A Nagy (Le)kapcsolás. Egy könyvről, egy cikkel...

Különösen szeretek cikkeket olvasni ebben a cyber témában olyankor, amikor kapaszkodót keresek, mert megerősítést várok az elképzelésemhez. Amit tegnap találtam talán nem pont az én okostelefonnal kapcsolatos dilemmámra ad választ (amiről legutóbb írtam), de arra mindenképpen jó, hogy továbbra is "óvatosságra" intsen. Azt gondolom másnak is hasznos lehet és nem csak "kamaszos" szülőknek, hanem kisebb gyerekeseknek is...

A cikkben Catherine Steiner-Adair Ed.D. klinikai pszichológust kérdezték egy most megjelent könyve kapcsán. A könyv címe: The Big Disconnect: Protecting Childhood and Family Relationship in The Digital Age (persze én már meg is rendeltem, kíváncsian várom :-)). A könyv írása során, több mint ezer-, 4-18 év közötti gyereket-, kamaszt interjúvolt meg a szerző, amelynek során arra kereste a választ, hogy a digitális technológia, hogyan hat a kapcsolataikra és az érzelmi életükre. Amit a vizsgálatai során talált, nem mondható sem meglepőnek, sem pedig megnyugtatónak: vagyis, hogy 1.) a technológia mai ember életében mint "szülőtárs" van jelen, 2.) a túl sok képernyő előtt töltött idő befolyásolja a gyerekek fejlődését és 3.) a szülő-gyermek közti kommunikációt károsan befolyásolja a szülők - idejének jelentős részét kitevő - eszközhasználata (okostelefon, számítógép, internet, stb.).

A cikkben arra kérik a szakembert, mondja el mi a 8 legfontosabb tudnivaló, amit bármilyen korú gyermeknél figyelembe kell venni, amikor képernyő használatról van szó. 

 Azok kedvéért akiknek egyszerűbb magyarul megismerni a cikkben leírtakat, az alábbiakban igyekszem összefoglalni a lényeget; akiket pedig az eredeti cikk érdekel a fenti színessel kiemelt szavakra klikkelve megtalálhatja.

1. Ne ültessük csecsemőnket képernyő elé. Soha!

Ha valakit nem győzött volna meg az amerikai gyermekorvosok (American Academy of Pediatrics) erre vonatkozó ajánlása, akkor gondoljunk arra, "Még mindig nem tudjuk pontosan, hogy milyen kémiai reakciók zajlanak az okostelefon és a csecsemők agya között." Egy 2010-ben, 28.000 gyereken végzett dán vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a mobiltelefonok használata fokozhatja a viselkedési zavarok kialakulásának kockázatát. Fontos tudni még, hogy az egyik legfontosabb képesség, amit meg kell tanulnia a csecsemőknek, hogy hogyan tudják megnyugtatni saját magukat. "Ha a csecsemőnek bármilyen képernyőt adunk, amikor nyugtalan, ezzel azt tanítjuk meg neki, hogyan nem lesz képes saját maga megnyugtatására. A képernyős eszköz adásával egy stimuláló eszközt adunk a gyermek kezébe. A csecsemők agya pedig csodálatos és minden, ami számára szükséges mint jó inger és megnyugtatás, azt az édesanyjától megkapja. A mama tehát, a legjobb "app"/"alkalmazás" a kisbabája számára."

Photo: Huffingston Post

2. Gondoljuk meg alaposan azt is, hogy kicsi gyermekünk kezébe adunk-e ilyen eszközt.

"A gyermekek idegrendszere 0-5 éves koruk között jelentős fejlődésen megy keresztül, aminek fontos része az agyban kialakuló tanulási képességek, a szenzo-motoros fejlődés és a nyelv használat kialakulása". Ez a fajta agyi fejlődés pedig leginkább a szabadban történő játékon, az építésen, táncon, ugráláson, színezésen keresztül megy végbe, amely tevékenységek többféle érzékelést is igényelnek. Ezek a fajta tevékenységek pedig alapvetően különböznek attól, mint amit egy érintőképernyős eszközön (okostelefon, táblagép) végez a kisgyermek, mondja Catherine Steiner-Adair. Azzal együtt mondja ezt a pszichológusnő, hogy tudja, vannak olyan letölthető alkalmazások/játékok a piacon, amelyeket ajánlanak ebben a korban (pl. a Common Sense Media honlapján), mégis az a véleménye, hogy az ilyen játékok nem azok, amelyekre ebben a korban a gyerekeknek szüksége van.

Photo: www.gizmag.com

3. A tanárok megtudják mondani, ha egy gyermek túl sokat van képernyő előtt.
 A könyv írása során megkérdezett tanárok elmondásából kiderült, hogy azok a gyerekek akik túl sok időt töltenek képernyő előtt, másképpen játszanak és kevésbé kreatívak, mint azok a társaik akik kevesebbet. A tanárok tapasztalatai szerint azok a gyerekek, akik sokat videójátékoznak kevésbé türelmesen ülnek az órákon, különösen amikor olvasni kell. A koncentrálóképesség-, a figyelem (a képzelőerő?) pedig nem fejlődik ki olyan jól, ha a gyermek a gyönyörű-, erősen színes grafikájú képernyőn játszik, ahol mindent "készen kap"...

Photo: www.last.fm

4. A gyereked utálja a képernyős kütyüjeidet.

Steiner-Adair azt is elmondta, mennyire gyakran jött elő a gyerekekkel folytatott beszélgetései során, hogy a gyerekek szomorúak és dühösek amiatt, hogy versengeniük kell szüleik figyelméért a különböző képernyős eszközökkel. "A gyerekek nagyon utálják, amikor pl. a szülő felveszi őket az iskolában, közben pedig a telefonon valaki mással beszél. Amiatt aztán arra sem jut ideje, hogy megkérdezze, "milyen volt a gyerkőc napja a suliban?" Sőt, közben arra kéri a gyereket, hogy maradjon csöndben egy kicsit amíg ő beszél. Ez végülis a gyerek felé egy olyan jelzés, hogy ő nem annyira fontos, mint a telefon másik végén lévő személy." A szülő részéről azonban, az lenne a helyes "gyakorlat", hogy pl. amikor hozza-viszi a gyereket az iskolába/óvodába, vagy az esti vacsora idején, fürdetésnél, vagy az esti mese során - vagyis a napi "rituálékban" - tegye le a telefont és semmiképpen ne ossza meg figyelmét a gyerek és a telefon/internet között. "A gyerekek természetesen nem igénylik egész nap osztatlan figyelmünket, de vannak olyan fontos pillanatai a mindennapoknak, amikor szükségük van a szülő teljes figyelmére, legyen az egy beszélgetés, mese olvasás, vagy az öltözködés tanulása.

Photo: smokinhotmomclub.com

5.  Csak azért mert manapság könnyen elérhetőek vagyunk, az nem kell azt jelentse, hogy mindig elérhetőnek kell lennünk.

Sok szülő véleménye az, hogy azért tartják maguknál a telefont, azért néznek rá az e-mailjeikre a családdal együtt töltött időben is, mert mindig elérhetőnek kell lenniük a munkájuk miatt. A pszichológus szerint fel kell tenni önmagunknak a kérdést: Feláldozzuk azt a kicsi időt is amit a gyerekeinkkel tölthetünk és szülők lehetünk, vagy a családdal eltöltött időben a gyerekeinkre-, a családra figyelünk háttérbe szorítva ilyenkor a munkánkat? Ez persze nagyon nehéz döntés és talán nincs is jó választás. Állandóan elérhetőnek lenni, vagy rendszeresen a munkahelyi e-maileket ellenőrizni - mert attól félünk, hogy elmulasztunk valamit - ez elvonja a figyelmet a családról és stresszessé teszi azt az időt amit közösen-, örömmel kellene eltölteni egymással. Steiner-Adair szerint egy mai munkahelyen csak akkor van esély elérni változást pl. a munkarendben, vagy az állandó elérhetőség elvárásának változtatásában, ha ezt a szülők jelzik a munkáltatójuk felé.

Photo: www.livescience.com

Megj.: Sok dologban egyet tudok érteni ezzel a pszichológusnővel, de ez a munkahelyi elvárásokkal kapcsolatos rész az amivel kapcsolatban - azt hiszem - azért nem ennyire egyszerű a helyzet, különösen manapság. Persze hallani olyan munkahelyekről, amelyek nagyon családbarát módon gondolkoznak és igyekeznek az alkalmazottaik részére támogatást nyújtani, hogy a családi életük is működjön. Ezek elsősorban skandináv cégek - legalábbis akikről én tudok - és mennyire jó, hogy vannak ilyenek! Irigylésre méltó, ha valaki ilyen helyen dolgozhat! De azt gondolom, hogy ez sajnos nem jellemző egyenlőre...

6. A képernyős kütyük nem használnak a házasságnak sem. Ez pedig nem jó a gyerekeknek sem a családban.

Steiner-Adair a következő kérdést tette fel a szülőknek és arra kérte őket őszintén válaszoljanak: "Mi az első amikor reggel felébred az ágyban: Elfordul és megnézi a telefonját? vagy A párjához fordul és megöleli őt?" A gyerekek nagyon rövid idő alatt észreveszik, ha a szüleik eltávolodnak egymástól...

Sok gyerek elmondta az interjúk során, hogy a szüleik folyamatosan veszekednek velük a tech kütyük használatára otthon felállított szabályok betartása miatt (pl. az étkező asztalnál senki nem használ semmilyen eszközt), miközben sokszor éppen ők szegik meg,  a saját maguk által felállított szabályokat.

A másik amit a gyerekekkel készített interjúk során leszűrt a pszichológusnő, hogy a gyerekek látva otthon, ahogy a szülők egymással beszélnek: pl. valamilyen fontos témában benne vannak, aztán egyszer csak az egyik telefonálni kezd a beszélgetés kellős közepén...  ezzel azt üzeni az egyik szülő, hogy kevésbé fontosnak tartja a másikat; ezzel pedig (rossz) példát is mutat a gyerek számára, abban hogyan viszonyul azokhoz, akik számára a leginkább fontos személyek.

Photo: www.gottmanblog.com

7.  Ahhoz, hogy jó szülő lehess, törődnöd kell magaddal.

A felnőttek bizonyos szempontból ugyanúgy használják a képernyős eszközöket, mint a gyerekek. Elkerülve ezzel az másokkal való kapcsolatot és az igazi pihenést, feltöltődést. Egyre gyakoribb az, hogy amikor a szülőnek egy kis ideje van, akkor megnézi a Facebook oldalát, vagy üzenetet ír, stb. Sokkal inkább ilyesmivel töltjük a kis szabadidőnket, minthogy kezünkbe vennénk egy újságot, vagy a kanapén pihennénk egy kicsit, esetleg sétálnánk egyet a friss levegőn... miközben ezek azok a tevékenységek, amelyekkel tényleg feltudunk töltődni a hétköznapi rohanásban. "Néhány szülő azt gondolja, hogy megnézni az Instagram oldalát, vagy belenézni a hírekbe pihenés a számára," de Steiner-Adair szkeptikus ezzel kapcsolatban. "Az e-mailek elolvasása egyáltalán nem pihentető" - mondja. "Nézni a kis kézben tartható képernyőt, egyáltalán nem jelent szellemi kikapcsolódást."

Egy jó séta, szép környezetben... valóban sokkal jobban hangzik.

8. "Sajnálom, de azt kell mondjam, a szülőknek sok esetben tényleg fogalma sincs mit csinálnak a gyerekeik "online".  Persze nem egyszerű tartani velük a lépést, de ez azért nem azt jelenti, hogy fel lehetne adni a próbálkozást...", Steiner-Adair

Photo: www.geekologie.com

 A McAfee készített egy felmérést 2013. júniusában, "Digitális Megtévesztés: Online szétválás a szülők és a gyerekek között," - ez a tanulmány bebizonyította, hogy a szülőknek fogalmuk sincs mit csinálnak a gyerekeik online -- és egyben kimondja, hogy ez a fajta oda nem figyelés súlyosan káros a gyermekek számára. Néhány adat amit a vizsgálat feltárt: a szülők 80%-a nem tudja, hogyan ellenőrizze, gyermeke mit csinál online. Sőt, 74 százalékuk azt mondja, "egyszerűen elismeri, hogy kudarcot vallott, de sem ideje, sem energiája nincs arra, hogy a gyerekeit ellenőrizze és csupán bízni tud benne, hogy nem történik semmi baj", írják az említett tanulmány szerzői. A pszichológus szerint azonban, a kudarc felvállalása nem opció akkor amikor tudjuk, hogy az interneten a gyerek nagyon könnyen beleakadhat számára ártalmas tartalmakba. A gyerekekkel folytatott beszélgetések során, több kamasz fiú is kérdéseket tett fel neki olyan szexuális tartalmakról, amiket az interneten találtak. "Azt kérdezték, segítene nekem megérteni, miért akarják a nők, hogy fojtogassák őket szex közben? Miért akarják, hogy lepisiljék őket?" És valóban. A felmérés szerint a 13-23 év közötti fiatalok 57 százaléka használja az internetet szexuális tartalmak keresésére, miközben a szülőknek csak 13 százaléka gondolja, hogy ezt tennék a gyermekeik.

De Steiner-Adair szerint van remény, miszerint egy McAfee statisztika azt mutatja, a kamaszoknak majdnem fele gondolja úgy, ha tudnák, hogy szüleik figyelik mit csinálnak a neten, egészen másképp viselkednének online. "Ez azt jelenti, hogy lehet hatásunk erre", mondja a pszichológus. A javaslatai pedig a következők: a számítógépeket csak közös terekben lehessen használni otthon, a szülők és gyerekek, közösen írjanak egy egyezséget, amiben pontosan és egyértelműen leírják milyen szabályok vonatkoznak a számítógép és internet használatra és mi az elfogadhatatlan viselkedés online. Majd pedig helyezzük el ezt az egyezséget/"szerződést" egy szembetűnő helyen, egyrészt, hogy a gyereket emlékeztessük erre, másrészt ez nagy segítség lehet számára, amikor a barátai jönnek hozzá, így könnyebb mondani a többieknek, hogy nagy bajba kerülne egy ilyen, vagy olyan tartalommal, mert "neki vannak a világon a legrosszabb szülei". "És igazából ez az amit szeretnénk, hogy ezen a téren mi legyünk a legszigorúbb/legrosszabb szülők a világon",  mondja Steiner-Adair.