Cyberbully előadás a suliban és egy ezzel kapcsolatos jó hír Magyarországon

Két hete lehet már, hogy említettem: megyek az iskolába "cyberbully előadásra". Ígértem, hogy majd írok, arról, mit hallottam. Az előadás meg volt... és bevallom én egy kicsit csalódott voltam utána, mert nem egészen erre számítottam. Az előadás címe - amivel csak ott találkoztam - ez volt: "Think Before You Click!" vagyis "Gondolkozz mielőtt klikkelsz!" és ahogy a cím is utal rá, az előadás témája nem annyira a meghirdetett "cyberbully" volt, sokkal inkább az internet biztonság, vagy internet safety, ahogy nálunk is sokszor hívják már. Belátom, van némi összefüggés a cyber zaklatás elkerülése és a biztonságos internet használat között. Ez kétségtelen. Én azonban egy "színtiszta", cyberbully-ról szóló előadásra vágytam és erre készültem. Szerettem volna ilyenekről hallani, mint például: mi a jelenség oka, mitől van ilyen sok eset mostanában? Milyen megoldások vannak a szülők számára, hogy gyerekeiket felkészítsék erre, illetve  hogyan lehet megelőzni ezt a problémát, ha egyáltalán...  Vagy: Hogyan kell kezelni a helyzetet szülőként, ha gyermekünk mégis bajba kerül? Vannak-e törekvések arra, hogy a másik oldalt - a zaklatásban résztvevő gyermeke(ke)t és szüleiket  - felelősségre vonják? Ha igen, akkor milyen módon? stb. Szóval, ilyenekről szerettem volna hallani. Nos, a téma nem egészen ez volt és az előadás módja sem olyan volt, amihez európaiként hozzászoktam... Sokkal inkább hasonlított egy show műsorhoz, az előadó (aki egy meghívott-, fizetett előadó volt) egybe kötötte az internet safety tájékoztatást egy kártyatrükköket felvonultató műsorral, amiben ráadásul nem is csak ő szerepelt, hanem igyekezett bevonni minél több - eredetileg csak a cyberbully téma iránt érdeklődő - szülőt is. Korábban már említett német barátnőmmel (aki csatlakozott hozzám) időnként szem meregetve néztünk össze, hogy most mi is van tulajdonképpen... Hiába, itt minden más! Az ember - még néhány év után is - rendszeresen megtapasztalja ezt! De persze attól, hogy más, nem feltétlenül rossz és az előadás kb. 1.5 órája, ilyen módon szinte elrepült. Végülis lehetett volna valami száraz-, unalmas szövegelés az internet biztonságot "tudományosan" bemutatva.
Na, de hogy valami hasznavehetőt is mondjak a hallottakról, igyekszem alább összefoglalni a lényeget:

- Nagyon fontos a személyes adataink védelme. Ha lehet ne adjuk meg a teljes nevünket pl. a közösségi oldalakon, a címünkről, telefonszámunkról, születési adatainkról, anyánk nevéről, stb. már nem is beszélve. Az interneten folyamatosan jelen vannak az adathalászok, akik ellopva a személyes adatokat visszaélnek velük és például hatalmas számlát gyárthatnak nekünk a "credit kártyánkra", amit akár hónapokig észre sem veszünk. Ezért ajánlotta például, hogy mindenki rendszeresen - legalább havonta - ellenőrizze a hitel kártyájához tartozó számláját. 

- Elmondta azt is, hogy az "Identity Thief"-ek (adat tolvajok) nagyon sokszor eladósodott családtagok közül kerülnek ki... :-S  Ez meglepő hír volt.

- Ha egy képet posztolunk onnantól kezdve az már külön életet él és soha nem tűnik el az internetről! Még akkor sem, ha pl. Snapchat-et használunk, amiről könnyen azt gondolhatnánk, hogy a képek a max. 10 másodperc után törlődnek. Ez sajnos nem így van. Ami kikerült a világhálóra, az ott is marad... és a gond mindenképpen az vele, hogy nem tudjuk kontrollálni mi lesz a sorsa, ki és mire használja majd fel. És ugye - mondta nekünk szülőknek - senki nem szeretné, ha például a gyerekei képei egy ismeretlen oldalán jelennének meg? (hát tényleg nem...)

- No Privacy on The Internet - az interneten nincs magánszféra! Még megfelelő beállítások megtétele esetén se gondoljuk, hogy ez létezik. (Ez minden bizonnyal így van. Személyes tapasztalatom a legnagyobb közösségi oldallal is, hogy akármikor gondolnak egyet és megváltoztatják a beállításokat...)

- A biztonságos JELSZÓ választás nagyon fontos. Ráadásul a jelszó legyen TITOK! Ne mondja el a gyerek, se a legjobbnak (vélt) barátjának, se a legnagyobbnak (vélt) szerelmének... Soha nem lehet tudni! Jó jelszóhoz példaként mondta, hogy válasszunk például egy verset, vagy egy kedvenc dalunk szövegét-, használjuk annak első betűit, és lehetőleg tegyünk bele nagy betűt is.

- Ami a legfontosabb azonban, hogy BESZÉLGESSÜNK-BESZÉLGESSÜNK-BESZÉLGESSÜNK a gyerekeinkkel, minél többet! Így tudhatjuk mi történik velük... Azt, hogy a neten nyomon kövessük mit csinálnak, nem nagyon ajánlja, ez szinte lehetetlen, főleg, ha már okostelefonja van a gyermeknek. A legjobb, ha sokat beszélgetünk és olyan a kapcsolatunk vele, hogy elmeséli mi történik körülötte a való életben és a cybertérben.

Nagyjából ezek a témák hangzottak el, vagyis cyberbully témakörben tényleg nem sok... Mindenesetre remélem hamarosan lesz lehetőségem az online zaklatásról is meghallgatni valamilyen tájékoztatót.

Viszont ami nagyon jó hír, hogy otthon is komoly előrelépés körvonalazódik az "internetes zaklatás megelőzése és kezelése" témában! Nagyon örültem, amikor hallottam a rádióban, hogy létrejött egy közhasznú szervezet és épül egy program, amivel elsősorban az iskolákban szeretnének a cyberbully témával foglalkozni. A rádióműsort meg lehet hallgatni itt: mr1_Kossuth rádió, Közelről című műsor, kb. 16.11-kor kezdődik. Érdemes!

Ezen a honlapon: www.megfelemlites.hu  pedig a részletekről lehet tájékozódni. Biztos vagyok benne - az ismerőseimmel folytatott beszélgetések alapján - hogy rajtam kívül, sokan örülnek még ennek a fejleménynek!

Tini ergonómia... avagy média használattal kapcsolatos tipikus panaszok a kamaszok körében

Néhány éve - amikor még szeretett munkámat végeztem - eszembe nem jutott volna, hogy a "számítógépes munkahelyeken" felmerülő ártalmakkal hamarosan már nem csak a felnőtt korosztályban kell majd foglalkozni - vagy legalábbis gondolni rá - hanem a gyerekeknél/kamaszoknál is megjelenhetnek ugyanazok a problémák.
Az első erre utaló "jel" az volt számomra, amikor néhány hete egy barátnőmmel beszélgetve - akinek kamasz lánya van, és aki - igazi mai kamaszokhoz "illőn" - barátnőivel együtt szívesen használja az okostelefonok nyújtotta-,  folyamatos kapcsolattartási lehetőségeket - szóval, ez a barátnőm említette, hogy a lánya barátnői közül többen panaszkodnak, hogy nagyon fájnak a kezeik... Azt kell mondjam, említett barátnőmnek vág az esze mint a borotva, mert rögtön azt válaszolta nagy lányának: "talán nem kellene annyit nyomkodni azokat az okostelefonokat". És milyen igaza van! A probléma oka valóban ez lehet.
Ami engem illet, én még nem találkoztam személyesen ezzel a jelenséggel, lévén, hogy nagy fiam folyamatos okostelefon-ostromának még mindig ellenállok... bár az is igaz, a fiúk valószínűleg nem is textelnek olyan sokat mint a lányok. Ilyen előzmény után a minap ráakadtam egy nagyon-nagyon jó összefoglaló írásra, ami igyekszik megmutatni, hogy a különböző technológiai eszközökön eltöltött (túl) sok idő, valójában nem csak az agyra és a lélekre hathat ártalmasan...

Bevezetésként néhány elképesztő adat, természetesen az Egyesült Államokból:
A 8-18 éves korosztály - az ajánlott napi 2 órával szemben - átlagosan 7 órát tölt képernyő előtt naponta, a kamaszok 97%-nak van valamilyen képernyős eszköz a szobájában és naponta átlagosan 3.417 szöveges üzenetet küldenek.

 Az alábbi ábrában található feliratokat, bal oldalon sorolom fel balról jobbra haladva:

Forrás: Huffington Post

 Fent:

1. Minden videójátékkal eltöltött óra után 50%-kal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gyerekek fájdalmat éreznek a csuklójukban és az ujjaikban.

2. Azoknál a gyerekeknél, akik több időt töltenek képernyő előtt és kevesebbet a szabadban, megfigyelhető, hogy a szemekben lévő erek szűkebbek - ezt jelenséget, pedig összefüggésbe hozták már a felnőttkori szív- és érrendszeri betegségek megjelenésével.

3. Kutatók leírták már az ún. "Facebook depressziót", azoknál akik túl sok időt töltenek a közösségi oldalakon.

4. Egy kutatás szerint, a vizsgált tanulóknál megfigyelhető volt, hogy leckeírás közben 2 percél hosszabban képtelenek voltak koncentrálni a feladatra, anélkül, hogy közben ne néztek volna rá valamilyen képernyőre.

Lent:

5. A túlsúlyos fiúk 61%-nál, és a túlsúlyos lányok 63%-nál volt megállapítható, hogy naponta több mint 2 órát töltenek TV nézéssél.

6. Becslések szerint, a 6-19 éves gyerekek és kamaszok 12.5%-a szenved hallás károsodást/hallásromlást a túl hangos zene hallgatás következtében.

7. A 18 és 24 év közötti fiatalok körében, 84% a gyakorisága a hátfájásos panaszok előfordulásának, melynek oka a telefonok fölötti rossz testtartás, amit már el is neveztek: "iPosture"-nek, vagyis "iTesttartásnak".

8. A kamaszoknak csak 20%-a alszik a kívánatosnak tartott 9 órát éjszaka és 45%-a kevesebb mint 8 órát alszik éjszakánként. Ennek oka pedig - részben - a különböző tech eszközök jelenléte a szobájukban.



A szakemberek azt ajánlják, a számítógép elhelyezésénél ügyeljünk arra, hogy - hasonlóan a munkahelyeken ajánlottakhoz - a billentyűzet legyen asztalon-, kézmagasságban; válasszunk megfelelő széket, ami támasztja a hátat és figyeljünk rá, hogy gyermekünk megfelelő (egyenes) testtartással üljön az asztalnál.

A különböző képernyős eszközök folyamatos használata az iskolában és otthon, a látás-, illetve a szem tekintetében is "kifejti hatását" - mondja David Epley, gyermekszemész - az amerikai szemészorvosok szakmai szervezetének szóvivője. Amikor a képernyőt nézzük kevesebbet pislantunk, ez pedig a szem kiszáradásához-, viszketéséhez és a szem megerőltetéséhez vezethet. A kamaszok szeme valamelyest hozzászokhat a képernyő nézéséhez - mondja Epley - azonban egy idő után károsodhat is a szem és ún. myopia, vagyis rövidlátás alakulhat ki.
Amit tenni lehet: Az amerikai szemészorvosok szakmai szervezete azt tanácsolja, képernyő használat során minden 20 percben nézzünk el a képernyőtől és legalább 20 másodpercig fókuszáljunk egy távolabbi pontra, ami legalább 6 méter távolságra van tőlünk.

Egy 2010-es Pew felmérés szerint, 5 tinédzserből 4 a mobiltelefonjával alszik, illetve a telefon a szobájában van éjszaka és persze nem csak ébresztésre használják a telefont... egy másik tanulmány szerint pedig a kamaszok, átlagosan 34 üzenetet küldenek még el miután ágyba kerültek.
Senkinek az alvására nincs jó hatással a képernyő. Az erős fény "felébreszti az agyat" - mondja Michael Decker professzor, alvás specialista - a fény megzavarja az agyban a 24 órás ritmus szabályozást, mivel az agy nem tud különbséget tenni a természetes fény és a képernyő fénye között. "A képernyő fényétől tehát, a kamaszok teljesen éberek lesznek, ami miatt később kerülnek ágyba és később is álmosodnak el, de sajnos az alváshiány okozta hatásokat már nem tudják elkerülni", mondja Decker professzor. A kevés alvásnak pedig pszichológiai következményei vannak a kamaszoknál is: ingerlékenyekké válnak és rosszul kezelik a társas kapcsolataikat. (Lehet, hogy ennek is köze van a cyberbully-hoz, az online zaklatás jelenségéhez?-cybermami) Ráadásul a memóriára is rossz hatással van az alváshiány, ami pedig a tanulmányi eredményeket rontja. (A kevés alvás multitasking-gal kombinálva - amiről már korábban írtam - bizonyára megteszi a hatását a tanulásban... :-(  - cybermami)
Mit lehet tenni? A szakemberek azt mondják, a tinédzsereknek átlagosan 9.25 óra alvásra van szükségük éjszakánként (bár akadnak olyanok, akiknek a 8.5 óra is elég). Ezért azt tanácsolják, beszéljünk kamaszunkkal az alvás fontosságáról és egyezzünk meg egy esti "forgatókönyvben" amelynek része legyen, hogy a telefonokat kikapcsolva-, egy kijelölt töltőhelyen kell tartani éjszaka.

Károsíthatja a hallást. Ötből egy serdülőnél találnak a szakemberek halláscsökkenést, ez az arány pedig az utóbbi években nőtt. Habár ez még nem bizonyított (??? A zaj eredetű hallásromlásnak jellegzetes mutatói vannak, és mivel a kamaszok (elvileg) nem dolgoznak/tartózkodnak határértéket meghaladó zajos környezetben, nehéz elképzelni, hogy a hangos zenehallgatáson/fejhallgató/fülhallgató használaton kívül, mi más okozhatna még ilyen problémát; legalábbis ilyen gyakori előfordulással - cybermami) Szóval, a pontos okot bizonyító tanulmányok hiányában, a szakemberek feltételezik, hogy az egyre gyakrabban tapasztalható hallásromlások hátterében a hangos zenehallgatás állhat. A manapság nagyon elterjedt digitális zenelejátszásra alkalmas eszközök - amiből rengeteg féle van - okozhatják a problémát. Ebből a szempontból különösen kedvezőtlen a fülhallgató (fülbe dugható kis hangszóró), mert az a környezeti zajt nem csillapítja (szemben a fejhallgatóval, ami legalább a fület eltakarja), így ahhoz, hogy a zene "élvezhető" legyen - például közlekedés közben - nagyon hangosra kell állítani a hangerőt.
Mit lehet tenni? A szülőknek azt tanácsolják, hogy pl. az iPod-on állítsák lejjebb a lehetséges maximális hangerőt a "beállítások"/"settings" menüben még hozzá úgy, hogy azt csak jelszóval lehessen megváltoztatni. (Én megpróbáltam. Be is tudtam állítani, de olyan opciót nem találtam, ahol ezt a beállítást jelszóval letudtam volna védeni... Egyébként ami engem illet, a javasolt megoldást elég gyenge lehetőségnek tartom. Lévén, hogy a gyerekek -sok esetben - sokkal jobban ismerik ezeket az eszközöket, mint szüleik. Amit én próbáltam tenni az ügy érdekében, először is, hogy nem vettem a gyerekemnek fülhallgatót, "csak" fejhallgatót és elmagyaráztam neki, hogy ugyan valóban nagyon menő és szép színeket lehet választani fülhallgatóból, ez azonban a fülének a lehető legrosszabb megoldás lenne. Elmondtam milyen könnyen "eltudja rontani" vele a fülét és együtt beállítottuk, hogy mi az a hangerő ami még "elfogadható". Azt hiszem - szándékom ellenére - eléggé felidegesítettem azzal, hogy elromolhat a füle... mert a fejhallgatót egyáltalán nem használja. Mondjuk nem bánom, hogy így van... - cybermami)

 Ezidáig nincs bizonyíték arra, hogy a gyermekek agyára káros hatással lenne a technológia. (Ezzel kapcsolatban találtam egy nagyon jó cikket, amit ide kattintva el lehet olvasni, igaz csak angolul van...:-( - cybermami )  A képernyő lehet ártalmas sok szakember véleménye szerint: láthatóan a mai kamaszok zaklatottabbak, mint néhány évvel ezelőtt társaik voltak, a közösségi média is hozzájárul számos pszichológiai probléma kialakulásához (pl. facebook depresszió)...
De egyesek szerint lehetnek pozitív hatásai is, ha a technológia korában nő fel a gyermek, mondja Dr. Larry Rosen, a Rewired: Understanding the iGeneration and The Way They Learn című könyv szerzője. Dr. Rosen szerint a közösségi média segíthet a kamaszoknak, megtalálni helyüket a világban, és néhány tanulmány szerint az interaktív alkalmazások segíthetnek a tanulásban.
Míg a szakemberek véleménye sok tekintetben megosztott a technológia jó- és nem kívánatos hatásait illetően, egy dologban mindenki egyetért: a mértékletesség a legfontosabb.
Forrás: Huffington Post, "Here's What A Constantly Plugged-In Life Is Doing To Kids' Bodies"

Elég hosszúra sikeredett a mai bejegyzés és még az elején említett kéz problémákról nem is írtam. Ezt természetesen hamarosan mindenképpen pótolom.

Programozás_Coding

Sok féle dologról írtam már az elmúlt hónapokban. Visszanézve a korábbi bejegyzéseket, talán úgy tűnhet, "ez a nő utálja a technológiát". Ez persze egyáltalán nem így van. Nagyon is kedvelem. Sőt! Ráadásul a rengeteg praktikus lehetőség mellett, amelyet az internet kínál a mindennapokban - például a netes vásárlás, információ szerzés, újság olvasás, stb. felsorolni is nehéz lenne  - még egy nagyon fontos lehetőséget ad számomra és az egész családunk számára: a kapcsolattartás lehetőségét az otthoniakkal-, a családdal-, a barátokkal. Azt gondolom, ez hatalmas dolog.

A technikai oldalához azonban - sajnos - egyáltalán nem értek. Fogalmam sincs hogyan kell összerakni egy számítógépet, vagy hogyan kell megírni egy programot-, egy alkalmazást (App-et)... Azt gondolom azonban, ha valaminek eljött már az ideje a gyerekeim életében - a digitális technológiával kapcsolatban - akkor az mindenképpen a technológia technikai oldalával való ismerkedés, hogy legalább némi fogalmuk legyen arról, hogyan működik ez az egész.  Nem is csak a dolog technikai része miatt tartom ezt fontosnak, hanem azért is, hogy tudják: az egésznek a háttérben emberek és persze üzleti érdekek állnak; szeretném ha ezt megismerve, eltudnák majd helyezni az értékrendjükben a  technológiát / a digitalis világot, annak értékeivel és veszélyeivel együtt.

Az "ismerkedés" közben pedig akár még az is kiderülhet, hogy valamelyikőjüket nagyon érdekli a "Computer Science".

 

 

Photo: bloomu.edu
 

Néhány hónapja olvastam egy cikket arról, hogy a nagy guruk -  akiket manapság a technológia területén annak tekintünk - nem az iskolában szerezték meg a sikerhez szükséges ismereteiket. Felmérések szerint az amerikai iskolarendszerből még ma is nagyon hiányzik a "computer science/coding" oktatása. A probléma kezelése, vagy legalábbis csökkentése érdekében, létre is hoztak egy oldalt: www.code.org címmel. Az oldalon látható rövid film is nagyon érdekes, de emellett találhatunk itt olyan alkalmazásokat-, oldalakat, amelyeken gyakorolni lehet a programozást.

 

 

Néhány példa az ajánlottak közül:

-  A 10-14 éves korosztály: Tynker,

- a 8 évesek már próbálkozhatnak a Scratch-csel,

- a 10-11 év körülieknek ajánlják az Alice-t,

- középiskolásoknak ajánlják a CodeHS nevű oldalt és még lehetne sorolni őket.

 

 

Bevallom, én még nem próbáltam ezeket az oldalakat, egyenlőre csupán gyűjtöm az infókat. Aztán megnézegetve a lehetőségeket igyekszem kedvet csinálni a gyerekeimnek, hogy inkább ezzel foglalkozzanak, ahelyett, hogy játékok felett görnyedjenek, vagy a közösségi oldalakon lógjanak naphosszat... Ez a terv, aztán meglátjuk mekkora lesz az érdeklődés.

 

 

Photo: www.play-i.com

Van itt még egy - a napokban bejelentett újdonság - amit érdemesnek tartok megemlíteni, és amit kisebb gyerekeknek szánnak. Ők:  Bo és Yana. Szerintem nagy ötlet! A két kisebb gyerekem oda van értük, pedig idősebbek, mint a kitalálók által megcélzott  4-5 éves korosztály...  Ennek ellenére erősen foglalkoztat a gondolat, hogy én is beszerezzem őket.

Az ötlet egyébként azért tetszik különösen, mert a programozást valamiféle kézzel fogható módon szeretnék megszerettetni a gyerekekkel, még hozzá ezzel a két kedves robottal: Bo-val és Yana-val.

 

Íme a bemutatkozó film: https://www.play-i.com/#intro

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sokat emlegetett - amerikai gyermekorvosok által adott - média használati tanácsok

Már annyit emlegettem az itteni gyermekorvosokat a media használattal kapcsolatos ajánlásaik kapcsán... Gondoltam utána nézek, valójában mik is ezek az ajánlások, amelyek sokak szerint teljesen életszerűtlenek... hogy ez valóban így van-e mindenki döntse el maga. Amit én mondanék róluk: sok lemondást, tudatosságot és nagy odafigyelést kíván a szülőktől... Semmiképpen nem egyszerű az biztos. De azért vannak benne hasznos ötletek. Szerintem.

Íme:

Tanácsok a tudatos média használatra a családban

- Gondoljuk végig és tervezzük meg a családban a média (TV, PC, tablet, okostelefon) használatot. Ennek során ne csak a mennyiséget vegyük figyelembe, hanem a minőséget is és arra is figyeljünk, hogy hol történik ezeknek az eszközöknek a használata otthonunkban. A szabályokat közösen állítsuk fel, úgy hogy azzal lehetőleg mindenki egyetértsen és írjuk is le azokat. Ezt egyébként érdemes ki is függeszteni egy jól látható helyre a lakásban.
- Minden képernyőt tartsunk távol a gyerekszobáktól, valamint nyilvánítsuk "média mentes"-nek az étkezéseket, a lefekvés idejét és erre az időre minden eszközt tegyünk el. Éjszakára pedig tegyük egy kijelölt helyre/töltőre valamennyi mobil eszközt.
-  A túl sok média használattal már bizonyítottan összefüggésbe hozták az elhízást, az alváshiányt, iskolai problémákat, az agressziót és más viselkedési zavarokat. Éppen ezért nagyon fontos, hogy korlátozzuk a képernyő előtt eltöltött időt napi maximum 1-2 órára.
- Két évesnél fiatalabb gyermekek esetében, a képernyő előtt eltöltött idő helyett, részesítsük előnyben a szabad játékot és a valódi emberi kapcsolatokat. Azzal, hogy lehetőséget biztosítunk a kreativitás kialakulására, a probléma megoldó képesség fejlődésére, a finom motoros mozgásokra és a valódi érzékelésre-, tapasztalásra; az agy fejlődését segítjük elő, amely különösen fontos a korai években és sokkal értékesebb gyermekünk fejlődése szempontjából, mint a különböző képernyős eszközökön eltöltött (passzív) idő.
- Szülőként vállaljunk aktív szerepet gyermekeink tudatos média használatának kialakításában, nézzünk együtt különböző tartalmakat és beszéljük meg mit gondolunk róla.
- Keressünk olyan média tartalmakat, amelyek hasznosak és értékeket közvetítenek, mint például az együttérzés, mások elfogadása-, megértése. Olyan programokat válasszunk, amely példa lehet a gyermekünk számára a másokkal történő kapcsolatok kialakításban.
- Legyünk szigorúak és következetesek, hogy gyermekünk csak a számára (életkorának) megfelelő tartalmakat nézze.
- Az internet hatalmas lehetőség a tanulásra, de ezzel egyidejűleg jelen van a veszélye annak is, hogy a világhálón bajba kerül-, vagy számára nem megfelelő tartalmakat talál. Tartsuk a számítógépet/laptopot/tabletet otthonunk olyan részén, ahol mi is jelen vagyunk, így ellenőrizhetjük mit csinál gyerekünk a neten és persze, hogy mennyit időt tölt el vele.
- Beszélgessünk arról, hogy az interneten bárhova "megy", annak nyoma marad, ez az ún. "digital footprint", így érdemes elkerülni az olyan ténykedéseket a cyber térben, amiről nem szeretné, hogy nyoma maradjon.
- Szülőként ismerjük meg a közösségi médiát, a Facebook-ot, a Twitter-t, az Instagram-ot, stb. Ne engedjük meg, hogy 13 évesnél fiatalabb gyermekünk regisztráljon ezeken az oldalakon.
- Beszélgessünk sokat! Beszélgessünk a megfelelő viselkedés (digital citizenship) fontosságáról az online térben. Beszéljük meg, hogy milyen adatok azok amiket semmiképpen nem szabad megadni a neten (ezek elsősorban személyes adatok: telefonszám, lakcím, egyéb személyes azonosítók, pontos tartózkodási hely, stb.). Beszéljünk arról, hogy milyen súlyos következményei lehetnek az online zaklatásnak (cyberbully). Ha gyermekünk kerül célpontjává ilyesminek nagyon fontos, hogy azonnal reagáljunk, lépjünk kapcsolatba a többi szülővel és ha szükséges az iskolával. Figyeljünk gyermekünkre és reagáljunk/segítsünk gyorsan, ha azt tapasztaljuk, hogy gond van, ha online bántalmazták és szüntessük be a jelenlétet az érintett közösségi oldalon.
- Győződjünk meg róla, hogy gyermekünk tudatában van annak, hogy nem helyes és nem bölcs dolog sexting üzenetek küldése (szexuális tartalmú képek, szövegek), vagy azok fogadása, és ebben az esetben nem számít az sem, hogy azokat ismerőstől, vagy ismeretlentől kapja, vagy küldi.
- Ha bizonytalanok vagyunk az általunk felállított szabályokban-, azok ellenőrzésében-, hatékonyságában-, kérjünk segítséget más, a témában járatos ismerősöktől, esetleg szakembertől.
Forrás: www.healthychildren.org

ui. Miután ezt a bejegyzést kitettem, azt követően néhány nappal szereztem tudomást, hogy az AAP (az amerikai gyermekorvosok szakmai szervezete megjelentette a Kamaszok és gyermekek média használatára vonatkozó ajánlásait 2013-ra vonatkozóan. Bár alapjaiban új szempontokat nem tartalmaz az ajánlás a korábban kiadotthoz képest, azt gondoltam mégis becsatolom ide, hátha valakit érdekel. Ide kattintva meg lehet nézne a legfrissebb ajánlásokat.
Frissítve: 2013. november 2.

ÚJ és MEGLEPŐ felmérési eredmények a 0-8 éves gyerekek média használatáról

Megint régen írtam. De közben rengeteget olvastam ám! :-) Igaz, nem a könyvemet, sokkal inkább cikkeket. A cikkek alapján, az elmúlt napokban az a benyomásom alakult ki, mintha a szakemberek (orvosok, pszichológusok) nagy hirtelen, "tömegesen" elkezdték volna kongatni a "vészharangot" és egyre többen igyekeznek óvatosságra inteni a szülőket a képernyős eszközök használatával kapcsolatban. Ezt a benyomásomat erősítette meg egy két napja napvilágot látott új tanulmány, amely a 0-8 éves korosztály média használatát vizsgálta, összehasonlítva a felmérések adatait egy 2 évvel korábban - szintén ebben a témában - készült felmérés adataival. Az elmúlt 2 évben történt változás drámai mértékű. Érdemes átnézni az adatokat összefoglaló alábbi képet.

Source: Common Sense Media

A felmérésben 1.463 szülőt kérdeztek meg és azt találták, hogy a 2 évesnél fiatalabb gyermekek 38%-a használ okostelefont, vagy táblagépet; míg 2 évvel korábban ez az arány csak 10% volt. Ez a szám pedig megdöbbentően magas, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége azt ajánlja a szülőknek, hogy 2 éves korig egyáltalán ne használjanak/nézzenek a kicsik semmilyen képernyőt. Ennek az ajánlásnak pedig az oka, hogy egyértelműen bizonyított néhány potenciális veszély a korai képernyő használatból adódóan, viszont egyenlőre semmilyen bizonyítékunk/ismeretünk nincs arról, hogy ilyen fiatal korban bármit is tanulna a gyermek az ilyen eszközök használata során. Plusz, arról sincs egyenlőre semmilyen biztos tudás, hogy milyen hosszútávú hatásokkal kell majd számolni ezeknek az eszközöknek a használata miatt.

A felmérés azt is megmutatta, hogy a táblagépek száma ötszörösére nőtt azokban a családokban, ahol van/vannak 0-8 éves korú gyermekek. (Míg 2011-ben a családok 8%-nak volt ilyen eszköz otthon, ez az arány 40%-ra nőtt 2013-ra.)

Az idő pedig amit ezeken az eszközökön (okostelefon, tablet) töltenek a gyerekek szintén nagyot nőtt 2 év alatt, a korábbi átlagosan napi 5 percről 15 percre.

Bár a képernyős eszközök között még mindig a TV dominál, a tévénézéssel töltött idő egyre csökken és előtérbe kerülnek a minden lehetőséget egyben (all-in-one) biztosító eszközök.

A szakemberek szerint, lehet ezeknek az új eszközöknek jótékony/fejlesztő/tanító hatása, de nagyon fontos, az ezeken eltöltött idő szabályozása és a tartalmak okos megválasztása, ami természetesen a szülők feladata. Félő azonban, hogy ezek az eszközök sokkal inkább azért kerülnek a kicsik kezébe, hogy "maradjanak csöndben" miközben szüleik valami mással vannak elfoglalva: "Tessék itt van, játsszál egy kicsit!"

A Common Sense Media megkérdezett szakembere is azt mondja, ezek az új eszközök azonban bizonyosan nem pótolhatják a korábban jól bevált építőkockát, a kirakós játékokat, vagy a mesét amit a szülő egy igazi könyvből olvas fel gyermekének.

A szakember azt mondja, "A digitális világ itt van a nyakunkon, ez már az igazi digitális forradalom. Mindannyiunknak nagyon komolyan kell venni..."

Forrás: Huffington Post, One-Third Of Children Under 2 Have Used Smartphones, Study Says

             Common Sense Media,  Zero to Eight: Children’s Media Use in America 2013, Research

A múlt hétvégén én is tanúja voltam egy esetnek amit azóta is nehezen tudok kiverni a fejemből. Dugóban araszoltunk (én a jobb oldalon ültem) így volt időm nézelődni, bár mindösszesen 20 percet töltöttünk az álldogálással. A mellettünk levő autóban egy fiatal család ült: papa volánnál, mama mellette és két kisebb gyerek hátul. A nagyobbik 3-4 éves forma, a pici olyan 8 hónapos lehetett és a gyerekülésben nézelődött jobbra balra. Nézem, hogy anyuka a telefonjával van elfoglalva (ami persze nem ritka jelenség), aztán egyszer csak hátra fordul és a pici 8 hónapos forma gyerek kezébe adja az okostelefont... :-(

A babáknak nem kell sem képernyő, sem App

Olvasom a Steiner-Adair könyet. Lassan haladok vele. Mondjuk nem egy kalandregény, az biztos. Bár így is nagyon izgalmas és nagyon élvezem! Jól ír ez a nő, tele van rengeteg hasznos információval és olyan "aha-élményekkel", amelyek itt vannak az orrom előtt, naponta tapasztalom, de így kimondva-, megfogalmazva egészen fejbevágó. 

Számomra - és kicsit talán erősen fogalmazok, de - ijesztő amiket ebben a könyvben olvasok a TV-n-, DVD-n-, videójátékon-, okostelefonon- és táblagépen "szocializálódott" gyerekekről, miközben azt gondolom - remélem(?) - ez a helyzet nálunk (még) nem ennyire "súlyos", mint itt az Új Világban. Úgy látom, hogy szülőként iszonyatosan "észnél kell lenni", nagyon tudatosan kell döntéseket hoznunk és mindemellett "fegyelmezettnek" kell lennünk. Tudni kell jó döntéseket hozni, hogy mit engedünk és hogyan, és mivel a szülői példa ebben az esetben is talán a legfontosabb, nagyon oda kell figyelni, hogy mi hogyan viselkedünk-, milyen példát mutatunk a gyerekeinknek: mennyit vagyunk gép előtt, az okostelefonon...  Szóval jól kellene csinálnunk... a baj csak az, hogy nagyon nehéz eldönteni, hogy mi is lenne a jó. 

A könyvre visszatérve. Egyenlőre csak a csecsemőkről-, illetve a kisgyermekekről szóló részt olvastam el. Ahogy korábban a cikkben Steiner-Adair elmondta, ennek a korosztálynak nincs szüksége semmilyen képernyőre/app-ra. Sőt, a legjobb az lenne - az Amerikai Gyermekorvosok Szövetségének ajánlása szerint is - ha ez a korosztály egyáltalán nem látna semmilyen képernyőt születéstől két éves korig. Ahogy olvasom, erre nagy volt a felháborodás a szülők körében, mondván, ez lehetetlen a mai világban... így aztán legalább arról próbálják meggyőzni a szülőket, hogy a lehető legkevesebbet ültessék TV elé a babákat, a kicsiket és "lehetőleg" ne adjanak a kezükbe sem okostelefont, sem táblagépet. Puff! Én nem tudom erről hány szülő tud?

Ide belinkelek egy példát... mármint - szerintem legalábbis - egy "elrettentő" példát, ami egyébként talán első ránézésre nem is az. Az én gyerekeim "megúszták" a tablet/iPad korszakot, mert hogy "túl régen" születtek ahhoz, hogy ilyen kísértésnek ki lettünk volna téve, de ami engem illet, nekem nem jó érzés látni ezt az - egyébként nagyon aranyos és bizonyosan nagyon okos kisfiút - ahogy ezen a táblagépen "mutatványozik". Nem tudom ki hogy van vele, nekem a gyomrom egyben van tőle... valahogy annyira természetellenes... főleg, ha elképzelem, mennyi időt kellett rajta legyen a gépen, hogy ne csak úgy találomra nyomkodja, hanem konkrét "feladatokat" végezzen el, ahogy kéri tőle az édesapja (gondolom legalábbis, hogy ő videózza a gyereket). 

Photo: www.egotvonline.com

 

A könyvben több helyen olvastam, hogy a szakemberek sok tekintetben nagyon bizonytalanok, hogy pontosan milyen hatással van a csecsemők idegrendszeri- és lelki fejlődésére a technológia. Nem csak magának az eszköznek a használata miatt, hanem például nem tudni hogyan hat a babára, amikor az édesanya (példák alapján) a közösen töltött időben "előnyben részesíti" az okostelefont és például megnézi az e-mailjeit, hosszasan telefonál, vagy a Facebook-ot nézi. Ezek mind olyan tevékenységek, amelyek teljesen elvonják a figyelmünket a környezetünkről, miközben általában meredten nézzük a képernyőt. Apróságnak tűnnek, de például egy kisbaba számára szorongást keltő hatása lehet, ha ilyen arccal látja az édesanyját. Közben pedig, ha jól belegondolunk csak néhány éve vannak ilyen erősen jelen a hétköznapjainkban ezek az eszközök. Így tehát érthető a szakemberek bizonytalansága.  Az óvatosság tehát nagyon ajánlott, a józan ész is ezt diktálja. De persze nagyon nehéz.

Holnap egy iskolai tájékoztató lesz "cyberbully", vagyis "interneten keresztül-, főleg közösségi oldalakon zajló zaklatás" témakörben. Sajnos az elmúlt hetekben is lehetett több ilyen - 12-14 évesek által elkövetett - öngyilkosságról hallani, ami összefüggésben áll ezzel. Szeretnék elmenni, remélem sikerül. Ha igen, majd beszámolok róla.

Ma a lányoké volt a szó... a téma megint a Facebook

Ez a mai fél óra is nagyon érdekes és szórakoztató volt! A múlt pénteken a fiúk által megkezdett Facebook témát, ma a lányok folytatták. Aki szeretné megtudni kit hívnak "pávának", vagy "netceleb"-nek és egyébként is kíváncsi arra hogyan gondolkoznak a kamaszlányok a Facebook-ról, a fiúkról akik fent vannak a közösségi oldalon - és persze mindenki fent van - annak ajánlom a mai műsort is meghallgatásra: "Vendég a háznál"  mr1.hu, Kossuth Rádió. Katt 11.33-ra.   :-)