 |
| Picture: www.whathaveyouheard.wordpress.com |
Mindig nehéz az iskola kezdés, szülőnek-, gyereknek egyaránt. Otthon is így volt ez mindig, tudom. Bár idén mintha - legalábbis, ahogy olvasom a híreket és hallom a barátoktól - még nagyobb stressz lenne ez mint általában. Rengeteg a változás... ezekről szól az alábbi cikk, amit egy ismerős osztott meg a Face-n. Íme:
http://jovoiskolaja.hu/amit-minden-szulonek-tudnia-kell-tanevkezdes-elott-forras-europai-szulok-magyarorszagi-egyesuletenek-oldalarol/
Bevallom, nem sokat hallottam erről a rengeteg új dologról - eléggé meg is vagyok most lepődve - egyedül arról hallottam, hogy betöltött 6 éves kortól kötelező iskolába menni minden gyereknek - hacsak - nincs valami oka annak, hogy még egy évet oviban maradjon. Ennyi. Aztán a héten beszélgettem egy barátnőmmel - akinek idéntől mind a három gyereke suliba fog járni - ő említette, hogy terjed a híre ennek a "délután négyig bent kell maradjon minden gyerek az iskolában 8. osztályig" dolognak. Tegnapra kiderült: a hír igaz, szeptember elsejétől életbe lép ez a szabály - úgy tűnik - sok egyéb új dologgal együtt. Távol álljon tőlem, hogy kvázi "kívülállóként" véleményt alkossak a dologról. Bár őszintén szólva például ezt a "délután négyig bent kell lenni a suliban" dolgot nem teljesen értem. Mi az oka ennek? Próbáltam rákeresni a neten, de semmit nem találtam. :-( Mondjuk arról sem találtam semmit, hogy mit fognak csinálni a gyerekek ebben a plusz időben, hogy legalább hasznosan teljen a kötelező órák utáni idő...
Igazából az oka - hogy arra gondoltam írok erről - az az, hogy a tervezett változásokat olvasva sok dolog van, amivel itt eltöltött időszak alatt találkoztam és ami nagyon hasonlónak tűnik az itt megtapasztaltakhoz, legalábbis első ránézésre. Arra gondoltam, talán kevésbé "idegesítő" lesz ez az egész, ha leírom ezeket... Persze - hozzáteszem - nincs széleskörű nemzetközi tapasztalatom, csupán itt az Egyesült Államok egyik államában jár 3 gyerekem - állami - iskolába... így erről tudok beszámolni, anélkül, hogy összehasonlítani akarnám a kettőt és hozzátéve gyorsan, hogy nem gondolom azt sem, hogy az itteni iskolarendszer tökéletes volna.
Kezdem rögtön ezzel a délután négyig bent van a gyerek a suliban, na meg a 6 éves kortól kötelező sulival...
Itt 5 éves kortól kötelező az iskola. Ha a szülő szeretné- és a gyerek későn (tanév kezdéshez közeli időszakban tölti be az 5. évet) akkor mehet egy évvel később is suliba, de 6 éves kor után már tényleg csak nagyon indokolt esetben kerül iskolába egy gyerek. (Csak halkan teszem hozzá, hogy itt addig, amíg a gyerek nem kerül iskolába - vagyis 5-6 éves korig - semmilyen állami intézmény pl. bölcsőde, vagy óvoda; nincs biztosítva a gyerekek számára.) Szóval, itt a gyerekek nagy-nagy többsége elkezdi a sulit 5 évesen. Ezt az első évet ugyan "Kindergarten"-nek hívják, de ez tulajdonképpen nem jelent semmit, mert gyakorlatilag ugyanolyan mint nálunk az első osztály. A kicsik - a nagyobbakkal együtt - reggel 8 körül kezdik a sulit és ott vannak majdnem délután négyig. Ez igaz Kindergartentol az 5. osztályig, utána annyi a változás a 6-8. évfolyamokon, hogy egy órával előbb kezdődik a suli és annyival előbb is van vége. Szóval, a gyerekek ott vannak a suliban egész nap, a nap folyamán gyakorlatilag egyszer esznek tízórai félét és van egy ebéd. Ennyi. Majd délután 4 és fél öt között érnek haza és kezdi meg a szülő hurcolni a gyerekeit a külön órákra, merthogy az általános iskola a tanítás végével - háromnegyed négykor - bezár és mindenki mehet amerre lát. Szóval, ezután visszük a gyerekeket sportolni, külön órára, ki hova. Ez pedig minden nap úgy néz ki, hogy este 7-8 körül érünk haza, vacsora és lecke! Mert hogy az is van minden nap, még a kicsiknek is. Na jó, nem több órás lecke - ez azért fontos! - de van. Kicsiknek kevesebb, nagyoknak több. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy este 9 előtt nem sikerül a napi kötelező dolgok végére jutni. Így leírva elég drasztikusan hangzik. Tudom. Én (voltam) vagyok a legjobban meglepve, amikor mégis azt tapasztalom, hogy a gyerekeim szeretnek suliba járni. Azért el kell mondanom ehhez néhány fontos dolgot, ami oka lehet ennek: az iskola nagyon-nagyon jól felszerelt, a környezet színes-, vidám és barátságos, bár - szintén nagyon meglepő módon, elképesztően szigorú fegyelem van az általános iskolában - és az órák pedig egész napra el vannak osztva (amik egyébként nem is 45 percesek és a tantárgyak "blokkosítva" vannak); ilyesmi pedig, hogy napközi-, vagy tanulószoba természetesen nincsen.
Aztán. Olvasom, hogy tovább szigorítják a szülők részvételét az iskolák életében. :-( Vagy a szülők beleszólását az oktatásba? Lehet, hogy nem is ugyanaz a kettő. Mindenesetre ezzel kapcsolatban is le kell írjam a saját élményemet, ami a magyar iskolarendszer után nagyon meglepő volt számomra. Természetesen, itt sem a szülők mondják meg az iskolában, hogy mit és hogyan kellene tanítani. Szó sincs erről. De nekem nagyon hosszú időbe telt - és a mai napig érnek váratlan élmények - hogy megszokjam, hogy az iskola mennyire nyitott a szülők felé és mennyire számít(!) a szülőkre. A szülő nem hogy "ki van tiltva" a suliból a tanítás idejére, sőt örülnek, ha a szülő megy és segít(!). Akár a tanárnak, akár az osztályban. A kicsikhez be lehet menni minden héten megadott időpontokban, például mesét felolvasni, együtt rajzolni velük, vagy akár segíteni bizonyos egyszerű foglalkozásokat megtartani. Később, a nagyobbaknál vannak bizonyos órák amiket szülők tartanak, például pénzügyi ismeretekről, vagy a családról, vagy például a várostervezésről, stb. vagy, ami szerintem hihetetlen nagy ötlet: a saját munkájukról. Ezeket például mind-mind nagyon szeretik a gyerekeim. Ráadásul - azt gondolom - ez tényleg mindenkinek jó. A tanárnak van ideje másra, a gyerekek örülnek az életből jött tapasztalatoknak-, színesebb az óra, és persze a szülő is örül, hogy gyerekekkel találkozhat egy ilyen helyzetben. Mindenesetre az iskolák nagyon kezdeményezőek és nagyon biztatják a szülőket, hogy legyenek aktívak és vegyenek részt az iskola életében. Természetesen a meghatározott keretek között és a belépésre vonatkozó szigorú szabályok betartása mellett. Ez utóbbi alatt, elsősorban a gyerekek biztonságára vonatkozó szabályokra gondolok.
A következő amiről olvasok az "aktív rendőrök", illetve "bűnmegelőzési tanácsadók megjelenése" az iskolákban. Ez az infó azért elég kevés, amit olvasni lehet ebben a cikkben erről. Jó lenne látni azt a törvényi szabályozás, hogy ez pontosan hogyan is van leírva. Ezzel kapcsolatban nekem - itteni - személyes tapasztalatom nincsen, mivel nincs középiskolás korú gyerekem, de tudom, hogy például a középfokú iskolákban (High School-ban) van ilyesmi. Az iskoláknak van saját biztonsági szolgálata, sőt hallottam arról is, hogy előfordul, hogy órára bemennek és ellenőrzik a diákokat pl. kábítószer után kutatva.
Aztán megint egy új dolog amiről olvasok: "...már életbe lépett változás, hogy az iskoláskorúnak látszó
gyerekeket, ha iskolaidőben az utcán vagy egyéb nyilvános helyen (pl.
plázában) vannak, és nem tudják írásban, hitelt érdemlően bizonyítani,
hogy igazoltan vannak távol, a rendőr bekísérheti az iskolába..." Nos, ez itt is pont így van. Ha a rendőr iskolás korú gyereket lát az utcán iskola időben, megáll és meg kérdezi miért nincs suliban... Gyereknek iskolában a helye. Hozzáteszem, hacsak nem "home schooler", vagyis a mi szóhasználatunkkal élve: magántanuló, ami nem annyira ritka errefelé mint nálunk, de ebben az esetben is, ezt igazolni kell.
A következő amit olvasok:
"2016-tól nem tehet érettségit az, aki nem teljesített 50 óra közösségi szolgálatot. Ennek formája, módja még alakul." Ez szintén itt is így van. Csak itt 100 óra a kötelező, ha jól tudom. Ez lehet bármilyen önkéntes munka, akár olyan jellegű is amelynek során segítenek időseknek-, rászorulóknak pl. a ház körüli feladatok ellátásában. Ezt igazolja az illető, vagy az adott szervezet és ezt kell az iskolának leadni. Egyébként az amerikaiak hihetetlen "nagyok" az önkéntes munkában és erre már egészen korán igyekeznek ránevelni a gyerekeket.
Végül: "Az első évfolyamon a gyerekek ingyenesen kapják a tankönyvet, ám az
ilyen könyvet a tanév végén vissza kell adniuk az iskola könyvtára
számára". Az itteni iskolákban nincsen ilyen, hogy "tankönyv csomag", sőt egészen sokáig még füzetek sem nagyon vannak... Bevallom, engem eleinte nagyon zavart, de mondhatom máig nem nagyon szoktam meg azt, hogy a gyerekeim mindenféle papír kupacokkal jönnek haza az iskolából. A kisebbek hetente hozzák haza a tanulás közben "termelt" papírokat: feladatokkal, tesztekkel. A nagyobb gyerekeknek már vannak kisebb füzeteik, de nem sok. A (gyakorlatilag) felső tagozatos gyerekem mostanra jutott el oda, hogy nagy méretű spirál füzetei vannak a különböző tárgyakból, összesen 6db(!). Tankönyvet azonban eddig még soha nem kellett vennünk. Mert hogy azokat az iskola biztosítja és az iskola tulajdonát képezik. Év elején, amikor megkapjuk ezeket át kell néznünk őket és egy nyomtatványon igazolni kell, hogy milyen hibákkal vettük át. Év végén pedig vissza kell adni az iskolának. Ha közben a könyvnek komoly baja lenne, vagy tönkremenne valami miatt, akkor kellene kifizetnünk. Természetesen belefirkálásról, aláhúzásról, keretezésről és sorkiemelésről szó sem lehet. Most néztem meg az erre a tanévre kapott könyveket, amelyek 3-8 évesek és egyenként 700-1.000 oldal körüliek - súlyzónak beillenének - de a suliba nem kell vinni őket, itthon kell tartani és csak akkor kell elővenni, ha olyan feladatot kapnak, hogy szükség van rájuk. Egyébként nagyrészt az internetről és számítógépen tanulnak, illetve papíron kapják meg a leckéket.
Mindezeket - a blog eredeti témájától eltérve - csak azért írtam le, hogy legalább kicsit megmutassam - ezek a változások első ránézésre valóban sokkolónak/idegesítőnek tűnnek, azért - van példa hasonlóakra máshol is. Persze tudom, hogy minden a részleteken múlik és azon, hogy hogyan/milyen módon lesznek bevezetve és megvalósítva ezek a változások... Pont ez az - ami itteni szóhasználattal élve - tényleg nagy kihívásnak tűnik...
ui. A következő bejegyzésem - most már tényleg - "cyber" téma lesz. Az itteni iskoláktól ugyanis kaptunk egy listát, hogy milyen alkalmazásokat (app-kat) fognak használni a gyerekek a suliban, a tanítás során. Arra gondoltam, ez hasznos lehet azoknak, ahol van lehetőség arra, hogy a gyerekek ilyen eszközöket is használjanak a tanuláshoz.
Jó, hogy leírtad ezeket, talán olvassák érintettek is, és átértékelik addigi gondolataikat. Én is csak néhány gondolatot fűzök az általad leírtakhoz, abszolút kívülállóként, a gyerekeim rég nem járnak általános iskolába, unoka meg nincs.
VálaszTörlésAz ismerőseim körében kivétel nélkül mindenki kitolta a gyerek iskolába menetelét, ameddig csak lehetett. Én nem gondolom, hogy jót tenne a gyerekeknek, ha 7 vagy csaknem 8 évesen kezdik az iskolát, főleg a késői végzés miatt. Az én gyerekem szept.4-én született, a pszichológus nem engedte 6 évesen iskolába az akkor írni-olvasni tudó kislányt (aki magától tanulta ezeket a dolgokat, senki nem tanította), de nem tett jót neki a további 1 év óvoda és a későbbi iskolakezdés, az így elért hátrányokat és későbbi küzdéseket nem részletezem. Tegnap beszéltem valakivel, akinek a pedagógus felesége egyik gyereket se engedte 7 éves kor előtt iskolába; az idősebb most lesz 28, még valamiféle felsőfokú tanulmányokat végez immel-ámmal, diplomát még nem szerzett (a kellő számú nyelvvizsga hiánya miatt, de már különféle nyelvek tanulásába többször is belefogott -természetesen a szülők pénzén - de vizsgát nem tett, és dolgozni még eddig nem dolgozott, otthon lakik. A "kicsi" most múlt 18 éves, 2,10 magas, középiskolába jár még és szintén lazán kezeli a dolgokat.
A tankönyvekről és az ingyenességről: az amerikai módszerrel csak mélyen egyet tudok érteni. Én a munkám és eddigi életem során azt tapasztaltam, hogy amit ingyen adnak, annak nincs becsülete, lehet tönkretenni (és itt akár említhetném a céges kulcsos vagy akár saját használatra adott autókat is, ahol -biztos vagyok benne, komolyabb adatok és felmérés nélkül- hogy sokkal több kár éri vagy előbb tönkremegy a nem kellően gondos használat miatt).
Nagyon jónak vélem a szülői bekapcsolódást és előadásokat, különösen ha a munkájáról beszél, akkor legalább a gyerekeknek lesz majd némi fogalma más munkákról is, nemcsak arról, amit maga körül lát, pl. bolti eladó.
Az önkéntes munkáról sokat írnak, szerintem fantasztikusan jót tenne az egyre inkább individualizálódó társadalmunknak, de tartok tőle, hogy mint minden fontos kérdésnél, itt is előjön a magyar találékonyság, a szülők kitalálják majd, hogy mennyire fárasztó a gyerekeknek vagy miért nem jó, és meg fogják találni a kiskapukat, hogy megkíméljék gyermekeiket a munkától. Pedig nem ártana némi változás a szemléletben, ahogy pl. a fogyatékossággal élőket, vagy az időseket kezelik.
Bocs, hogy ilyen hosszúra sikeredett a hozzászólásom.