Ez persze nem túl valószínű, lévén, hogy egy amerikai szülőtársról van szó... :-) aki azonban hogy, hogy nem; szintén pont a "valóban kell-e a kamaszomnak okostelefon" kérdéskörben tölti a napjait. Persze a válasz egyértelmű, ki az aki szerint kell okostelefon egy kamasznak és ki az aki, szerint teljesen felesleges. Mindenesetre mint az előző bejegyzésben írtam, keresem a választ/megerősítést az okostelefon dilemmámra, úgyhogy amikor tegnap rátaláltam a cikkre... nagyot mosolyogtam. Na és persze örültem! Yuppeee! Lehet, hogy nem velem van (csak) a baj! A cikk címe egyébként: "Call Me Mean (Maybe): Why I Won't Get a Smartphone for My Teen" - klikkelj rá, ha szeretnéd elolvasni. A címről egyébként két dolog jutott eszembe, az egyik a dal, biztosan emlékeztek, nem annyira régi: "Call Me Maybe", a másik ami szemet szúrt, hogy - mint az előző cikkben - itt is megjelenik egy negatív (mean) jelző... úgy látszik ezt a dolgot tényleg fel kell vállalni. A téma mindenesetre általánosnak látszik a kamaszok otthonaiban.
Nem fárasztanék senkit azzal, hogy újra leírom - szinte - ugyanazokat az érveket: hogy miért nem kell - ezek szerint: szerintünk :-) - okostelefon a gyereknek. Bocsánat! Kamasznak. Inkább csak az érdekesebb részeket, vagy az új szempontokat írom le.
 | |
| Photo: www.rawstory.com |
Részletek Lisa Rinkus cikkéből (dőlt betűvel):
- Mikor kaphatok iPhone-t? - kérdezi a kamaszlány.
Ismét előjött a kérdés ami naponta téma nálunk. (Haha! Nálunk nem különben! Azért jó ezt hallani...)
A reklámban képeket mutattak, ahogy fiatalok képeket csinálnak, üzenetet írnak és arról beszélgetnek, hogy az okostelefonnal milyen könnyű videót nézni. - Hála a jó Égnek! - mondom a lányomnak - Képzeld csak el mi lenne, ha nem lehetne videót nézni a telefonodon?! Borzalmas lenne az élet!"
- Anya, Te az 50-es években élsz!
De kérdem én, miért kell okostelefon annak, akinek van laptop-ja, iPod-ja, hagyományos mobilja és otthoni internet hozzáférése? Miért lenne szüksége folyamatos internet elérésre ebben a korban?
A válasz: "Mi van akkor, amikor buszra kell várni?" Na ez, persze csak megerősített a döntésemben.
"Mert mi történik, ha mondjuk könyvet olvasol?" ... Hiszen a nyáron ez a lány két regényt olvasott ki, a kötelező egy helyett. De ha valaki nem akar olvasni, akkor mi van ha egyszerűen csak benne van abban a pillanatban és egyszerűen csak vár? Emlékszem még arra, amikor csak úgy nézelődtünk a körülöttünk lévő világban, miközben vártunk valakire, vagy valamire. Vagy csak egymásra mosolyogtunk és köszöntünk... Megtanultuk hogyan kell megkérdezni, hogy valami hol van, olvasni az arcokon látható kifejezésekből és csak úgy spontán beszélgetni valakivel. Ehhez képest, mi van manapság? Szerinted nem udvariatlanság a másikkal szemben, hogy nem figyelsz rá, miközben ott van veled? Beszéltem a lányomnak a való világban folytatott, "face-to-face" beszélgetések fontosságáról és arról, hogy ezt megtanulni mennyivel fontosabb, mint két percenként ránézni az Instagram-ra. - És egyébként is, - tettem hozzá - mi van akkor, ha annyira bele feledkezel az Angry Bird-be, hogy véletlenül tovább mész a busszal?
...
Egy mostanában készült és a nyáron bemutatott dél-koreai felmérés szerint a tinik között 18 százalékra tehető az "okostelefon-függőség". A vizsgálatot vezető Dr. Jonghun Lee pszichiáter professzor kiemelte, hogy a többség túl sokat használja az okostelefonokat és ez nagyobb rizikót jelent bizonyos pszichopatológiás elváltozások kialakulására a kamaszkorban. Azoknál akiknél függőség alakult ki gyakran tapasztalható: szorongás, álmatlanság és depresszió. Néhány tudatos kamasz érzékeli is saját magán, hogy az okostelefon "megfizetteti velük a (pszichés) árat". Egy 18 éves lány nyilatkozta nem régen a The Wall Street Journal-nak: "Utálom, hogy állandóan a telefonomon lógok, de nem tudok tenni ellene... Fogalmam sincs minek vettem okostelefont?! Néha egész éjjel fent vagyok a Facebook-on és a Twitter-en. Nagyon gyorsan függő lettem."
A felmérések szerint (PEW Research Center) a kamaszok kezében lévő okostelefonok száma nagy mértékben nőtt az az elmúlt években: 2011-ről 2012-re 23%-kal, ami azt jelenti, hogy tavalyra a tinik 37%-nak volt okostelefonja. (Ami engem illet, várom az új számokat. Szerintem ebben nincs benne a tavalyi karácsony... márpedig én azt tapasztaltam, hogy rengeteg gyerek kapott karácsonyra okostelefont, akiknek korábban nem volt.) Dr. Lee azt mondja, a kamaszok körében kialakuló függőség aránya is folyamatosan emelkedik, ennek oka az okostelefonok hatalmas népszerűsége, ami egyértelmű trend a társadalomban. A fiatalok pedig a legsérülékenyebbek...
Rengeteg szó esik az internet korlátozásáról, az egyensúly megtalálásáról, a mértéktartásról. De korlátokat felállítani az okostelefonok és az internet használatáról... nos, beszélni könnyebb róla, mint megcsinálni. A világháló ma már nélkülözhetetlen a leckeíráshoz, az iskolai kommunikációhoz és amikor információt keres a gyerekünk. Így pedig nagyon nehéz szétválasztani, hogy mi az ami tényleg a feladat és mi az, ami csak szórakozás. A folyamatos ellenőrzés, az időkorlátok felállítása, hogy mikor lehet netezni, ráadásul állandóan képben lenni a legfrissebb tartalmakkal/veszélyekkel kapcsolatban, nagyon nehéz feladat, különösen a manapság különösen elfoglalt szülők számára. Mindez pedig csak még nehezebbé válik, amikor a gyerek magával hordja az internetet.
...
Aztán egy napon egy kisfiút és a testvérét láttam egy bevásárlókocsiban üldögélni, miközben kismama édesanyjuk pihent egy padon, a kicsik pedig szépen
Meglepő módon a lányom elmosolyodott. Azóta nem hív June Cleaver-nek. Talán valamit sikerült megértetnem vele végre. Legalábbis egy időre."
 |
| Egy sorozat, ahol June Cleaver egy kertvárosi anyuka az 50-es években. Jó fejek tudnak lenni ezek a kamaszok! :-) |
Ami engem illet, Mrs. Lisa Rinkus, köszönöm az írását! Én abszolút meg vagyok győzve, sőt nagyon örülök, hogy ilyen gyors választ találtam az - átmeneti - kétségeimre. Mindannyiunknak - akik hasonlóan gondolkozunk erről - kitartást és türelmet kívánok! Azt hiszem ránk fér... :-S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése