Olvasom a Steiner-Adair könyet. Lassan haladok vele. Mondjuk nem egy kalandregény, az biztos. Bár így is nagyon izgalmas és nagyon élvezem! Jól ír ez a nő, tele van rengeteg hasznos információval és olyan "aha-élményekkel", amelyek itt vannak az orrom előtt, naponta tapasztalom, de így kimondva-, megfogalmazva egészen fejbevágó.
Számomra - és kicsit talán erősen fogalmazok, de - ijesztő amiket ebben a könyvben olvasok a TV-n-, DVD-n-, videójátékon-, okostelefonon- és táblagépen "szocializálódott" gyerekekről, miközben azt gondolom - remélem(?) - ez a helyzet nálunk (még) nem ennyire "súlyos", mint itt az Új Világban. Úgy látom, hogy szülőként iszonyatosan "észnél kell lenni", nagyon tudatosan kell döntéseket hoznunk és mindemellett "fegyelmezettnek" kell lennünk. Tudni kell jó döntéseket hozni, hogy mit engedünk és hogyan, és mivel a szülői példa ebben az esetben is talán a legfontosabb, nagyon oda kell figyelni, hogy mi hogyan viselkedünk-, milyen példát mutatunk a gyerekeinknek: mennyit vagyunk gép előtt, az okostelefonon... Szóval jól kellene csinálnunk... a baj csak az, hogy nagyon nehéz eldönteni, hogy mi is lenne a jó.
A könyvre visszatérve. Egyenlőre csak a csecsemőkről-, illetve a kisgyermekekről szóló részt olvastam el. Ahogy korábban a cikkben Steiner-Adair elmondta, ennek a korosztálynak nincs szüksége semmilyen képernyőre/app-ra. Sőt, a legjobb az lenne - az Amerikai Gyermekorvosok Szövetségének ajánlása szerint is - ha ez a korosztály egyáltalán nem látna semmilyen képernyőt születéstől két éves korig. Ahogy olvasom, erre nagy volt a felháborodás a szülők körében, mondván, ez lehetetlen a mai világban... így aztán legalább arról próbálják meggyőzni a szülőket, hogy a lehető legkevesebbet ültessék TV elé a babákat, a kicsiket és "lehetőleg" ne adjanak a kezükbe sem okostelefont, sem táblagépet. Puff! Én nem tudom erről hány szülő tud?
Ide belinkelek egy példát... mármint - szerintem legalábbis - egy "elrettentő" példát, ami egyébként talán első ránézésre nem is az. Az én gyerekeim "megúszták" a tablet/iPad korszakot, mert hogy "túl régen" születtek ahhoz, hogy ilyen kísértésnek ki lettünk volna téve, de ami engem illet, nekem nem jó érzés látni ezt az - egyébként nagyon aranyos és bizonyosan nagyon okos kisfiút - ahogy ezen a táblagépen "mutatványozik". Nem tudom ki hogy van vele, nekem a gyomrom egyben van tőle... valahogy annyira természetellenes... főleg, ha elképzelem, mennyi időt kellett rajta legyen a gépen, hogy ne csak úgy találomra nyomkodja, hanem konkrét "feladatokat" végezzen el, ahogy kéri tőle az édesapja (gondolom legalábbis, hogy ő videózza a gyereket).
 | |
| Photo: www.egotvonline.com |
A könyvben több helyen olvastam, hogy a szakemberek sok tekintetben nagyon bizonytalanok, hogy pontosan milyen hatással van a csecsemők idegrendszeri- és lelki fejlődésére a technológia. Nem csak magának az eszköznek a használata miatt, hanem például nem tudni hogyan hat a babára, amikor az édesanya (példák alapján) a közösen töltött időben "előnyben részesíti" az okostelefont és például megnézi az e-mailjeit, hosszasan telefonál, vagy a Facebook-ot nézi. Ezek mind olyan tevékenységek, amelyek teljesen elvonják a figyelmünket a környezetünkről, miközben általában meredten nézzük a képernyőt. Apróságnak tűnnek, de például egy kisbaba számára szorongást keltő hatása lehet, ha ilyen arccal látja az édesanyját. Közben pedig, ha jól belegondolunk csak néhány éve vannak ilyen erősen jelen a hétköznapjainkban ezek az eszközök. Így tehát érthető a szakemberek bizonytalansága. Az óvatosság tehát nagyon ajánlott, a józan ész is ezt diktálja. De persze nagyon nehéz.
Holnap egy iskolai tájékoztató lesz "cyberbully", vagyis "interneten keresztül-, főleg közösségi oldalakon zajló zaklatás" témakörben. Sajnos az elmúlt hetekben is lehetett több ilyen - 12-14 évesek által elkövetett - öngyilkosságról hallani, ami összefüggésben áll ezzel. Szeretnék elmenni, remélem sikerül. Ha igen, majd beszámolok róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése