam magam az írására az volt, hogy válaszokat kerestem a kérdéseimre ezzel az egész technológia-internet-közösségi média-gyereknevelés témában. Tele voltam/vagyok kétségekkel, hogy hogyan engedjem el a gyerekeim kezét a cybertérben, ahol majd teljesen egyedül - lehetőleg jól - kell boldogulniuk nem is olyan sokára. A blogot lassan egy éve írom már és szép lassan - minden szándékom ellenére - egy elég negatív kép kezd körvonalazódni a "gyerekek-technológia" témával kapcsolatban. Mondom, minden szándékom ellenére! Én magam szeretem és használom a technológiát, szeretem mindazt amit számunkra nyújt a mindennapokban, nagyszerű lehetőségnek tartom tájékozódásra, információszerzésre, vásárlásra, kapcsolattartásra, felsorolni is nehéz lenne, mi mindenre még. Mégis úgy tűnik, hogy gyerekeink életébe túl korán kerül bele a technológia, és sokszor túlságosan nagy mértékben. Ez a negatív kép pedig - érthető módon - sokak számára idegesítő-, és kellemetlen téma.  Ki akar ilyesmit olvasni a szabad idejében, amikor úgyis van ezer baja a mindennapokban?! Teljesen megértem.

Szóval gondolkozom, hogy mi legyen a bloggal... miközben örülnék, ha találnék egy jó hírt a témában...  ami - úgy tűnik - nem is olyan egyszerű.

2014. január 17., péntek

Káros hatás? folytatás...

Ma folytattam a "kutatást" a neten - ahogy tegnap ígértem - hogy valamiféle megnyugató választ találjak arra a kérdésre: ha ártalmas lehet a tech eszközök sugárzása, hogyan tudunk védekezni ellene? Azonban arra jutottam csupán, hogy még több "idegesítő" információt találtam a káros hatásokról, beleértve a wifi-t és a laptopokat, valamint a tableteket is.
 
Ami azért pozitívnak mondható, hogy - úgy tűnik - Európa már "kapcsolt" és számos országban elkezdték szabályozni a gyerekek mobiltelefon használatát, vagy például az iskolákban a wifi használatot, vagyis nem használatot. Sajnos itt Amerikában egyenlőre még az ellenkező trend tapasztalható...
 
Mára ennyi, most nem is írok többet - annál inkább - mert kedves barátnőm "letolt", azt mondta "képtelenség elolvasni" ezeket a hosszú bejegyzéseket... :-(  biztosan igaza van... 
 
Mindenesetre folytatom a keresgélést és itt a blogon biztosan folytatom ezt a témát.
 
Addig azonban ide teszek egy ausztrál videót, amiben van néhány hasznos ötlet. Sajnos azonban angolul van...
 
 
 

2014. január 16., csütörtök

A mobilok és a sejtbiológia. Lehet-e a mobiloknak káros hatása az egészségünkre?

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem, mint az egészségvédelemmel - korábbi munkám során - alaposan megfertőzött mobil felhasználónak, mindig voltak/vannak félelmeim azzal kapcsolatban, hogy az évek során mi derül majd ki a mobilokról/okostelefonokról: vajon milyen egészségre káros hatásaik lehetnek ezeknek az eszközöknek? Mert hatásuk biztosan van, effelől nem lehet kétségünk. Elég ha csak arra gondolnunk, amikor hosszabban beszélünk, mennyire felmelegszik a fülünk azon az oldalon, ahol a telefon van, vagy esetleg, amikor egy hosszabb beszélgetés után megfájdul a fejünk.
Fura módon - vagy talán nem is annyira(?) - ilyen jellegű veszélyre, vagy - mondjuk így - potenciális veszélyre, nem igen figyelmeztetik a felhasználókat. Pedig biztosan érdemes gondolni rá, számolni vele és ha lehet, tenni ellene. Különösen, ha gyermekeink kezébe adunk ilyen eszközöket.
 
Az egészségre kifejtett hatással kapcsolatban folyamatosan keresem az információkat és nem mondhatnám, hogy a "csapból is ez folyik", de még csak azt sem, hogy könnyű lenne ilyen jellegű híreket találni. Most azonban - a múlt év óta - mintha már kicsit "látványosabb" lenne a mozgolódás ebben a témában. Persze végülis nem lehet csodálkozni ezen az "óvatosságon". A közegészségügyben (is) ahhoz, hogy valamiről ki lehessen egyértelműen mondani, hogy ártalmas az egészségre, egyértelmű bizonyítékok kellenek, ehhez pedig sok esetben hosszú időre van szükség és persze elegendő számú "egyértelmű esetre". Ezért örültem meg nagyon, amikor az alábbi cikket olvastam Dr. Katz-tól (Director of Yale Prevention Research Center) ebben a témában. Szülőként és persze rendszeresen mobilozó felhasználóként, azt hiszem nagyon fontos, hogy tudjunk a lehetséges veszélyekről és ha lehet védjük meg egészségünket és gyermekeink egészségét.
 
Az alábbiakban nem fordítom le teljes egészsében Dr. Katz cikkét, csupán a téma szempontjából fontos részeket, azonban ide kattintva, el lehet olvasni a teljes írást:
 
"A mobil telefonok használatával kapcsolatosan néhány kockázat mára már általában jól ismert. Ilyenek például, hogy mennyire veszélyes lehet, ha vezetés közben telefonálunk. Az Egyesült Államokban az autós balesetek kb. 25 százalékában játszik szerepet a mobil telefon használata vezetés közben. Vagy másik mára már eléggé köztudott hatás, az a fiatal egyetemisták körében végzett tanulmány amely azt mutatja, hogy az okostelefonok használata összefüggést mutat a rosszabb iskolai teljesítménnyel és a fokozott idegesség-, szorongás kialakulásával." (Erről írtam már korábban többször, elsősorban a "multitasking" és a közösségi oldalak kapcsán. - Cybermami)
 
"Ezen hatások mellett azonban, a legkockázatosabb és legalattomosabb veszély a mobiltelefonok által kibocsájtott elektromágneses sugárzás hatása lehet. Legalattomosabbá talán az teszi ezt a veszélyt, hogy ez teljesen láthatatlan, semmilyen módon nem észrevehető, így nagyon könnyű figyelmenkívül hagyni. És valószínűleg ehhez az a fajta - általánosnak mondható - szemlélet is hozzájárul, hogy általában szeretünk úgy gondolkodni "amit nem látok, nem érzek, nem szagolok és nem hallok, az nincs is, így nem is hathat rám károsan". Kicsit jobban végiggondolva a dolgot, gyorsan rájövünk, hogy ez azért nem egészen így van. Gondoljunk csak arra, amikor röntgen felvételt készítenek rólunk, milyen hatása van ennek a láthatatlan "erőnek", amely - ez esetben ionizáló sugárzás - mennyire mélyen behatol a szervezetünkbe. Vagy bárki, akinél már végeztek MRI vizsgálatot, megtapasztalhatta, a nem-ionizló sugárzások körébe tartozó-, elektromágneses sugárzás erejét, amely hasonlóan képes egészen nagyfelbontású képeket alkotni testünk rejtett zugairól. Vagyis, amit nem látunk, és egyáltalán semmilyen módon nem érzékelünk, képes bejutni testünk legrejtettebb részeibe és éles képet adni belső szerveink felépítéséről."
 
"De mik lehetnek ezek a káros hatások a mobiltelefonok esetében?
Forrás: www.wirelesswatchblog.org
 

A leginkább aggodalomra okot adó hatás a mobilok által kibocsátott elektromágneses sugárzásnak a sejtek örökítőanyagaira kifejtett hatása, és ennek szerepe a daganatos betegségek kialakulásában. Mivel a mobilokat általában a fülünknél tartjuk, a hallásunkban résztvevő sejtek pedig alapvetően az agyunkban helyezkednek el, illetve agyunkhoz közvetlenül kapcsolódnak, így felmerül az agyban esetleg kialakuló daganatos betegségek veszélye. Másik veszély, aminek szintén hangot adtak már, hogy a mobil telefonok mell fölött hordása, fokozhatja a mellrák kialakulásának kockázatát; illetve - egy a közelmúltban végzett állatkísérlet rávilágított annak a lehetőségére - hogy a mobilok által keltett sugárzás a méhen belül-, a magzatra kifejtett hatásként, szerepet játszhat a hiperaktivitás és figyelemzavar (ADHD - Attention Deficit Hyperactivity Disorder) kialakulásában.

Egyik, itt felsorolt hatás sem bizonyított egyértelműen, méghozzá elsősorban azért mert hosszú ideig tartó (több évtizedes), nagy számú csoportot érintő vizsgálat kellene hozzá, amire egyenlőre csak kevés kísérletet tettek.
Egyenlőre tehát amire elsősorban hagyatkozhatunk, az az hogy biztosan tudjuk: a mobil telefonok által kibocsátott sugárzás bejut a testünkbe, bejut az agyunkba; az pedig már számos módon bizonyítást nyert, hogy ez a sugárzás károsíthatja a sejteket és az azokban lévő örökítő anyagokat (DNA), valamint megfigyeléseken alapuló epidemiológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy összefüggés lehet a mobiltelefonok használata és bizonyos daganatos megbetegedések kialakulása között.
 
A nagy cégek, akik eladják a telefonokat és az ezekhez kapcsolódó szolgáltatásokat, azzal érvelnek, hogy ezek a bizonyítékok nem elegendőek, ahhoz, hogy a károsító hatást egyértelműen ki lehessen jelenteni és igyekeznek meggyőzni a felhasználókat arról, hogy nincs veszély. Ezzel azonban gyakorlatilag úgy tesznek, mintha a viszonylag kevés bizonyíték ami jelenleg rendelkezésünkre áll, azt jelentené mintha bizonyítást nyert volna. hogy nincs veszély. És ezzel a hozzáállással azoknak a nagy cégeknek a nyomdokaiban járnak, akik hosszú időn keresztül elutasították, hogy például összefüggés lenne a cukros üdítőital fogyasztás és az elhízás között, vagy a dohányzás és a tüdődaganat kialakulása között."
 
"Végülis, az ismert tények alapján - ameddig az ártalmas hatást feltételező állítás bizonyításához szükséges vizsgálatok összegyűlnek - a legokosabb amit tehetünk, ha a mobiltelefonok használatában rejlő veszély lehetőségét elfogadjuk és ennek megfelelően kezeljük; sokkal inkább okosan tesszük ha így járunk el, mintha - az egyenlőre kevés rendelkezésünkre álló adat ismeretében - azt mondanánk, hogy nincs veszély."
 
"Itt szeretnék hivatkozni Joel Moskowitz, Ph.D. (Director of UC Berkeley's Prevention Research Center) szakértő kollégám által a közelmúltban kiadott friss információira a Bluetooth-okkal kapcsolatban. Dr. Moskowitz figyelmeztet az egyre terjedő Bluetooth használattal kapcsolatban, annak lehetséges veszélyére, amely ugyan kis intenzitású mikrohullámú sugárzást bocsájt csak ki, de vizsgálatok szerint ez is megváltoztatja az agyban fontos szerepet betöltő vér-agy gát működését, nevezetesen átjárhatóbbá teheti azt. A vár-agy gátnak azonban fontos szerepe van a központi idegrendszer védelmében. Ráadásul a Bluetooth-val  kommunikáló eszközök elterjedése tovább generálja az okostelefonok fokozottabb használatát, amely tovább emeli a telefonok által gerjesztetett sugárzásban eltöltött időt, fokozva ezzel az agy és melldaganat-, a hipofízis és fültőmirigy daganat kialakulásának kockázatát.
Egy a közelmúltban közzétett svéd vizsgálat azt találta, hogy háromszoros eséllyel alakul ki rosszindulatú agydaganat azoknál akik 25, vagy több even keresztül használnak mobiltelefont, vagy hordozható (cordless/vezeték nélküli) telefon készüléket. Egy 2013-ban közzétett publikációban, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) az elektromágneses mezőt keltő telefonokat mint "lehetséges emberi rákkeltő" sorolta be.
 
 
Forrás: www.indoor-wireless-solution.com
 
Dr. Moskowitz fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a gyerekek esetében még komolyabban kell venni a lehetséges veszélyt a mobil telefonok sugárzásával kapcsolatban, mivel a gyermekek agyában mélyebbre jut a telefonok által kibocsátott sugárzás."
 
(A bal oldalon látható képre érdemes egy pillantást vetni. Bevallom, engem egészen megdöbbentett: az ábra azt mutatja mennyire hatol be az ember agyába a mobil telefonból jövő sugárzás. Az első képen egy 5 eves gyerek koponyája látható, a másodikon egy 10 eves gyereké és a harmadikon egy felnőtt koponyája van. - Cybermami)
 
 
 
"A mobiltechnológia körülvesz minket, de ez nem jelenti azt, hogy ártalmatlan is. Történelmünk során számos - korábban széles körben használt és elterjedt - dologról nyert később bizonyítást, hogy ártalmas lehet számunkra: a kokaintól a dohányig, a transz zsíroktól a higanyon át a rádiumig."
 
 
Ameddig tehát nem ismerjük a pontos hatást, de alapos okunk van azt gondolni, hogy lehet ezeknek az eszközöknek az egészségünkre káros hatása is, addig igyekezzünk körültekintően használni ezeket és mindenképpen alaposan fontoljuk meg - az egészségre kifejtett hatásuk miatt is - hogy mikor adunk gyerekeink kezébe ilyen eszközöket.
 
 
A következő napokban igyekszem utánanézni, hogy milyen lehetőségeket ajánlanak - ha egyáltalán - az egészségvédelemre, a kockázat csökkentésére. Mert ezt a szempontot nagyon hiányolom Dr. Katz cikkéből. Az "rendben van", hogy a "frászt hozza rank",  de akkor most hogyan tovább?
 
 
 
 
 

2014. január 6., hétfő

Újra a fedélzeten!

Eltelt az ünnep, de nem csak ez okozta hosszúra nyúlt eltűnésemet, hanem - még az ünnepek előtt - kis családunkban kitörő influenza is... A téli szünetet egyébként otthon töltöttük, a családdal-, a barátokkal. Gondolom - mondanom sem kell - mindannyian nagyon jól éreztük magunkat! A gyerekek nagyon szeretnek otthon lenni és átélni azt, amit a család és az otthoni barátok közelsége jelent, mert persze ez egészen más, mint azok a kapcsolatok, amiket az elmúlt néhány évben itt sikerült kialakítani. Ami minket szülőket illet, mi azon vagyunk, hogy az "otthonnak" ezt a melegségét, azt a fajta összetartozás érzést, amit a közös nyelv és kultúra jelent, minél többször megtapasztalják és erős kötődésük legyen Magyarországhoz. Ezek az otthon létek általában annyira jól sikerülnek, hogy a gyerekek nem is nagyon akarnak visszajönni. Aztán persze eltelik néhány nap, "visszarázódnak" az itteni hétköznapokba és megint minden megy a maga útján. Hihetetlen, hogy a gyerekek mennyire rugalmasak!
 
A visszaúton, a tengerentúli járaton, kicsit "tovább képeztem" magam. Sok filmet megnéztem, többek között a "Jobs" című filmet, ami Steve Jobs-ról készült és egy filmet a Tesla autógyárról, ami szintén a Szilikon-völgyből indult - úgy tűnik, lassan mondható - világhódító útjára. Mind a két film érdekes volt nagyon és az is, ahogy az ember szinte a zsigereiben érzi: most ismét az Újvilágba érkezik. Annyira más Európa és az Egyesült Államok. Mindegyiknek van egy sajátos hangulata-, varázsa és mindegyikben találok sok olyat, amit nagyon szeretek. Otthon szeretem azt a fajta nyüzsgést, ami csak Európára jellemző: szeretem a sokféle éttermet és cukrászdát, a rengeteg embert az utcán, a városok hangulatát, a kultúrát és a hagyományokat. Itt pedig szeretem mindazt a frissességet-, lendületet és sok színűséget, amit az Újvilág hordoz. Szerencsések vagyunk, hogy mindezt megtapasztalhatjuk!
 
A digitális világ pedig fejlődik tovább és biztos vagyok benne, hogy idén sem fogunk unatkozni, sem szülőként, sem "felhasználóként". Ami engem illet, kíváncsian várom a fejleményeket, és hogy miféle újdonságokat tartogat az új év.
 
Az újdonságok mellett azonban mindenkinek
 
Sikerekben, Örömökben és Egészségben Gazdag Boldog Új Évet kívánok!
 
Picture: www.aroundthecabin.com