Hogy lesz ez majd?!

Egy kép a táncbemutatóról

A hétvégén színházban voltunk. Az előadás a gyerekeink évzáró táncbemutatója volt, aminek kapcsán több százan jöttünk össze, hogy megcsodáljuk mennyit ügyesedtek porontyaink az elmúlt évben. Erre az eseményre természetesen sokan meghívják a barátokat, a fellépő gyerkőc barátait, a szerencsések pedig - akikhez közel élnek a nagyszülők - akár a nagymamát és a nagypapát is. Szóval, e jeles alkalomból szép számmal összejöttünk és mondhatom az egész műsor  nagyon profi  módon  meg volt szervezve. Ami engem illet, kifújva magam az előadás előtti - őrület-rohanás-gyerek célba juttatása - menet után; végre gyönyörködtem a gyerekekben, és élveztem a jó zenét, a látványt...  amikor a férjem - aki kicsit távolabb ült tőlem - szólt, hogy ő bizony nagyon dühös, mert rettentően idegesíti az előtte két sorral ülő gyerek, kezében az iPad-del, aminek a fénye pont a szemébe világít... Valóban, én észre sem vettem. Jó helyen ültem. Az említett 8 éves forma gyerek, mind a két fülét headset-tel bedugva, teljes odaadással nyomkodta a tablet-jén valamelyik nagyon izgalmas játékát,  igyekezve kizárni mindent (hangot, képet) a körülötte zajló eseményekből. A szülei pedig mellette ülve nézték - minden valószínűséggel - a másik gyereküket a színpadon és szemmel láthatóan nagyon helyénvalónak tartották, hogy a velük ülő gyerek, ha nincs kedve ne terhelje magát azzal, hogy a testvére évzáró táncelőadását megnézze. Elképesztő! A helyzet megoldása végül az lett - rövid várakozás után - hogy a férjem megbökte a gyerek mellett ülő egyik szülőt és megkérte, ha nem nagy gond, kapcsolják már le azt az izét, mert őt bizony nagyon zavarja a műélvezetben. Mentségükre legyen mondva, azonnal kikapcsoltatták a gyerekkel.
Ez az eset azonban számomra több kérdést is felvet: vajon ez a gyerek, aki ott a nézőtéren ült, ennyire érdektelen a testvére iránt hogy 1 évben egyszer egy 1 órás színházat sem bír ki a kedvéért? A szülők pedig  miért engedik ezt? Nem lehet hozni ennyi "áldozatot" a másikért, egymásért, a többiekért? Hogy lehet az, hogy nem jut eszébe a szülőknek, hogy ez zavaró lehet másoknak?

Egyébként rengeteg ehhez hasonló kérdés merül fel bennem, amikor például bevásárló központban vagyok és azt látom, hogy az anyukák teszik (sokszor erőltetik) a babakocsiban ülő kisgyerekük kezébe az okos telefont, hogy amíg ők "shoppingolnak" foglalja el magát és lehetőleg jó hosszú ideig maradjon csöndbe. Igaz, itt a helyzet kicsit más mint a színházi eset, de talán már ilyenkor kezdődik az egész ami végül odavezet, hogy a gyerek néhány év múlva már nem tud "leszakadni" a kütyükről...

Aztán ami még rendszeres élményünk és nagyon elgondolkodtató, amikor családokat látunk például hétvégén étteremben együtt enni és az asztal körül ülő társaság legalább fele, vagy akár a nagyobbik része a telefonját/tabletjét nyomkodja és minden idegszálával arra koncentrál amit azon lát. Igaz, az is előfordul nem ritkán, hogy párokat látunk ugyanígy, hogy vagy az egyik, vagy mindketten a telefonjukat "kezelgetik", ahelyett, hogy a valóságban velük szemben ülő partnerükkel foglalkoznának.
Persze bizonyára számos ilyen példa van még... gondolom sokan tudnának mesélni. Amire egyébként bátorítok is mindenkit, hogy ne csak egyedül elmélkedjek itt!

Tényleg, hogy lesz ez majd? Én már néhány évvel ezelőtt azt gondoltam, hogy majd csak lesznek valamiféle viselkedési normák, amolyan íratlanok szabályok, amiket majd mindenki betart.  De ennek egyenlőre semmi/nem sok jelét látom. És ez a dolog még "idegesítőbb", ha arra gondolok: mi lesz majd amikor ez a 8 éves forma kiskölyök felnő?