8 ok amiért fontolóra vehetnénk, hogy otthagyjuk a Facebookot

Nem terveztem, hogy ma még írok... de pont ma jelent meg egy cikk az Indexen, vagyis a Velveten (ahol egyébként csak nagyon ritkán találok olyat, amit elolvasok) ami a FB témához kapcsolódik. A címe is sokat mondó, bár kicsit talán hatásvadász: "Ezért hagyja ott a Facebookot, de most azonnal" rákattintva természetesen el lehet olvasni. Engem nagyon érdekelt az eredeti cikk, ami alapján ez a Velvet írás született. Aki teheti olvassa el - szerintem érdemes - nekem legalábbis jobban stílusom mint a velvetes változat: "8 Reasons to Deactivate Your Facebook Account" , plusz van benne néhány dolog ami a magyar cikkben kicsit más.

Facebook, Facebook, Facebook... Kiapadhatatlan téma! Egy biztos, időnként én is elgondolkozom rajta, hogy meg kellene szüntetni a profilomat. Nem tetszik sok dolog és a cikkben lévő nyolcas listából a 3-as, 6-os és 8-as mindenképpen ezek közé tartozik. Aztán nagyon nem szeretem még, hogy állandóan változtatják a beállításokat és folyamatosan ellenőrizni kell, hogy éppen mi a helyzet, az sem tetszik továbbá, hogya a profilt megszüntetni nem is olyan egyszerű, vagyis, hogy "nehezített" pálya.... ja, és azt sem szeretem, hogy számomra nagyon "nyomulós" a FB stílusa és folyamatosan kapom az ezer üzenetet, hogy ki mit csinált éppen az idővonalán, vagy az enyémen és menjek már fel, mert különben "lemaradok" valamiről... :-S Szóval akad szép számmal amit nem szeretek... Most akkor fel kellene soroljam, hogy akkor miért is vagyok fent... Azt hiszem a két legfontosabb ok a következő: az egyik hogy érdekel ez az egész, vagyis hogy mi ez, főleg a gyerekeim miatt; a másik, hogy külföldön élve, nagyon megkönnyíti számomra, hogy kapcsolatban legyek az itthoniakkal: a családdal és a barátokkal.

Ezzel együtt érdemes megfontolni újra és újra, hogy maradunk-e, ha igen, akkor pedig, hogy mit teszünk fel.

Biztonságban a közösségi oldalakon, néhány jó tanács

A mai bejegyzésem témája, talán kicsit száraz és unalmas lehet, de azt hiszem érdemes végig olvasni és végig gondolni a leírtakat gyermekünk "digitális biztonsága" érdekében. Persze ijesztgetni senkit nem szeretnék, de azt azért bizonyára minden szülő tudja már, hogy az online közösségi oldalak nem csak szórakozást, információforrást- és a barátokkal történő kapcsolattartást jelenthetik, hanem akár lehetnek veszélyek forrásai is. 

Tulajdonképpen az egész blogolás ötlete ebből indult lassan egy éve, amikor egy nagyon kedves barátnőmnek kerestem valamiféle segítséget, hogy a legfontosabb veszélyekről tájékozódni tudjon. Ő maga nincs fent a legnagyobb közösségi oldalon, de óvatos- és odafigyelő szülőként igyekszik tájékozódni, hogy mi történik(-het) csemetéivel az online térben. Különösen az éppen kamaszkorban lévő és lassacskán szárnyait bontogató nagy lányával. Mint említettem, ez a barátnőm nincs fent semmilyen közösségi oldalon, valamiféle erős ellenérzés távol tartja ettől... amit persze valahol megtudok érteni... egyrészt mert valóban érdemes nagyon odafigyelni, hogy mit posztolunk, -kommentelünk és -lájkolunk... másrészt mert időnként - legyünk őszinték - valóban nagyon frusztráló tud lenni, a sokszor inkább "keepsmiling"book-nak nevezhető közösségi oldal. Szóval ez a kedves barátnőm úgy döntött, hogy ő bizony nem akar gyermeke ismerőse lenni semmilyen közösségi oldalon, hogy ilymódon felügyelje lánya online életét. Inkább próbál tájékozódni és jó kapcsolatban lenni vele, hogy amikor csak szükséges megtudják beszélni egymással, ha valami gond van. Amikor azonban erről beszélgettünk, gyorsan kiderült, hogy nem túl sok lehetősége van a tájékozódásra. Így én igyekeztem előkeríteni egy jól használható-, átfogó és lehetőleg nem túl hosszú leírást számára. Ennek a fordítását szeretném most megosztani a blog olvasóival is, remélem mások is hasznát tudják venni majd.

Az alábbi-, rövid összefoglaló nem mostanában készült, de a 10 pontban felsorolt-, kamaszok által leggyakrabban elkövetett hibák listája nagyon jól érthető és használható ma is. Legalábbis én így gondolom. Persze ez csak egy nagyon átfogó leírás, és ha valaki komolyabban szeretne tájékozódni érdemes mélyebben belemenni a fontosabbnak tartott témákban.

Ami engem illet, én fent vagyok a Facebook-on. Lehet, hogy jobban "félek" mint az említett kedves barátnőm? Vagy csak szimplán kíváncsibb vagyok? Bár, azt hiszem valami olyasmi is van benne, hogy "nem akarok lemaradni", vagy mint ahogy az előző bejegyzésben ajánlott filmben a 20 évesek mondják "dinoszaurusz" lenni így 40 körül... :-S Egy azonban egészen biztos, kíváncsi vagyok hogyan működik ez az egész! És kétségtelen, hogy vélek felfedezni valamiféle "feeling"-jét a dolognak. Érdekes például, hogy ki mit posztol- vagy éppen nem posztol magáról-, a hétköznapjairól- vagy a gyerekeiről. Akár egyénenként, akár "nemzetenként". Én persze csak a saját tapasztalataimról tudok beszámolni - ami semmiképpen nem nevezhető statisztikai mintának - ahogy én látom, a felnőtt-, 40 körüli korosztályt tekintve például az amerikaiak és a magyarok gyakran egészen más dolgokat posztolnak. Mi magyarok, zárkózottabbak vagyunk, nem annyira szeretjük feltenni  magánéletünknek-, családunk életének intim pillanatait, sok amerikaival ellentétben, ahol ez teljesen normálisnak számít. Persze kivételek mindig vannak. Mindenesetre érdekes látni, kinek-kinek mennyire mást jelent az "intim szféra" a virtuális térben. Emögött minden bizonnyal ezer ok húzódik meg, történelmi-, kultúrális háttér és ki tudja mi minden még. Szociológus nem vagyok, úgyhogy most gyorsan megnyugtatok mindenkit, nem kezdek tudományos elemzésbe! :-)  Viszont annyit azért hozzátennék még, hogy a kamaszoknál már nem annyira érzékelek ilyen nagy különbséget. Azt hiszem ez nem is annyira meglepő, ebben a - közhelyesen mondva - globalizált világban. A magyar kamaszok már ugyanolyan, vagy legalábbis nagyon hasonló módon válnak felnőtté a digitális térben, mint amerikai társaik. De vajon mi szülők tényleg kellő figyelmet fordítunk-e rájuk? Hogyan lehet ezt jól csinálni? Ez a téma az ami nagyon régóta foglalkoztat és ami miatt sok időt töltök el a "szakirodalom" olvasgatásával. Ebben szeretnék egy kis segítséget adni azoknak akiknek nincs idejük-, energiájuk, hogy utána járjanak az elérhető információknak-, híreknek. Annál is inkább, mert ezen a területen tényleg naponta lehet új híreket olvasni-, hallani.

Ez a mostani nagyon rövid - talán általános érvényűnek is mondható - összefoglaló a leggyakoribb veszélyekre hívja fel a figyelmet. Annak aki komolyan szeretne elmerülni a témában, ajánlom a következő alapos- (36 oldal!), évente frissített-, szülőknek szánt tájékoztatót: "A Parents' Guide to Facebook", sajnos angolul...
A témával kapcsolatban nagyon örülnék a visszajelzéseknek, és ha van érdeklődés-, vagy konkrét téma szívesen foglalkoznék azzal is a későbbiekben.

10 gyakori hiba amit tinik elkövet(het)nek a Facebook-on

(és mit tehetünk ellene)

Ha van kamasz gyermeked szinte teljesen biztos lehetsz benne, hogy aktív a Facebookon, és pont ez a teljesen ártalmatlannak tűnő tevékenység - amin keresztül kapcsolatban van a barátaival - hozhatja őt veszélyes helyzetekbe, ha nem eléggé óvatos.

Itt elolvashatsz néhány-, de gyakran előforduló hibát, amit talán felfedezhetsz kamaszod Facebook oldalán és talán kapsz néhány ötletet arra is hogyan beszéld ezt meg gyermekeddel. Vagy - ha esetleg nem lennél “ismerőse” a Facebook-on - legalább beszélgessetek ezekről, amikor csak lehetőség adódik erre.

1.)      Nem használja megfelelően-, vagy egyáltalán a személyes adatok védelmére vonatkozó beállításokat. A saját profil létrehozásakor meglévő - személyes adatokra vonatkozó - alapbeállítás nem biztosítja ezen adatok védelmét, vagyis a FB által felajánlott alapbeállítással bárki megnézheti gyermeked magán jellegű adatait – pl. hova jár iskolába, hol lakik, akár azt is hol lesz és persze mikor a közeljövőben.

Amire mindenképpen fel kell hívni a figyelmét: a személyes adatok védelme nagyon fontos elsősorban azért, hogy csak azok az ismerősei láthassák azokat, akiket ő tájékoztatni szeretne erről. Pl. szeretné, hogy a nagymama lásson egy friss bejegyzést, de nem szeretné, hogy megnézzen bizonyos fényképeket. Vagy talán szeretné, hogy a barátai megnézzék a fényképeit, de azt már egyáltalán nem, hogy a barátok barátai is láthassák azokat. Bonyolultan hangzik, de viszonylag egyszerű ezeket beállítani.

2.)     Az egész világon mindenki láthatja a profilját?  Az adatokhoz való hozzáférést semmi nem gátolja az alapbeállítások mellett.

Nagyon fontos, hogy kamaszunk megértse: a munkáltatóknál ma már sok esetben bevett gyakorlat, hogy a munkára jelentkezőket megnézik a közösségi oldalakon. És ami talán még ennél is fontosabb: minden információ-, bejegyzés-, fénykép - amit kamaszunk valaha feltöltött az internetre - örökre ott marad, még akkor is ha azt látszólag már kitörölte!

3.)     A teljes név használata. A legtöbb gyereknek eszébe sem jut, hogy gondolni kell arra, hogy a “cyber” térben akadhatnak adattolvajok, akik megszerzik mások adatait és visszaélnek vele, vagy akár olyanok is, akik kifejezetten gyerekekre “vadásznak”. Ez a hiba-, illetve ennek elkerülése különösen a tinilányok esetében nagyon fontos szempont.

Mit mondjunk erről? Természetesen senki nem akarja feleslegesen megijeszteni a gyerekét, de nagyon fontos minden, a FB használata során felmerülő-, lehetséges veszéllyel tisztában lenni. Miközben  elmondjuk neki a veszélyeket, tegyük hozzá ha a teljes nevét nem tüntetné fel az oldalán az jobban szolgálná a biztonságát és megnyugtatóbb lenne számunkra is.

4.)     Sértő-, bántó bejegyzések megjelenítése. Ez sajnos nagyon gyakran előfordul és még az is előfordulhat akár, hogy valamelyik ismerős tesz ilyen jellegű bejegyzést kamaszunk oldalára –akár - láthatatlan színűvé alakítva azt.

Ilyen esetben mindig a lehető leggyorsabban el kell tüntetni ezeket a bejegyzéseket, sajnos azonban még így sem lehetünk biztosak benne, hogy gyermekünk valamelyik ismerősénél nem maradt-e meg az eltüntetni kívánt bejegyzés. Ez esetben akár arra is szükség lehet, hogy gyermekünk megkérje barátait töröljék ki a nem kívánt bejegyzést.

5.)     Helytelen, vagy nem kívánt képek megjelenítése a profil oldalon. Ha egy ismerős megjelöli kamaszunkat és feltölt/megoszt a közösségi oldalon nem megfelelő tartalmú, vagy kamaszunk által nem kívánt fényképet azt azonnal ki kell törölni. Ezután ez már nem fog megjelenni többet a saját oldalán, de hasonlóan a korábban javasoltakhoz, érdemes megbeszélni az érintett ismerőssel, hogy kitöröltük a feltöltött képet és szeretnénk ha ő is levenné.

6.)     Ismerősnek jelentkező ismeretlenek. Felnőttként már sokkal határozottabbak vagyunk azzal kapcsolatban, ki az akivel szeretnénk kapcsolatban lenni a “cybertérben”. De a tinédzserek számára – életkorukból kifolyólag – nincs olyan (akár ismeretlen) “ismerős” akivel ne akarnának ismeretségben lenni. “Minél több ismerősöm van, annál jobb!” alapon.

Legyünk biztosak benne, hogy kamaszunk az általa bejelölt ismerősöket valóban ismeri, így elkerülhetjük azt a veszélyt, hogy valaki színlelt ismerősként van jelen gyermekünk ismerősei között.

7.)     Jelszó megosztása. A Facebook ajánlása szerint “még a legjobb barátodnak se add oda, vagy akár más számodra fontos személynek a jelszavadat”, ez alól talán a szülő kivétel lehet.

Mit tehetünk? Lányod talán azt gondolja a legjobb barátnőjével ez a fontos barátság örökre megmarad… Felnőttként már tudjuk, milyen gyorsan megváltozhat ez a helyzet. A legutolsó dolog az lehet, amit akár egy tini is szeretne, hogy a korábbi jó barát, immár kevésbé jóindulattal bejegyzéseket tegyen fel kamaszunk profil oldalára, persze kamaszunk nevében. Beszéljük meg vele: tartsa csak meg magának a jelszavát… végülis soha nem lehet tudni.

8.)     Hagyja figyelmen kívül a nem kívánt, vagy zaklató üzeneteket. Ez persze nem egyszerű. De az ilyen üzenetek hátterében állhat esetleg a neten keresztül történő zaklatás-, vagy megfélemlítési szándék.

Mit tegyünk ilyenkor? Ha gyermeked ilyen jellgű üzenetet kap, klikkelj rá a “report message” linkre, ahol blokkolni lehet a felhasználót akitől az üzenetet kapta.

9.)     Hagyja figyelmen kívül a korábbi barát/barátnő esetlegesen kellemetlenkedő megjegyzéseit. Persze, gyermekeink esetenként teljesen meg vannak győződve arról, hogy aktuális szerelmük örökké tartani fog. És persze sokszor tévednek. Így előfordulhat, hogy a korábbi kedves kellemetlenkedik kamaszunk profil oldalán.

Soha nem szabad gyermekünknek megengednie, hogy akár jelenlegi-, akár korábbi barátja/barátnője irányítsa - esetleg titokban kezelje – az ő saját FB-oldalát. Ez szintén egyfajta zaklatás lehet, amelyet jelenteni kell a közösségi oldalnak, illetve a “betolakodót” teljesen blokkolni kell.

10.)  A FB regisztrációs szabályának figyelmenkívül hagyása. “Anya! Már minden barátom fent van a Facebook-on és még ők sincsenek 13 évesek!”

Mit tegyünk ebben a helyzetben? A Facebook szabályzata (Facebook’s Statement of Rights and Responsibilities) tartalmazza, hogy legalább 13 évet betöltött kell legyen az a személy aki saját profilt hoz létre a FB-on. Hamis adatok megadásával megsértjük a Facebook erre vonatkozó szabályzatát. Amivel azon kívül - hogy nem teszünk jót gyermekünknek - nagyon rossz példát is mutatunk a későbbiekre nézve. Márpedig a hitelesség kamaszkorban rendkívül fontos tulajdonsága egy szülőnek. Így tehát határozottan mondjunk nemet az ilyen kérésre.

“10 mistakes teens make on Facebook and what to do about it”, Posted by Tammy Goodman,  Dec. 6. 2010.

A minap moziban voltam...

egy nagyon kedves barátnőmmel! Itthon! Hiába... Azért egy régi baráttal egészen más még a mozi is! :-)  A film amit láttunk témába vág... mármint, a blog témájába. A humora kicsit talán bugyuta - bár lehet, hogy az eredeti szöveggel jobb lett volna, mint szinkronnal - és az eleje kifejezetten nehezen indul (kb. 15 perc), de a film alapötlete nagyon jó és végső soron elég jól megmutatja - a digitális technológia okozta - "generációs különbségeket" a mai 40-es és  20-as korosztály között. 

A gyakornokok...

Mennyire más gondolkodás és életszemlélet... Ma egy 40-es nagy hátrányban érezheti magát, ha a digitális kultúráról/technológiáról van szó.  Azonban egy videó játékokon és számítógépen felnőtt-, 20-as éveiben lévő fiatal helyzete sem feltétlenül könnyű manapság. A film elég jól megmutatja mennyire esetlen és ügyetlen tud lenni az élet igazi megélésében és a másokkal "face-to-face" módon történő kommunikációban egy ilyen fiatal. 

Ez a mozi - időnként talán - ügyetlen vicceivel azt próbálja megmutatni, hogy a mai világban mind a két korosztály tapasztalatára szükség van, mert csak így tudunk igazán jól boldogulni a hétköznapokban.

Laza mozinak, egy nyári estére mindenképpen ajánlom - mert ha az esetenként idétlen poénok mögé tudunk nézni - kifejezetten érdekes témát feszeget.

Ja, hogy mi a film címe?  Gyakornokok :-)  (kattints rá, ha megnéznéd az előzetesét)

Videó játékok? Ajánlások a forró napokra...

Akárhogyis, ez a hosszú nyári szünet a gyerekeknek nagy öröm, a szülőknek - sok esetben - nagy gond. Nem egyszerű és gyakran nem is olcsó mutatvány megoldani, hogy gyermekeink a hosszú nyári heteket biztonságban-, testben és lélekben gyarapodva töltsék el. 

Amerikai otthonunkban, a nyári szünet beköszöntével, naponta keveredtem vitába a gyerekeimmel, amiért azt igyekeztem erőltetni, hogy kint játszanak a kertben, a ház körül, legyenek a levegőn és főleg, hogy MOZOGJANAK!

Játék, kint! De nem ilyenre gondolok! :-)

Mert persze a legelső ami - iskolában "megfáradt"  - gyermekeim eszébe jutott: milyen remek, itt a nyár, akkor most végre van idő videó játékozni! A Minecraft és Harry Potter nagy kedvencek és különösen az előbbi - ha már videó játék - akkor úgy gondolom, még az elfogadhatóbbak közé tartozik... De még így is! Tele vagyok ellenérzésekkel a dologgal szemben, miközben tudom, hogy nem lehet mindig nemet mondani... Egyszerűen nem szeretném, hogy képernyő előtt legyenek! Lehetnek még eleget... Persze az erős napsugárzás, meg a "nem lehet kint lenni"...  nyomós érvek a benti időtöltésre a nyári hónapokban. Szerencsére azonban, csak rövid ideig voltunk otthon a suli vége után, mert néhány hetet itthon töltünk a nagyszülők- és gyerekeink nem kis örömére. A nagyszülőknél viszont nincs videó játék! Juhéjj! De jó! :-) És ami a legmeglepőbb, egyáltalán nem is hiányzik egyikőjüknek sem, sőt eszükbe sem jut! Nagyokat beszélgetnek és ha lehet kirándulnak a nagyszülőkkel, fociznak a papával, jókat esznek a mamák finom hazai kosztjából és ezek után persze néhány nap után megállapítják, hogy Magyarországnál nincs jobb hely a világon! Érthető, számukra ez az itthoni nyaralás, szinte maga a földi Paradicsom, színtiszta "kényeztetés"! Szóval, a következő hetekben nincs lehetőség a videó játékra és szemmel láthatóan remekül meg is vannak nélküle. De biztos vagyok benne, ha otthon lennénk, naponta  előjönne a téma, hogy mikor és mennyit lehet rajta játszani. Talán nem tévedek, ha azt gondolom ezzel nem csak mi vagyunk így. Ezért arra gondoltam, kicsit utána nézek, van-e valamiféle segítség videó játék témakörben - a gyerekeihez képest - sok esetben kevésbé tájékozott szülő számára, nevezetesen hogy mit érdemes engedni, ha már egyszer videó játékozni "kell". Az ember pedig olyat szeretne találni, ami esetleg "fejlesztheti" a gyereket, esetleg tanul belőle valamit a gyerek, de legalább ne legyen ártalmas számára és erőszakos, agresszív tartalmakat felvonultató. Videó játék témában sok esetben kevésbé tájékozott szülőként hátrányban lehetünk, amikor azt a döntést kell meghoznunk melyiket válasszuk. Ráadásul az erőszakos tartalmú játékok - sokszor - nagyon szépen vannak "megcsinálva" és általában nagyon jól ismertek. Szakértők szerint azonban, mindig meg lehet találni a kevésbé, vagy egyáltalán nem erőszakos alternatívát.

Ha már... :-)

Mindenek előtt ezen a linken meg lehet nézni azokat az ajánlott videó játékokat, amelyek egyáltalán nem erőszakos, vagy agresszív tartalmúak. A zöld pontban az ajánlott életkor olvasható.

Az alábbi linken pedig egy alaposan megszűrt és ellenőrzött listán vannak felsorolva a különböző videó játékok, amelyekre korosztály szerint is rá lehet keresni. Azt gondolom ez nagy segítség lehet azoknak a szülőknek, akik nem akarnak mindig nemet mondani, és a nagy kínálatból tudatosan szeretnének választani. 

A magas UV-sugárzással terhelt-, forró nyári napokon, rövid időre ez is egy alternatíva lehet a gyerekek számára egy kis benti időtöltésre.

Bár ez egy tengerentúli lista, azt gondolom a felsorolt játékok szinte mindegyike itthon is hozzáférhető.

Szülőként keveset tudunk arról, mit csinálnak gyermekeink online?

A minap olvastam erről a témáról egy cikket és egy tanulmányt is... Ez a hír persze nem lep meg. Én is sokszor találkozom azzal az általam ismert szülők körében, hogy csak legyintenek és azt mondják, "nincs mit tenni, a gyerek úgyis előrébb jár", vagy "teljesen reménytelen próbálkozás lépést tartani vele", "se időm, se energiám nincs erre". Ennek ellenére persze többségünk igyekszik - amennyire csak lehetséges - kézben tartani gyermeke "online életét". Ami  azonban kétségtelenül nem egyszerű...  minden bizonnyal, még a témában tájékozottabb szülők számára sem.

Íme néhány megállapítás a legfrissebb felmérésekből, hozzátéve, hogy ezek amerikai tinik körében készültek, azt gondolom azonban (és talán nem merészség levonni ezt a következtetést), hogy a magyar tinédzserek körében hasonló dolgokkal találkozhatunk, és - legalábbis arra mindenképpen - hasznosak ezek az információk, hogy valamelyest képben legyünk mi a helyzet napjainkban: 

- a kamaszoknak nagyjából 25%-a tett már fel a netre olyan képet, ami később kellemetlen lehet a számára (a "trükkös" Snapchat pl. ideálisnak tűnő fórum erre), de erről tizenegy szülőből mindössze egynek van tudomása. 

- A mai tinik túlságosan sok információt posztolnak magukról, amiről a szülőknek általában nagyon kevés  információja van, és nem utolsó sorban azért, mert csemetéik ügyesen kikerülik a közösségi oldalakon a szülők- és rokonok féltő figyelmét. 

- Öt szülőből mindössze három gondolja úgy, hogy gyermeke őszintén megbeszéli vele online életét. 

Ezek a számok nem valami megnyugtatóak, különösen, ha belegondolunk hogy a digitális megjelenés (digital citizenship) valószínűleg legalább olyan fontos lesz gyermekeink későbbi életében-, munkájában-, karrierjében, mint a való világban folytatott ténykedésük. Májusban például nem egy cikket olvastam, amiben igyekeztek jó tanácsokkal ellátni a most végzős egyetemistákat, miszerint minden online megjelenésüket alaposan nézzék át és amennyire csak lehetséges, töröljék azokat, mert a bulizós-, részegeskedős-, lopott utcatáblás-, poénos fotók nagy valószínűséggel nem segítik majd őket az állás szerzésben, vagy akár a későbbi karrierjükben. Csak elképzelni tudom, micsoda fejtörést jelenthet egy frissen végzett egyetemistának ez a feladat, vagy akár egy most érettségizőnek, hogy minden oldalt átnézve kitörölje a nem kívánatos tartalmakat. Nem irigylem őket! Milyen jó, hogy nekünk nem kellett ilyenek miatt aggódnunk! Nem igaz?!

- A felmérések azt is mutatják, hogy a fiatalok jelentős része tett már fel olyan tartalmakat a netre - pl. fényképeket, címeket, telefonszámokat - amikről tudni lehet, hogy azok akár ártalmasak is lehetnek számukra, ez azonban a fejekben talán nem is nagyon különbözik attól, mint amikor cigarettára gyújtanak sokan, miközben valószínűleg pontosan tudják, hogy az káros az egészségre. 

A mai kamaszok naponta több órát töltenek online és el kell fogadnunk, hogy a közösségi oldalak szerves részét képezik a mindennapjaiknak. Persze voltak már új dolgok az emberiség történetében, amin aztán sikeresen túljutottunk és megtaláltuk a megoldást, hogy hogyan éljünk együtt velük, a közösségi oldalak megjelenése is valami ilyesmi, valami nagyon új dolog az életünkben aminek jövőbeni hatásai azonban -  egyenlőre legalábbis - nagyon nehezen láthatók. Kamaszaink pedig hatalmas lelkesedéssel és persze tapasztalatlansággal vetik bele magukat a virtuális világba, amit szülőként nagyon aggasztó megélni és sok esetben tehetetlenül szemlélni. Különösen annak fényében, hogy az említett felmérés szerint a szülők mintegy 72%-a tárja szét karjait és vallja be, hogy ez az egész technológia egy misztikus valami számára és nem sok fogalma van az egészről. Mondjuk ez a nagy szám már inkább meglepő számomra... Gyermekeink pedig pontosan tisztában vannak szüleik ezen gyengeségével. 

- A kiskamaszok 58%-a tudja, hogyan tüntesse el szülei elől milyen tartalmakat nézett a neten, míg a kamaszoknál ez az arány 65%, fiatal felnőtteknél pedig már 80%. Úgy tűnik tehát, hogy "megvédeni őket" szinte lehetetlen, legalábbis után követéssel, vagy ellenőrzéssel. 

- Szintén sokat mondó, hogy míg a szülők 70%-a, emlékszik úgy, hogy ők bizony beszélgettek gyerekeikkel például a "sexting"-ről, vagyis a szexuális tartalmú üzenetekről, addig a kamaszoknak csak 40%-a emlékszik erre ugyanígy. 

Mondjuk arra kíváncsi lennék, ez a megállapítás melyik, éppen kamaszt nevelő szülő számára lehet újdonság? Hány olyan téma van még ezenkívül amire nem emlékszik a gyerek, pedig mi biztosak vagyunk benne, hogy beszéltünk róla?!
Az ellenőrzés valóban nagyon nehéz, főleg akkor ha online ügyeit már okos telefonon intézi gyermekünk. A szakemberek mégis arra biztatnak minket szülőket, hogy amennyire csak lehetséges próbáljuk nyomon követni gyermekeink online életét, annál is inkább, mert a megkérdezett kamaszok csaknem fele azt nyilatkozta: ha tudná, hogy szülei betekinthetnek az ő "digitális függönye" mögé, egészen biztosan másképp viselkedne online. 

Ami engem illet - az utóbbi hónapokban elolvasott rengeteg cikk és jó tanács után - egyre inkább azt érzékelem, mintha a szakemberek álláspontja változna. Ma már vannak olyan pszichológusok, akik azt tanácsolják, hogy ne akarjunk kamaszunk "barátja" lenni a közösségi oldalakon és ilyen módon "kukkolni" gyermekünket... Sokkal inkább törekedjünk arra, hogy sokat beszélgessünk vele és főleg, hogy legyünk olyan bizalmas-, jó viszonyban egymással, hogy megossza velünk, mi történik vele online és csak alapos mérlegelés után döntsünk arról, mikor jött el az ideje annak, hogy okos telefont adjunk gyermekünk kezébe, amivel már tényleg nagyon nehéz kontrollálni csemeténk online életét.

Aki még több adatra vágyik a témával kapcsolatban, annak ajánlom az alábbi linket:

http://www.mcafee.com/us/resources/reports/rp-digital-deception-survey.pdf

"Anya, te fent vagy a Facebook-on? Tudod, hogy az milyen veszélyes lehet?!"

És akkor jöjjön végre a közösségi oldal téma...

Amit a címben írtam, szó szerint az hangzott el kiskamasz fiam szájából, amikor kb. egy évvel ezelőtt - hazaérve a suliból - ránézett a laptopom képernyőjére és a FB-t találta kinyitva. Teljesen megdöbbentett amit mondott és főleg, ahogy mondta... Váratlan helyzet volt számomra, de egyben jó alkalom a beszélgetésre! Mondtam neki, hogy egy ideje fent vagyok a FB-on, és persze tudom, hogy nem mindegy mit tesz ki az ember. Ami viszont engem nagyon érdekelt, hogy ő honnan tud ilyeneket?! Mivel a gyerekeim még ma sincsenek 13 évesek, a FB egyenlőre csak valami elvont dolog számukra. Tényleg az. Azóta persze sokat beszélgetünk róla és ha éppen úgy adódik, meg is mutatom nekik milyen "érdekességek" vannak az idővonalamon. Tehát a téma nem tabu nálunk, de ők még nem használhatják és ami a meglepő: NEM IS AKARJÁK HASZNÁLNI!
Aztán persze kiderült, mitől ilyen jól tájékozott a gyerekem. AZ ISKOLÁBAN TANULT RÓLA! Upsz! Na ez volt a következő nagy meglepetés! Elmesélte, hogy van egy tanár (Mrs.Counselor) a suliban, akivel hetente egyszer van órájuk és akivel általában olyan témákkal foglalkoznak, hogy hogyan kell viselkedni egymással az iskolában...  például sokszor téma ezen a "bully"-zás, vagyis amikor gyerekek bántják, megfélemlítik egy iskolatársukat. Ezeken az órákon beszélnek arról, hogyan lehet ezt felismerni, hogyan kell "kezelni" ha ilyet tapasztalnak és kihez forduljanak segítségért. Ilyen órák keretében volt téma a Facebook, és általában a közösségi oldalak használata, az internet, az internet biztonság és a személyes adataik védelme.
Azt kell mondjam, nem vagyok feltétel nélküli nagy rajongója az amerikai oktatási rendszernek, de sok dolog van ami nagyon tetszik... talán nem annyira meglepő módon, ez például az egyik!  "Mrs. Counselor"-nak hála, egyenlőre fel sem merül a gyerekeimben, hogy 13 éves koruk előtt regisztrálják magukat valamelyik közösségi oldalon. Sőt, ma még inkább tartanak ettől... én pedig azt gondolom, erre az esetre is igaz a jó öreg közmondás: "jobb félni, mint megijedni". Persze biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb eljön a pillanat amikor majd úgy érzik, hogy nem élet az élet közösségi oldalak (vagy inkább virtuális lét?) nélkül - ami teljesen érthető - de egészen biztos vagyok abban, hogy amikor ezt a döntést meghozzák, nagyon óvatosak lesznek, hogy milyen adatokat, képeket, stb. tesznek fel magukról és főleg, hogy kik lesznek a "barátaik" ezeken az oldalakon. Addig pedig - remélem - sok alkalmunk lesz még beszélgetésekre ezzel a témával kapcsolatban.

Barátoktól-, ismerősöktől tudom, hogy otthon az iskolákban egyenlőre nem nagyon téma a közösségi oldalak használata, vagy inkább helyesebb ha azt mondom, téma, de nem ebben a formában... :-S  Ezért arra gondoltam talán hasznos lehet, ha ezen a fórumon - mi szülők, esetleg tanárok :-) -  "beszélgetünk" erről. Így a következő néhány bejegyzésben azt tervezem, hogy ezzel kapcsolatos hasznos, vagy esetleg érdekes információkat teszek fel. Persze a kamaszok egyértelműen előttünk járnak ebben, nehéz is lenne annyi tapasztalatot szerezni mint amennyit ők tudnak a napi (sokszor) 12 órás online életük során... de azt gondolom szülőként nem lehet ezt feladni, muszáj a lehető legnaprakészebbnek lenni.

"Multitasking"... lehet, hogy mégsem hatékony?

A látszat csal! Nem tűntem el a "cyber-térben"... csupán - május lévén teljesen váratlanul - valamelyik influenzavírus törzs talált rám és írta felül, a múlt hétre tervezett összes programomat. Hihetetlen! Hiába, már a május és az influenza vírusok sem olyanok mint régen voltak... Haha!  Azt kell mondjam régen voltam ennyire vacakul. Gyakorlatilag semmit nem tudtam csinálni napokig... a sok elmaradt program és feladat miatt pedig csak most jutok ide, hogy ismét írjak.

A hosszú szünet után azonban, ebben a mai bejegyzésben mégsem a közösségi oldalak lesz a téma - ahogy legutóbb ígértem - bár reménykedem, hogy akadnak néhányan akik megnézték a filmet és erre számítottak. Bízom benne, hogy mégsem okozok csalódást, ha most a hosszú kihagyást kihasználva, felteszek egy másik témát azzal a megjegyzéssel, hogy természetesen a közösségi oldal téma is jönni fog!!!  Szóval...  Múlt pénteken - amikor már kezdtem jobban lenni és muszáj volt elmenni a hétvégi bevásárlást megejteni - az autóban - ismét :-) - egy nagyon érdekes műsort hallottam! Pontosabban a Stanford Egyetem pszichológia professzorát, Clifford Nass-t, aki egy - szerintem - nagyon izgalmas és viszonylag újnak mondható témáról beszélt: "Media multitasking may be killing our concentration and creativity", ez volt a címe. Nehéz röviden-, pontosan lefordítani... ez valami olyasmit jelent, hogy a különféle technológiai eszközökön egyszerre végzett sokféle tevékenység, mint például: az üzenetírás, zenehallgatás, facebookolás, szörfölés a neten, tanulás, stb. tönkre teheti a koncentrációs képességet és a kreativitást. A műsorban azt részletezte a professzor, hogy a sokféle-, egyszerre végzett tevékenység az agyműködést némileg "átalakítja", az agy hihetetlen mértékű tanulékonyságánál és rugalmasságánál fogva. Viszont ami meglepő, hogy a vizsgálataik szerint ez nem igazán pozitív hatású... Sőt! Emiatt ugyanis - azoknál akik tartósan gyakorolják ezt a dolgot - az agy vagy nem tud, vagy csak nagyon-nagyon nehezen lesz képes csupán egyetlen dologra koncentrálni. Márpedig ennek a képességnek a romlása miatt csökken a kreativitás is, mert - ahogy a professzor elmondta - ahhoz, hogy valami új dolgot létrehozzunk, a sok - korábban összegyűjtött információ feldolgozásával - nagyon erős-, csupán egyetlen dologra történő koncentrálásra van szükség. A folyamat visszafordíthatósága pedig kétséges... Elhangzott ugyanis a kérdés, hogy ha ez így van, akkor vajon akik már ennyire rászoktak a "multitasking"-re, vajon leszokhatnak-e róla? A válasz az volt, hogy nem tudni pontosan, ugyanis nem nagyon találni olyan embert, aki hajlandó lenne/szeretne leszokni erről. Ráadásul ezek az emberek mind azt gondolják, hogy ők nagyon hatékonyak, amikor egyszerre ilyen sok tevékenységet folytatnak. A vizsgálataik eredményei azonban egyáltalán nem ezt igazolják. A "multitasking" kialakulásának veszélye - különösen a fiatalabb gyerekeknél - komolyan fennáll, mivel teljesen gyakori ma már, hogy egy 9-10 éves gyereknek okos telefonja van, vagy például hogy kisebb gyerekek az iPad-en játszanak. A képernyő színes világa nagyon erős vonzerő, a rengeteg érdekes játék, zene, filmek, stb. teljesen odakötik a gyerekeket és - a professzor megemlíti, hogy - a szülők pedig sok esetben azt gondolják, hogy ha ilyen eszközt adnak a gyerek kezébe az "jó a gyereknek". Az eredményeik azonban - sajnos - nem ezt mutatják.
Érdemes tehát óvatosnak lennünk, nekünk szülőknek...  Nass professzor egyébként egy kérdésre válaszolva azt is elmondta, hogy mostanában kezdik azt is vizsgálni, hogy milyen hatása van ezeknek az eszközöknek a napjainkban viszonylag gyakori figyelemzavarok kialakulásában.
Bevallom, ezen a megjegyzésén meglepődtem. Én azt gondoltam, hogy ezek a vizsgálatok már régen zajlanak... Más szülőkkel időnként beszélünk ilyen témákról és érzékelem én is azt, hogy sok szülő fejében van az az elképzelés, hogy az agy és főleg a gyerekek agya, annyira rugalmas, hogy ez a rengeteg (napi több óra) "gép előtt eltöltött idő" nem válik a gyerek kárára, sőt! szerintük az agyuk úgyis alkalmazkodni fog hozzá...  Egy másik személyes élményem is volt nem rég, ami ehhez a témához köthető: fodrásznál voltam, olyan 30-35 körüli férfit kell elképzelni, amolyan tetovált-motoros-rocker fazon, teljesen váratlan élmény volt számomra egy ilyen helyen... :-) de egyébként nagyon szimpatikus, sőt még hajat is tud vágni! :-) Az ő pultján láttam kirakva, digitális fotókeretben a fiait, akik 2 és 3 évesek. Nagyon szép kis srácok, amit mondtam is neki és persze ezen elindult a beszélgetés. Elmondta, hogy a fiúk legnagyobb kedvence az iPad... azon szeretnek a legjobban játszani és mostanra az a helyzet állt elő, hogy már a kicsi is elég nagy lett (mondom, 2 éves!) és összevesznek rajta, úgyhogy azon gondolkozik, hogy venni kell egy másikat is, pontosan ugyanazokkal az alkalmazásokkal mint amilyen már most is van nekik... aztán elmondta azt is, hogy nagyon elégedett vele (mármint az eszközzel), mert elképesztő mennyire okosak a fiai, már ismerik a betűket (szerinte olvasnak) és a számokat is! Ez pedig (szerinte) mind az iPad-nek köszönhető! Azt is elmesélte, hogy az egyik gyerek úgy szeret rajta játszani, hogy a játék mellett valami zenét is bekapcsol közben... Hoppá! Multitasking, Step #1?  Vajon mit szólna ehhez Nass professor?

Nehéz ügy ez. Nyilván minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének, amibe az is beletartozik, hogy nem szeretnénk, hogy a mi gyerekünk lemaradjon a többiek mögött, vagy hogy pont neki ne legyen olyan kütyüje mint a többieknek... Éppen ezért nagyon-nagyon nehéz ellenállni és megtalálni a jó arányokat! Én is naponta szembesülök ezzel! De valahol mégis nagyon erősen azt érzem, hogy ez "nem normális", a gyerekeknek nem ilyeneken kell "felnőnie". Nass professzor megnyilatkozásai pedig csak megerősítenek ebben engem!

Arra gondoltam - mivel már így is nagyon hosszan írtam - hogy felteszek ide egy rövid interjút Clifford Nass professzorral, illetve annak a rádióműsornak a linkjét amit hallottam múlt héten. Hosszú lenne itt leírni mindazt amiről (még) beszél, de azt gondolom nagyon hasznos minden szülő számára! Sajnos azonban mindegyik angolul van, ezért talán az lenne a legjobb megoldás - ha van érdeklődés rá a leírtak alapján - hogy a későbbiek folyamán írnék róluk részletesebben.