Anyák online bántalmazzák mások kisbabáit?!

Ma reggel egyik barátnőm e-mailje várt... a következő szöveggel:
 "Szia,
Erről hallottál?!
Mekkora szem....ség!
... és csodálkozunk, hogy a mai gyerekek ilyenek!"
csatolva a következő link:
http://bezzeganya.postr.hu/kisbabakon-gunyolodtak-gonosz-anyak-a-facebookon

Találtam egy - erről az esetről szóló - rövid TV riportot, ide kattintva azt is meg lehet nézni.

Gondolkoztam, kitegyem-e én is ezt a történetet... Látom, komoly megjegyzés áradatot generált és a Face-en is nagyon sokan lájkolták, így nem lehet figyelmen kívül hagyni. És persze azt sem, hogy ez az online zaklatásnak (cyberbully) egy új formája...  kamaszok esetében az ember megakad, felháborodik és dühös, ha ilyet tapasztal. De felnőtt nők-, főleg anyák esetében, végképp érthetetlen és elképzelhetetlen, hogyan tudnak egyesek erre a szintre süllyedni. Ha jól meggondoljuk, ezek a fiatal anyák már az "Y" generáció, akik a technológiába születtek bele és azon nőttek fel. Valószínűleg a Facebook-kal is hosszú ideje együtt élnek és nagy eséllyel - persze lehet, hogy tévedek - már nem először találnak célpontot maguknak a zaklatásra. Nagy kérdés: vajon, az ilyen anyák gyerekei milyenek lesznek majd?

Egy ideje téma már - elsősorban az elmúlt időszakban történt számos kamasz öngyilkosság miatt - vajon hogyan lesznek a mai kamaszok ilyen "gonoszak", hogy akár az öngyilkosságba is belehajszolják társukat? Egyre többen beszélnek arról, hogy hiányzik az empátia a mai gyerekeknél, mert a képernyők előtt a játékokkal-, vagy a közösségi oldalakon eltöltött idő nem a megfelelő terepe annak, hogy kialakuljon az empátiás készség. Ez csak személyes kapcsolatok során, saját élményeken/megélt érzelmeken keresztül alakul ki, még hozzá meglehetősen hosszú idő alatt. A szülő szerepe és jelenléte az együttérzés képességének kialakulásában pedig nagyon fontos... mondják a szakemberek. És akkor feltehetjük a kérdést magunknak:  vajon mennyi idő jut a gyerekeinkre manapság? Mennyit tudunk együtt lenni, megbeszélni mi történt velük-, velünk-, vagy másokkal a környezetünkben? Van-e időnk arra, hogy együtt megnézzünk egy-egy filmet és megbeszéljük mi történt a szereplőkkel? Figyelünk-e arra, hogy gyerekeink például olyan filmeket nézzenek amiből tanulhatnak is? Akár, esetleg, együttérzést...

A helyzet az, hogy az egyre nagyobb mértékű "empátiás készség hiány" következtében, akármelyikünk gyereke könnyedén tárgyává válhat az online zaklatásnak! Ne gondolja azt senki, hogy az ő gyereke védett és biztosan nem kerülhet ilyen helyzetbe! Sajnos ilyen biztonság ma nem létezik.
A minap ezzel kapcsolatban egy saját élményem is volt, ennek kapcsán rá kellett jöjjek,  hogy szerencsétlen véletlenek sorozata nagyon könnyen összehozhat egy ilyen (cyberbully) helyzetet bárkinél...  

Ezzel kapcsolatban héten hallottam egy rádió riportot ami arról szólt, hogy egy "if" nevű videójátékon dolgozik egy csapat Kaliforniában, amivel megtanítanák a gyerekeket, hogy beletudják képzelni magukat mások helyzetébe és amiben segíteni tudják társaikat... A szakember (a kedvencem: Steiner-Adair pszichológus) pedig ismét csak óvatosságra intett: a szülőt-, az igazi kapcsolatokat és az igazi játékot semmi nem pótolhatja! Végül a riport konklúziója is az volt, hogy egy ilyen játék nem feltétlenül "FUN", márpedig senki nem akar olyan játékkal játszani, ami nem vicces. Így pedig eléggé kétséges egy ilyen jellegű játék sikere...

A szülők felelőssége egyértelmű minden esetben. Én legalábbis úgy gondolom. Úgy értem, akkor is, ha az ő gyerekük az aki másokat bánt/zaklat online, vagy akár a valóságban. Elgondolkodtató, vajon milyen lehet ott a családi háttér, ahol a gyerek ilyesmiben leli örömét, milyen értékrendet közvetítenek számára a szülők? Másrészt, hogy lehetséges az, hogy fogalmuk sincs mit csinál a gyerek a neten?

Mindenesetre a fenti botrányt kavart fiatal anyák esetében bizonyára már nem értelmezhető a szülők felelőssége... hogy az ilyen esetekre mi lehetne a megoldás? Nehéz megmondani. Minden bizonnyal a körülöttük élő közösség ilyenfajta viselkedést egyértelműen elítélő és magából kizáró reakciója. Ahogy végül ez a Melissa Antonecci nevű nő is megtette és a különböző hírcsatornák is... De a legfontosabb mégis az lenne, hogy megelőzzük az ilyeneket...