A 0-9 éves korú gyerekek, hetente egy "teljes munkaidős hétnek" megfelelő időt töltenek képernyő előtt

na jó, legalábbis, ha a szerencsés franciák - 35 órás - munkahetéhez viszonyítunk. Egy - a Nickelodeon által végzett - friss felmérés szerint, amelyet a 2005 után született gyermekek körében végeztek, kiderült hogy ebben a korosztályban egy átlagos amerikai  gyerek, heti 35 órát(!) néz 

Photo: Huffington Post

tévét. Ez a szám 2.2 órával több, mint amit 2009-ben mértek és 12%-ot emelkedett az elmúlt 9 évben. Ebből a 35 órából a gyerekek egy negyede napi szinten játszik videójátékon, táblagépen, vagy számítógépen, hetente kb. 10 órát.

Magas számok ezek, különösen ha figyelembevesszük, az amerikai gyermekorvosok ajánlását, miszerint max. 2 óra/nap képernyő előtt eltöltött idő javasolt a gyermekek számára. (A pszichológusok álláspontja pedig az, hogy 2 évesnél fiatalabbak egyáltalán ne nézzenek semmilyen képernyőt.)

A cikk szerint jó hír lehet a szülőknek, hogy a felmérésben résztvevő gyerekek 80%-a azt mondta, szívesen töltene több időt a szüleivel és hogy a műsoroknál fontosabb az oktató jellegű tartalom, mint a csupán szórakoztató/népszerű tartalmak.
Az eredeti hírt, el lehet olvasni itt:
FYI, Parents: Your Kids Watch A Full-Time Job’s Worth of TV Each Week

Cybermami: Bizonyára, nem lehetett könnyű - valamilyen - a szülők számára is biztató információt találni a felmérést leközlő cikk szerzőjének. Ami engem illet, kicsit erőltetettnek tűnik ez a két "remek" hír az utolsó bekezdésben. Szerintem az egész - úgy ahogy van - lesújtó. Inkább úgy látom, ezeknek az eredményeknek maximum a TV csatorna tulajdonosai örülhetnek. Nézzük meg ezeket a számokat és fordítsuk meg a dolgot. Legyen az a kérdés, hogy a vizsgálatban szereplő 5-9 éves korú gyerekek mennyit játszanak hetente? Mivel itt Amerikában, csak 5 éves kortól van "állami oktatási intézmény" biztosítva a gyermekek számára, nehéz megmondani mi lehet a helyzet az 5 évesnél fiatalabb gyerekek esetében. Ők vagy otthon vannak valamelyik szülővel, vagy babysitter/aupair vigyáz rájuk, vagy "daycare"-be-, esetleg preschool-ba járnak. Viszont az 5-9 éves korosztály esetében, könnyedén ki lehet számolni, hogy körülbelül mennyi idő lehet ez:
- iskola: 08.00-16.00 napi 8 óra  _  heti 40 óra
- alvás: számoljunk napi 10 órával _ heti 70 óra
- TV nézés: heti 35 óra
ez összesen 145 óra/hét...
- egyéb a maradék időben: evés (igaz, enni lehet TV nézés közben is és akkor talán meg is van a válasz arra miért lehet olyan gyakran túlsúlyos kisgyerekeket látni), leckeírás, esti mese, beszélgetés, esetleg valami iskolán kívüli sport (ami nagyon általános) és JÁTÉK, ezekre összesen kb. 23 óra marad egy héten az 5-9 évesek számára! Nem tudom más mit gondol erről, de szerintem ez nagyon-nagyon kevés.

Emlékeztetőül, Jim Taylor pszichológus cikkének összegzése (az ezt megelőző bejegyzésemből):
"Azt mindenképpen érdemes észben tartani, hogy a túl sok képernyő előtt eltöltött idő, amely az egyéb tevékenységek rovására megy - mint például az olvasás, vagy a "régi módi" szabad játék-, fantáziával és mozgással egybekötve - egészen biztosan olyan agyi struktúrát eredményez, amely gyermekeinket kevésbé teszi felkészültté arra, hogy elboldoguljanak ebben a technológiával átszőtt (új)világban."

Nem szeretném hosszúra nyújtani a mai bejegyzésemet, de néhány dolog a mostanában olvasott könyvemből annyira idevág, hogy nem tudom kihagyni, hogy ne írjam ide.
Sokat emlegetett kedvenc könyvemben (The Big Disconnect) írja Catherine Steiner-Adair pszichológusnő a következő - preschool-os gondozónők által elmesélt - megfigyeléseket, a mai 3-5 éves gyerekekről:

- "A mai 3-4-5 évesek kevésbé érdeklődők-, kevésbé találják fel magukat és találnak ki eredeti ötleteket arra, hogy mit játszanak. Sokkal inkább passzívak és arra várnak, hogy a gondozók adjanak ötleteket mit lehetne játszani; szívesen néznek TV-t, vagy a különböző videójátékokból hozott ötletek alapján játszanak más gyerekekkel. A kisebb kreativitás és a kevesebb ötlet a játékaikban arra utalhat, hogy kevésbé fejlett gondolkodásuk és a képzelőerejük.
A gondozók bátorítják a bizonytalan gyerekeket a szabad játékra és igyekeznek segítséget nyújtani a rajzolásban a kreatív ötletek megvalósításában. Azonban ügyelniük kell arra, hogy ne segítsenek túl sokat a gyerekeknek, hiszen ez a probléma csupán tünete a felnőttek által mindenben alaposan megszervezett és a gyerekek köré rakott játék lehetőségeknek, amely gyakorlatilag elzárja a gyerekek elől a lehetőségét annak, hogy saját maguk fedezzék fel a világot maguk számára. (page 105)
-  A mai 3-5 éves gyerekek - összehasonlítva 10 évvel ezelőtti társaikkal - sokkal hirtelenebbek, kevésbé türelmesek, például hogy kivárják hogy rájuk kerüljön a sor akár játékban, akár beszélgetésben. Nehezebben váltanak egyik tevékenységből a másikba, kevesebb szemkontaktust létesítenek társaikkal és a gondozókkal, ami talán amiatt is lehetséges, hogy kevésbé képesek az arcon megjelenő érzelmek azonosítására... (page 106)
- Három éves korára a gyermekek harmadának kerül TV a szobájába az Egyesült Államokban... A TV előtt eltöltött idő pedig a fizikai aktivitástól veszi el az időt, amelynek kulcs szerepe van az agy fejlődésében, az idegi pályák kialakulásában. Ebben a korban nagyon fontos a sok játék, amely során a gyerekek a szabadban játszanak, építenek, táncolnak, szaladgálnak, ugrálnak, énekelnek, színeznek és mindezekben megvalósítják elképzeléseiket. .... Mindez szükséges a nyelvi készségek kialakulásához, a kognitív folyamatok-, a gondolkodás-, az érzelmi és a szociális inteligencia kialakulásához. A passzívan-,  képernyő előtt eltöltött idő mindezektől veszi el az értékes időt, ami pedig nagyon fontos lenne az iskolaérettség kialakulásához. (page 107)
- A TV nézéssel kapcsolatban Steiner-Adair még azt mondja: Lehetséges, hogy a különböző tévé csatornákon találunk olyan fejlesztő/oktató jellegű műsorokat a gyerekeknek, amelyek akár még jók is lehetnek, de ezekben egyre gyakrabban megjelennek a reklámok, amelyek erőteljesen veszik célba a 3-5 éves korú gyerekeket, rajtuk keresztül növelve az eladásokat. Egy CBS jelentés szerint 2009-ben majdnem 17 milliárd dollárt költöttek a cégek olyan reklámokra, amelyeket gyerekeknek, kiskamaszoknak, illetve kamaszoknak szántak. A reklám cégeknek célcsoportja a fiatal korosztály, mert kutatások szerint a gyerekek már 2 éves koruktól felismerik a különböző márkákat. És természetesen a gyerekeken keresztül egyenes út vezet a szülők pénztárcájához - ilymódon a szülők, 150 milliárd dollárt költenek el különböző termékekre egy mostanában készült becslés szerint. ... Kutatások azonban azt is mutatják, hogy ebben a fiatal korosztályban a gyerekek nem tudnak különbséget tenni a reklámban és a nem reklámban megjelenő tartalmak/személyek között, vagyis a szomszéd  Kati néni és a Spongya Bob-ot szponzoráló cég reklámarca, ugyanolyan hiteles személy egy 4 éves gyermek számára." (page 111)

Ma már tényleg nem írok többet... Nem szeretnék senkit (túl)terhelni még több információval. A fent leírtak az Egyesült Államokra igaz adatok. Nem tudom mi lehet a helyzet Magyarországon. Azt remélem, nem ennyire aggasztó. Mindenesetre azt azért idén nyáron otthon is volt alkalmam megtapasztalni, amint egy másfél éves kislány - szülei nagy örömére - hihetetlen gyakorlottan kezelte anyukája iPhone-ját és kereste ki maga számára azt az alkalmazást, ami akkor épp a kedvence volt. Bevallom, nekem is leesett az állam. Nagyon meg voltam hökkenve, mennyire ügyesen mozognak az apró kezek a képernyőn. És csak utólag tudtam elgondolkozni ezen az egészen... talán mégsem annyira jó ez.


Erre a hétre elköszönök, tekintve hogy Hálaadás lesz csütörtökön és a gyerekeim holnaptól itthon lesznek! :-) Alig várom! Mézeskalácsot készítünk, pulykát sütünk! És - hogy rám se lehessen azt mondani "bort iszik, miközben vizet prédikál" - a laptopomat elteszem erre a néhány napra! ;-)

HAPPY HOLIDAY!

Forrás: cybermami :-)

Hogyan hat a technológia a gyerekek gondolkodására és koncentráló képességére

Ma egy kicsit "tömény" és hosszú leszek. Helyesebben nem én, hanem Jim Taylor PhD pszichológus professzor, aki egy érdekes cikket írt a címben jelölt témáról, a www.psychologytoday.com magazinban, 2012. decemberében. A cikket igyekeztem a lehető legpontosabban lefordítani, de természetesen ideteszem az eredeti változatot is:

http://www.psychologytoday.com/blog/the-power-prime/201212/how-technology-is-changing-the-way-children-think-and-focus

Cybermami: Azt hogy hogyan hat a gyerekeink fejlődésére a technológia, nagyon fontos témának tartom. Azt gondolom ahhoz, hogy szülőként értsük miért nagyon fontos - nekünk - odafigyelnünk erre a tech kérdésre, ahhoz látnunk kell, hogy a technológiának hatása van a gyerekeink agyának fejlődésére-, az agy struktúrájának kialakulására. Ami azonban ezt a tényt "idegesítővé" teszi, hogy - egyenlőre - a szakemberek bizonytalanok abban, hogy mi is ez a hatás pontosan. Ez persze érthető, a tudományban dolgozók számára nagyon fontos, hogy csak olyat állítsanak, ami megalapozott és tudományosan alátámasztható. Ehhez pedig idő kell... és azt hiszem, ez itt a kulcs probléma. Legalábbis nekünk, mai szülőknek. Mert a technológia viszont nem vár, hihetetlen tempóban fejlődik és terjed, ma már ott van mindenhol-, az életünk minden területén. A gyerekeink: kicsik és nagyok, pedig egyaránt oda vannak érte... Csakhogy sok múlik azon, hogy ők hogyan töltik el ezeket az éveket. És ami engem illet, én nem szeretném, ha most felnövekvő gyerekeim lennének a "digitális forradalom áldozatainak prototípusai", akiken majd tanulmányozni lehet annak negatív hatásait. Néhány év múlva pedig - amikor már több lesz majd az elérhető információ a bizonyított hatásokról - már késő lesz...    legalábbis nekem, nekünk. 
Persze sok a bizonytalanság, de pont ezért a tech-hel kapcsolatos információkat követve, a józan eszünkre és még a digitális forradalom előtt szerzett "kőkori" :-S tapasztalatainkra hagyatkozva - azt gondolom - mindent meg kell tennünk, hogy odafigyelve-, akár gyerekeinkkel együtt tanulva, mellettük legyünk és figyeljünk rájuk.

Source: www.francis-moran.com/random-thoughts

- Jim Taylor PhD, pszichológus cikke -
How  Technology Is Changing The Way Children Think And Focus

A gondolkodás.
Képesség arra, hogy megszerzett tudásunk, tapasztalataink és benyomásaink alapján reagáljunk a körülöttünk történő eseményekre és következtetéseket vonjunk le arra vonatkozóan, mi várható. Ez az a képesség ami emberré tesz minket; képessé arra, hogy egymással kommunikálva a magunk számára előnyösen alakítsuk környezetünket. A gondolkodásmód az ami meghatározza, hogy milyenek gyermekeink, hogy milyen döntéseket hoznak és hogyan viselkednek; ez pedig az általuk szerzett tapasztalatok alapján épül fel, abból amit a környezetükben tett megfigyeléseikkel-, tanulással-, emlékezéssel-, az általuk feltett kérdésekkel szereznek meg. Az azonban egyenlőre eléggé kétséges, hogy az új technológiák - élükön az internettel - hogyan alakítják át gondolkodásunkat a körülöttünk lévő világról, arról, hogy mi a valószínű és a valószínűtlen, mi a szándékos és a véletlen, mi az ártalmas, vagy az ártalmatlan. A tény az, hogy egyenlőre teljesen bizonytalanok vagyunk abban, hogy a technológia milyen hatással lesz gyermekeink gondolkodásának fejlődésére, mivel egyenlőre nincsenek semmilyen hosszútávú tapasztalataink a technológia pozitív és negatív hatásait illetően.
Persze vannak már egyre nagyobb számban elérhető kutatási eredmények azzal kapcsolatban, hogy a technológiának pozitív és negatív hatásai egyaránt lehetnek a gyermekek gondolkodására. Sőt, úgy tűnik, ez a hatás nem csak felületesen befolyásolja a gondolkodást. Mivel a gyermekek fejlődésben lévő agya nagyon alakítható és nagyon fogékony a rendszeresen ismétlődő hatásokra, egészen bizonyos, hogy azok a generációk amelyek már beleszületnek a technológiába, annak hatására ezeknek a generációknak az agyában már sok minden másképp alakul mint a korábbi generációk esetében. Vagyis, amit ma biztosan ki lehet jelenteni - a történelem során megszerzett tapasztalataink alapján - az az, hogy  a technológiának egészen bizonyosan hatása van az agy fejlődésére. Például, ahogy Nicolas Carr (tech író) megfigyelte, a könyv olvasás az agyat koncentrálásra és nagy képzelőerőre serkenti. Ezzel szemben az internet használata az agynak azt a képességét erősíti, amivel képesek vagyunk gyorsan és hatékonyan megszűrni az információkat.
A technológiának az agyra kifejtett hatása tehát bonyolult és egyaránt lehet jó és rossz hatású is. Az hogy a technológia jótékonyan hathat-e egy gyermek agyának fejlődésére nagyban függ attól,  hogy mi az a technológia amit a gyermek használ, valamint hogy a gyermek hogyan és milyen gyakran használja azt. Legalábbis a korai időszakban mindenképp, ez az időszak meghatározza a gyermek technológiához való viszonyát, illetve hogy a technológia hogyan hat rá, kezdve az idegsejtek közötti kapcsolatok alakulásától egészen a tudatos gondolkodásig.
A következő néhány hétben, a technológia gyerekekre kifejtett hatásával fogok foglalkozni, a különböző kutatások eredményei alapján, amelyek azzal foglalkoznak, hogy hogyan hathat ez a figyelemre, az információ feldolgozásra, a döntés hozatalra és a memóriára/tanulásra. Fontos tisztában lenni ezekkel, mert ezek mind olyan hatások, amivel számolnunk kell gyermekeink fejlődése során.

A figyelem.
A figyelem a gondolkodás alapja. Enélkül, a gondolkodás, vagy másképp nevezve: az érzékelés, az emlékezet, a nyelv használat, a tanulás, a kreativitás, a következtetés, a probléma megoldás és a döntéshozó képesség; nagymértékben csökken, vagy egyáltalán nem alakul ki. Nagyon fontos, hogy egy gyermek megtanuljon hatékonyan koncentrálni, ennek a készségnek fontos szerepe van a fejlődés során és később fontos alapja egy sikeres- és boldog felnőtt életnek.
A figyelem egy különösen jól alakítható képesség és erre a legközvetlenebb hatással, a gyermeket körülvevő környezet van. A szelektív figyelem alapjai az állatvilágban is megfigyelhetőek, amint a különböző állatfajoknál különböző figyelem készségek fejlődtek ki, amelyek segítik túlélésüket. Például a farkas, az oroszlán, a tigris és más ragadozó fajok különösen fejlettek a vizuális figyelem terén, amely képessé teszi őket, hogy meglássák és megközelítsék áldozatukat. Ezzel szemben, az áldozataik, mint például a szarvas, az őz, vagy az antilop, nagyon jól fejlett hallási figyelemmel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy meghallják, ha közelít a ragadozó. Mindkét esetben, az állatok figyelmi képességét az a környezet alakította, amiben élnek.
 Mindez igaz az ember fejlődésére is. Ahogy a csecsemő felismeri szülei arcát, vagy a diák figyel az órán az iskolában, a gyerekek figyelmének kialakulására közvetlen hatással van a környezet amiben élnek. Néhány generációval korábban például, a gyerekek jelentős időt töltöttek olvasással, olyan tevékenységekkel, amely lehetőséget adott számukra a teljes kikapcsolódásra és ami teljesen odavonzotta a figyelmüket-, a képzeletüket. A TV megjelenésével módosult ez a figyelem, mert a gyerekek számára egy kész vizuális világot kínált, amely már nem kívánt teljes figyelmet és csak kevés teret engedett a képzelőerőnek. Aztán megjelent az internet és a gyerekeket magával ragadta egy teljesen más világ, amely sokszor lerombolja a társadalom által elfogadott normákat, ahol a folyamatos figyelem lehetetlen, ahol a képzelőerő szükségtelen és az emlékezet szinte teljesen gátolva van.
A technológia, az internet, az agyat egy teljesen más fajta figyelem kialakítására "tanítja", szemben azzal, mint amilyen például az olvasáshoz szükséges. Íme egy hasonlat, amit Nicholas Carr használt ennek érzékeltetésére: a különbség a búvárkodás és a jet ski között. A könyv olvasás olyan mint a búvárkodás, amikor a búvár lemerül körülveszi a csend, csökken a tisztánlátás, egy, a szem számára korlátozott környezetbe kerülünk, ahol minden lassú és ennek eredményeként a figyelem- és a gondolkodás kiélezett. Szemben ezzel, a jet ski egészen más. A jet skin ülő ember a víz felszínén száguld nagy sebességgel, távolra néz és körülveszi rengeteg hatás, ami miatt a figyelme könnyen ugrik egyik helyről a másikra.
Tény, hogy tanulmányok azt mutatják, a zavartalan olvasás egy sokkal kielégítőbb-, jobban érthető és jobban felidézhető élményt ad, mint olyan szöveg olvasása, amely tele van reklámokkal és folyamatosan megjelenő linkekkel. Végeztek egy kísérletet, amelyben összehasonlítottak diákokat, az egyik csoport csak hagyományos-, szöveges anyagot kapott a tanuláshoz, míg a másik csoportnak megengedték, hogy az internetet is használják az órák alatt. Azt találták, hogy akiknek engedélyezve volt az internet használata, kevésbé tudták felidézni a tananyagot, sőt a teszt is rosszabb eredménnyel sikerült nekik, mint azoknak akik csak a hagyományos tananyagot használhatták az órák során. Vagyis arra a következtetésre jutottak hogy, a "hagyományos" olvasás jobban fejleszti a kritikus gondolkodást, a probléma megoldást és a szókincset, mint a vizuális média eszközei.
Hozzá kell azonban tenni mindehhez, hogy a technológiának sem csak rossz hatásai lehetnek, például a videó játékok és más képernyős eszközök fejlesztik a vizuális-térbeli tájékozódást, javíthatják a figyelmet, a reakció időt és fejleszthetik a részletek megfigyelésének képességét a zavaros-zsúfolt környezetben. És inkább azt mondhatjuk, hogy a gyerekek akik ilyen eszközökön játszanak nem "hülyébbek" lesznek ezektől, sokkal inkább csak mások. Például, azok a gyerekek akik sokat szörfölnek a neten kevésbé fogják megjegyezni a dolgokat amiket a neten látnak, sokkal inkább az a képességük alakul ki, hogy arra emlékeznek, hol találták meg a számukra érdekes információkat. Tekintve, hogy manapság milyen könnyű hozzáférni az információhoz, egyre inkább az válik fontossá, hogy a gyerek azt tudja, az adott információt hol lehet megtalálni, semmint az, hogy megjegyezzen információkat. És mivel kevésbé kell észben tartani információkat, akár az is lehetséges, hogy mindez még több lehetőséget teremt, magasabb szintű agyi folyamatokra mint például a tervezés, kritikai gondolkodás és a probléma megoldás.

De mit jelenthet ez ma, a gyermeküket nevelő szülők számára? Azt mindenképpen érdemes észben tartani, hogy a túl sok képernyő előtt eltöltött idő, amely az egyéb tevékenységek rovására megy - mint például az olvasás, vagy a "régi módi" szabad játék-, fantáziával és mozgással egybekötve - egészen biztosan olyan agy struktúrát eredményez, amely gyermekeinket kevésbé teszi felkészültté arra, hogy elboldoguljanak ebben a technológiával átszőtt (új)világban.

Anyák online bántalmazzák mások kisbabáit?!

Ma reggel egyik barátnőm e-mailje várt... a következő szöveggel:
 "Szia,
Erről hallottál?!
Mekkora szem....ség!
... és csodálkozunk, hogy a mai gyerekek ilyenek!"
csatolva a következő link:
http://bezzeganya.postr.hu/kisbabakon-gunyolodtak-gonosz-anyak-a-facebookon

Találtam egy - erről az esetről szóló - rövid TV riportot, ide kattintva azt is meg lehet nézni.

Gondolkoztam, kitegyem-e én is ezt a történetet... Látom, komoly megjegyzés áradatot generált és a Face-en is nagyon sokan lájkolták, így nem lehet figyelmen kívül hagyni. És persze azt sem, hogy ez az online zaklatásnak (cyberbully) egy új formája...  kamaszok esetében az ember megakad, felháborodik és dühös, ha ilyet tapasztal. De felnőtt nők-, főleg anyák esetében, végképp érthetetlen és elképzelhetetlen, hogyan tudnak egyesek erre a szintre süllyedni. Ha jól meggondoljuk, ezek a fiatal anyák már az "Y" generáció, akik a technológiába születtek bele és azon nőttek fel. Valószínűleg a Facebook-kal is hosszú ideje együtt élnek és nagy eséllyel - persze lehet, hogy tévedek - már nem először találnak célpontot maguknak a zaklatásra. Nagy kérdés: vajon, az ilyen anyák gyerekei milyenek lesznek majd?

Egy ideje téma már - elsősorban az elmúlt időszakban történt számos kamasz öngyilkosság miatt - vajon hogyan lesznek a mai kamaszok ilyen "gonoszak", hogy akár az öngyilkosságba is belehajszolják társukat? Egyre többen beszélnek arról, hogy hiányzik az empátia a mai gyerekeknél, mert a képernyők előtt a játékokkal-, vagy a közösségi oldalakon eltöltött idő nem a megfelelő terepe annak, hogy kialakuljon az empátiás készség. Ez csak személyes kapcsolatok során, saját élményeken/megélt érzelmeken keresztül alakul ki, még hozzá meglehetősen hosszú idő alatt. A szülő szerepe és jelenléte az együttérzés képességének kialakulásában pedig nagyon fontos... mondják a szakemberek. És akkor feltehetjük a kérdést magunknak:  vajon mennyi idő jut a gyerekeinkre manapság? Mennyit tudunk együtt lenni, megbeszélni mi történt velük-, velünk-, vagy másokkal a környezetünkben? Van-e időnk arra, hogy együtt megnézzünk egy-egy filmet és megbeszéljük mi történt a szereplőkkel? Figyelünk-e arra, hogy gyerekeink például olyan filmeket nézzenek amiből tanulhatnak is? Akár, esetleg, együttérzést...

A helyzet az, hogy az egyre nagyobb mértékű "empátiás készség hiány" következtében, akármelyikünk gyereke könnyedén tárgyává válhat az online zaklatásnak! Ne gondolja azt senki, hogy az ő gyereke védett és biztosan nem kerülhet ilyen helyzetbe! Sajnos ilyen biztonság ma nem létezik.
A minap ezzel kapcsolatban egy saját élményem is volt, ennek kapcsán rá kellett jöjjek,  hogy szerencsétlen véletlenek sorozata nagyon könnyen összehozhat egy ilyen (cyberbully) helyzetet bárkinél...  

Ezzel kapcsolatban héten hallottam egy rádió riportot ami arról szólt, hogy egy "if" nevű videójátékon dolgozik egy csapat Kaliforniában, amivel megtanítanák a gyerekeket, hogy beletudják képzelni magukat mások helyzetébe és amiben segíteni tudják társaikat... A szakember (a kedvencem: Steiner-Adair pszichológus) pedig ismét csak óvatosságra intett: a szülőt-, az igazi kapcsolatokat és az igazi játékot semmi nem pótolhatja! Végül a riport konklúziója is az volt, hogy egy ilyen játék nem feltétlenül "FUN", márpedig senki nem akar olyan játékkal játszani, ami nem vicces. Így pedig eléggé kétséges egy ilyen jellegű játék sikere...

A szülők felelőssége egyértelmű minden esetben. Én legalábbis úgy gondolom. Úgy értem, akkor is, ha az ő gyerekük az aki másokat bánt/zaklat online, vagy akár a valóságban. Elgondolkodtató, vajon milyen lehet ott a családi háttér, ahol a gyerek ilyesmiben leli örömét, milyen értékrendet közvetítenek számára a szülők? Másrészt, hogy lehetséges az, hogy fogalmuk sincs mit csinál a gyerek a neten?

Mindenesetre a fenti botrányt kavart fiatal anyák esetében bizonyára már nem értelmezhető a szülők felelőssége... hogy az ilyen esetekre mi lehetne a megoldás? Nehéz megmondani. Minden bizonnyal a körülöttük élő közösség ilyenfajta viselkedést egyértelműen elítélő és magából kizáró reakciója. Ahogy végül ez a Melissa Antonecci nevű nő is megtette és a különböző hírcsatornák is... De a legfontosabb mégis az lenne, hogy megelőzzük az ilyeneket...

Meg van a 2013-as év szava!

"SELFIE"

Nos, nem lehet azt mondani, hogy az Oxford Dictionaries szerkesztőinek idei választása ne lenne "az új idők szelének szava". A kiválasztott szó félreérthetetlen jele a digitális forradalomnak, amiben manapság élünk.

A "SELFIE" jelentése: "valakinek az önmagáról készített fotója (saját portré), amit tipikusan okostelefonnal, vagy webkamerával készítenek és feltesznek egy közösségi oldalra". A selfie leggyakrabban tükörben, vagy egyszerűen az arccal szemben-, kartávolságra tartott digitális eszközzel készül.

Az Oxford Dictionaries szerkesztőinek választása azért esett erre a szóra, mert az elmúlt egy évben 17.000%-kal emelkedett a szó előfordulásának gyakorisága. Ahogy Judy Pearsall, szerkesztőségi igazgató elmondta: "az Oxford Dictionaries nyelvkutató programjának használata során - amely körülbelül 150 millió-, jelenleg használatban lévő angol szót tartalmaz - hatalmas növekedést láttunk a "selfie" szó használatában 2013-ban, ez az erős trend segített eldönteni a választást."

A selfie-nek egyébként rengeteg variációja lehet - az amerikaiak nagyon szeretnek ilyeneket kreálni - például: welfie (selfie, ami edzés közben készül - working out+selfie), drelfie (részeg selfie - drunk+selfie), trelfie (utazás közben készített selfie - travel+selfie).

Ami engem illet, nálam az idei év selfie-je mindenképpen ez:

Photo: ISS-32,  Akihiko Hoshide

Akkor most mi is ez?   space+selfie= spelfie (?), vagy  astronaut+selfie= astrelfie (?)    :-)

 

Egy francia anti-bully videó

Hogyan nézne ki az iskolai zaklatás a munkahelyen?  Ez a videó segít elképzelni...

A HuffPost szerint, talán ez az egyik leghatásosabb anti-bully videó ami valaha készült. 

A videót egy - az iskolai zaklatással foglalkozó - dokumentumfilm előzeteseként készítette a francia Vincent Lobelle, amely a közelmúltban volt látható a France 5 csatornán.
A videó elsődleges célja az, hogy felhívják a francia szülők figyelmét az iskolán belüli erőszakra.  

Napjainkban Franciaországban 12 millió diák tanul, közülük 1.4 millió diákot ért már valamilyen zaklatás vagy bántalmazás az iskolában.

   A videó végén megjelenő üzenet szövege a következő:

"Egy nap a munkahelyen nem ilyen. És az iskolában?" 

Forrás: Huffington Post, This Maybe The Most Powerful Anti-Bullying Video We've Ever Seen

 www.megfelemlites.hu

Mire figyeljünk online arculatunk kialakításánál? Néhány ötlet.

1. Legyünk következetesek. Rendszeresen keressünk rá önmagunkra a neten. Álláskeresés közben, tartsuk észben, hogy az online térben önmagunkról kialakított képnek ugyanolyan benyomást kell keltenie, mint amit az önéletrajzunkban leírunk. Bizonyosodjunk meg róla, hogy nevünk, -iskoláink, -korábbi munkahelyeink, ugyanúgy vannak megjelölve az online megjelenésünknél, mint az önéletrajzunkban. Ha munkát keresünk, fokozottan figyeljünk arra, hogy azokon az oldalakon, amelyek nincsenek összefüggésben álláskeresésünkkel ellenőrizzük le a biztonsági beállításokat és ha kell, szigorúbb védelmet állítsunk be, amellyel biztosítjuk, hogy barátainkon-, ismerőseinken kívül más nem láthatja azokat.

2. Egy kép ezer szónál többet mond. Szedjünk le minden fotót, ami esetleg rossz színben tüntet fel minket, vagy amelyen - esetleg - valamilyen illegális dolgot teszünk. Például cigarettázunk-, alkoholt fogyasztunk... stb. legyen alapelv - különösen fiataloknál - hogy amit nem szeretnénk, hogy a szüleink lássanak rólunk, azt ne is tegyük fel. Ezenkívül mindenképpen érdemes megnézni a közösségi oldalakon tett beállítások között, hogy hogyan jelölhetnek meg minket mások fotókon. Érdemes úgy beállítani, hogy kontrollálni tudjuk ezt!

3. Ne szidjunk másokat. Ne posztoljunk szidalmazó megjegyzéseket kollégákra, főnökre, interjúztatóra, tanárra, stb. Egyetlen munkaadó sem szívesen alkalmaz munkavállalót ilyen habitussal.

4. Kerüljük a profán kifejezéseket az online térben. Ha munkát keresünk, vagy szeretnénk előre haladni a karrierünkben, kerüljük a csúnya szavakat tartalmazó posztokat és hozzászólásokat. Egy tanulmány szerint a HR szakemberek 61%-a negatívan értékeli az ilyen tartalmú bejegyzéseket.

5. Fordítsunk különös gondot a profilunkon megjelenő fényképre. Ha munkát keresünk-, vagy fontos számunkra, hogy jó benyomást keltsünk az online felületeken. Fordítsunk különös gondot a profilunkon megjelenő fényképre. Szánjunk rá időt, ha lehet némi pénzt, hogy megfelelő frizurával, sminkkel és megfelelő öltözékben jelenjünk meg a fényképen, amelyet, ha lehet profi fotóssal készíttessünk el, vagy legalább egy fotózásban ügyesebb ismerősünkkel.

Forrás: Amanda Augustine, Social Media Dos & Don'ts For The Recent Grad

Hathatnak jövőnkre a közösségi oldalon tett beállításaink és posztjaink?

Úgy tűnik, hamarosan új fogalommal kell megismerkedjünk...  PERSONAL ONLINE BRAND  amit, talán úgy lehet jól lefordítani, hogy az online térben, önmagunkról kialakított kép.

A téma amiről ma írni szeretnék, nem csak a kamaszokat érinti, hanem valójában mindenkit aki személyében jelen van az online térben. Találtam ugyanis egy cikket, amelyben egy állás keresési tanácsadó hívja fel a figyelmet arra, mennyire fontos, hogy milyen képet/arculatot alakítunk ki magunkról a közösségi médiában. Többségünk számára valószínűleg nem újdonság, hogy a munkáltatók sok esetben rákeresnek a jelöltekre az interneten. Viszont az alábbi számok és a trend miatt - ami erős növekedést mutat - azt gondolom, érdemes gondolni erre, amikor a közösségi oldalakon aktívak vagyunk.

Photo: www.e-selling.com

A Huffington Post-ban megjelent cikk szerzője - Amanda Augustine, álláskeresési tanácsadó - a köetkezőket írja:

A közösségi oldalak "jövőnkre kifejtett hatásának" kérdése, legutóbb annak kapcsán vetődött fel, hogy a Facebook néhány hete változtatott a beállításokon és ezúttal a kamaszok posztolási lehetőségeire vonatkozó korlátozást oldotta fel. Eddig ugyanis a 13-17 év közötti korosztály védelme érdekében, az általuk kitett posztokat, csak ismerőseik, illetve ismerőseik-ismerősei láthatták. Az új beállítással a legnagyobb közösségi oldal megszüntette ezt a tiltást, amely azonban eddig valamiféle védelmet nyújtott számukra. Így ma már a kamaszok is posztolhatnak nyilvánosan, mindenki számára látható módon. Az ok egyébként - ami erre késztette a legnagyobb közösségi oldalt - az volt, hogy azt feltételezték, ez a korábban meglévő tiltás is szerepet játszhatott abban, hogy sok kamasz elhagyja a legnagyobb közösségi oldalt és átmegy más oldalakra, pl. az Instagram-ra, vagy a Snapchat-ra. (Ezzel kapcsolatban, az Indexen jelent meg egy cikk nem olyan régen, amely arról szól, hogy az elvándorlás fő okai, hogy túl sok szülő van a Face-en és egyesek szerint "túl sok a betű" rajta. Ők ugyanis jobban kedvelik a videókat és a képeket. Így a Vine és az Instagram sokkal szimpatikusabb számukra.)

E védelem nélkül azonban, ma már csak néhány gombnyomás és pillanatok alatt posztolható bármilyen megjegyzés, -tartalom, amely aztán súlyos hatással lehet az adott személyről  kialakított képre. 

Néhány dolgot tehát mindenképpen érdemes figyelembe vennünk, amikor a közösségi oldalakon posztolunk valamit:

Egy friss felmérés szerint, az egyetemek/főiskolák egyre nagyobb mértékben használják fel a közösségi médián (FB 87%, Twitter 76%)  található információkat az új diákok felvételi eljárása során.  Azok az ügyintézők akik ezt a munkát végzik az egyetemeken, azt mondják, kb. 35%-os arányban találnak olyan tartalmakat, amelyek negatív hatással vannak a jelentkezésekre. 
(Feltételezem, ez - egyenlőre legalábbis - inkább az itteni-, amerikai egyetemekre jellemző. De ha valaki esetleg itt szeretne tanulni, akkor erre is érdemes gondolni. - cybermami)

Másik megállapítás a cikkben - ami viszont valószínűleg nálunk is jellemző a munkaadókra, még ha az arányok esetleg nem is ilyen magasak - hogy egy 2013-as felmérés szerint a munkaadók egyre fontosabb szempontként kezelik a jelentkezők közösségi oldalain megjelenő információkat. 

Néhány adat erre vonatkozóan:

 - a munkáltatók 93%-a beismeri, hogy a jelöltek online megjelenése az alkalmas jelöltek kiszűrésére irányuló eljárás részét képezi;

 - 42% azoknak az aránya, akik azt mondják, akár pozitív-, akár negatív hatása lehet - a közösségi oldalakon találtaknak - a jelölt kiválasztására;

 - a legnegatívabb hatása a következő megjelenéseknek van: illegális drog használat (83%), szexuális természetű posztok/tweet-ek (71%), profán megjegyzések (65%), nyelvtani-, helyesírási hibák (61%);

 - viszont másrészről, nagyon pozitív hatása van az olyan posztoknak, amely önkéntes munkára-, valamilyen adományozásra vonatkozik (65%).

Milyen tanulságot érdemes tehát levonni ebből? Akár 14 éves az illető, akár 43, érdemes alaposan megfontolni, mit posztol az interneten. Ne felejtsük el soha: amit egyszer kiteszünk, az örökre ott marad, még akkor is, ha mi úgy gondoljuk "kitöröltük". Nagyon figyeljünk oda az adataink védelmére irányuló beállításokra, hogy az ismeretségi körünkön kívül eső személyek ne nézhessék meg a posztjainkat-, online aktivitásunkat. A cikk írója - Amanda Augustine - éppen ezért azt is tanácsolja, a közösségi oldalakon lehetőleg ne adjuk meg a családnevünket (csak a keresztnevet, vagy az angolszász kultúrában gyakori "middle name"-t), ilymódon is törekedjünk megvédeni a magunkról kialakított képet.

Források: Huffington Post, How Social Media Privacy Settings Could Affect Your Future

                Forbes, Facebook Is Losing Teens, And Privacy Settings Won't Bring Them Back