"Anya, te fent vagy a Facebook-on? Tudod, hogy az milyen veszélyes lehet?!"

És akkor jöjjön végre a közösségi oldal téma...

Amit a címben írtam, szó szerint az hangzott el kiskamasz fiam szájából, amikor kb. egy évvel ezelőtt - hazaérve a suliból - ránézett a laptopom képernyőjére és a FB-t találta kinyitva. Teljesen megdöbbentett amit mondott és főleg, ahogy mondta... Váratlan helyzet volt számomra, de egyben jó alkalom a beszélgetésre! Mondtam neki, hogy egy ideje fent vagyok a FB-on, és persze tudom, hogy nem mindegy mit tesz ki az ember. Ami viszont engem nagyon érdekelt, hogy ő honnan tud ilyeneket?! Mivel a gyerekeim még ma sincsenek 13 évesek, a FB egyenlőre csak valami elvont dolog számukra. Tényleg az. Azóta persze sokat beszélgetünk róla és ha éppen úgy adódik, meg is mutatom nekik milyen "érdekességek" vannak az idővonalamon. Tehát a téma nem tabu nálunk, de ők még nem használhatják és ami a meglepő: NEM IS AKARJÁK HASZNÁLNI!
Aztán persze kiderült, mitől ilyen jól tájékozott a gyerekem. AZ ISKOLÁBAN TANULT RÓLA! Upsz! Na ez volt a következő nagy meglepetés! Elmesélte, hogy van egy tanár (Mrs.Counselor) a suliban, akivel hetente egyszer van órájuk és akivel általában olyan témákkal foglalkoznak, hogy hogyan kell viselkedni egymással az iskolában...  például sokszor téma ezen a "bully"-zás, vagyis amikor gyerekek bántják, megfélemlítik egy iskolatársukat. Ezeken az órákon beszélnek arról, hogyan lehet ezt felismerni, hogyan kell "kezelni" ha ilyet tapasztalnak és kihez forduljanak segítségért. Ilyen órák keretében volt téma a Facebook, és általában a közösségi oldalak használata, az internet, az internet biztonság és a személyes adataik védelme.
Azt kell mondjam, nem vagyok feltétel nélküli nagy rajongója az amerikai oktatási rendszernek, de sok dolog van ami nagyon tetszik... talán nem annyira meglepő módon, ez például az egyik!  "Mrs. Counselor"-nak hála, egyenlőre fel sem merül a gyerekeimben, hogy 13 éves koruk előtt regisztrálják magukat valamelyik közösségi oldalon. Sőt, ma még inkább tartanak ettől... én pedig azt gondolom, erre az esetre is igaz a jó öreg közmondás: "jobb félni, mint megijedni". Persze biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb eljön a pillanat amikor majd úgy érzik, hogy nem élet az élet közösségi oldalak (vagy inkább virtuális lét?) nélkül - ami teljesen érthető - de egészen biztos vagyok abban, hogy amikor ezt a döntést meghozzák, nagyon óvatosak lesznek, hogy milyen adatokat, képeket, stb. tesznek fel magukról és főleg, hogy kik lesznek a "barátaik" ezeken az oldalakon. Addig pedig - remélem - sok alkalmunk lesz még beszélgetésekre ezzel a témával kapcsolatban.

Barátoktól-, ismerősöktől tudom, hogy otthon az iskolákban egyenlőre nem nagyon téma a közösségi oldalak használata, vagy inkább helyesebb ha azt mondom, téma, de nem ebben a formában... :-S  Ezért arra gondoltam talán hasznos lehet, ha ezen a fórumon - mi szülők, esetleg tanárok :-) -  "beszélgetünk" erről. Így a következő néhány bejegyzésben azt tervezem, hogy ezzel kapcsolatos hasznos, vagy esetleg érdekes információkat teszek fel. Persze a kamaszok egyértelműen előttünk járnak ebben, nehéz is lenne annyi tapasztalatot szerezni mint amennyit ők tudnak a napi (sokszor) 12 órás online életük során... de azt gondolom szülőként nem lehet ezt feladni, muszáj a lehető legnaprakészebbnek lenni.

"Multitasking"... lehet, hogy mégsem hatékony?

A látszat csal! Nem tűntem el a "cyber-térben"... csupán - május lévén teljesen váratlanul - valamelyik influenzavírus törzs talált rám és írta felül, a múlt hétre tervezett összes programomat. Hihetetlen! Hiába, már a május és az influenza vírusok sem olyanok mint régen voltak... Haha!  Azt kell mondjam régen voltam ennyire vacakul. Gyakorlatilag semmit nem tudtam csinálni napokig... a sok elmaradt program és feladat miatt pedig csak most jutok ide, hogy ismét írjak.

A hosszú szünet után azonban, ebben a mai bejegyzésben mégsem a közösségi oldalak lesz a téma - ahogy legutóbb ígértem - bár reménykedem, hogy akadnak néhányan akik megnézték a filmet és erre számítottak. Bízom benne, hogy mégsem okozok csalódást, ha most a hosszú kihagyást kihasználva, felteszek egy másik témát azzal a megjegyzéssel, hogy természetesen a közösségi oldal téma is jönni fog!!!  Szóval...  Múlt pénteken - amikor már kezdtem jobban lenni és muszáj volt elmenni a hétvégi bevásárlást megejteni - az autóban - ismét :-) - egy nagyon érdekes műsort hallottam! Pontosabban a Stanford Egyetem pszichológia professzorát, Clifford Nass-t, aki egy - szerintem - nagyon izgalmas és viszonylag újnak mondható témáról beszélt: "Media multitasking may be killing our concentration and creativity", ez volt a címe. Nehéz röviden-, pontosan lefordítani... ez valami olyasmit jelent, hogy a különféle technológiai eszközökön egyszerre végzett sokféle tevékenység, mint például: az üzenetírás, zenehallgatás, facebookolás, szörfölés a neten, tanulás, stb. tönkre teheti a koncentrációs képességet és a kreativitást. A műsorban azt részletezte a professzor, hogy a sokféle-, egyszerre végzett tevékenység az agyműködést némileg "átalakítja", az agy hihetetlen mértékű tanulékonyságánál és rugalmasságánál fogva. Viszont ami meglepő, hogy a vizsgálataik szerint ez nem igazán pozitív hatású... Sőt! Emiatt ugyanis - azoknál akik tartósan gyakorolják ezt a dolgot - az agy vagy nem tud, vagy csak nagyon-nagyon nehezen lesz képes csupán egyetlen dologra koncentrálni. Márpedig ennek a képességnek a romlása miatt csökken a kreativitás is, mert - ahogy a professzor elmondta - ahhoz, hogy valami új dolgot létrehozzunk, a sok - korábban összegyűjtött információ feldolgozásával - nagyon erős-, csupán egyetlen dologra történő koncentrálásra van szükség. A folyamat visszafordíthatósága pedig kétséges... Elhangzott ugyanis a kérdés, hogy ha ez így van, akkor vajon akik már ennyire rászoktak a "multitasking"-re, vajon leszokhatnak-e róla? A válasz az volt, hogy nem tudni pontosan, ugyanis nem nagyon találni olyan embert, aki hajlandó lenne/szeretne leszokni erről. Ráadásul ezek az emberek mind azt gondolják, hogy ők nagyon hatékonyak, amikor egyszerre ilyen sok tevékenységet folytatnak. A vizsgálataik eredményei azonban egyáltalán nem ezt igazolják. A "multitasking" kialakulásának veszélye - különösen a fiatalabb gyerekeknél - komolyan fennáll, mivel teljesen gyakori ma már, hogy egy 9-10 éves gyereknek okos telefonja van, vagy például hogy kisebb gyerekek az iPad-en játszanak. A képernyő színes világa nagyon erős vonzerő, a rengeteg érdekes játék, zene, filmek, stb. teljesen odakötik a gyerekeket és - a professzor megemlíti, hogy - a szülők pedig sok esetben azt gondolják, hogy ha ilyen eszközt adnak a gyerek kezébe az "jó a gyereknek". Az eredményeik azonban - sajnos - nem ezt mutatják.
Érdemes tehát óvatosnak lennünk, nekünk szülőknek...  Nass professzor egyébként egy kérdésre válaszolva azt is elmondta, hogy mostanában kezdik azt is vizsgálni, hogy milyen hatása van ezeknek az eszközöknek a napjainkban viszonylag gyakori figyelemzavarok kialakulásában.
Bevallom, ezen a megjegyzésén meglepődtem. Én azt gondoltam, hogy ezek a vizsgálatok már régen zajlanak... Más szülőkkel időnként beszélünk ilyen témákról és érzékelem én is azt, hogy sok szülő fejében van az az elképzelés, hogy az agy és főleg a gyerekek agya, annyira rugalmas, hogy ez a rengeteg (napi több óra) "gép előtt eltöltött idő" nem válik a gyerek kárára, sőt! szerintük az agyuk úgyis alkalmazkodni fog hozzá...  Egy másik személyes élményem is volt nem rég, ami ehhez a témához köthető: fodrásznál voltam, olyan 30-35 körüli férfit kell elképzelni, amolyan tetovált-motoros-rocker fazon, teljesen váratlan élmény volt számomra egy ilyen helyen... :-) de egyébként nagyon szimpatikus, sőt még hajat is tud vágni! :-) Az ő pultján láttam kirakva, digitális fotókeretben a fiait, akik 2 és 3 évesek. Nagyon szép kis srácok, amit mondtam is neki és persze ezen elindult a beszélgetés. Elmondta, hogy a fiúk legnagyobb kedvence az iPad... azon szeretnek a legjobban játszani és mostanra az a helyzet állt elő, hogy már a kicsi is elég nagy lett (mondom, 2 éves!) és összevesznek rajta, úgyhogy azon gondolkozik, hogy venni kell egy másikat is, pontosan ugyanazokkal az alkalmazásokkal mint amilyen már most is van nekik... aztán elmondta azt is, hogy nagyon elégedett vele (mármint az eszközzel), mert elképesztő mennyire okosak a fiai, már ismerik a betűket (szerinte olvasnak) és a számokat is! Ez pedig (szerinte) mind az iPad-nek köszönhető! Azt is elmesélte, hogy az egyik gyerek úgy szeret rajta játszani, hogy a játék mellett valami zenét is bekapcsol közben... Hoppá! Multitasking, Step #1?  Vajon mit szólna ehhez Nass professor?

Nehéz ügy ez. Nyilván minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének, amibe az is beletartozik, hogy nem szeretnénk, hogy a mi gyerekünk lemaradjon a többiek mögött, vagy hogy pont neki ne legyen olyan kütyüje mint a többieknek... Éppen ezért nagyon-nagyon nehéz ellenállni és megtalálni a jó arányokat! Én is naponta szembesülök ezzel! De valahol mégis nagyon erősen azt érzem, hogy ez "nem normális", a gyerekeknek nem ilyeneken kell "felnőnie". Nass professzor megnyilatkozásai pedig csak megerősítenek ebben engem!

Arra gondoltam - mivel már így is nagyon hosszan írtam - hogy felteszek ide egy rövid interjút Clifford Nass professzorral, illetve annak a rádióműsornak a linkjét amit hallottam múlt héten. Hosszú lenne itt leírni mindazt amiről (még) beszél, de azt gondolom nagyon hasznos minden szülő számára! Sajnos azonban mindegyik angolul van, ezért talán az lenne a legjobb megoldás - ha van érdeklődés rá a leírtak alapján - hogy a későbbiek folyamán írnék róluk részletesebben.

Ma megint egy szomorú hír...

Jó ideje kerülgetem a "közösségi háló" témát...   Nem egyszerű. A gondom az vele, hogy hogyan fogjak hozzá. Túl sok kérdés foglalkoztat, nagyon összetett a téma. De ma újra itt egy nagyon szomorú hír - egy brit diáklánnyal kapcsolatban - úgyhogy muszáj belefogjak! Engem nagyon megviselnek az ilyen történetek, de talán mondhatom, meg is ijesztenek. Bizonyára pont azért mert a gyerekeim ilyen-, vagy majdnem ilyen korúak, és ez az időszak még előttünk áll. Sajnos nem lehet azt mondani, hogy ritkán lehetne hallani az interneten zajló zaklatás miatt öngyilkosságot elkövető kamaszokról. Az is igaz, hogy ezek a hírek - elsősorban innen, az Új Világból - származnak... Nem tudom - ez nálunk - Magyarországon mennyire téma. Itt az iskolákban rendszeresen az, főleg a felső tagozatban és a gimiben. Emiatt gondolom, hogy komoly oka van, hogy ennyire komolyan veszik ezt a kérdést. Valószínűleg nem annyira ritka esetek ezek - legalábbis a kevésbé súlyosak - mint amennyit a médiában olvashatunk róluk.
A témáról készült egy film is, ami szerintem nagyon-nagyon jól megmutatja, hogyan juthat el egy kamasz oda, hogy a közösségi oldalakon ellene irányuló zaklatás-, sértegetés miatt akár öngyilkosságot kíséreljen meg. Miután láttam ezt a filmet, hetekig gondolkoztam rajta: mennyire más ma egy kamasz élete - legalábbis sok szempontból - mint a miénk volt, még az "internet korszak" előtt. És hogy nekünk szülőknek mennyire kevés fogalmunk van erről - úgy értem - hogy milyen ebben a világban kamasznak lenni, de főleg, hogy szülőként hogyan kell ezt "jól kezelni". Arra gondoltam ezt a filmet ajánlom megnézésre elsőként, anélkül hogy "sokkolni" vagy ijesztgetni szeretnék bárkit. A film címe: Cyberbully,  2011-ben készült, úgyhogy elég frissnek mondható a témában. Sajnos magyarul nem találtam meg, illetve felirattal - ha jól látom - le lehet tölteni; ezt azonban nem ismerem... de a youtube-on mindig fent van...  Szerintem kamasszal is érdemes megnézni. Sőt! Jó alkalmat adhat egy kiadós beszélgetésre a témával kapcsolatban.
A film után pedig jöhet a közösségi oldal téma! Úgy gondolom ez folyamatosan jelen lesz itt, mert a közösségi oldalak háza táján mindig történik valami, amiről szülőként mindenképpen érdemes/kell/jó tudni.

Hogy lesz ez majd?!

Egy kép a táncbemutatóról

A hétvégén színházban voltunk. Az előadás a gyerekeink évzáró táncbemutatója volt, aminek kapcsán több százan jöttünk össze, hogy megcsodáljuk mennyit ügyesedtek porontyaink az elmúlt évben. Erre az eseményre természetesen sokan meghívják a barátokat, a fellépő gyerkőc barátait, a szerencsések pedig - akikhez közel élnek a nagyszülők - akár a nagymamát és a nagypapát is. Szóval, e jeles alkalomból szép számmal összejöttünk és mondhatom az egész műsor  nagyon profi  módon  meg volt szervezve. Ami engem illet, kifújva magam az előadás előtti - őrület-rohanás-gyerek célba juttatása - menet után; végre gyönyörködtem a gyerekekben, és élveztem a jó zenét, a látványt...  amikor a férjem - aki kicsit távolabb ült tőlem - szólt, hogy ő bizony nagyon dühös, mert rettentően idegesíti az előtte két sorral ülő gyerek, kezében az iPad-del, aminek a fénye pont a szemébe világít... Valóban, én észre sem vettem. Jó helyen ültem. Az említett 8 éves forma gyerek, mind a két fülét headset-tel bedugva, teljes odaadással nyomkodta a tablet-jén valamelyik nagyon izgalmas játékát,  igyekezve kizárni mindent (hangot, képet) a körülötte zajló eseményekből. A szülei pedig mellette ülve nézték - minden valószínűséggel - a másik gyereküket a színpadon és szemmel láthatóan nagyon helyénvalónak tartották, hogy a velük ülő gyerek, ha nincs kedve ne terhelje magát azzal, hogy a testvére évzáró táncelőadását megnézze. Elképesztő! A helyzet megoldása végül az lett - rövid várakozás után - hogy a férjem megbökte a gyerek mellett ülő egyik szülőt és megkérte, ha nem nagy gond, kapcsolják már le azt az izét, mert őt bizony nagyon zavarja a műélvezetben. Mentségükre legyen mondva, azonnal kikapcsoltatták a gyerekkel.
Ez az eset azonban számomra több kérdést is felvet: vajon ez a gyerek, aki ott a nézőtéren ült, ennyire érdektelen a testvére iránt hogy 1 évben egyszer egy 1 órás színházat sem bír ki a kedvéért? A szülők pedig  miért engedik ezt? Nem lehet hozni ennyi "áldozatot" a másikért, egymásért, a többiekért? Hogy lehet az, hogy nem jut eszébe a szülőknek, hogy ez zavaró lehet másoknak?

Egyébként rengeteg ehhez hasonló kérdés merül fel bennem, amikor például bevásárló központban vagyok és azt látom, hogy az anyukák teszik (sokszor erőltetik) a babakocsiban ülő kisgyerekük kezébe az okos telefont, hogy amíg ők "shoppingolnak" foglalja el magát és lehetőleg jó hosszú ideig maradjon csöndbe. Igaz, itt a helyzet kicsit más mint a színházi eset, de talán már ilyenkor kezdődik az egész ami végül odavezet, hogy a gyerek néhány év múlva már nem tud "leszakadni" a kütyükről...

Aztán ami még rendszeres élményünk és nagyon elgondolkodtató, amikor családokat látunk például hétvégén étteremben együtt enni és az asztal körül ülő társaság legalább fele, vagy akár a nagyobbik része a telefonját/tabletjét nyomkodja és minden idegszálával arra koncentrál amit azon lát. Igaz, az is előfordul nem ritkán, hogy párokat látunk ugyanígy, hogy vagy az egyik, vagy mindketten a telefonjukat "kezelgetik", ahelyett, hogy a valóságban velük szemben ülő partnerükkel foglalkoznának.
Persze bizonyára számos ilyen példa van még... gondolom sokan tudnának mesélni. Amire egyébként bátorítok is mindenkit, hogy ne csak egyedül elmélkedjek itt!

Tényleg, hogy lesz ez majd? Én már néhány évvel ezelőtt azt gondoltam, hogy majd csak lesznek valamiféle viselkedési normák, amolyan íratlanok szabályok, amiket majd mindenki betart.  De ennek egyenlőre semmi/nem sok jelét látom. És ez a dolog még "idegesítőbb", ha arra gondolok: mi lesz majd amikor ez a 8 éves forma kiskölyök felnő?

Sokkoló hír?

Régóta tervezem, hogy belekezdek ebbe a blogba. De valamiért mindig elakadtam vele. Egy ideje már azon is gondolkozom mivel kezdjem. Mi legyen az ELSŐ? Valami nagyon komoly, amolyan "motivációs" bejegyzés, vagy egy bevezető az előzményekről... Végül úgy döntöttem, veszek egy nagy levegőt és csak elkezdem, aztán majd kialakul.

A minap, autóban ülve az egyik rádió adón hallottam egy hírt, ami meglepett és arra gondoltam, ez jó lesz, ezzel kezdem. Igaz nem kamaszokról és nem is gyerekekről szól... de talán ELSŐnek - pont ezért - jó lesz. A folytatásban - ígérem - azért már inkább róluk lesz szó. :-)

Szóval a műsorvezető szerint a sokkoló hír a következő volt:  egy - az Egyesült Államok keleti partján - egyetemista fiatalok körében végzett felmérés szerint, a mai 18 éves lányok több időt töltenek online mint alvással. Azaz naponta átlagosan 12 órát töltenek a neten, miközben zenét hallgatnak, "textelnek", "chatelnek" és persze - ami talán a legfontosabb - aktívak valamelyik közösségi oldalon. Tudtára adva mindenkinek, hol járnak, mit csinálnak, mi jár a fejükben és persze lájkolnak... A hír beolvasása után a stúdióban nevetés és néhány vicces megjegyzés  volt hallható. Első hallásra én is meglepődtem, így számszerűsítve az órákat amit alvással és netezéssel tölt ez a korosztály talán tényleg "sokkoló", aztán ha az ember belegondol, már nem is annyira. Végül is, azt az átlagosan havi 2000-3000(!) üzenetet elküldeni (majd erről is szó lesz), azért ahhoz idő kell, még "géppuska" ujjakkal is... Mindenesetre miután hazaértem igyekeztem megtalálni a sokkoló hír forrását. És íme, itt meg lehet nézni az eredeti hírt a felmérés eredményeiről, itt pedig ehhez kapcsolódóan egy "gyors hírt" egy rövid megjegyzéssel.
Ahogy a tanulmányban olvasható, ebben a 18 körüli, fiatal felnőtt korosztályban nem jellemző, hogy korábban ilyen felméréseket csináltak volna. Sokkal gyakrabban készülnek ilyen felmérések a kamaszok körében. Valakinek azonban eszébe jutott az a - szerintem egyébként remek - ötlet, hogy megnézzék az első éves egyetemistákat/főiskolásokat, hogyan használják a mobil technológiát, az internetet.
Itt egy kis kiegészítést szeretnék azért hozzátenni ehhez, ahogy én látom/tapasztalom, itt a családok és a fiatalok életében valóban nagy változást hoz a középiskola (high school) befejezése. A gimi után akár dolgozni-, akár egyetemre megy a fiatal, az esetek döntő többségében megkezdi az önálló életét. Elköltözik otthonról, és egyedül gondoskodik magáról kisebb-nagyobb szülői segítséggel. Éppen ezért a fiatalok nagy többsége számára ez az időszak jelenti igazán a "szabadság" eljövetelét, ilyenkor kerülnek ki igazán az addig, sok esetben - legalábbis európai szemmel nézve - meglepően szigorú szülői kontroll alól.

Ez a felmérés azt mutatja, hogy az első évesek életében központi szerepet tölt be a mobil technológia és a közösségi háló, ami éppenséggel nincs jó hatással a tanulmányi eredményekre. Mivel azonban használatukat az egyetemi oktatásban nem lehet korlátozni, ezért - a tanulmány szerint - sokkal életszerűbb megoldásnak tűnik, hogy az oktatók alkalmazkodjanak az új helyzethez és vonják be az oktatásba ezt az új eszközt, illetve - például - a közösségi háló használatát.
Ezen a megoldási javaslaton azért elgondolkoztam egy kicsit. Persze az új idők szelére, reagálni kell, és a tiltás, vagy korlátozás, nyilvánvalóan nem lenne célravezető. A fiatal egyetemisták életéből valószínűleg már lehetetlen lenne kiiktatni, vagy akár csak korlátozni a mobil technológiát, a netet, vagy a közösségi hálót. Ezért jó ötletnek tűnik hogy megpróbálják inkább beépíteni az oktatás eszköztárába. Mindenesetre - sejtésem szerint ez nem kis feladat elé állítja majd az oktatókat, az egyetemeket.
Kicsit tovább gondolva a dolgot azonban az jutott eszembe: vajon mi lesz majd, amikor ez a most első éves korosztály kikerül az egyetemekről és dolgozni kezd? Hamarosan talán azt is vizsgálni kell majd, hogyan lehet a vállalatok életébe beilleszteni a közösségi oldalak használatát... Érdekes a tanulmány, de talán még érdekesebb ami felvetődik az emberben a jövőre nézve.