A héten elkezdődött a suli... nálunk. Otthon pedig hétfőn fog...

Picture: www.whathaveyouheard.wordpress.com

Mindig nehéz az iskola kezdés, szülőnek-, gyereknek egyaránt. Otthon is így volt ez mindig, tudom. Bár idén mintha - legalábbis, ahogy olvasom a híreket és hallom a barátoktól - még nagyobb stressz lenne ez mint általában. Rengeteg a változás... ezekről szól az alábbi cikk, amit egy ismerős osztott meg a Face-n. Íme: 

http://jovoiskolaja.hu/amit-minden-szulonek-tudnia-kell-tanevkezdes-elott-forras-europai-szulok-magyarorszagi-egyesuletenek-oldalarol/

Bevallom, nem sokat hallottam erről a rengeteg új dologról - eléggé meg is vagyok most lepődve - egyedül arról hallottam, hogy betöltött 6 éves kortól kötelező iskolába menni minden gyereknek - hacsak - nincs valami oka annak, hogy még egy évet oviban maradjon. Ennyi. Aztán a héten beszélgettem egy barátnőmmel - akinek idéntől mind a három gyereke suliba fog járni - ő említette, hogy terjed a híre ennek a "délután négyig bent kell maradjon minden gyerek az iskolában 8. osztályig" dolognak. Tegnapra kiderült: a hír igaz, szeptember elsejétől életbe lép ez a szabály - úgy tűnik - sok egyéb új dologgal együtt. Távol álljon tőlem, hogy kvázi "kívülállóként" véleményt alkossak a dologról. Bár őszintén szólva például ezt a "délután négyig bent kell lenni a suliban" dolgot nem teljesen értem. Mi az oka ennek? Próbáltam rákeresni a neten, de semmit nem találtam. :-( Mondjuk arról sem találtam semmit, hogy mit fognak csinálni a gyerekek ebben a plusz időben, hogy legalább hasznosan teljen a kötelező órák utáni idő...

Igazából az oka - hogy arra gondoltam írok erről - az az, hogy a tervezett változásokat olvasva sok dolog van, amivel itt eltöltött időszak alatt találkoztam és ami nagyon hasonlónak tűnik az itt megtapasztaltakhoz, legalábbis első ránézésre. Arra gondoltam, talán kevésbé "idegesítő" lesz ez az egész, ha leírom ezeket...  Persze - hozzáteszem - nincs széleskörű nemzetközi tapasztalatom, csupán itt az Egyesült Államok egyik államában jár 3 gyerekem - állami - iskolába... így erről tudok beszámolni, anélkül, hogy összehasonlítani akarnám a kettőt és hozzátéve gyorsan, hogy nem gondolom azt sem, hogy az itteni iskolarendszer tökéletes volna.

Kezdem rögtön ezzel a délután négyig bent van a gyerek a suliban, na meg a 6 éves kortól kötelező sulival...

Itt 5 éves kortól kötelező az iskola. Ha a szülő szeretné- és a gyerek későn (tanév kezdéshez közeli időszakban tölti be az 5. évet) akkor mehet egy évvel később is suliba, de 6 éves kor után már tényleg csak nagyon indokolt esetben kerül iskolába egy gyerek. (Csak halkan teszem hozzá, hogy itt addig, amíg a gyerek nem kerül iskolába - vagyis 5-6 éves korig - semmilyen állami intézmény pl. bölcsőde, vagy óvoda; nincs biztosítva a gyerekek számára.) Szóval, itt a gyerekek nagy-nagy többsége elkezdi a sulit 5 évesen. Ezt az első évet ugyan "Kindergarten"-nek hívják, de ez tulajdonképpen nem jelent semmit, mert gyakorlatilag ugyanolyan mint nálunk az első osztály. A kicsik - a nagyobbakkal együtt - reggel 8 körül kezdik a sulit és ott vannak majdnem délután négyig. Ez igaz Kindergartentol az 5. osztályig, utána annyi a változás a 6-8. évfolyamokon, hogy egy órával előbb kezdődik a suli és annyival előbb is van vége. Szóval, a gyerekek ott vannak a suliban egész nap, a nap folyamán gyakorlatilag egyszer esznek tízórai félét és van egy ebéd. Ennyi. Majd délután 4 és fél öt között érnek haza és kezdi meg a szülő hurcolni a gyerekeit a külön órákra, merthogy az általános iskola a tanítás végével - háromnegyed négykor - bezár és mindenki mehet amerre lát. Szóval, ezután visszük a gyerekeket sportolni, külön órára, ki hova. Ez pedig minden nap úgy néz ki, hogy este 7-8 körül érünk haza, vacsora és lecke! Mert hogy az is van minden nap, még a kicsiknek is. Na jó, nem több órás lecke - ez azért fontos! - de van. Kicsiknek kevesebb, nagyoknak több. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy este 9 előtt nem sikerül a napi kötelező dolgok végére jutni. Így leírva elég drasztikusan hangzik. Tudom. Én (voltam) vagyok a legjobban meglepve, amikor mégis azt tapasztalom, hogy a gyerekeim szeretnek suliba járni. Azért el kell mondanom ehhez néhány fontos dolgot, ami oka lehet ennek: az iskola nagyon-nagyon jól felszerelt, a környezet színes-, vidám és barátságos, bár - szintén nagyon meglepő módon, elképesztően szigorú fegyelem van az általános iskolában - és az órák pedig egész napra el vannak osztva (amik egyébként nem is 45 percesek és a tantárgyak "blokkosítva" vannak); ilyesmi pedig, hogy napközi-, vagy tanulószoba természetesen nincsen.

Aztán. Olvasom, hogy tovább szigorítják a szülők részvételét az iskolák életében. :-(  Vagy a szülők beleszólását az oktatásba? Lehet, hogy nem is ugyanaz a kettő. Mindenesetre ezzel kapcsolatban is le kell írjam a saját élményemet, ami a magyar iskolarendszer után nagyon meglepő volt számomra. Természetesen, itt sem a szülők mondják meg az iskolában, hogy mit és hogyan kellene tanítani. Szó sincs erről. De nekem nagyon hosszú időbe telt - és a mai napig érnek váratlan élmények - hogy megszokjam, hogy az iskola mennyire nyitott a szülők felé és mennyire számít(!) a szülőkre. A szülő nem hogy "ki van tiltva" a suliból a tanítás idejére, sőt örülnek, ha a szülő megy és segít(!). Akár a tanárnak, akár az osztályban. A kicsikhez be lehet menni minden héten megadott időpontokban, például mesét felolvasni, együtt rajzolni velük, vagy akár segíteni bizonyos egyszerű foglalkozásokat megtartani. Később, a nagyobbaknál vannak bizonyos órák amiket szülők tartanak, például pénzügyi ismeretekről, vagy a családról, vagy például a várostervezésről, stb. vagy, ami szerintem hihetetlen nagy ötlet: a saját munkájukról. Ezeket például mind-mind nagyon szeretik a gyerekeim. Ráadásul - azt gondolom - ez tényleg mindenkinek jó. A tanárnak van ideje másra, a gyerekek örülnek az életből jött tapasztalatoknak-, színesebb az óra, és persze a szülő is örül, hogy gyerekekkel találkozhat egy ilyen helyzetben. Mindenesetre az iskolák nagyon kezdeményezőek és nagyon biztatják a szülőket, hogy legyenek aktívak és vegyenek részt az iskola életében. Természetesen a meghatározott keretek között és a belépésre vonatkozó szigorú szabályok betartása mellett. Ez utóbbi alatt, elsősorban a gyerekek biztonságára vonatkozó szabályokra gondolok.

A következő amiről olvasok az "aktív rendőrök", illetve "bűnmegelőzési tanácsadók megjelenése" az iskolákban. Ez az infó azért elég kevés, amit olvasni lehet ebben a cikkben erről. Jó lenne látni azt a törvényi szabályozás, hogy ez pontosan hogyan is van leírva. Ezzel kapcsolatban nekem - itteni - személyes tapasztalatom nincsen, mivel nincs középiskolás korú gyerekem, de tudom, hogy például a középfokú iskolákban (High School-ban) van ilyesmi. Az iskoláknak van saját biztonsági szolgálata, sőt hallottam arról is, hogy előfordul, hogy órára bemennek és ellenőrzik a diákokat pl. kábítószer után kutatva.

Aztán megint egy új dolog amiről olvasok: "...már életbe lépett változás, hogy az iskoláskorúnak látszó gyerekeket, ha iskolaidőben az utcán vagy egyéb nyilvános helyen (pl. plázában) vannak, és nem tudják írásban, hitelt érdemlően bizonyítani, hogy igazoltan vannak távol, a rendőr bekísérheti az iskolába..." Nos, ez itt is pont így van. Ha a rendőr iskolás korú gyereket lát az utcán iskola időben, megáll és meg kérdezi miért nincs suliban... Gyereknek iskolában a helye. Hozzáteszem, hacsak nem "home schooler", vagyis a mi szóhasználatunkkal élve: magántanuló, ami nem annyira ritka errefelé mint nálunk, de ebben az esetben is, ezt igazolni kell. 

A következő amit olvasok:

"2016-tól nem tehet érettségit az, aki nem teljesített 50 óra közösségi szolgálatot. Ennek formája, módja még alakul." Ez szintén itt is így van. Csak itt 100 óra a kötelező, ha jól tudom. Ez lehet bármilyen önkéntes munka, akár olyan jellegű is amelynek során segítenek időseknek-, rászorulóknak pl. a ház körüli feladatok ellátásában. Ezt igazolja az illető, vagy az adott szervezet és ezt kell az iskolának leadni. Egyébként az amerikaiak hihetetlen "nagyok" az önkéntes munkában és erre már egészen korán igyekeznek ránevelni a gyerekeket.

Végül: "Az első évfolyamon a gyerekek ingyenesen kapják a tankönyvet, ám az ilyen könyvet a tanév végén vissza kell adniuk az iskola könyvtára számára". Az itteni iskolákban nincsen ilyen, hogy "tankönyv csomag", sőt egészen sokáig még füzetek sem nagyon vannak... Bevallom, engem eleinte nagyon zavart, de mondhatom máig nem nagyon szoktam meg azt, hogy a gyerekeim mindenféle papír kupacokkal jönnek haza az iskolából. A kisebbek hetente hozzák haza a tanulás közben "termelt" papírokat: feladatokkal, tesztekkel. A nagyobb gyerekeknek már vannak kisebb füzeteik, de nem sok. A (gyakorlatilag) felső tagozatos gyerekem mostanra jutott el oda, hogy nagy méretű spirál füzetei vannak a különböző tárgyakból, összesen 6db(!). Tankönyvet azonban eddig még soha nem kellett vennünk. Mert hogy azokat az iskola biztosítja és az iskola tulajdonát képezik. Év elején, amikor megkapjuk ezeket át kell néznünk őket és egy nyomtatványon igazolni kell, hogy milyen hibákkal vettük át. Év végén pedig vissza kell adni az iskolának. Ha közben a könyvnek komoly baja lenne, vagy tönkremenne valami miatt, akkor kellene kifizetnünk. Természetesen belefirkálásról, aláhúzásról, keretezésről és sorkiemelésről szó sem lehet. Most néztem meg az erre a tanévre kapott könyveket, amelyek 3-8 évesek és egyenként 700-1.000 oldal körüliek - súlyzónak beillenének - de a suliba nem kell vinni őket, itthon kell tartani és csak akkor kell elővenni, ha olyan feladatot kapnak, hogy szükség van rájuk. Egyébként nagyrészt az internetről és számítógépen tanulnak, illetve papíron kapják meg a leckéket.

Mindezeket - a blog eredeti témájától eltérve - csak azért írtam le, hogy legalább kicsit megmutassam - ezek a változások első ránézésre valóban sokkolónak/idegesítőnek tűnnek, azért - van példa hasonlóakra máshol is. Persze tudom, hogy minden a részleteken múlik és azon, hogy hogyan/milyen módon lesznek bevezetve és megvalósítva ezek a változások... Pont ez az - ami itteni szóhasználattal élve - tényleg nagy kihívásnak tűnik...

 ui. A következő bejegyzésem - most már tényleg - "cyber" téma lesz. Az itteni iskoláktól ugyanis kaptunk egy listát, hogy milyen alkalmazásokat (app-kat) fognak használni a gyerekek a suliban, a tanítás során. Arra gondoltam, ez hasznos lehet azoknak, ahol van lehetőség arra, hogy a gyerekek ilyen eszközöket is használjanak a tanuláshoz.

Nano micsoda?! Torna!!!

Nem gondoltam volna, hogy ezekben a nyári hónapokban ilyen keveset tudok itt lenni a gép előtt és főleg, hogy ilyen keveset fogok írni a blogba... :-S Az az egy vígasztal, hogy azt gondolom/remélem nem vagyok ezzel egyedül és akiknek szánom a blogot, ők hasonlóan keveset vannak gép előtt mostanában. Egyébként is, ezekben az őrült meleg napokban maximum egy klimatizált szobában lehet kellemes elfoglaltság blogokat olvasni. Mindenesetre remélem, hogy aki mégis erre szánja rá magát, ránéz az enyémre is! Kivételesen, ma valami egészen másról írok, mint a gyerekeinkről... ma nekünk, nőknek való téma lesz! Mert hát, egy kiegyensúlyozott anyuka nagyon fontos a családban, a kiegyensúlyozottsághoz pedig sokat tud hozzátenni, ha "jó formában" vagyunk! Közhelyes... tudom! :-) De az ideológiát félretéve: egyszerűen megtetszett a dolog és gondoltam, hátha más is érdekesnek, esetleg hasznosnak találja!

Ezeket a napokat azzal töltöm, hogy próbálok felkészülni a hosszú utazásra, ami "kis" családunk előtt áll a következő hetekben. Első menetben két nap alatt nettó 26 órát fogunk autóban tölteni és bevallom nem kicsit aggódok amiatt, hogy három gyerekünk, hogyan tölti majd el ezt a temérdek időt; lehetőleg olyan módon hogy ne menjünk egymás agyára, sőt ha lehet, akár még valami "hasznuk" is legyen belőle. Szóval, nem kevés időt töltök mostanában azzal, hogy kiválogassak filmeket és alkalmazásokat az útra, amivel a rajzoláson és olvasáson kívül - hasznosan - el lehet az időt tölteni. (Ha valakinek van valami jó ötlete, szívesen venném! :-))  Keresgélés során akadtam bele az alábbi témába és arra gondoltam megosztom Veletek, hátha...  Eddig hallottam már nano technológiáról, iPod nano-ról és ki tudja még hányféle nano-ról, de "Nano Workout"-ról még nem!

Photo: a most megjelent könyv borítója, a www.nanoworkout.com

Ez lehet az új "dili", hogy elfoglalt anyukaként - egy kis plusz odafigyeléssel - "formában" tartsuk magunkat. A dolog pofonegyszerű, csak azt sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe! Haha! A kiindulási alap az, hogy régebben amíg a mindennapokban sokat mozogtunk - mert nem számítógép előtt dolgoztunk, nem autóval utaztunk, na meg nem lifttel mentünk fel az emeletre - addig nem volt különösebben gondunk azzal, hogy elhízhatunk, vagy a mozgásszegény életmódunk miatt mindenféle nyavalyáink lehetnek. Hogy ezeket elkerüljük, nem kis erőfeszítéseket kell tennünk manapság, akár időben-, akár energiában-, esetleg anyagilag. Joakim Christoffersson pedig gondolt egy nagyot és kitalálta nekünk a nano workout-ot! Azt mondja, használjuk ki a körülöttünk lévő lehetőségeket és tartsuk magunkat formában: például nyújtsunk a zuhany alatt, nyomjunk néhány fekvőtámaszt egy telefonkonferencia közben, vagy hasizmozzunk a kanapén az esti tv nézés során...

Íme 8 egyszerű példa, amivel érzékelni lehet miről is van szó:

- fogmosás közben végezzünk guggolásokat (comb),

- munka közben, néhányszor nyomjuk ki magunkat a székünkből a karunk segítségével (karizmok, tricepsz),

- kanapén ülve dőljünk hátra és pedálozzunk a levegőben a lábainkkal (lábak, alsó hasizmok),

- bevásárlásból hazafelé a kosarunkat, vagy szatyrokat emeljük fel néhányszor (karizom),

- gyaloglás közben húzzuk be a hasunkat és figyeljünk oda, hogy onnan indítsuk a mozgást (hasizom),

- helyezkedjünk az ágyunk szélén és óvatosan engedjük le a fejünket egy kis időre (nyakizmok),

- a villamoson-, vonaton álljunk egy lábra (miközben kapaszkodunk), így az egyensúlyozáshoz dolgoztatjuk az alsó lábizmokat,

- ha tehetjük mozgólépcső- és lift helyett, mindig válasszuk a lépcsőt.

A dolog tényleg nagyon egyszerű. Szerintem például a francia nők valami ilyesmit már régen kitaláltak, mert ahogy olvastam valahol, ők - hacsak tehetik - mindig gyalogolnak és lépcsőznek. Na de most már itt van erről egy könyv is azoknak, akikhez ez a fajta torna áll közelebb. A szerző szerint ezekkel az egyszerű gyakorlatokkal, életre szólóan fitten tarthatjuk magunkat. Hááát, nem tudom! Azt hiszem, én azért még megtartom a spinning biciklimet! :-)

8 ok amiért fontolóra vehetnénk, hogy otthagyjuk a Facebookot

Nem terveztem, hogy ma még írok... de pont ma jelent meg egy cikk az Indexen, vagyis a Velveten (ahol egyébként csak nagyon ritkán találok olyat, amit elolvasok) ami a FB témához kapcsolódik. A címe is sokat mondó, bár kicsit talán hatásvadász: "Ezért hagyja ott a Facebookot, de most azonnal" rákattintva természetesen el lehet olvasni. Engem nagyon érdekelt az eredeti cikk, ami alapján ez a Velvet írás született. Aki teheti olvassa el - szerintem érdemes - nekem legalábbis jobban stílusom mint a velvetes változat: "8 Reasons to Deactivate Your Facebook Account" , plusz van benne néhány dolog ami a magyar cikkben kicsit más.

Facebook, Facebook, Facebook... Kiapadhatatlan téma! Egy biztos, időnként én is elgondolkozom rajta, hogy meg kellene szüntetni a profilomat. Nem tetszik sok dolog és a cikkben lévő nyolcas listából a 3-as, 6-os és 8-as mindenképpen ezek közé tartozik. Aztán nagyon nem szeretem még, hogy állandóan változtatják a beállításokat és folyamatosan ellenőrizni kell, hogy éppen mi a helyzet, az sem tetszik továbbá, hogya a profilt megszüntetni nem is olyan egyszerű, vagyis, hogy "nehezített" pálya.... ja, és azt sem szeretem, hogy számomra nagyon "nyomulós" a FB stílusa és folyamatosan kapom az ezer üzenetet, hogy ki mit csinált éppen az idővonalán, vagy az enyémen és menjek már fel, mert különben "lemaradok" valamiről... :-S Szóval akad szép számmal amit nem szeretek... Most akkor fel kellene soroljam, hogy akkor miért is vagyok fent... Azt hiszem a két legfontosabb ok a következő: az egyik hogy érdekel ez az egész, vagyis hogy mi ez, főleg a gyerekeim miatt; a másik, hogy külföldön élve, nagyon megkönnyíti számomra, hogy kapcsolatban legyek az itthoniakkal: a családdal és a barátokkal.

Ezzel együtt érdemes megfontolni újra és újra, hogy maradunk-e, ha igen, akkor pedig, hogy mit teszünk fel.

Biztonságban a közösségi oldalakon, néhány jó tanács

A mai bejegyzésem témája, talán kicsit száraz és unalmas lehet, de azt hiszem érdemes végig olvasni és végig gondolni a leírtakat gyermekünk "digitális biztonsága" érdekében. Persze ijesztgetni senkit nem szeretnék, de azt azért bizonyára minden szülő tudja már, hogy az online közösségi oldalak nem csak szórakozást, információforrást- és a barátokkal történő kapcsolattartást jelenthetik, hanem akár lehetnek veszélyek forrásai is. 

Tulajdonképpen az egész blogolás ötlete ebből indult lassan egy éve, amikor egy nagyon kedves barátnőmnek kerestem valamiféle segítséget, hogy a legfontosabb veszélyekről tájékozódni tudjon. Ő maga nincs fent a legnagyobb közösségi oldalon, de óvatos- és odafigyelő szülőként igyekszik tájékozódni, hogy mi történik(-het) csemetéivel az online térben. Különösen az éppen kamaszkorban lévő és lassacskán szárnyait bontogató nagy lányával. Mint említettem, ez a barátnőm nincs fent semmilyen közösségi oldalon, valamiféle erős ellenérzés távol tartja ettől... amit persze valahol megtudok érteni... egyrészt mert valóban érdemes nagyon odafigyelni, hogy mit posztolunk, -kommentelünk és -lájkolunk... másrészt mert időnként - legyünk őszinték - valóban nagyon frusztráló tud lenni, a sokszor inkább "keepsmiling"book-nak nevezhető közösségi oldal. Szóval ez a kedves barátnőm úgy döntött, hogy ő bizony nem akar gyermeke ismerőse lenni semmilyen közösségi oldalon, hogy ilymódon felügyelje lánya online életét. Inkább próbál tájékozódni és jó kapcsolatban lenni vele, hogy amikor csak szükséges megtudják beszélni egymással, ha valami gond van. Amikor azonban erről beszélgettünk, gyorsan kiderült, hogy nem túl sok lehetősége van a tájékozódásra. Így én igyekeztem előkeríteni egy jól használható-, átfogó és lehetőleg nem túl hosszú leírást számára. Ennek a fordítását szeretném most megosztani a blog olvasóival is, remélem mások is hasznát tudják venni majd.

Az alábbi-, rövid összefoglaló nem mostanában készült, de a 10 pontban felsorolt-, kamaszok által leggyakrabban elkövetett hibák listája nagyon jól érthető és használható ma is. Legalábbis én így gondolom. Persze ez csak egy nagyon átfogó leírás, és ha valaki komolyabban szeretne tájékozódni érdemes mélyebben belemenni a fontosabbnak tartott témákban.

Ami engem illet, én fent vagyok a Facebook-on. Lehet, hogy jobban "félek" mint az említett kedves barátnőm? Vagy csak szimplán kíváncsibb vagyok? Bár, azt hiszem valami olyasmi is van benne, hogy "nem akarok lemaradni", vagy mint ahogy az előző bejegyzésben ajánlott filmben a 20 évesek mondják "dinoszaurusz" lenni így 40 körül... :-S Egy azonban egészen biztos, kíváncsi vagyok hogyan működik ez az egész! És kétségtelen, hogy vélek felfedezni valamiféle "feeling"-jét a dolognak. Érdekes például, hogy ki mit posztol- vagy éppen nem posztol magáról-, a hétköznapjairól- vagy a gyerekeiről. Akár egyénenként, akár "nemzetenként". Én persze csak a saját tapasztalataimról tudok beszámolni - ami semmiképpen nem nevezhető statisztikai mintának - ahogy én látom, a felnőtt-, 40 körüli korosztályt tekintve például az amerikaiak és a magyarok gyakran egészen más dolgokat posztolnak. Mi magyarok, zárkózottabbak vagyunk, nem annyira szeretjük feltenni  magánéletünknek-, családunk életének intim pillanatait, sok amerikaival ellentétben, ahol ez teljesen normálisnak számít. Persze kivételek mindig vannak. Mindenesetre érdekes látni, kinek-kinek mennyire mást jelent az "intim szféra" a virtuális térben. Emögött minden bizonnyal ezer ok húzódik meg, történelmi-, kultúrális háttér és ki tudja mi minden még. Szociológus nem vagyok, úgyhogy most gyorsan megnyugtatok mindenkit, nem kezdek tudományos elemzésbe! :-)  Viszont annyit azért hozzátennék még, hogy a kamaszoknál már nem annyira érzékelek ilyen nagy különbséget. Azt hiszem ez nem is annyira meglepő, ebben a - közhelyesen mondva - globalizált világban. A magyar kamaszok már ugyanolyan, vagy legalábbis nagyon hasonló módon válnak felnőtté a digitális térben, mint amerikai társaik. De vajon mi szülők tényleg kellő figyelmet fordítunk-e rájuk? Hogyan lehet ezt jól csinálni? Ez a téma az ami nagyon régóta foglalkoztat és ami miatt sok időt töltök el a "szakirodalom" olvasgatásával. Ebben szeretnék egy kis segítséget adni azoknak akiknek nincs idejük-, energiájuk, hogy utána járjanak az elérhető információknak-, híreknek. Annál is inkább, mert ezen a területen tényleg naponta lehet új híreket olvasni-, hallani.

Ez a mostani nagyon rövid - talán általános érvényűnek is mondható - összefoglaló a leggyakoribb veszélyekre hívja fel a figyelmet. Annak aki komolyan szeretne elmerülni a témában, ajánlom a következő alapos- (36 oldal!), évente frissített-, szülőknek szánt tájékoztatót: "A Parents' Guide to Facebook", sajnos angolul...
A témával kapcsolatban nagyon örülnék a visszajelzéseknek, és ha van érdeklődés-, vagy konkrét téma szívesen foglalkoznék azzal is a későbbiekben.

10 gyakori hiba amit tinik elkövet(het)nek a Facebook-on

(és mit tehetünk ellene)

Ha van kamasz gyermeked szinte teljesen biztos lehetsz benne, hogy aktív a Facebookon, és pont ez a teljesen ártalmatlannak tűnő tevékenység - amin keresztül kapcsolatban van a barátaival - hozhatja őt veszélyes helyzetekbe, ha nem eléggé óvatos.

Itt elolvashatsz néhány-, de gyakran előforduló hibát, amit talán felfedezhetsz kamaszod Facebook oldalán és talán kapsz néhány ötletet arra is hogyan beszéld ezt meg gyermekeddel. Vagy - ha esetleg nem lennél “ismerőse” a Facebook-on - legalább beszélgessetek ezekről, amikor csak lehetőség adódik erre.

1.)      Nem használja megfelelően-, vagy egyáltalán a személyes adatok védelmére vonatkozó beállításokat. A saját profil létrehozásakor meglévő - személyes adatokra vonatkozó - alapbeállítás nem biztosítja ezen adatok védelmét, vagyis a FB által felajánlott alapbeállítással bárki megnézheti gyermeked magán jellegű adatait – pl. hova jár iskolába, hol lakik, akár azt is hol lesz és persze mikor a közeljövőben.

Amire mindenképpen fel kell hívni a figyelmét: a személyes adatok védelme nagyon fontos elsősorban azért, hogy csak azok az ismerősei láthassák azokat, akiket ő tájékoztatni szeretne erről. Pl. szeretné, hogy a nagymama lásson egy friss bejegyzést, de nem szeretné, hogy megnézzen bizonyos fényképeket. Vagy talán szeretné, hogy a barátai megnézzék a fényképeit, de azt már egyáltalán nem, hogy a barátok barátai is láthassák azokat. Bonyolultan hangzik, de viszonylag egyszerű ezeket beállítani.

2.)     Az egész világon mindenki láthatja a profilját?  Az adatokhoz való hozzáférést semmi nem gátolja az alapbeállítások mellett.

Nagyon fontos, hogy kamaszunk megértse: a munkáltatóknál ma már sok esetben bevett gyakorlat, hogy a munkára jelentkezőket megnézik a közösségi oldalakon. És ami talán még ennél is fontosabb: minden információ-, bejegyzés-, fénykép - amit kamaszunk valaha feltöltött az internetre - örökre ott marad, még akkor is ha azt látszólag már kitörölte!

3.)     A teljes név használata. A legtöbb gyereknek eszébe sem jut, hogy gondolni kell arra, hogy a “cyber” térben akadhatnak adattolvajok, akik megszerzik mások adatait és visszaélnek vele, vagy akár olyanok is, akik kifejezetten gyerekekre “vadásznak”. Ez a hiba-, illetve ennek elkerülése különösen a tinilányok esetében nagyon fontos szempont.

Mit mondjunk erről? Természetesen senki nem akarja feleslegesen megijeszteni a gyerekét, de nagyon fontos minden, a FB használata során felmerülő-, lehetséges veszéllyel tisztában lenni. Miközben  elmondjuk neki a veszélyeket, tegyük hozzá ha a teljes nevét nem tüntetné fel az oldalán az jobban szolgálná a biztonságát és megnyugtatóbb lenne számunkra is.

4.)     Sértő-, bántó bejegyzések megjelenítése. Ez sajnos nagyon gyakran előfordul és még az is előfordulhat akár, hogy valamelyik ismerős tesz ilyen jellegű bejegyzést kamaszunk oldalára –akár - láthatatlan színűvé alakítva azt.

Ilyen esetben mindig a lehető leggyorsabban el kell tüntetni ezeket a bejegyzéseket, sajnos azonban még így sem lehetünk biztosak benne, hogy gyermekünk valamelyik ismerősénél nem maradt-e meg az eltüntetni kívánt bejegyzés. Ez esetben akár arra is szükség lehet, hogy gyermekünk megkérje barátait töröljék ki a nem kívánt bejegyzést.

5.)     Helytelen, vagy nem kívánt képek megjelenítése a profil oldalon. Ha egy ismerős megjelöli kamaszunkat és feltölt/megoszt a közösségi oldalon nem megfelelő tartalmú, vagy kamaszunk által nem kívánt fényképet azt azonnal ki kell törölni. Ezután ez már nem fog megjelenni többet a saját oldalán, de hasonlóan a korábban javasoltakhoz, érdemes megbeszélni az érintett ismerőssel, hogy kitöröltük a feltöltött képet és szeretnénk ha ő is levenné.

6.)     Ismerősnek jelentkező ismeretlenek. Felnőttként már sokkal határozottabbak vagyunk azzal kapcsolatban, ki az akivel szeretnénk kapcsolatban lenni a “cybertérben”. De a tinédzserek számára – életkorukból kifolyólag – nincs olyan (akár ismeretlen) “ismerős” akivel ne akarnának ismeretségben lenni. “Minél több ismerősöm van, annál jobb!” alapon.

Legyünk biztosak benne, hogy kamaszunk az általa bejelölt ismerősöket valóban ismeri, így elkerülhetjük azt a veszélyt, hogy valaki színlelt ismerősként van jelen gyermekünk ismerősei között.

7.)     Jelszó megosztása. A Facebook ajánlása szerint “még a legjobb barátodnak se add oda, vagy akár más számodra fontos személynek a jelszavadat”, ez alól talán a szülő kivétel lehet.

Mit tehetünk? Lányod talán azt gondolja a legjobb barátnőjével ez a fontos barátság örökre megmarad… Felnőttként már tudjuk, milyen gyorsan megváltozhat ez a helyzet. A legutolsó dolog az lehet, amit akár egy tini is szeretne, hogy a korábbi jó barát, immár kevésbé jóindulattal bejegyzéseket tegyen fel kamaszunk profil oldalára, persze kamaszunk nevében. Beszéljük meg vele: tartsa csak meg magának a jelszavát… végülis soha nem lehet tudni.

8.)     Hagyja figyelmen kívül a nem kívánt, vagy zaklató üzeneteket. Ez persze nem egyszerű. De az ilyen üzenetek hátterében állhat esetleg a neten keresztül történő zaklatás-, vagy megfélemlítési szándék.

Mit tegyünk ilyenkor? Ha gyermeked ilyen jellgű üzenetet kap, klikkelj rá a “report message” linkre, ahol blokkolni lehet a felhasználót akitől az üzenetet kapta.

9.)     Hagyja figyelmen kívül a korábbi barát/barátnő esetlegesen kellemetlenkedő megjegyzéseit. Persze, gyermekeink esetenként teljesen meg vannak győződve arról, hogy aktuális szerelmük örökké tartani fog. És persze sokszor tévednek. Így előfordulhat, hogy a korábbi kedves kellemetlenkedik kamaszunk profil oldalán.

Soha nem szabad gyermekünknek megengednie, hogy akár jelenlegi-, akár korábbi barátja/barátnője irányítsa - esetleg titokban kezelje – az ő saját FB-oldalát. Ez szintén egyfajta zaklatás lehet, amelyet jelenteni kell a közösségi oldalnak, illetve a “betolakodót” teljesen blokkolni kell.

10.)  A FB regisztrációs szabályának figyelmenkívül hagyása. “Anya! Már minden barátom fent van a Facebook-on és még ők sincsenek 13 évesek!”

Mit tegyünk ebben a helyzetben? A Facebook szabályzata (Facebook’s Statement of Rights and Responsibilities) tartalmazza, hogy legalább 13 évet betöltött kell legyen az a személy aki saját profilt hoz létre a FB-on. Hamis adatok megadásával megsértjük a Facebook erre vonatkozó szabályzatát. Amivel azon kívül - hogy nem teszünk jót gyermekünknek - nagyon rossz példát is mutatunk a későbbiekre nézve. Márpedig a hitelesség kamaszkorban rendkívül fontos tulajdonsága egy szülőnek. Így tehát határozottan mondjunk nemet az ilyen kérésre.

“10 mistakes teens make on Facebook and what to do about it”, Posted by Tammy Goodman,  Dec. 6. 2010.

A minap moziban voltam...

egy nagyon kedves barátnőmmel! Itthon! Hiába... Azért egy régi baráttal egészen más még a mozi is! :-)  A film amit láttunk témába vág... mármint, a blog témájába. A humora kicsit talán bugyuta - bár lehet, hogy az eredeti szöveggel jobb lett volna, mint szinkronnal - és az eleje kifejezetten nehezen indul (kb. 15 perc), de a film alapötlete nagyon jó és végső soron elég jól megmutatja - a digitális technológia okozta - "generációs különbségeket" a mai 40-es és  20-as korosztály között. 

A gyakornokok...

Mennyire más gondolkodás és életszemlélet... Ma egy 40-es nagy hátrányban érezheti magát, ha a digitális kultúráról/technológiáról van szó.  Azonban egy videó játékokon és számítógépen felnőtt-, 20-as éveiben lévő fiatal helyzete sem feltétlenül könnyű manapság. A film elég jól megmutatja mennyire esetlen és ügyetlen tud lenni az élet igazi megélésében és a másokkal "face-to-face" módon történő kommunikációban egy ilyen fiatal. 

Ez a mozi - időnként talán - ügyetlen vicceivel azt próbálja megmutatni, hogy a mai világban mind a két korosztály tapasztalatára szükség van, mert csak így tudunk igazán jól boldogulni a hétköznapokban.

Laza mozinak, egy nyári estére mindenképpen ajánlom - mert ha az esetenként idétlen poénok mögé tudunk nézni - kifejezetten érdekes témát feszeget.

Ja, hogy mi a film címe?  Gyakornokok :-)  (kattints rá, ha megnéznéd az előzetesét)

Videó játékok? Ajánlások a forró napokra...

Akárhogyis, ez a hosszú nyári szünet a gyerekeknek nagy öröm, a szülőknek - sok esetben - nagy gond. Nem egyszerű és gyakran nem is olcsó mutatvány megoldani, hogy gyermekeink a hosszú nyári heteket biztonságban-, testben és lélekben gyarapodva töltsék el. 

Amerikai otthonunkban, a nyári szünet beköszöntével, naponta keveredtem vitába a gyerekeimmel, amiért azt igyekeztem erőltetni, hogy kint játszanak a kertben, a ház körül, legyenek a levegőn és főleg, hogy MOZOGJANAK!

Játék, kint! De nem ilyenre gondolok! :-)

Mert persze a legelső ami - iskolában "megfáradt"  - gyermekeim eszébe jutott: milyen remek, itt a nyár, akkor most végre van idő videó játékozni! A Minecraft és Harry Potter nagy kedvencek és különösen az előbbi - ha már videó játék - akkor úgy gondolom, még az elfogadhatóbbak közé tartozik... De még így is! Tele vagyok ellenérzésekkel a dologgal szemben, miközben tudom, hogy nem lehet mindig nemet mondani... Egyszerűen nem szeretném, hogy képernyő előtt legyenek! Lehetnek még eleget... Persze az erős napsugárzás, meg a "nem lehet kint lenni"...  nyomós érvek a benti időtöltésre a nyári hónapokban. Szerencsére azonban, csak rövid ideig voltunk otthon a suli vége után, mert néhány hetet itthon töltünk a nagyszülők- és gyerekeink nem kis örömére. A nagyszülőknél viszont nincs videó játék! Juhéjj! De jó! :-) És ami a legmeglepőbb, egyáltalán nem is hiányzik egyikőjüknek sem, sőt eszükbe sem jut! Nagyokat beszélgetnek és ha lehet kirándulnak a nagyszülőkkel, fociznak a papával, jókat esznek a mamák finom hazai kosztjából és ezek után persze néhány nap után megállapítják, hogy Magyarországnál nincs jobb hely a világon! Érthető, számukra ez az itthoni nyaralás, szinte maga a földi Paradicsom, színtiszta "kényeztetés"! Szóval, a következő hetekben nincs lehetőség a videó játékra és szemmel láthatóan remekül meg is vannak nélküle. De biztos vagyok benne, ha otthon lennénk, naponta  előjönne a téma, hogy mikor és mennyit lehet rajta játszani. Talán nem tévedek, ha azt gondolom ezzel nem csak mi vagyunk így. Ezért arra gondoltam, kicsit utána nézek, van-e valamiféle segítség videó játék témakörben - a gyerekeihez képest - sok esetben kevésbé tájékozott szülő számára, nevezetesen hogy mit érdemes engedni, ha már egyszer videó játékozni "kell". Az ember pedig olyat szeretne találni, ami esetleg "fejlesztheti" a gyereket, esetleg tanul belőle valamit a gyerek, de legalább ne legyen ártalmas számára és erőszakos, agresszív tartalmakat felvonultató. Videó játék témában sok esetben kevésbé tájékozott szülőként hátrányban lehetünk, amikor azt a döntést kell meghoznunk melyiket válasszuk. Ráadásul az erőszakos tartalmú játékok - sokszor - nagyon szépen vannak "megcsinálva" és általában nagyon jól ismertek. Szakértők szerint azonban, mindig meg lehet találni a kevésbé, vagy egyáltalán nem erőszakos alternatívát.

Ha már... :-)

Mindenek előtt ezen a linken meg lehet nézni azokat az ajánlott videó játékokat, amelyek egyáltalán nem erőszakos, vagy agresszív tartalmúak. A zöld pontban az ajánlott életkor olvasható.

Az alábbi linken pedig egy alaposan megszűrt és ellenőrzött listán vannak felsorolva a különböző videó játékok, amelyekre korosztály szerint is rá lehet keresni. Azt gondolom ez nagy segítség lehet azoknak a szülőknek, akik nem akarnak mindig nemet mondani, és a nagy kínálatból tudatosan szeretnének választani. 

A magas UV-sugárzással terhelt-, forró nyári napokon, rövid időre ez is egy alternatíva lehet a gyerekek számára egy kis benti időtöltésre.

Bár ez egy tengerentúli lista, azt gondolom a felsorolt játékok szinte mindegyike itthon is hozzáférhető.

Szülőként keveset tudunk arról, mit csinálnak gyermekeink online?

A minap olvastam erről a témáról egy cikket és egy tanulmányt is... Ez a hír persze nem lep meg. Én is sokszor találkozom azzal az általam ismert szülők körében, hogy csak legyintenek és azt mondják, "nincs mit tenni, a gyerek úgyis előrébb jár", vagy "teljesen reménytelen próbálkozás lépést tartani vele", "se időm, se energiám nincs erre". Ennek ellenére persze többségünk igyekszik - amennyire csak lehetséges - kézben tartani gyermeke "online életét". Ami  azonban kétségtelenül nem egyszerű...  minden bizonnyal, még a témában tájékozottabb szülők számára sem.

Íme néhány megállapítás a legfrissebb felmérésekből, hozzátéve, hogy ezek amerikai tinik körében készültek, azt gondolom azonban (és talán nem merészség levonni ezt a következtetést), hogy a magyar tinédzserek körében hasonló dolgokkal találkozhatunk, és - legalábbis arra mindenképpen - hasznosak ezek az információk, hogy valamelyest képben legyünk mi a helyzet napjainkban: 

- a kamaszoknak nagyjából 25%-a tett már fel a netre olyan képet, ami később kellemetlen lehet a számára (a "trükkös" Snapchat pl. ideálisnak tűnő fórum erre), de erről tizenegy szülőből mindössze egynek van tudomása. 

- A mai tinik túlságosan sok információt posztolnak magukról, amiről a szülőknek általában nagyon kevés  információja van, és nem utolsó sorban azért, mert csemetéik ügyesen kikerülik a közösségi oldalakon a szülők- és rokonok féltő figyelmét. 

- Öt szülőből mindössze három gondolja úgy, hogy gyermeke őszintén megbeszéli vele online életét. 

Ezek a számok nem valami megnyugtatóak, különösen, ha belegondolunk hogy a digitális megjelenés (digital citizenship) valószínűleg legalább olyan fontos lesz gyermekeink későbbi életében-, munkájában-, karrierjében, mint a való világban folytatott ténykedésük. Májusban például nem egy cikket olvastam, amiben igyekeztek jó tanácsokkal ellátni a most végzős egyetemistákat, miszerint minden online megjelenésüket alaposan nézzék át és amennyire csak lehetséges, töröljék azokat, mert a bulizós-, részegeskedős-, lopott utcatáblás-, poénos fotók nagy valószínűséggel nem segítik majd őket az állás szerzésben, vagy akár a későbbi karrierjükben. Csak elképzelni tudom, micsoda fejtörést jelenthet egy frissen végzett egyetemistának ez a feladat, vagy akár egy most érettségizőnek, hogy minden oldalt átnézve kitörölje a nem kívánatos tartalmakat. Nem irigylem őket! Milyen jó, hogy nekünk nem kellett ilyenek miatt aggódnunk! Nem igaz?!

- A felmérések azt is mutatják, hogy a fiatalok jelentős része tett már fel olyan tartalmakat a netre - pl. fényképeket, címeket, telefonszámokat - amikről tudni lehet, hogy azok akár ártalmasak is lehetnek számukra, ez azonban a fejekben talán nem is nagyon különbözik attól, mint amikor cigarettára gyújtanak sokan, miközben valószínűleg pontosan tudják, hogy az káros az egészségre. 

A mai kamaszok naponta több órát töltenek online és el kell fogadnunk, hogy a közösségi oldalak szerves részét képezik a mindennapjaiknak. Persze voltak már új dolgok az emberiség történetében, amin aztán sikeresen túljutottunk és megtaláltuk a megoldást, hogy hogyan éljünk együtt velük, a közösségi oldalak megjelenése is valami ilyesmi, valami nagyon új dolog az életünkben aminek jövőbeni hatásai azonban -  egyenlőre legalábbis - nagyon nehezen láthatók. Kamaszaink pedig hatalmas lelkesedéssel és persze tapasztalatlansággal vetik bele magukat a virtuális világba, amit szülőként nagyon aggasztó megélni és sok esetben tehetetlenül szemlélni. Különösen annak fényében, hogy az említett felmérés szerint a szülők mintegy 72%-a tárja szét karjait és vallja be, hogy ez az egész technológia egy misztikus valami számára és nem sok fogalma van az egészről. Mondjuk ez a nagy szám már inkább meglepő számomra... Gyermekeink pedig pontosan tisztában vannak szüleik ezen gyengeségével. 

- A kiskamaszok 58%-a tudja, hogyan tüntesse el szülei elől milyen tartalmakat nézett a neten, míg a kamaszoknál ez az arány 65%, fiatal felnőtteknél pedig már 80%. Úgy tűnik tehát, hogy "megvédeni őket" szinte lehetetlen, legalábbis után követéssel, vagy ellenőrzéssel. 

- Szintén sokat mondó, hogy míg a szülők 70%-a, emlékszik úgy, hogy ők bizony beszélgettek gyerekeikkel például a "sexting"-ről, vagyis a szexuális tartalmú üzenetekről, addig a kamaszoknak csak 40%-a emlékszik erre ugyanígy. 

Mondjuk arra kíváncsi lennék, ez a megállapítás melyik, éppen kamaszt nevelő szülő számára lehet újdonság? Hány olyan téma van még ezenkívül amire nem emlékszik a gyerek, pedig mi biztosak vagyunk benne, hogy beszéltünk róla?!
Az ellenőrzés valóban nagyon nehéz, főleg akkor ha online ügyeit már okos telefonon intézi gyermekünk. A szakemberek mégis arra biztatnak minket szülőket, hogy amennyire csak lehetséges próbáljuk nyomon követni gyermekeink online életét, annál is inkább, mert a megkérdezett kamaszok csaknem fele azt nyilatkozta: ha tudná, hogy szülei betekinthetnek az ő "digitális függönye" mögé, egészen biztosan másképp viselkedne online. 

Ami engem illet - az utóbbi hónapokban elolvasott rengeteg cikk és jó tanács után - egyre inkább azt érzékelem, mintha a szakemberek álláspontja változna. Ma már vannak olyan pszichológusok, akik azt tanácsolják, hogy ne akarjunk kamaszunk "barátja" lenni a közösségi oldalakon és ilyen módon "kukkolni" gyermekünket... Sokkal inkább törekedjünk arra, hogy sokat beszélgessünk vele és főleg, hogy legyünk olyan bizalmas-, jó viszonyban egymással, hogy megossza velünk, mi történik vele online és csak alapos mérlegelés után döntsünk arról, mikor jött el az ideje annak, hogy okos telefont adjunk gyermekünk kezébe, amivel már tényleg nagyon nehéz kontrollálni csemeténk online életét.

Aki még több adatra vágyik a témával kapcsolatban, annak ajánlom az alábbi linket:

http://www.mcafee.com/us/resources/reports/rp-digital-deception-survey.pdf