A minap olvastam erről a témáról egy cikket és egy tanulmányt is... Ez a hír persze nem lep meg. Én is sokszor találkozom azzal az általam ismert szülők körében, hogy csak legyintenek és azt mondják, "nincs mit tenni, a gyerek úgyis előrébb jár", vagy "teljesen reménytelen próbálkozás lépést tartani vele", "se időm, se energiám nincs erre". Ennek ellenére persze többségünk igyekszik - amennyire csak lehetséges - kézben tartani gyermeke "online életét". Ami azonban kétségtelenül nem egyszerű... minden bizonnyal, még a témában tájékozottabb szülők számára sem.
Íme néhány megállapítás a legfrissebb felmérésekből, hozzátéve, hogy ezek amerikai tinik körében készültek, azt gondolom azonban (és talán nem merészség levonni ezt a következtetést), hogy a magyar tinédzserek körében hasonló dolgokkal találkozhatunk, és - legalábbis arra mindenképpen - hasznosak ezek az információk, hogy valamelyest képben legyünk mi a helyzet napjainkban:
- a kamaszoknak nagyjából 25%-a tett már fel a netre olyan képet, ami később kellemetlen lehet a számára (a "trükkös" Snapchat pl. ideálisnak tűnő fórum erre), de erről tizenegy szülőből mindössze egynek van tudomása.
- A mai tinik túlságosan sok információt posztolnak magukról, amiről a szülőknek általában nagyon kevés információja van, és nem utolsó sorban azért, mert csemetéik ügyesen kikerülik a közösségi oldalakon a szülők- és rokonok féltő figyelmét.
- Öt szülőből mindössze három gondolja úgy, hogy gyermeke őszintén megbeszéli vele online életét.
Ezek a számok nem valami megnyugtatóak, különösen, ha belegondolunk hogy a digitális megjelenés (digital citizenship) valószínűleg legalább olyan fontos lesz gyermekeink későbbi életében-, munkájában-, karrierjében, mint a való világban folytatott ténykedésük. Májusban például nem egy cikket olvastam, amiben igyekeztek jó tanácsokkal ellátni a most végzős egyetemistákat, miszerint minden online megjelenésüket alaposan nézzék át és amennyire csak lehetséges, töröljék azokat, mert a bulizós-, részegeskedős-, lopott utcatáblás-, poénos fotók nagy valószínűséggel nem segítik majd őket az állás szerzésben, vagy akár a későbbi karrierjükben. Csak elképzelni tudom, micsoda fejtörést jelenthet egy frissen végzett egyetemistának ez a feladat, vagy akár egy most érettségizőnek, hogy minden oldalt átnézve kitörölje a nem kívánatos tartalmakat. Nem irigylem őket! Milyen jó, hogy nekünk nem kellett ilyenek miatt aggódnunk! Nem igaz?!
- A felmérések azt is mutatják, hogy a fiatalok jelentős része tett már fel olyan tartalmakat a netre - pl. fényképeket, címeket, telefonszámokat - amikről tudni lehet, hogy azok akár ártalmasak is lehetnek számukra, ez azonban a fejekben talán nem is nagyon különbözik attól, mint amikor cigarettára gyújtanak sokan, miközben valószínűleg pontosan tudják, hogy az káros az egészségre.
A mai kamaszok naponta több órát töltenek online és el kell fogadnunk, hogy a közösségi oldalak szerves részét képezik a mindennapjaiknak. Persze voltak már új dolgok az emberiség történetében, amin aztán sikeresen túljutottunk és megtaláltuk a megoldást, hogy hogyan éljünk együtt velük, a közösségi oldalak megjelenése is valami ilyesmi, valami nagyon új dolog az életünkben aminek jövőbeni hatásai azonban - egyenlőre legalábbis - nagyon nehezen láthatók. Kamaszaink pedig hatalmas lelkesedéssel és persze tapasztalatlansággal vetik bele magukat a virtuális világba, amit szülőként nagyon aggasztó megélni és sok esetben tehetetlenül szemlélni. Különösen annak fényében, hogy az említett felmérés szerint a szülők mintegy 72%-a tárja szét karjait és vallja be, hogy ez az egész technológia egy misztikus valami számára és nem sok fogalma van az egészről. Mondjuk ez a nagy szám már inkább meglepő számomra... Gyermekeink pedig pontosan tisztában vannak szüleik ezen gyengeségével.
- A kiskamaszok 58%-a tudja, hogyan tüntesse el szülei elől milyen tartalmakat nézett a neten, míg a kamaszoknál ez az arány 65%, fiatal felnőtteknél pedig már 80%. Úgy tűnik tehát, hogy "megvédeni őket" szinte lehetetlen, legalábbis után követéssel, vagy ellenőrzéssel.
- Szintén sokat mondó, hogy míg a szülők 70%-a, emlékszik úgy, hogy ők bizony beszélgettek gyerekeikkel például a "sexting"-ről, vagyis a szexuális tartalmú üzenetekről, addig a kamaszoknak csak 40%-a emlékszik erre ugyanígy.
Mondjuk arra kíváncsi lennék, ez a megállapítás melyik, éppen kamaszt nevelő szülő számára lehet újdonság? Hány olyan téma van még ezenkívül amire nem emlékszik a gyerek, pedig mi biztosak vagyunk benne, hogy beszéltünk róla?!
Az ellenőrzés valóban nagyon nehéz, főleg akkor ha online ügyeit már okos telefonon intézi gyermekünk. A szakemberek mégis arra biztatnak minket szülőket, hogy amennyire csak lehetséges próbáljuk nyomon követni gyermekeink online életét, annál is inkább, mert a megkérdezett kamaszok csaknem fele azt nyilatkozta: ha tudná, hogy szülei betekinthetnek az ő "digitális függönye" mögé, egészen biztosan másképp viselkedne online.
Ami engem illet - az utóbbi hónapokban elolvasott rengeteg cikk és jó tanács után - egyre inkább azt érzékelem, mintha a szakemberek álláspontja változna. Ma már vannak olyan pszichológusok, akik azt tanácsolják, hogy ne akarjunk kamaszunk "barátja" lenni a közösségi oldalakon és ilyen módon "kukkolni" gyermekünket... Sokkal inkább törekedjünk arra, hogy sokat beszélgessünk vele és főleg, hogy legyünk olyan bizalmas-, jó viszonyban egymással, hogy megossza velünk, mi történik vele online és csak alapos mérlegelés után döntsünk arról, mikor jött el az ideje annak, hogy okos telefont adjunk gyermekünk kezébe, amivel már tényleg nagyon nehéz kontrollálni csemeténk online életét.
Aki még több adatra vágyik a témával kapcsolatban, annak ajánlom az alábbi linket:
