2013. december 13., péntek

Ne vedd meg karácsonyra a "Grand Theft Auto V" videójátékot!

Még ki sem tettem az előző bejegyzést.... Éppen csuktam volna be mindent, amikor belefutottam az alábbi cikkbe. Ide kiteszem... hátha nincs még túl késő, mármint az ajándék vásárláshoz:

Don't Buy Your Kid Grand Theft Auto V for Christmas

Csak a leglényegesebbek gyorsan ideírom (hozzáteszem a fejemet fogom... szerintem döbbenet, hogy ilyen játékok léteznek)....... :-(

 "A GTA Univerzumban a játékosok különböző küldetéseket teljesítenek és pontokat gyűjtenek, azzal, hogy parkoló autókat rongálnak meg, autókat lopnak, droggal kereskednek, gyalogosokat és rendőröket gyilkolnak. A szereplők visszaszerzik egészségüket miután szexért fizetnek egy prostituáltnak, majd a szex után megölik a prostituáltat, hogy visszaszerezzék a pénzt. Boldog Ünnepeket Mindenkinek!"

A játék tehát nagyon agresszív és persze az idei karácsonyi szezonban minden tinédzser ezt szeretné... miközben tartalmát tekintve aligha nevezhető olyannak ami tiniknek való. Bár kérdezem én, kinek való ez egyáltalán? :-(

A cikk egy másik részében a következőt írja a szerző:
"Néhány kollégám mostanában készített egy áttekintést, amelyben 130 tanulmány eredményeit nézték át, és amelyben 130.000 vettek részt. Ezek a tanulmányok mind azt mutatják, hogy az erőszakos tartalmú videójátékok fokozzák az agresszív gondolatokat, haragot ébresztenek, magasabb pulzus számot idéznek elő és emelik a vérnyomást. Az erőszakos videójátékok ugyanakkor csökkentik a segítőkészséget-, és az empátiás készséget. Ezeket a hatásokat egyaránt tapasztalni lehetett férfiakon és nőkön, minden korosztályban, függetlenül attól, hogy hol éltek a vizsgálatban résztvevők."


Remélem sikerült lebeszélni azt aki még csak tervezte, hogy megveszi...


Miért kell részt venned gyermeked digitális életében?

A látványos reklámokkal és a nem kevésbé látványos tech eszközökkel nagyon nehéz versenyezni. Az ezek által generált "digitális vásárlási lázban" nagyon nehéz kicsit megállni/ellenállni a kísértésnek és gondolkozni, hogy valójában mire is van szükségünk? Mire van szüksége a gyerekünknek és vajon mi szülők,  mit tudunk felelősen "bevállalni", hogy oda tudunk majd figyelni csemeténkre, amikor valamilyen kütyüt adunk a kezébe.
Aki keresi, persze megtalálhatja az egyre nagyobb számban megjelenő könyveket és írásokat - elsősorban - klinikai szakpszichológusoktól, akik egyre többen adnak hangot különböző írásaikban aggodalmaiknak, amelyeket egyre növekvő számú kamasz pácienseiken keresztül szereznek. Dr. Kathleen Trainor azonban egy a megszokottnál is nyíltabb és erőteljesebb hangvételű cikket írt a szülőknek a minap a HuffPostban. Én magam - olyan szülőként, akinek egyre inkább az az álláspontja ezzel az egész digitális "őrülettel" kapcsolatban, hogy nem szabad kapkodni és csak fokozatosan-, alapos megfontolás és előkészítés után adjunk a gyerek kezébe pl. okostelefont - csak egyet tudok érteni vele. Az én itteni, személyes tapasztalatom az, hogy a szülők nagyon gyorsan és nagyon korán megveszik ezeket az eszközöket, az egyébként erre teljesen felkészületlen gyerekeik számára, aztán lesz ami lesz alapon, vagy figyelik mi történik, vagy még ezt sem teszik meg. Mindenesetre az ilyen szülők, nagyon nehéz helyzetet teremtenek, az "óvatosabb" szülők számára. Természetesen nálunk továbbra is napi téma, hogy "nekem miért nem lehet, amikor már mindenkinek van". :-( 
Nézzük akkor mit ír Dr. Kathleen Trainor, akinek a cikkében igyekszem visszaadni azt a stílust, amivel itt nagyon ritán találkozom... de mondandójával teljesen egyetértek.
A kiemelt részre kattintva, természetesen el lehet olvasni az eredeti cikket is: Dr. Kathleen Trainor, "Miért kell részt venned gyermeked digitális életében" címmel.


- Why Do You Need To Get Involved in Your Child's Digital Life -

Felelős szülőként odafigyelni felnövekvő gyermekeinkre, mindig jó nevelési módszernek tűnt. De manapság, a mindennapjainkat egyre inkább behálózó technológiai fejlődéssel, a szülők egy teljesen új kihívással kell szembe nézzenek. Miközben tagadhatatlan előnyeit élvezzük annak, hogy bármikor-, bármilyen információt megtudunk szerezni a virtuális térből, aközben gyermekeink számára félelmetes kockázatokat is rejt ez a digitális korszak, ha szülőként nem figyelünk rájuk eléggé és nem biztosítunk gyermekeink számára megfelelő védelmet és kontrolt. Egyszerűbben fogalmazva: a károsító hatás könnyen bekövetkezhet, ha a szülő nem teszi ami tulajdonképpen a dolga.
Emlékszünk még a "régi szép napokra"?  Amikor mi voltunk gyerekek, akkor az otthoni, vonalas telefonon beszélgettünk egymással, amely eszköz mára, mondhatni teljesen eltűnt. A szüleink mindig tudták kivel beszélünk és a helyhez kötöttség természetes kontrolt is jelentett. Közben pedig állandóan azt hallotta az ember a háttérből: "Tedd le a telefont! Apádnak el kell intéznie egy hívást!" Beszélgettünk a fiúkról, akik tetszettek nekünk, és azokról a lányokról akiket nem szerettünk, meg persze arról, milyen gonoszak a szüleink és mennyire idegesítőek a testvéreink. Ha pedig hallottunk egy "klikk" hangot a telefonban, abban a pillanatban tudtuk, hogy valaki felvette a másik készüléket és hallgatja miről beszélünk. Mi pedig kiabáltuk, "Tedd le a telefont!" és beszéltünk tovább, amikor már biztosak voltunk benne, hogy senki más nincs a vonalban. Persze mi sem voltunk tökéletes gyerekek, de a kommunikáció mindig csak két ember között zajlott és ártalmatlannak tűnt.
 
Új Világ
De ugorjunk is tovább a mai okostelefonos, ipad-es, laptop-os, youtube-os, videójátékos, közösségi oldalas és ki tudja még mi mindent hozó digitális világunkba. Először is, a gyerekek nem beszélnek; ők textelnek (üzenetet írnak). És miközben a kommunikációjukban alapvetően törekednek arra, hogy teljesen kizárják a szülőket, irónikus módon közben akár az egész világ láthatja miről folyik a szó közöttük.
Ma a gyerekek azt mondják, nekik is az kell "ami mindenkinek" van már. Még akkor is, ha az éppen legutolsó digitális játékszer nem a legjobbak közé tartozik. Például, csak három hét telt el azóta, hogy piacra került egy nagyon agresszív új videójáték a "Grand Theft Auto", ebből a játékból minden idők legtöbb eladásával dicsekedhetnek már ma a játék kitalálói.
De kik irányítják ezt a piacot és kik azok akik mindent tudnak a legutolsó technológiai mutatványokról? A gyerekek, nem a szülők. És kik azok akik megveszik mindezt? A szülők, nem pedig a gyerekek.
 
A legnagyobb kérdés tehát az, hogy akkor valójában kinek a kezében van a kontrol és hol van a szülő felelőssége?
 
 
Megdöbbentő statisztikák
Hogy miért fontos egyáltalán beszélni erről? A statisztikák részben megadják a választ.
A 10 évesek majdnem 80%-nak van mobiltelefonja, ebből körülbelül a gyerekek felének van okostelefonja; a kamaszok 93%-nak van számítógépe, amit rendszeresen használ (Pew research Center 2013). És ez az egész gyűrűzik tovább a fiatalabb korosztályok felé: ma már csecsemők játszanak iPad-eken ..... és nem csak a reklámokban!
Vagy nézzük a következő számokat: a kamasz lányok 22%-a küldött már meztelen, vagy félmeztelen fényképet-, videót magáról; a fiúk 39%-a mondja azt, hogy osztottak már meg egymás között meztelen, vagy félmeztelen képeket lányokról, amit tehát nem csak a címzett látott; a lányok 51%-a mondja azt, hogy egyfajta nyomást érez a fiú részéről, hogy ilyen képet küldjön magáról (The National Campaign). Hozzátéve mindehhez - hogy nagyon gyakori jelenség - hogy amikor ezek a kamaszok "szakítanak", elküldik a korábban kapott képeket a haveroknak.
És még néhány nyugtalanító statisztika: felmérések azt mutatják, hogy a 13-17 év közötti kamaszok 43 százalékát érte online zaklatás az elmúlt évben; a tinédzserek 88%-a mondja azt, hogy látott már olyan üzenetet, amit másnak küldtek rosszindulatú-, vagy gonosz megjegyzésekkel. Tízből csupán egyetlen kamasz mondja el a szüleinek, ha online zaklatás történt vele, miközben a szülőknek csak 7 százaléka tart attól, hogy gyermekét valamilyen online zaklatás érheti; a tinédzserek 80%-a gondolja azt, hogy sokkal könnyebb elrejteni a szülei elől az online zaklatást, mintha ez a zaklatás a valóságban történne.
Végül hozzátéve ezekhez a számokhoz: mára pedig az online zaklatások aránya riasztó mértéket kezd elérni.
 
Néhány példa a jelenlegi esetekből
A mentál higiénés szakemberek naponta megszámlálhatatlan olyan esettel foglalkoznak, amely ezeknek a problémáknak a való életben megjelenő következménye. Íme egy példa, amely szexuális tartalmú üzenet kapcsán alakult ki. A szexuális tartalmú üzenetek küldése, szintén növekvő gyakorisággal van jelen a kamaszok körében.
Az egyik szülő páciensem ellenőrizte 14 éves fia mobiltelefonját, amelyen a fiú 13 éves barátnőjének meztelen fényképeit találta. A barátnő szüleinek, természetesen fogalma sem volt arról, hogy 13 éves lányuk ilyen fotót küldött magáról, a szülő pedig aki ellenőrizte fia mobilját, azt mesélte nekem, hogy nagyon kellemetlenül érezte magát ebben a helyzetben, mondván "úgy éreztem, mintha ezzel megsérteném a magánéletét".
Nos, ha azt gondolod, mint szülő, hogy ez tolakodás, akkor ébresztő! Semmilyen tartalom ami telefonon, vagy számítógépen van, nem privát tartalom többé!!! Ha ez a fiú szakít a barátnőjével, és emiatt dühös lesz rá. Elegendő csak egyetlen gombnyomás és máris 100 ismerőse kapja meg az említett meztelen képeket.
Másik hasonló eset egy kilencedikes páciensemmel történt. A lány behozta a rendelőbe a számítógépét, megosztva velem egy chat vonalat, ahol fiúk chat-eltek róla "megalázó stílusban". Vagyis nagyon rosszindulatú hangnemben szexuális tartalmú üzeneteket cseréltek arról, hogy mennyire nem szeretnének, soha semmilyen kapcsolatba kerülni páciensemmel.
 
A szülők "vakmerő" döntéseket hoznak
Mit csinálnak a szülők? Hogyan tartják kezükben az ellenőrzést, miközben gyermekeik többet tudnak az online világról mint ők? Természetesen, könnyű csak megvenni az okostelefont, vagy a számítógépet és oda adni a gyereknek, hogy használja -- de mi történik ezután? Nem lehet azt feltételezni, hogy akkor a technológiával kapcsolatos feladatunk ezen a ponton véget ért. Hol van ekkor a szülő felelőssége, hogy azt tegye ebben a helyzetben ami a helyes?
 
Röviden néhány dolog azzal kapcsolatban, hogyan állítsunk fel korlátokat és ellenőrizzük gyermekünk online viselkedését. Néhány javaslat, amit mi javaslunk:
- először is, amikor a gyereknek egy digitális eszközt adunk a kezébe el kell mondani neki, hogy amit a kezébe adunk (pl. okostelefon) nem az ő tulajdona. A telefon a miénk, szülőké, ő csupán használja, éppen ezért szülőként jogunk van tudni mindenről, ami az adott eszközön történik. Mindenről. És bármit amit leírnak, tisztában kell legyenek vele, hogy szülőként bármikor elolvashatjuk azt.
- másodszor, tisztázzuk a gyerekkel, ha nem megfelelően-, felelősségel használja az adott eszközt, akkor elvehetjük tőle. Igen, ha a kontrolhoz ez kell, el kell venni az eszközt. És nem szabad visszaadni addig, amíg meg nem érti a gyerek, hogy bármilyen tartalom, amit azon az eszközön leír, vagy megoszt az onnantól kezdve "publikus", nincs többé kontrol felette, bármi megtörténhet vele.
Könnyebb mondani, mint megtenni? Ez biztos, de legyen a szülő szigorú bizonyos dolgokban és ha kell kreatív...
- harmadszor, lépj be gyermeked világába! Például, játssz vele a videójátékon. Menj fel a közösségi oldalakra, nézd meg miket tesz ki és mit csinál ott a többiekkel. Beszélgess vele, hogyan játszanak a cyber térben és beszélgessetek arról mi a megfelelő viselkedés és tartalom; mi az ami nem az és miért.
- negyedszer, találd meg az egyensúlyt. Ismerd el a technológia jó oldalát és bátorítsd a gyerekedet, hogy használja ki azt. De ugyanakkor mindenképpen tudatosítsd benne, hogy az online térben nem létezik privát tartalom. Ha így teszel, nagy segítséget nyújtasz neki, hogy később ne kerüljön kellemetlen helyzetbe zavarba ejtő tartamak miatt, amelyek akár a felnőtt karrierjére is rossz hatással lehetnek.
Vissza a jövőbe?
Nem kérdés, nagy kihívás megfelelő szülői kontrolt gyakorolni gyermekünk online élete felett, különösen mert szülőként nagy hátrányban vagyunk hozzájuk képest: sokkal jobban értik és nyomonkövetik a technológiát, gyakran pontosan tudják hogyan kerülhetik meg a szülői kontrolt, esetleg megjegyzik a jelszavaidat, stb. de jó eséllyel mindig egy lépéssel előtted járnak.
Igen, a lépéstartás nagy türelmet, odafigyelést és szorgalmat igényel, de mégis csak az a megoldás, hogy mi magunk is mindent megtegyünk, hogy hozzáértővé váljunk.
Egyébként milyen más megoldás lehetséges még, hogy megtartsuk a kontrolt? És milyen következményei lehetnek, ha nem ellenőrizzük gyermekünk online életét?
Az én saját tapasztalatom, mint gyermek pszichológus,  az az, hogy a szülők felelőssége hatalmas és nagyon fontos, hogy részt vegyenek ebben, ha pedig kell legyenek "kemények".
Gondolkodjunk erről így: a gyerek kezébe adni egy okostelefont, vagy bármit amivel eléri az internetet, úgy hogy nincs semmilyen kontrol, ahhoz hasonlítható, mintha odaadnád az autódat, anélkül, hogy megtanítanád, hogyan kell vezetni. Ez veszélyes és mindenképpen felelőtlen döntés lenne.
Úgyhogy fogd meg a kulcsot, vedd a kezedbe az irányítást és tedd a dolgod!
Ki tudja?! Ha a szülők tényleg megértik a felelősségüket ebben és aktívan részt vesznek gyermekeik online életében, magukhoz véve az irányítást, akár még az is megtörténhet, hogy a kamaszok újra felfedezik a személyes-, szemtől-szemben történő kommunikáció szépségét.
 
 
Mondtam. A stílusa egészen más mint a megszokott... és talán a cikk önmagában nem is olyan nagyon jó. Mármint tartalmát tekintve. Amiért nekem mégis nagyon tetszik az pont az, hogy - szerintem legalábbis - elég jól érzékelhető, hogy ennek a nőnek nagyon elege van a nap nap után elé kerülő problémákból, amelyet egyszerűen a technológiával kapcsolatos felelőtlen szülői hozzáállás okoz.
Őszintén szólva, nem tudom, hogy ezt az egészet, hogy tudja megcsinálni egy olyan szülő, aki már évek óta "szabadon engedte a gyerekét a virtuális térben". Nem irigylésre méltó helyzet, azt hiszem. De talán sok beszélgetéssel, a közelgő ünnep alkalmával szervezett sok közös programmal meg lehet próbálni kézbe venni az irányítást. De az ő érdekükben - azt hiszem, mindenképpen - muszáj megpróbálni.

"Cyberbully" _ Online zaklatás/bántalmazás _ egy film, egy könyv és egy honlap

Nem terveztem, hogy az ünnep előtt komolyabb témákkal foglalkozzak még, de olyan híreket találtam, amiket egyszerűen nem tudok kihagyni... igaz, nem éppen szórakoztató egyik sem, de nem árt gondolni ezekre a szempontokra (is), amikor akármilyen eszközzel, de internetes hozzáférést adunk gyermekeink kezébe.
 
Nem olyan régen írtam egy bejegyzést, ami arról szólt, hogy amerikai anyukák egy zárt csoportot létrehozva a Facebook-on, más anyukák kisbabáit-, kisgyermekeit "szólták le" azzal, hogy "milyen csúnyák a gyerekeik". :-(  Ez a téma - érthető módon - elég nagy port kavart, de többek véleménye az volt, hogy ez azért mégis csak egy ritka jelenség, ennél sokkal fontosabb lenne az iskolai zaklatással-, vagy az online zaklatással (cyberbully) foglalkozni. Azt gondolom én is, hogy ez a két utóbbi valóban sokkal gyakoribb és valóban érdemesebb lenne többet foglalkozni vele. Miközben bízom benne, hogy az imént említett eset a "gonosz anyukákkal" nem lesz gyakoribb később sem.
 
Térjünk tehát vissza az online zaklatásra... Közeledik a karácsonyi szünet és remélhetőleg ezekben a napokban több időnk lesz majd, hogy beszélgessünk a gyerekeinkkel arról, hogy mi van velük és nem csak a való világban, hanem a cybertérben is. A beszélgetés mellé ismét ajánlom egy-, a témában nagyon jól elkészített filmet, amely szerintem jól megmutatja, milyen könnyen bele lehet sodródni egy egészen kétségbeejtő helyzetbe.
A film címe: Cyberbully, és valaki végre feltette a Youtube-ra jó minőségben és egyben. Köszönet érte!
 
 
Sajnos, egyenlőre nem elérhető sem szinkronizálva, sem feliratozva :-(  de ma már olyan sokan tanulnak angolul, főleg a kamaszok között, hogy talán mégis meg lehet vele próbálkozni.
 
Csak a filmet nem tettem volna ide (újra), ha nem találok még más-, a témához kapcsolódó érdekes hírt.
Szintén ebben a témában megjelent egy könyv, amelyet kifejezetten kamaszoknak szánnak és amelyben segítséget nyújtanak kamaszok számára, hogyan lehet felismerni és FŐLEG, hogyan lehet/kell reagálni a különböző fajta interneten keresztül történő zaklatásra/bántalmazásra. A könyv címe: Words Wound. Két - meglepően fiatal - professzor írta, akik szociológiát, kriminológiát és iskolai bűnözéssel kapcsolatos tanulmányokat folytattak, jelenleg pedig tanítanak, illetve szakértők internetes zaklatás/bántalmazás témában/esetekben és kifejezetten a kamaszkori internetes zaklatással foglalkoznak.
A könyvről szóló rövid cikkben a cikk írója, Sue Scheff, beszélgetett az egyik szerzővel, Dr. Sameer Hinduja professzorral, aki arra a kérdésre, hogy "miért lenne fontos, hogy ez a könyv eljusson a kamaszokhoz?" a következő választ adta:
- "A szülőknek mindenképpen a gyerekeik kezébe kellene adni ezt a könyvet, akár most a közeledő karácsonyi szünetben. Sajnos, az esetek túlnyomó többségében, egyszerűen csak megvesszük gyerekeinknek a különböző technológiai eszközöket és úgy adjuk a kezükbe ezeket, hogy semmilyen tudást-, készséget nem adunk mellé, aminek segítségével, felkészülten-, megfontoltan-, okosan tudnák használni ezeket. Anélkül kapják meg ezeket, hogy tudnák, hogyan kell helyesen reagálni, ha esetleg rosszindulatú-, bántó-, zavarbaejtő, esetleg megfélelemlítő, vagy más negatív tartalmú üzeneteket kapnának. Hogyan lehetséges ez?! Egyszerűen érthetetlen! Talán nincs idő ezzel foglalkozni, vagy szülőként azt gondoljuk, nem tudunk megfelelő segítséget nyújtani kamaszunk számára. Ezzel a könyvvel azt reméljük, hatékony segítséget tudunk nyújtani a kamaszoknak,  aminek birtokában képesek lesznek megfelelően reagálni a rossz indulatú támadásokra, miközben pedig igyekszünk terjeszteni az "online kedvesség" minél szélesebb körű jelenlétét. Ezt a könyvet, valószínűleg érdemes azelőtt a gyerek kezébe adni, mielőtt megkapja a várva várt új eszközt."

Nagyon örülök ennek a könyvnek! Azt gondolom, nagyon fontos hiányt tölt be, ha tényleg praktikus segítséget ad a kamaszoknak. (Már meg is rendeltem, szívesen írok majd róla. Remélem érdemes lesz!) A téma nagyon időszerű, mert azt olvasom, hogy az online zaklatások száma egyre csak emelkedik. Ennek kapcsán mondjuk elgondolkodtam, nem lehet-e, hogy inkább csak arról van szó, hogy mivel sokat beszélünk róla, ezért egyre több gyerek/szülő jelzi, ha ilyet tapasztal.

Nem tudom van-e esély, hogy ez a könyv hamarosan megjelenjen nálunk is, mindenesetre addig amíg ez vagy valami hasonló "kézikönyv" nem készül a magyar kamaszok számára, addig nagyon ajánlom a www.megfelemlites.hu oldalt, ahol rengeteg hasznos információt lehet találni a témával kapcsolatban. A "Tippek"-re kattintva, diákoknak-, tanároknak-, szülőknek egyaránt részletes segítséget adnak, hogy a különböző helyzetekben hogyan kell reagálni, mit lehet tenni. Nekem nagyon tetszik, szerintem nagyon jól használható. Ráadásul ilyennel korábban egyáltalán nem találkoztam.

Nos, egyenlőre nem tudom milyen lesz az említett könyv, ami tehát elsősorban kamaszoknak íródott...  mindenesetre olvasgatva kedvenc online újságomat, találtam egy cikket, ami viszont egyértelműen nekünk szülőknek szól, és - hogy úgy mondjam - nem is túl finoman próbálja helyre tenni az online gyereknevelésben "eltévelyedett" szülőket. Nekem - bevallom - nagyon tetszik. :-) Én is azt gondolom ugyanis, bár nagyon nehéz kontrolálni, hogy mi történik a virtuális térben a gyerekünkkel, de a felelősség - végső soron - mégis csak a miénk, szülőké. Az, hogy mikor, milyen eszköz, milyen hozzáféréssel, vagy lehetőségekkel kerül gyermekünk kezébe, arról mégis csak mi döntünk.

Ezt a cikket azonban, csak a következő bejegyzésben teszem ki, mert nem szeretném, ha - ahogy kedves barátnőm mondta nem olyan régen - túl hosszú lenne és már senkinek nem lenne kedve elolvasni...
 

2013. december 11., szerda

Idén karácsonykor tényleg csak a klasszikus játék menne?

Őrült gyorsan telnek a napok! Megint itt a karácsony. Ilyenkor szeretem böngészni a karácsonyi ajándék ötletadókat (Christmas Gift Ideas) a különböző oldalakon, de valami rejtélyes oknál fogva, idén nem nagyon találok ilyet. Most úgy tűnik fény derült rá, vajon mi ennek az oka: állítólag idén nincsen "top játék" a kínálatban. Emiatt aztán maradnak a hagyományos/klasszikus játékok (vintage toys) egy HuffPost cikk szerint. Íme a top 10 klasszikus játék listája Amerikában:

1. Legó
2. (kis) Autók, kamionok
3. Hot Wheels (autók)
4. Babák
5. Skylanders (Legóból építve)
6. Távirányítós autók
7. Akció hősök figurái
8. Bicikli
9. Barbie
10. Videójátékok (ez valóban klasszikus lenne?)

The Top Ten Vintage Toys_Huffington Post

Ezzel szemben az én személyes tapasztalatom az, hogy szinte mindenki elsősorban táblagépet esetleg, új Xbox-ot/PlayStation4-t szeretne a karácsonyfa alá tenni gyermeke számára. 
 

Szívesen idetennék most egy szavazat gyűjtőt, ezzel a kérdéssel: 

Idén karácsonykor , Ön mivel szeretné meglepni gyermekét?
1.) klasszikus játékkal
2.) valamilyen tech kütyüvel


Elárulom: az én választásom idén az 1-es. ;-)

2013. december 10., kedd

Meglepő felmérés eredmények, a nők technológiához fűződő viszonyáról

Ma nem a gyerekekkel kapcsolatban írok, hanem rólunk, nőkről. Vagyis, a mai 30-40-es nők technológiához való viszonyáról, amely egy most készült friss felmérés szerint, eléggé "bonyolult" és mondhatni meglepően szoros viszony. Az említett - egyébként tegnap közzé tett - felmérést a Huffington Post és a Real Simple közösen végezte, amelynek során több mint 3.500 nőt kérdeztek meg, akik többségükben 30 év felettiek és több mint felüknek gyermeke is van.
 
A felmérés egészen meglepő számokat sorol fel, amely azt mutatja, a mai középkorú nők életében nagyon fontos helyet kap az okostelefon/ a technológia.
- a megkérdezett nők 69%-a alszik az okostelefonjával egy szobában,
- 68 százalékuk a vacsora idejére is a közelében tartja az okostelefonját,
- 76% minden órában ellenőrzi a telefonját, ezeknek a nőknek majdnem a fele pedig úgy nyilatkozott, hogy 15 percenként néz rá a telefonjára.
(Ilyen adatok mellett, talán nem is olyan meglepő, hogy a megkérdezett nőknek csaknem a fele nyilatkozott úgy, inkább lenne szex nélkül egy hónapig, mint az okostelefonja nélkül.)

Figyelmeztető adat egyben, hogy négy nőből három nyilatkozott úgy, hogy előfordult már vele, hogy autóvezetés közben üzenetet írt.
(Cybermami: A "texting and driving" itt Amerikában állandó téma. Igaz, elsősorban a fiatalok kapcsán. Számomra eléggé meglepő módon, itt szabad kézben tartani a telefont és úgy telefonálni vezetés közben. Gondolom ez még a korábbi mobilokról megmaradt "örökség", és mivel az autók túlnyomó többsége automata váltós, végülis vezetni lehet "egy kézzel". Azonban mióta megjelentek az okostelefonok, a helyzet egy kissé megváltozott, ma már nem csak beszélnek a mobilokon... hanem ad abszurdum emailt olvasnak, FB-ot ellenőriznek, üzeneteket írnak. Ez mondjuk, a sokszor min. 2 percig tartó piros lámpáknál valóban nagy kísértés tud lenni. De természetesen textelni vezetés közben tilos. Azt mondják, ez ugyanolyan, mintha bekötnéd a szemedet és úgy vezetnél...)

A fent felsorolt meglepő adatok ellenére, a megkérdezett nőknek csak 27 százaléka nyilatkozott úgy hogy okostelefon, vagy közösségi média függőnek gondolja magát.

Forrás: The Truth About Women's Complicated Relationship With Technology

2013. december 9., hétfő

Hogyan biztosíthatunk elegendő-, jó minőségű alvást gyermekeinknek a digitális korban?

Nem tudom más családokban mi a helyzet. Én folyamatosan küzdök az esti lefekvéssel, úgy értem, hogy időben ágyba kerüljenek a gyerekeim. Hozzáteszem, hogy nálunk képernyő használat terén - valószínűleg extrém a helyzet - legalábbis hétköznap mindenképpen. Mert TV-t egyáltalán nem nézünk. Van persze tévénk, nem is egy... de az itteni kereskedelmi műsorokból viszonylag rövid időn belül elegünk lett: egyszerűen elviselhetetlen mennyiségű reklámot tartalmaznak - a normálisnak nevezhető - műsorok, számunkra pedig elfogadhatatlan volt, hogy 4 órán keresztül kelljen néznünk egy filmet, közben pedig elviselni (kb. fele időben) a borzalmasabbnál borzalmasabb reklámokat (az amerikai reklámok egészen mások, mint amihez Európában hozzászokott az ember). Így a TV előfizetést lemondtuk és gyakorlatilag csak az interneten keresztül nézünk bármilyen filmet, esetleg egyéb műsort. Ennek hatalmas előnyei: hogy akkor és azt nézünk, ami érdekel minket, és főleg, hogy reklám nélkül! Hétköznap azonban erre sincs időnk, egyáltalán. A gyerekeknek suli után, szinte minden nap edzés van, a lecke és az egyéb esti teendők mellett. Így ha már este 9 körül ágyban vannak, az nagyon jónak számít. A nagy fiam, aki 13 éves sokszor tanul még este fél tízkor is, ilyenkor pedig tényleg későn kerül ágyba. Reggel 06.30-kor pedig már megy az iskolabusz... Szóval a hétköznapok minimális - szinte semmi - képernyőzéssel telnek, kivéve persze ami a leckeíráshoz kell, na meg persze arra mindig van egy kis idő (30-40 perc naponta), hogy - kikapcsolódásként - böngésszenek a neten azután, ami éppen izgalmas téma számukra (mint Harry Potter, Lord of The Ring, The Hobbit, vagy éppen valami aktuális zene), persze szigorúan körülöttem, esetleg velem. Saját hétköznapjainkat nézve egyáltalán nem tudom elképzelni, hogyan férne még bele az a magas óraszám a képernyők előtt, amit a statisztikák emlegetnek, de az esti lefekvés-, az hogy időben ágyba kerüljenek, így is gond.
Tudom, hogy az alvásnak nagyon-nagyon fontos szerepe van a gyerekeknél, mármint az elegendő mennyiségű és jó minőségű alvásnak. Ezért nagyon megörültem, amikor ezzel kapcsolatban találtam egy cikket szintén Jim Taylor pszichológustól, a PsychologyToday magazinban. Azt gondolom, nem én vagyok az egyetlen szülő akinek érdekes lehet ez a téma, ezért arra gondoltam, megosztom itt a blogon:
 
Photo: www.wahmresourcesite.com
 
 
Az alvás talán a legfontosabb - bár sokszor elfelejtett - tényező a gyermekek egészséges fejlődésében. A tény az, hogy a gyerekek "túlélik", ha nem mozognak, vagy keveset esznek (bár természetesen egyik sem javasolt), de minden gyereknek szüksége van alvásra. Ennek fontosságát sokszor észre sem vesszük, és nem fordítunk különösebb figyelmet gyermekeink alvására-, annak jótékony hatásaira
Az alvás hatása azonban nagyon mélyreható és fontos. A jó minőségű alvás egyértelműen összefüggésbe hozható a javuló figyelemmel, csökken a stressz, nagyobb az érzelmek feletti kontrol, jobb a hangulata a gyereknek, jobb az emlékezőképesség és hatékonyabb az információk előhívása, jobbak a gyerek iskolai eredményei, mentálisan egészségesebb a gyermek, alacsonyabb az elhízás rizikója, más egészséggel kapcsolatos problémák kialakulásának az esély is kisebb és hosszabb életet eredményez.
Azt mondják az alvással foglalkozó szakemberek, hogy a 3-6 éves korú gyerekeknek naponta 13 óra alvásra van szüksége, a 7-12 éves korú gyerekeknek 11 óra alvásra van szüksége, és a 12-18 éves korú kamaszoknak 9 órát kellene aludnia minden éjszaka. Sajnos azonban a mai gyerekek általában sokáig vannak fent és nem alszanak eleget. Egy tanulmány úgy írta le, a "korai fekvés, korai kelés" előnyeit a gyermekeknél, hogy azok a gyerekek akik korán fekszenek és korán kelnek: egészségesebbek és vékonyabbak. Összehasonlítva őket azokkal a gyerekekkel, akik későn kerülnek ágyba, amiatt mert - jó eséllyel - tévét néznek, számítógépeznek, vagy videójátékoznak, miközben a késői órákban esetleg esznek még valamilyen (egészségtelen) rágcsálnivalót is. Plusz, nagy valószínűséggel mindeközben megnézik az egészségtelen ételeket tartalmazó reklámokat...
Ennek eredményeként tulajdonképpen az egészséges-, aktív életmód helyett egy ülő életmód jellemző ezekre a gyerekekre.
A kérdés tehát az, miért alszanak keveset a mai gyerekek? Nem meglepő módon, más okok mellett a technológia az egyik "bűnös". Felmérések szerint, a gyerekek 70%-nak van saját tévé a szobájában. A saját tévé pedig egyértelműen hozza magával a több képernyő előtt eltöltött órát, ami egy félmérés szerint 50%-kal több(!) tévé nézéssel töltött órát jelent azokkal a gyerekekkel összehasonlítva, akiknek nincsen TV a szobájában. A tévé nézés pedig - nem meglepő módon - jelentősen hozzájárul a kevés alváshoz.
Az elmúlt egy évtizedben, a technológia megjelenésével: a számítógépek, az internet megjelenésével egy új-, jelentős tényező lépett be az életünkbe, amely szintén hozzájárul a késői fent maradáshoz és így az alváshiány kialakulásához (ma már a gyerekek egyharmadának van számítógépe és internet hozzáférése a saját szobájában). A gyerekek jelentős időt töltenek a neten szörfölve, a közösségi oldalakon, vagy játszanak online játékokat. Az egyre több házi feladat pedig szintén hozzájárul ahhoz, hogy tovább fent vannak esténként. A házi feladat mennyisége kb.50%-kal nőtt az elmúlt 30 évben és ennek az emelkedésnek jelentős része a kisiskolás korú gyerekeknél volt tapasztalható. Annak ellenére, hogy egy tekintélyes kutatás eredménye szerint, a házi feladatnak csak minimális jótékony hatása van a tanulmányi eredményekre, különösen a fiatalabb korosztályoknál.
Ha pedig adott egy fáradt gyerek túl sok házi feladattal, a szülő is hozzányúl olyan stimulánsokhoz (pl. koffein tartalmú italok), ami segít a gyereket ébren tartani. Tény, hogy egy felmérés szerint a gyerekek 75%-a fogyaszt valamilyen koffein tartalmú italt naponta. Az egyszerűen elérhető koffein tartalmú üdítő italok, a kávé népszerűsége (pl. Starbucks), a mindenhol  elérhető energiaitalok (pl. Red Bull) létrehozta a mai koffein fogyasztó generációkat és ezek a gyerekek jó eséllyel felnőtt életük során is fogják ezeket az italokat fogyasztani. Ezeknél, a koffeint tartalmazó italokat fogyasztó gyerekeknél pedig, kellemetlen mellékhatásként megjelenik a késő estig tartó ébrenlét, majd a kimerült-, túlpörgetett hosszú nappalok.

A feladvány egyszerű: tudjuk a jó-, minőségi alvás számos előnyét és az alváshiány okozta egyértelmű ártalmas hatásokat; a szülő felelőssége, hogy gondoskodjon arról, hogy a gyerekében kialakítsa a jó éjszakai alváshoz hozzásegítő szokásokat és egyidejűleg biztosítsa azokat a gyermeke számára. A jó hír az, hogy van néhány nagyon egyszerű dolog, amivel segíthetünk, hogy gyermekünk többet és jobban aludjon.
Az első lépés mindenképpen az, hogy felismerjük a minőségi alvás fontosságát és kezeljük fontos témaként, hogy odafigyeljünk erre. Ennek részeként hozzunk ki a gyerekszobából minden képernyős eszközt: a televíziótól, a számítógépen és az okostelefonon keresztül, mindent. Szintén nagyon fontos, hogy alakítsunk ki "vége-a-napnak" nyugodt időszakot a lefekvés előtt és alakítsunk ki egy állandó rutint, ami előkészíti az alvást, pl. egy meleg fürdő és olvasás/mese.
Természetesen, azt nem tudjuk kontrolálni, hogy a gyermekünk mennyi leckét kap, arra azonban érdemes odafigyelni, hogy a leckeírás ideje alatt hatékonyan-, tanulással töltse el az időt, lehetőleg a napnak egy korábbi időszakában és ne este. Szintén érdemes korlátozni a tanulás közben tech eszközökön töltött időt (pl. 30 percenként 5 perc szünet).
 
Ha szülőként folyamatosan hangsúlyozzuk az alvás fontosságát és segítjük gyermekeinknél a megfelelő alvási szokások kialakulását, nagy segítséget adunk számukra későbbi életükhöz. Ilymódon boldogabbak, energikusabbak lesznek, jobban fognak működni az emberi kapcsolataik, jobban fognak teljesíteni az iskolában, a sportokban és minden más tevékenységükben. Ez egy nagyon jó alap lesz egész életük során egy egészséges és hosszú élethez.


A cikkben szereplő adatok, a felsorolt vizsgálatok - természetesen - mind amerikai felméréseken alapulnak. Engem nagyon megdöbbentett, hogy az itteni gyerekek/kamaszok 75%-a fogyaszt valamilyen koffein tartalmú italt. Bár, ha jobban belegondolok, nem is annyira nehéz ezt elképzelni, mert például a kóla (ami, afféle nemzeti ital) - mint tudjuk - tartalmaz koffeint és azt bizony már egészen kicsi gyerekeknek, 2-3 éves korban is odaadják. A nagyobbaknál pedig ez már teljesen természetes. Van is nagy csodálkozás, amikor kiderül, hogy a mi gyerekeink nem isznak és hogy nem is tartunk itthon ilyet...









2013. december 7., szombat

Nincs menekvés?!

Kissé hosszabbra sikeredett a múlt heti lekapcsolás, mint ahogy eredetileg terveztem, mert hogy az ünnepi hangulatban töltött nyugalom, arra is jó volt, hogy rájöttem: nyakunkon a karácsony...

 Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki mostanában "vadul" gondolkozik, vajon milyen ajándéknak örülnének a gyerekei karácsonyra. Mármint, táblagépen és okostelefonon kívül... Én legalábbis ebben a cipőben járok és akárhogy töröm a fejem-, akármi jut eszembe, folyamatosan arra jutok, ha nem valamilyen tech eszközt kapnak... csalódottak lesznek. Borzalom! A minap beszélgettem egy itteni magyar barátnőmmel, aki elmesélte, hogy 10 éves kislányuk semmi mást nem kért, "csak" egy iPad-et... és hát mit lehet tenni, ha "csak" erre vágyik egy gyerek?! Pedig az említett kislánynak, van már iPod-ja és laptop-ja is jó ideje, mára azonban "csak egy iPad-re vágyik". Ahogy a barátnőm elmesélte ezt, egyértelműen érezhető volt, hogy ő úgy gondolja: ha már így van, akkor bizony nincs mit tenni: ez lesz az ajándék. És persze ha ő így gondolja, akkor ez biztosan így jó... legalábbis neki, nekik. Én azonban teljesen értetlenül állok ez előtt az egész jelenség előtt. Mert hogy nem ez a barátnőm az első, akitől szó szerint ezt hallom "csak" erre vágyik a gyerek. Persze tudom és maximálisan elfogadom: mindenkinek más az értékrendje, más szempontok fontosak, más a gyereke, az anyagi helyzete, mások a nevelési elvei, stb. és természetesen elfogadom azt is, hogy mindenki azt csinál a gyerekével és az anyagi lehetőségeivel, amit jónak lát. Ezt nagyon fontos hangsúlyozni, mert senkit nem kritizálni, vagy felülbírálni szeretnék, teljesen tisztában vagyok vele, hogy semmi közöm hozzá. Az egyetlen dolog, ami ezzel az egész "jelenséggel" kapcsolatban rám is tartozik, az nem más mint a "nyomás", amit folyamatosan érzékelek. És ami nagyon idegesít. El kell ismerni: a marketingesek hihetetlenül jó munkát végeznek! Ennek eredményeként lassacskán olyan mértéket ér el a táblagépet/okostelefont birtokló 8-14 évesek aránya a környezetünkben, hogy egyre nehezebb például azt kitalálni, hogy ezeken az eszközökön kívül, minek örülhetnének még a gyerekeim karácsonykor. 
 
Ma - hogy a gondolkodásnak új lendületet adjak, na meg hogy haladjak is a karácsonyi teendőkkel - elmentem vásárolni és ötleteket gyűjteni. Ennek jegyében bementem néhány olyan üzletbe is, ahova egyébként soha (mondjuk, mert messziről ordít róla, hogy nem az én műfajom). Így keveredtem be egy Justice nevű üzletbe, ami nagyobbacska lányoknak-, kiskamaszoknak kínál - elképesztő színekben és mennyiségben - ruhákat. Legalábbis azt  hittem máig, hogy csak ruhákat. Arra gondoltam, ha találnék valami (elfogadhatóan) különlegeset a kislányom számára, az tényleg igazi meglepetés lehetne... mert "anya ilyet soha nem vesz" egyébként. De amint beléptem a hatalmas üzletbe, azonnal rá kellett jönnöm, hogy tévedtem: itt nem csak őrült színes ruhákat árulnak, hanem őrült színekben-, millió féle kiegészítőt is kínálnak kis- és nagyobbacska lányok tech cuccaihoz. Nem bírtam megállni, hogy lefotózzak közülük néhányat és ide tegyem őket megmutatni. 

Íme:
 
Igen, ez egy fejhallgató...


Szintén néhány fejhallgató: pandás és strasszos

Csuklóra akasztható kis telefontartó, amiben némi készpénzt, vagy bankkártyát is el lehet helyezni




iPad 2 és 3 tartók

Megint csak iPad tartók

iPod Touch 4  tokok...

e-könyv tartó és iPad tok

Ismét néhány csuklón hordható (okos)telefontartó
és még egy csodálatos fejhallgató...


Ekkora "sokk" után hazajöttem. Úgy tűnik, nincs menekvés...


De én azért még mindig nem adom fel! :-)

2013. november 26., kedd

A 0-9 éves korú gyerekek, hetente egy "teljes munkaidős hétnek" megfelelő időt töltenek képernyő előtt

na jó, legalábbis, ha a szerencsés franciák - 35 órás - munkahetéhez viszonyítunk. Egy - a Nickelodeon által végzett - friss felmérés szerint, amelyet a 2005 után született gyermekek körében végeztek, kiderült hogy ebben a korosztályban egy átlagos amerikai  gyerek, heti 35 órát(!) néz 
Photo: Huffington Post
tévét
. Ez a szám 2.2 órával több, mint amit 2009-ben mértek és 12%-ot emelkedett az elmúlt 9 évben. Ebből a 35 órából a gyerekek egy negyede napi szinten játszik videójátékon, táblagépen, vagy számítógépen, hetente kb. 10 órát.
Magas számok ezek, különösen ha figyelembevesszük, az amerikai gyermekorvosok ajánlását, miszerint max. 2 óra/nap képernyő előtt eltöltött idő javasolt a gyermekek számára. (A pszichológusok álláspontja pedig az, hogy 2 évesnél fiatalabbak egyáltalán ne nézzenek semmilyen képernyőt.)
A cikk szerint jó hír lehet a szülőknek, hogy a felmérésben résztvevő gyerekek 80%-a azt mondta, szívesen töltene több időt a szüleivel és hogy a műsoroknál fontosabb az oktató jellegű tartalom, mint a csupán szórakoztató/népszerű tartalmak.
Az eredeti hírt, el lehet olvasni itt:
FYI, Parents: Your Kids Watch A Full-Time Job’s Worth of TV Each Week

Cybermami: Bizonyára, nem lehetett könnyű - valamilyen - a szülők számára is biztató információt találni a felmérést leközlő cikk szerzőjének. Ami engem illet, kicsit erőltetettnek tűnik ez a két "remek" hír az utolsó bekezdésben. Szerintem az egész - úgy ahogy van - lesújtó. Inkább úgy látom, ezeknek az eredményeknek maximum a TV csatorna tulajdonosai örülhetnek. Nézzük meg ezeket a számokat és fordítsuk meg a dolgot. Legyen az a kérdés, hogy a vizsgálatban szereplő 5-9 éves korú gyerekek mennyit játszanak hetente? Mivel itt Amerikában, csak 5 éves kortól van "állami oktatási intézmény" biztosítva a gyermekek számára, nehéz megmondani mi lehet a helyzet az 5 évesnél fiatalabb gyerekek esetében. Ők vagy otthon vannak valamelyik szülővel, vagy babysitter/aupair vigyáz rájuk, vagy "daycare"-be-, esetleg preschool-ba járnak. Viszont az 5-9 éves korosztály esetében, könnyedén ki lehet számolni, hogy körülbelül mennyi idő lehet ez:
- iskola: 08.00-16.00 napi 8 óra  _  heti 40 óra
- alvás: számoljunk napi 10 órával _ heti 70 óra
- TV nézés: heti 35 óra
ez összesen 145 óra/hét...
- egyéb a maradék időben: evés (igaz, enni lehet TV nézés közben is és akkor talán meg is van a válasz arra miért lehet olyan gyakran túlsúlyos kisgyerekeket látni), leckeírás, esti mese, beszélgetés, esetleg valami iskolán kívüli sport (ami nagyon általános) és JÁTÉK, ezekre összesen kb. 23 óra marad egy héten az 5-9 évesek számára! Nem tudom más mit gondol erről, de szerintem ez nagyon-nagyon kevés.

Emlékeztetőül, Jim Taylor pszichológus cikkének összegzése (az ezt megelőző bejegyzésemből):
"Azt mindenképpen érdemes észben tartani, hogy a túl sok képernyő előtt eltöltött idő, amely az egyéb tevékenységek rovására megy - mint például az olvasás, vagy a "régi módi" szabad játék-, fantáziával és mozgással egybekötve - egészen biztosan olyan agyi struktúrát eredményez, amely gyermekeinket kevésbé teszi felkészültté arra, hogy elboldoguljanak ebben a technológiával átszőtt (új)világban."


Nem szeretném hosszúra nyújtani a mai bejegyzésemet, de néhány dolog a mostanában olvasott könyvemből annyira idevág, hogy nem tudom kihagyni, hogy ne írjam ide.
Sokat emlegetett kedvenc könyvemben (The Big Disconnect) írja Catherine Steiner-Adair pszichológusnő a következő - preschool-os gondozónők által elmesélt - megfigyeléseket, a mai 3-5 éves gyerekekről:

- "A mai 3-4-5 évesek kevésbé érdeklődők-, kevésbé találják fel magukat és találnak ki eredeti ötleteket arra, hogy mit játszanak. Sokkal inkább passzívak és arra várnak, hogy a gondozók adjanak ötleteket mit lehetne játszani; szívesen néznek TV-t, vagy a különböző videójátékokból hozott ötletek alapján játszanak más gyerekekkel. A kisebb kreativitás és a kevesebb ötlet a játékaikban arra utalhat, hogy kevésbé fejlett gondolkodásuk és a képzelőerejük.
A gondozók bátorítják a bizonytalan gyerekeket a szabad játékra és igyekeznek segítséget nyújtani a rajzolásban a kreatív ötletek megvalósításában. Azonban ügyelniük kell arra, hogy ne segítsenek túl sokat a gyerekeknek, hiszen ez a probléma csupán tünete a felnőttek által mindenben alaposan megszervezett és a gyerekek köré rakott játék lehetőségeknek, amely gyakorlatilag elzárja a gyerekek elől a lehetőségét annak, hogy saját maguk fedezzék fel a világot maguk számára. (page 105)
-  A mai 3-5 éves gyerekek - összehasonlítva 10 évvel ezelőtti társaikkal - sokkal hirtelenebbek, kevésbé türelmesek, például hogy kivárják hogy rájuk kerüljön a sor akár játékban, akár beszélgetésben. Nehezebben váltanak egyik tevékenységből a másikba, kevesebb szemkontaktust létesítenek társaikkal és a gondozókkal, ami talán amiatt is lehetséges, hogy kevésbé képesek az arcon megjelenő érzelmek azonosítására... (page 106)
- Három éves korára a gyermekek harmadának kerül TV a szobájába az Egyesült Államokban... A TV előtt eltöltött idő pedig a fizikai aktivitástól veszi el az időt, amelynek kulcs szerepe van az agy fejlődésében, az idegi pályák kialakulásában. Ebben a korban nagyon fontos a sok játék, amely során a gyerekek a szabadban játszanak, építenek, táncolnak, szaladgálnak, ugrálnak, énekelnek, színeznek és mindezekben megvalósítják elképzeléseiket. .... Mindez szükséges a nyelvi készségek kialakulásához, a kognitív folyamatok-, a gondolkodás-, az érzelmi és a szociális inteligencia kialakulásához. A passzívan-,  képernyő előtt eltöltött idő mindezektől veszi el az értékes időt, ami pedig nagyon fontos lenne az iskolaérettség kialakulásához. (page 107)
- A TV nézéssel kapcsolatban Steiner-Adair még azt mondja: Lehetséges, hogy a különböző tévé csatornákon találunk olyan fejlesztő/oktató jellegű műsorokat a gyerekeknek, amelyek akár még jók is lehetnek, de ezekben egyre gyakrabban megjelennek a reklámok, amelyek erőteljesen veszik célba a 3-5 éves korú gyerekeket, rajtuk keresztül növelve az eladásokat. Egy CBS jelentés szerint 2009-ben majdnem 17 milliárd dollárt költöttek a cégek olyan reklámokra, amelyeket gyerekeknek, kiskamaszoknak, illetve kamaszoknak szántak. A reklám cégeknek célcsoportja a fiatal korosztály, mert kutatások szerint a gyerekek már 2 éves koruktól felismerik a különböző márkákat. És természetesen a gyerekeken keresztül egyenes út vezet a szülők pénztárcájához - ilymódon a szülők, 150 milliárd dollárt költenek el különböző termékekre egy mostanában készült becslés szerint. ... Kutatások azonban azt is mutatják, hogy ebben a fiatal korosztályban a gyerekek nem tudnak különbséget tenni a reklámban és a nem reklámban megjelenő tartalmak/személyek között, vagyis a szomszéd  Kati néni és a Spongya Bob-ot szponzoráló cég reklámarca, ugyanolyan hiteles személy egy 4 éves gyermek számára." (page 111)

Ma már tényleg nem írok többet... Nem szeretnék senkit (túl)terhelni még több információval. A fent leírtak az Egyesült Államokra igaz adatok. Nem tudom mi lehet a helyzet Magyarországon. Azt remélem, nem ennyire aggasztó. Mindenesetre azt azért idén nyáron otthon is volt alkalmam megtapasztalni, amint egy másfél éves kislány - szülei nagy örömére - hihetetlen gyakorlottan kezelte anyukája iPhone-ját és kereste ki maga számára azt az alkalmazást, ami akkor épp a kedvence volt. Bevallom, nekem is leesett az állam. Nagyon meg voltam hökkenve, mennyire ügyesen mozognak az apró kezek a képernyőn. És csak utólag tudtam elgondolkozni ezen az egészen... talán mégsem annyira jó ez.


Erre a hétre elköszönök, tekintve hogy Hálaadás lesz csütörtökön és a gyerekeim holnaptól itthon lesznek! :-) Alig várom! Mézeskalácsot készítünk, pulykát sütünk! És - hogy rám se lehessen azt mondani "bort iszik, miközben vizet prédikál" - a laptopomat elteszem erre a néhány napra! ;-)

HAPPY HOLIDAY!

Forrás: cybermami :-)

2013. november 23., szombat

Hogyan hat a technológia a gyerekek gondolkodására és koncentráló képességére

Ma egy kicsit "tömény" és hosszú leszek. Helyesebben nem én, hanem Jim Taylor PhD pszichológus professzor, aki egy érdekes cikket írt a címben jelölt témáról, a www.psychologytoday.com magazinban, 2012. decemberében. A cikket igyekeztem a lehető legpontosabban lefordítani, de természetesen ideteszem az eredeti változatot is:
http://www.psychologytoday.com/blog/the-power-prime/201212/how-technology-is-changing-the-way-children-think-and-focus

Cybermami: Azt hogy hogyan hat a gyerekeink fejlődésére a technológia, nagyon fontos témának tartom. Azt gondolom ahhoz, hogy szülőként értsük miért nagyon fontos - nekünk - odafigyelnünk erre a tech kérdésre, ahhoz látnunk kell, hogy a technológiának hatása van a gyerekeink agyának fejlődésére-, az agy struktúrájának kialakulására. Ami azonban ezt a tényt "idegesítővé" teszi, hogy - egyenlőre - a szakemberek bizonytalanok abban, hogy mi is ez a hatás pontosan. Ez persze érthető, a tudományban dolgozók számára nagyon fontos, hogy csak olyat állítsanak, ami megalapozott és tudományosan alátámasztható. Ehhez pedig idő kell... és azt hiszem, ez itt a kulcs probléma. Legalábbis nekünk, mai szülőknek. Mert a technológia viszont nem vár, hihetetlen tempóban fejlődik és terjed, ma már ott van mindenhol-, az életünk minden területén. A gyerekeink: kicsik és nagyok, pedig egyaránt oda vannak érte... Csakhogy sok múlik azon, hogy ők hogyan töltik el ezeket az éveket. És ami engem illet, én nem szeretném, ha most felnövekvő gyerekeim lennének a "digitális forradalom áldozatainak prototípusai", akiken majd tanulmányozni lehet annak negatív hatásait. Néhány év múlva pedig - amikor már több lesz majd az elérhető információ a bizonyított hatásokról - már késő lesz...    legalábbis nekem, nekünk. 
Persze sok a bizonytalanság, de pont ezért a tech-hel kapcsolatos információkat követve, a józan eszünkre és még a digitális forradalom előtt szerzett "kőkori" :-S tapasztalatainkra hagyatkozva - azt gondolom - mindent meg kell tennünk, hogy odafigyelve-, akár gyerekeinkkel együtt tanulva, mellettük legyünk és figyeljünk rájuk.


Source: www.francis-moran.com/random-thoughts


- Jim Taylor PhD, pszichológus cikke -
How  Technology Is Changing The Way Children Think And Focus

A gondolkodás.
Képesség arra, hogy megszerzett tudásunk, tapasztalataink és benyomásaink alapján reagáljunk a körülöttünk történő eseményekre és következtetéseket vonjunk le arra vonatkozóan, mi várható. Ez az a képesség ami emberré tesz minket; képessé arra, hogy egymással kommunikálva a magunk számára előnyösen alakítsuk környezetünket. A gondolkodásmód az ami meghatározza, hogy milyenek gyermekeink, hogy milyen döntéseket hoznak és hogyan viselkednek; ez pedig az általuk szerzett tapasztalatok alapján épül fel, abból amit a környezetükben tett megfigyeléseikkel-, tanulással-, emlékezéssel-, az általuk feltett kérdésekkel szereznek meg. Az azonban egyenlőre eléggé kétséges, hogy az új technológiák - élükön az internettel - hogyan alakítják át gondolkodásunkat a körülöttünk lévő világról, arról, hogy mi a valószínű és a valószínűtlen, mi a szándékos és a véletlen, mi az ártalmas, vagy az ártalmatlan. A tény az, hogy egyenlőre teljesen bizonytalanok vagyunk abban, hogy a technológia milyen hatással lesz gyermekeink gondolkodásának fejlődésére, mivel egyenlőre nincsenek semmilyen hosszútávú tapasztalataink a technológia pozitív és negatív hatásait illetően.
Persze vannak már egyre nagyobb számban elérhető kutatási eredmények azzal kapcsolatban, hogy a technológiának pozitív és negatív hatásai egyaránt lehetnek a gyermekek gondolkodására. Sőt, úgy tűnik, ez a hatás nem csak felületesen befolyásolja a gondolkodást. Mivel a gyermekek fejlődésben lévő agya nagyon alakítható és nagyon fogékony a rendszeresen ismétlődő hatásokra, egészen bizonyos, hogy azok a generációk amelyek már beleszületnek a technológiába, annak hatására ezeknek a generációknak az agyában már sok minden másképp alakul mint a korábbi generációk esetében. Vagyis, amit ma biztosan ki lehet jelenteni - a történelem során megszerzett tapasztalataink alapján - az az, hogy  a technológiának egészen bizonyosan hatása van az agy fejlődésére. Például, ahogy Nicolas Carr (tech író) megfigyelte, a könyv olvasás az agyat koncentrálásra és nagy képzelőerőre serkenti. Ezzel szemben az internet használata az agynak azt a képességét erősíti, amivel képesek vagyunk gyorsan és hatékonyan megszűrni az információkat.
A technológiának az agyra kifejtett hatása tehát bonyolult és egyaránt lehet jó és rossz hatású is. Az hogy a technológia jótékonyan hathat-e egy gyermek agyának fejlődésére nagyban függ attól,  hogy mi az a technológia amit a gyermek használ, valamint hogy a gyermek hogyan és milyen gyakran használja azt. Legalábbis a korai időszakban mindenképp, ez az időszak meghatározza a gyermek technológiához való viszonyát, illetve hogy a technológia hogyan hat rá, kezdve az idegsejtek közötti kapcsolatok alakulásától egészen a tudatos gondolkodásig.
A következő néhány hétben, a technológia gyerekekre kifejtett hatásával fogok foglalkozni, a különböző kutatások eredményei alapján, amelyek azzal foglalkoznak, hogy hogyan hathat ez a figyelemre, az információ feldolgozásra, a döntés hozatalra és a memóriára/tanulásra. Fontos tisztában lenni ezekkel, mert ezek mind olyan hatások, amivel számolnunk kell gyermekeink fejlődése során.

A figyelem.
A figyelem a gondolkodás alapja. Enélkül, a gondolkodás, vagy másképp nevezve: az érzékelés, az emlékezet, a nyelv használat, a tanulás, a kreativitás, a következtetés, a probléma megoldás és a döntéshozó képesség; nagymértékben csökken, vagy egyáltalán nem alakul ki. Nagyon fontos, hogy egy gyermek megtanuljon hatékonyan koncentrálni, ennek a készségnek fontos szerepe van a fejlődés során és később fontos alapja egy sikeres- és boldog felnőtt életnek.
A figyelem egy különösen jól alakítható képesség és erre a legközvetlenebb hatással, a gyermeket körülvevő környezet van. A szelektív figyelem alapjai az állatvilágban is megfigyelhetőek, amint a különböző állatfajoknál különböző figyelem készségek fejlődtek ki, amelyek segítik túlélésüket. Például a farkas, az oroszlán, a tigris és más ragadozó fajok különösen fejlettek a vizuális figyelem terén, amely képessé teszi őket, hogy meglássák és megközelítsék áldozatukat. Ezzel szemben, az áldozataik, mint például a szarvas, az őz, vagy az antilop, nagyon jól fejlett hallási figyelemmel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy meghallják, ha közelít a ragadozó. Mindkét esetben, az állatok figyelmi képességét az a környezet alakította, amiben élnek.
 Mindez igaz az ember fejlődésére is. Ahogy a csecsemő felismeri szülei arcát, vagy a diák figyel az órán az iskolában, a gyerekek figyelmének kialakulására közvetlen hatással van a környezet amiben élnek. Néhány generációval korábban például, a gyerekek jelentős időt töltöttek olvasással, olyan tevékenységekkel, amely lehetőséget adott számukra a teljes kikapcsolódásra és ami teljesen odavonzotta a figyelmüket-, a képzeletüket. A TV megjelenésével módosult ez a figyelem, mert a gyerekek számára egy kész vizuális világot kínált, amely már nem kívánt teljes figyelmet és csak kevés teret engedett a képzelőerőnek. Aztán megjelent az internet és a gyerekeket magával ragadta egy teljesen más világ, amely sokszor lerombolja a társadalom által elfogadott normákat, ahol a folyamatos figyelem lehetetlen, ahol a képzelőerő szükségtelen és az emlékezet szinte teljesen gátolva van.
A technológia, az internet, az agyat egy teljesen más fajta figyelem kialakítására "tanítja", szemben azzal, mint amilyen például az olvasáshoz szükséges. Íme egy hasonlat, amit Nicholas Carr használt ennek érzékeltetésére: a különbség a búvárkodás és a jet ski között. A könyv olvasás olyan mint a búvárkodás, amikor a búvár lemerül körülveszi a csend, csökken a tisztánlátás, egy, a szem számára korlátozott környezetbe kerülünk, ahol minden lassú és ennek eredményeként a figyelem- és a gondolkodás kiélezett. Szemben ezzel, a jet ski egészen más. A jet skin ülő ember a víz felszínén száguld nagy sebességgel, távolra néz és körülveszi rengeteg hatás, ami miatt a figyelme könnyen ugrik egyik helyről a másikra.
Tény, hogy tanulmányok azt mutatják, a zavartalan olvasás egy sokkal kielégítőbb-, jobban érthető és jobban felidézhető élményt ad, mint olyan szöveg olvasása, amely tele van reklámokkal és folyamatosan megjelenő linkekkel. Végeztek egy kísérletet, amelyben összehasonlítottak diákokat, az egyik csoport csak hagyományos-, szöveges anyagot kapott a tanuláshoz, míg a másik csoportnak megengedték, hogy az internetet is használják az órák alatt. Azt találták, hogy akiknek engedélyezve volt az internet használata, kevésbé tudták felidézni a tananyagot, sőt a teszt is rosszabb eredménnyel sikerült nekik, mint azoknak akik csak a hagyományos tananyagot használhatták az órák során. Vagyis arra a következtetésre jutottak hogy, a "hagyományos" olvasás jobban fejleszti a kritikus gondolkodást, a probléma megoldást és a szókincset, mint a vizuális média eszközei.
Hozzá kell azonban tenni mindehhez, hogy a technológiának sem csak rossz hatásai lehetnek, például a videó játékok és más képernyős eszközök fejlesztik a vizuális-térbeli tájékozódást, javíthatják a figyelmet, a reakció időt és fejleszthetik a részletek megfigyelésének képességét a zavaros-zsúfolt környezetben. És inkább azt mondhatjuk, hogy a gyerekek akik ilyen eszközökön játszanak nem "hülyébbek" lesznek ezektől, sokkal inkább csak mások. Például, azok a gyerekek akik sokat szörfölnek a neten kevésbé fogják megjegyezni a dolgokat amiket a neten látnak, sokkal inkább az a képességük alakul ki, hogy arra emlékeznek, hol találták meg a számukra érdekes információkat. Tekintve, hogy manapság milyen könnyű hozzáférni az információhoz, egyre inkább az válik fontossá, hogy a gyerek azt tudja, az adott információt hol lehet megtalálni, semmint az, hogy megjegyezzen információkat. És mivel kevésbé kell észben tartani információkat, akár az is lehetséges, hogy mindez még több lehetőséget teremt, magasabb szintű agyi folyamatokra mint például a tervezés, kritikai gondolkodás és a probléma megoldás.

De mit jelenthet ez ma, a gyermeküket nevelő szülők számára? Azt mindenképpen érdemes észben tartani, hogy a túl sok képernyő előtt eltöltött idő, amely az egyéb tevékenységek rovására megy - mint például az olvasás, vagy a "régi módi" szabad játék-, fantáziával és mozgással egybekötve - egészen biztosan olyan agy struktúrát eredményez, amely gyermekeinket kevésbé teszi felkészültté arra, hogy elboldoguljanak ebben a technológiával átszőtt (új)világban.

2013. november 22., péntek

Anyák online bántalmazzák mások kisbabáit?!

Ma reggel egyik barátnőm e-mailje várt... a következő szöveggel:
 "Szia,
Erről hallottál?!
Mekkora szem....ség!
... és csodálkozunk, hogy a mai gyerekek ilyenek!"
csatolva a következő link:
http://bezzeganya.postr.hu/kisbabakon-gunyolodtak-gonosz-anyak-a-facebookon

Találtam egy - erről az esetről szóló - rövid TV riportot, ide kattintva azt is meg lehet nézni.


Gondolkoztam, kitegyem-e én is ezt a történetet... Látom, komoly megjegyzés áradatot generált és a Face-en is nagyon sokan lájkolták, így nem lehet figyelmen kívül hagyni. És persze azt sem, hogy ez az online zaklatásnak (cyberbully) egy új formája...  kamaszok esetében az ember megakad, felháborodik és dühös, ha ilyet tapasztal. De felnőtt nők-, főleg anyák esetében, végképp érthetetlen és elképzelhetetlen, hogyan tudnak egyesek erre a szintre süllyedni. Ha jól meggondoljuk, ezek a fiatal anyák már az "Y" generáció, akik a technológiába születtek bele és azon nőttek fel. Valószínűleg a Facebook-kal is hosszú ideje együtt élnek és nagy eséllyel - persze lehet, hogy tévedek - már nem először találnak célpontot maguknak a zaklatásra. Nagy kérdés: vajon, az ilyen anyák gyerekei milyenek lesznek majd?

Egy ideje téma már - elsősorban az elmúlt időszakban történt számos kamasz öngyilkosság miatt - vajon hogyan lesznek a mai kamaszok ilyen "gonoszak", hogy akár az öngyilkosságba is belehajszolják társukat? Egyre többen beszélnek arról, hogy hiányzik az empátia a mai gyerekeknél, mert a képernyők előtt a játékokkal-, vagy a közösségi oldalakon eltöltött idő nem a megfelelő terepe annak, hogy kialakuljon az empátiás készség. Ez csak személyes kapcsolatok során, saját élményeken/megélt érzelmeken keresztül alakul ki, még hozzá meglehetősen hosszú idő alatt. A szülő szerepe és jelenléte az együttérzés képességének kialakulásában pedig nagyon fontos... mondják a szakemberek. És akkor feltehetjük a kérdést magunknak:  vajon mennyi idő jut a gyerekeinkre manapság? Mennyit tudunk együtt lenni, megbeszélni mi történt velük-, velünk-, vagy másokkal a környezetünkben? Van-e időnk arra, hogy együtt megnézzünk egy-egy filmet és megbeszéljük mi történt a szereplőkkel? Figyelünk-e arra, hogy gyerekeink például olyan filmeket nézzenek amiből tanulhatnak is? Akár, esetleg, együttérzést...
A helyzet az, hogy az egyre nagyobb mértékű "empátiás készség hiány" következtében, akármelyikünk gyereke könnyedén tárgyává válhat az online zaklatásnak! Ne gondolja azt senki, hogy az ő gyereke védett és biztosan nem kerülhet ilyen helyzetbe! Sajnos ilyen biztonság ma nem létezik.
A minap ezzel kapcsolatban egy saját élményem is volt, ennek kapcsán rá kellett jöjjek,  hogy szerencsétlen véletlenek sorozata nagyon könnyen összehozhat egy ilyen (cyberbully) helyzetet bárkinél...  

Ezzel kapcsolatban héten hallottam egy rádió riportot ami arról szólt, hogy egy "if" nevű videójátékon dolgozik egy csapat Kaliforniában, amivel megtanítanák a gyerekeket, hogy beletudják képzelni magukat mások helyzetébe és amiben segíteni tudják társaikat... A szakember (a kedvencem: Steiner-Adair pszichológus) pedig ismét csak óvatosságra intett: a szülőt-, az igazi kapcsolatokat és az igazi játékot semmi nem pótolhatja! Végül a riport konklúziója is az volt, hogy egy ilyen játék nem feltétlenül "FUN", márpedig senki nem akar olyan játékkal játszani, ami nem vicces. Így pedig eléggé kétséges egy ilyen jellegű játék sikere...
A szülők felelőssége egyértelmű minden esetben. Én legalábbis úgy gondolom. Úgy értem, akkor is, ha az ő gyerekük az aki másokat bánt/zaklat online, vagy akár a valóságban. Elgondolkodtató, vajon milyen lehet ott a családi háttér, ahol a gyerek ilyesmiben leli örömét, milyen értékrendet közvetítenek számára a szülők? Másrészt, hogy lehetséges az, hogy fogalmuk sincs mit csinál a gyerek a neten?

Mindenesetre a fenti botrányt kavart fiatal anyák esetében bizonyára már nem értelmezhető a szülők felelőssége... hogy az ilyen esetekre mi lehetne a megoldás? Nehéz megmondani. Minden bizonnyal a körülöttük élő közösség ilyenfajta viselkedést egyértelműen elítélő és magából kizáró reakciója. Ahogy végül ez a Melissa Antonecci nevű nő is megtette és a különböző hírcsatornák is... De a legfontosabb mégis az lenne, hogy megelőzzük az ilyeneket...

2013. november 21., csütörtök

Meg van a 2013-as év szava!

"SELFIE"

Nos, nem lehet azt mondani, hogy az Oxford Dictionaries szerkesztőinek idei választása ne lenne "az új idők szelének szava". A kiválasztott szó félreérthetetlen jele a digitális forradalomnak, amiben manapság élünk.

A "SELFIE" jelentése: "valakinek az önmagáról készített fotója (saját portré), amit tipikusan okostelefonnal, vagy webkamerával készítenek és feltesznek egy közösségi oldalra". A selfie leggyakrabban tükörben, vagy egyszerűen az arccal szemben-, kartávolságra tartott digitális eszközzel készül.

Az Oxford Dictionaries szerkesztőinek választása azért esett erre a szóra, mert az elmúlt egy évben 17.000%-kal emelkedett a szó előfordulásának gyakorisága. Ahogy Judy Pearsall, szerkesztőségi igazgató elmondta: "az Oxford Dictionaries nyelvkutató programjának használata során - amely körülbelül 150 millió-, jelenleg használatban lévő angol szót tartalmaz - hatalmas növekedést láttunk a "selfie" szó használatában 2013-ban, ez az erős trend segített eldönteni a választást."

A selfie-nek egyébként rengeteg variációja lehet - az amerikaiak nagyon szeretnek ilyeneket kreálni - például: welfie (selfie, ami edzés közben készül - working out+selfie), drelfie (részeg selfie - drunk+selfie), trelfie (utazás közben készített selfie - travel+selfie).

Ami engem illet, nálam az idei év selfie-je mindenképpen ez:

Photo: ISS-32,  Akihiko Hoshide

Akkor most mi is ez?   space+selfie= spelfie (?), vagy  astronaut+selfie= astrelfie (?)    :-)
 




2013. november 11., hétfő

Egy francia anti-bully videó

Hogyan nézne ki az iskolai zaklatás a munkahelyen?  Ez a videó segít elképzelni...

A HuffPost szerint, talán ez az egyik leghatásosabb anti-bully videó ami valaha készült. 
A videót egy - az iskolai zaklatással foglalkozó - dokumentumfilm előzeteseként készítette a francia Vincent Lobelle, amely a közelmúltban volt látható a France 5 csatornán.
A videó elsődleges célja az, hogy felhívják a francia szülők figyelmét az iskolán belüli erőszakra.  
Napjainkban Franciaországban 12 millió diák tanul, közülük 1.4 millió diákot ért már valamilyen zaklatás vagy bántalmazás az iskolában.


   A videó végén megjelenő üzenet szövege a következő:
"Egy nap a munkahelyen nem ilyen. És az iskolában?

Forrás: Huffington Post, This Maybe The Most Powerful Anti-Bullying Video We've Ever Seen
 www.megfelemlites.hu


2013. november 7., csütörtök

Mire figyeljünk online arculatunk kialakításánál? Néhány ötlet.

1. Legyünk következetesek. Rendszeresen keressünk rá önmagunkra a neten. Álláskeresés közben, tartsuk észben, hogy az online térben önmagunkról kialakított képnek ugyanolyan benyomást kell keltenie, mint amit az önéletrajzunkban leírunk. Bizonyosodjunk meg róla, hogy nevünk, -iskoláink, -korábbi munkahelyeink, ugyanúgy vannak megjelölve az online megjelenésünknél, mint az önéletrajzunkban. Ha munkát keresünk, fokozottan figyeljünk arra, hogy azokon az oldalakon, amelyek nincsenek összefüggésben álláskeresésünkkel ellenőrizzük le a biztonsági beállításokat és ha kell, szigorúbb védelmet állítsunk be, amellyel biztosítjuk, hogy barátainkon-, ismerőseinken kívül más nem láthatja azokat.

2. Egy kép ezer szónál többet mond. Szedjünk le minden fotót, ami esetleg rossz színben tüntet fel minket, vagy amelyen - esetleg - valamilyen illegális dolgot teszünk. Például cigarettázunk-, alkoholt fogyasztunk... stb. legyen alapelv - különösen fiataloknál - hogy amit nem szeretnénk, hogy a szüleink lássanak rólunk, azt ne is tegyük fel. Ezenkívül mindenképpen érdemes megnézni a közösségi oldalakon tett beállítások között, hogy hogyan jelölhetnek meg minket mások fotókon. Érdemes úgy beállítani, hogy kontrollálni tudjuk ezt!

3. Ne szidjunk másokat. Ne posztoljunk szidalmazó megjegyzéseket kollégákra, főnökre, interjúztatóra, tanárra, stb. Egyetlen munkaadó sem szívesen alkalmaz munkavállalót ilyen habitussal.

4. Kerüljük a profán kifejezéseket az online térben. Ha munkát keresünk, vagy szeretnénk előre haladni a karrierünkben, kerüljük a csúnya szavakat tartalmazó posztokat és hozzászólásokat. Egy tanulmány szerint a HR szakemberek 61%-a negatívan értékeli az ilyen tartalmú bejegyzéseket.

5. Fordítsunk különös gondot a profilunkon megjelenő fényképre. Ha munkát keresünk-, vagy fontos számunkra, hogy jó benyomást keltsünk az online felületeken. Fordítsunk különös gondot a profilunkon megjelenő fényképre. Szánjunk rá időt, ha lehet némi pénzt, hogy megfelelő frizurával, sminkkel és megfelelő öltözékben jelenjünk meg a fényképen, amelyet, ha lehet profi fotóssal készíttessünk el, vagy legalább egy fotózásban ügyesebb ismerősünkkel.


Hathatnak jövőnkre a közösségi oldalon tett beállításaink és posztjaink?

Úgy tűnik, hamarosan új fogalommal kell megismerkedjünk...  PERSONAL ONLINE BRAND  amit, talán úgy lehet jól lefordítani, hogy az online térben, önmagunkról kialakított kép.
A téma amiről ma írni szeretnék, nem csak a kamaszokat érinti, hanem valójában mindenkit aki személyében jelen van az online térben. Találtam ugyanis egy cikket, amelyben egy állás keresési tanácsadó hívja fel a figyelmet arra, mennyire fontos, hogy milyen képet/arculatot alakítunk ki magunkról a közösségi médiában. Többségünk számára valószínűleg nem újdonság, hogy a munkáltatók sok esetben rákeresnek a jelöltekre az interneten. Viszont az alábbi számok és a trend miatt - ami erős növekedést mutat - azt gondolom, érdemes gondolni erre, amikor a közösségi oldalakon aktívak vagyunk.
Photo: www.e-selling.com

A Huffington Post-ban megjelent cikk szerzője - Amanda Augustine, álláskeresési tanácsadó - a köetkezőket írja:
A közösségi oldalak "jövőnkre kifejtett hatásának" kérdése, legutóbb annak kapcsán vetődött fel, hogy a Facebook néhány hete változtatott a beállításokon és ezúttal a kamaszok posztolási lehetőségeire vonatkozó korlátozást oldotta fel. Eddig ugyanis a 13-17 év közötti korosztály védelme érdekében, az általuk kitett posztokat, csak ismerőseik, illetve ismerőseik-ismerősei láthatták. Az új beállítással a legnagyobb közösségi oldal megszüntette ezt a tiltást, amely azonban eddig valamiféle védelmet nyújtott számukra. Így ma már a kamaszok is posztolhatnak nyilvánosan, mindenki számára látható módon. Az ok egyébként - ami erre késztette a legnagyobb közösségi oldalt - az volt, hogy azt feltételezték, ez a korábban meglévő tiltás is szerepet játszhatott abban, hogy sok kamasz elhagyja a legnagyobb közösségi oldalt és átmegy más oldalakra, pl. az Instagram-ra, vagy a Snapchat-ra. (Ezzel kapcsolatban, az Indexen jelent meg egy cikk nem olyan régen, amely arról szól, hogy az elvándorlás fő okai, hogy túl sok szülő van a Face-en és egyesek szerint "túl sok a betű" rajta. Ők ugyanis jobban kedvelik a videókat és a képeket. Így a Vine és az Instagram sokkal szimpatikusabb számukra.)
E védelem nélkül azonban, ma már csak néhány gombnyomás és pillanatok alatt posztolható bármilyen megjegyzés, -tartalom, amely aztán súlyos hatással lehet az adott személyről  kialakított képre. 
Néhány dolgot tehát mindenképpen érdemes figyelembe vennünk, amikor a közösségi oldalakon posztolunk valamit:
Egy friss felmérés szerint, az egyetemek/főiskolák egyre nagyobb mértékben használják fel a közösségi médián (FB 87%, Twitter 76%)  található információkat az új diákok felvételi eljárása során.  Azok az ügyintézők akik ezt a munkát végzik az egyetemeken, azt mondják, kb. 35%-os arányban találnak olyan tartalmakat, amelyek negatív hatással vannak a jelentkezésekre. 
(Feltételezem, ez - egyenlőre legalábbis - inkább az itteni-, amerikai egyetemekre jellemző. De ha valaki esetleg itt szeretne tanulni, akkor erre is érdemes gondolni. - cybermami)

Másik megállapítás a cikkben - ami viszont valószínűleg nálunk is jellemző a munkaadókra, még ha az arányok esetleg nem is ilyen magasak - hogy egy 2013-as felmérés szerint a munkaadók egyre fontosabb szempontként kezelik a jelentkezők közösségi oldalain megjelenő információkat. 
Néhány adat erre vonatkozóan:
 - a munkáltatók 93%-a beismeri, hogy a jelöltek online megjelenése az alkalmas jelöltek kiszűrésére irányuló eljárás részét képezi;
 - 42% azoknak az aránya, akik azt mondják, akár pozitív-, akár negatív hatása lehet - a közösségi oldalakon találtaknak - a jelölt kiválasztására;
 - a legnegatívabb hatása a következő megjelenéseknek van: illegális drog használat (83%), szexuális természetű posztok/tweet-ek (71%), profán megjegyzések (65%), nyelvtani-, helyesírási hibák (61%);
 - viszont másrészről, nagyon pozitív hatása van az olyan posztoknak, amely önkéntes munkára-, valamilyen adományozásra vonatkozik (65%).

Milyen tanulságot érdemes tehát levonni ebből? Akár 14 éves az illető, akár 43, érdemes alaposan megfontolni, mit posztol az interneten. Ne felejtsük el soha: amit egyszer kiteszünk, az örökre ott marad, még akkor is, ha mi úgy gondoljuk "kitöröltük". Nagyon figyeljünk oda az adataink védelmére irányuló beállításokra, hogy az ismeretségi körünkön kívül eső személyek ne nézhessék meg a posztjainkat-, online aktivitásunkat. A cikk írója - Amanda Augustine - éppen ezért azt is tanácsolja, a közösségi oldalakon lehetőleg ne adjuk meg a családnevünket (csak a keresztnevet, vagy az angolszász kultúrában gyakori "middle name"-t), ilymódon is törekedjünk megvédeni a magunkról kialakított képet.