"OMG!" Ez a nő olvasta a blogomat?!

Ez persze nem túl valószínű, lévén, hogy egy amerikai szülőtársról van szó... :-) aki azonban hogy, hogy nem; szintén pont a "valóban kell-e a kamaszomnak okostelefon" kérdéskörben tölti a napjait. Persze a válasz egyértelmű, ki az aki szerint kell okostelefon egy kamasznak és ki az aki, szerint teljesen felesleges. Mindenesetre mint az előző bejegyzésben írtam, keresem a választ/megerősítést az okostelefon dilemmámra, úgyhogy amikor tegnap rátaláltam a cikkre... nagyot mosolyogtam. Na és persze örültem! Yuppeee! Lehet, hogy nem velem van (csak) a baj! A cikk címe egyébként: "Call Me Mean (Maybe): Why I Won't Get a Smartphone for My Teen" - klikkelj rá, ha szeretnéd elolvasni. A címről egyébként két dolog jutott eszembe, az egyik a dal, biztosan emlékeztek, nem annyira régi: "Call Me Maybe", a másik ami szemet szúrt, hogy - mint az előző cikkben - itt is megjelenik egy negatív (mean) jelző... úgy látszik ezt a dolgot tényleg fel kell vállalni. A téma mindenesetre általánosnak látszik a kamaszok otthonaiban. 

Nem fárasztanék senkit azzal, hogy újra leírom - szinte - ugyanazokat az érveket: hogy miért nem kell - ezek szerint: szerintünk :-) - okostelefon a gyereknek. Bocsánat! Kamasznak. Inkább csak az érdekesebb részeket, vagy az új szempontokat írom le. 

Photo: www.rawstory.com

Részletek Lisa Rinkus cikkéből (dőlt betűvel):

- Mikor kaphatok iPhone-t? - kérdezi a kamaszlány.

Ismét előjött a kérdés ami naponta téma nálunk. (Haha!  Nálunk nem különben! Azért  jó ezt hallani...)

A reklámban képeket mutattak, ahogy fiatalok képeket csinálnak, üzenetet írnak és arról beszélgetnek, hogy az okostelefonnal milyen könnyű videót nézni. - Hála a jó Égnek! - mondom a lányomnak - Képzeld csak el mi lenne, ha nem lehetne videót nézni a telefonodon?! Borzalmas lenne az élet!"

- Anya, Te az 50-es években élsz!

De kérdem én, miért kell okostelefon annak, akinek van laptop-ja, iPod-ja, hagyományos mobilja és otthoni internet hozzáférése? Miért lenne szüksége folyamatos internet elérésre ebben a korban? 

A válasz: "Mi van akkor, amikor buszra kell várni?" Na ez, persze csak megerősített a döntésemben.

"Mert mi történik, ha mondjuk könyvet olvasol?" ...  Hiszen a nyáron ez a lány két regényt olvasott ki, a kötelező egy helyett. De ha valaki nem akar olvasni, akkor mi van ha egyszerűen csak benne van abban a pillanatban és egyszerűen csak vár? Emlékszem még arra, amikor csak úgy nézelődtünk a körülöttünk lévő világban, miközben vártunk valakire, vagy valamire. Vagy csak egymásra mosolyogtunk és köszöntünk... Megtanultuk hogyan kell megkérdezni, hogy valami hol van, olvasni az arcokon látható kifejezésekből és csak úgy spontán beszélgetni valakivel. Ehhez képest, mi van manapság? Szerinted nem udvariatlanság a másikkal szemben, hogy nem figyelsz rá, miközben ott van veled? Beszéltem a lányomnak a való világban folytatott, "face-to-face" beszélgetések fontosságáról és arról, hogy ezt megtanulni mennyivel fontosabb, mint két percenként ránézni az Instagram-ra. - És egyébként is, - tettem hozzá - mi van akkor, ha annyira bele feledkezel az Angry Bird-be, hogy véletlenül tovább mész a busszal?

... 

Egy mostanában készült és a nyáron bemutatott dél-koreai felmérés szerint a tinik között 18 százalékra tehető az "okostelefon-függőség". A vizsgálatot vezető Dr. Jonghun Lee pszichiáter professzor kiemelte, hogy a többség túl sokat használja az okostelefonokat és ez nagyobb rizikót jelent bizonyos pszichopatológiás elváltozások kialakulására a kamaszkorban. Azoknál akiknél függőség alakult ki gyakran tapasztalható: szorongás, álmatlanság és depresszió. Néhány tudatos kamasz érzékeli is saját magán, hogy az okostelefon "megfizetteti velük a (pszichés) árat". Egy 18 éves lány nyilatkozta nem régen a The Wall Street Journal-nak: "Utálom, hogy állandóan a telefonomon lógok, de nem tudok tenni ellene... Fogalmam sincs minek vettem okostelefont?! Néha egész éjjel fent vagyok a Facebook-on és a Twitter-en. Nagyon gyorsan függő lettem."

A felmérések szerint (PEW Research Center) a kamaszok kezében lévő okostelefonok száma nagy mértékben nőtt az az elmúlt években: 2011-ről 2012-re 23%-kal, ami azt jelenti, hogy tavalyra a tinik 37%-nak volt okostelefonja. (Ami engem illet, várom az új számokat. Szerintem ebben nincs benne a tavalyi karácsony... márpedig én azt tapasztaltam, hogy rengeteg gyerek kapott karácsonyra okostelefont, akiknek korábban nem volt.) Dr. Lee azt mondja, a kamaszok körében kialakuló függőség aránya is folyamatosan emelkedik, ennek oka az okostelefonok hatalmas népszerűsége, ami egyértelmű trend a társadalomban. A fiatalok pedig a legsérülékenyebbek...

Rengeteg szó esik az internet korlátozásáról, az egyensúly megtalálásáról, a mértéktartásról. De korlátokat felállítani az okostelefonok és az internet használatáról... nos, beszélni könnyebb róla, mint megcsinálni. A világháló ma már nélkülözhetetlen a leckeíráshoz, az iskolai kommunikációhoz és amikor információt keres a gyerekünk. Így pedig nagyon nehéz szétválasztani, hogy mi az ami tényleg a feladat és mi az, ami csak szórakozás. A folyamatos ellenőrzés, az időkorlátok felállítása, hogy mikor lehet netezni, ráadásul állandóan képben lenni a legfrissebb tartalmakkal/veszélyekkel kapcsolatban, nagyon nehéz feladat, különösen a manapság különösen elfoglalt szülők számára. Mindez pedig csak még nehezebbé válik, amikor a gyerek magával hordja az internetet.

...

Aztán egy napon egy kisfiút és a testvérét láttam egy  bevásárlókocsiban üldögélni, miközben kismama édesanyjuk pihent egy padon, a kicsik pedig szépen

játszottak néhány kisautóval. "Milyen jó gyerekek!" - gondoltam. Az idilli pillanatot hirtelen visítás váltotta fel, amikor az anyukájuk elővette az okostelefont. A kicsi elkezdett kiabálni és igyekezett megszerezni az eszközt, mert játszani akart rajta. A testvére persze csatlakozott hozzá. Erre a lányomhoz fordultam és odasúgtam neki: "Itt kezdődik a függőség."

Meglepő módon a lányom elmosolyodott. Azóta nem hív June Cleaver-nek. Talán valamit sikerült megértetnem vele végre. Legalábbis egy időre."

Egy sorozat, ahol June Cleaver egy kertvárosi anyuka az 50-es években. Jó fejek tudnak lenni ezek a kamaszok! :-)

Ami engem illet, Mrs. Lisa Rinkus, köszönöm az írását! Én abszolút meg vagyok győzve, sőt nagyon örülök, hogy ilyen gyors választ találtam az - átmeneti - kétségeimre. Mindannyiunknak - akik hasonlóan gondolkozunk erről - kitartást és türelmet kívánok! Azt hiszem ránk fér... :-S

A Nagy (Le)kapcsolás. Egy könyvről, egy cikkel...

Különösen szeretek cikkeket olvasni ebben a cyber témában olyankor, amikor kapaszkodót keresek, mert megerősítést várok az elképzelésemhez. Amit tegnap találtam talán nem pont az én okostelefonnal kapcsolatos dilemmámra ad választ (amiről legutóbb írtam), de arra mindenképpen jó, hogy továbbra is "óvatosságra" intsen. Azt gondolom másnak is hasznos lehet és nem csak "kamaszos" szülőknek, hanem kisebb gyerekeseknek is...

A cikkben Catherine Steiner-Adair Ed.D. klinikai pszichológust kérdezték egy most megjelent könyve kapcsán. A könyv címe: The Big Disconnect: Protecting Childhood and Family Relationship in The Digital Age (persze én már meg is rendeltem, kíváncsian várom :-)). A könyv írása során, több mint ezer-, 4-18 év közötti gyereket-, kamaszt interjúvolt meg a szerző, amelynek során arra kereste a választ, hogy a digitális technológia, hogyan hat a kapcsolataikra és az érzelmi életükre. Amit a vizsgálatai során talált, nem mondható sem meglepőnek, sem pedig megnyugtatónak: vagyis, hogy 1.) a technológia mai ember életében mint "szülőtárs" van jelen, 2.) a túl sok képernyő előtt töltött idő befolyásolja a gyerekek fejlődését és 3.) a szülő-gyermek közti kommunikációt károsan befolyásolja a szülők - idejének jelentős részét kitevő - eszközhasználata (okostelefon, számítógép, internet, stb.).

A cikkben arra kérik a szakembert, mondja el mi a 8 legfontosabb tudnivaló, amit bármilyen korú gyermeknél figyelembe kell venni, amikor képernyő használatról van szó. 

 Azok kedvéért akiknek egyszerűbb magyarul megismerni a cikkben leírtakat, az alábbiakban igyekszem összefoglalni a lényeget; akiket pedig az eredeti cikk érdekel a fenti színessel kiemelt szavakra klikkelve megtalálhatja.

1. Ne ültessük csecsemőnket képernyő elé. Soha!

Ha valakit nem győzött volna meg az amerikai gyermekorvosok (American Academy of Pediatrics) erre vonatkozó ajánlása, akkor gondoljunk arra, "Még mindig nem tudjuk pontosan, hogy milyen kémiai reakciók zajlanak az okostelefon és a csecsemők agya között." Egy 2010-ben, 28.000 gyereken végzett dán vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a mobiltelefonok használata fokozhatja a viselkedési zavarok kialakulásának kockázatát. Fontos tudni még, hogy az egyik legfontosabb képesség, amit meg kell tanulnia a csecsemőknek, hogy hogyan tudják megnyugtatni saját magukat. "Ha a csecsemőnek bármilyen képernyőt adunk, amikor nyugtalan, ezzel azt tanítjuk meg neki, hogyan nem lesz képes saját maga megnyugtatására. A képernyős eszköz adásával egy stimuláló eszközt adunk a gyermek kezébe. A csecsemők agya pedig csodálatos és minden, ami számára szükséges mint jó inger és megnyugtatás, azt az édesanyjától megkapja. A mama tehát, a legjobb "app"/"alkalmazás" a kisbabája számára."

Photo: Huffingston Post

2. Gondoljuk meg alaposan azt is, hogy kicsi gyermekünk kezébe adunk-e ilyen eszközt.

"A gyermekek idegrendszere 0-5 éves koruk között jelentős fejlődésen megy keresztül, aminek fontos része az agyban kialakuló tanulási képességek, a szenzo-motoros fejlődés és a nyelv használat kialakulása". Ez a fajta agyi fejlődés pedig leginkább a szabadban történő játékon, az építésen, táncon, ugráláson, színezésen keresztül megy végbe, amely tevékenységek többféle érzékelést is igényelnek. Ezek a fajta tevékenységek pedig alapvetően különböznek attól, mint amit egy érintőképernyős eszközön (okostelefon, táblagép) végez a kisgyermek, mondja Catherine Steiner-Adair. Azzal együtt mondja ezt a pszichológusnő, hogy tudja, vannak olyan letölthető alkalmazások/játékok a piacon, amelyeket ajánlanak ebben a korban (pl. a Common Sense Media honlapján), mégis az a véleménye, hogy az ilyen játékok nem azok, amelyekre ebben a korban a gyerekeknek szüksége van.

Photo: www.gizmag.com

3. A tanárok megtudják mondani, ha egy gyermek túl sokat van képernyő előtt.
 A könyv írása során megkérdezett tanárok elmondásából kiderült, hogy azok a gyerekek akik túl sok időt töltenek képernyő előtt, másképpen játszanak és kevésbé kreatívak, mint azok a társaik akik kevesebbet. A tanárok tapasztalatai szerint azok a gyerekek, akik sokat videójátékoznak kevésbé türelmesen ülnek az órákon, különösen amikor olvasni kell. A koncentrálóképesség-, a figyelem (a képzelőerő?) pedig nem fejlődik ki olyan jól, ha a gyermek a gyönyörű-, erősen színes grafikájú képernyőn játszik, ahol mindent "készen kap"...

Photo: www.last.fm

4. A gyereked utálja a képernyős kütyüjeidet.

Steiner-Adair azt is elmondta, mennyire gyakran jött elő a gyerekekkel folytatott beszélgetései során, hogy a gyerekek szomorúak és dühösek amiatt, hogy versengeniük kell szüleik figyelméért a különböző képernyős eszközökkel. "A gyerekek nagyon utálják, amikor pl. a szülő felveszi őket az iskolában, közben pedig a telefonon valaki mással beszél. Amiatt aztán arra sem jut ideje, hogy megkérdezze, "milyen volt a gyerkőc napja a suliban?" Sőt, közben arra kéri a gyereket, hogy maradjon csöndben egy kicsit amíg ő beszél. Ez végülis a gyerek felé egy olyan jelzés, hogy ő nem annyira fontos, mint a telefon másik végén lévő személy." A szülő részéről azonban, az lenne a helyes "gyakorlat", hogy pl. amikor hozza-viszi a gyereket az iskolába/óvodába, vagy az esti vacsora idején, fürdetésnél, vagy az esti mese során - vagyis a napi "rituálékban" - tegye le a telefont és semmiképpen ne ossza meg figyelmét a gyerek és a telefon/internet között. "A gyerekek természetesen nem igénylik egész nap osztatlan figyelmünket, de vannak olyan fontos pillanatai a mindennapoknak, amikor szükségük van a szülő teljes figyelmére, legyen az egy beszélgetés, mese olvasás, vagy az öltözködés tanulása.

Photo: smokinhotmomclub.com

5.  Csak azért mert manapság könnyen elérhetőek vagyunk, az nem kell azt jelentse, hogy mindig elérhetőnek kell lennünk.

Sok szülő véleménye az, hogy azért tartják maguknál a telefont, azért néznek rá az e-mailjeikre a családdal együtt töltött időben is, mert mindig elérhetőnek kell lenniük a munkájuk miatt. A pszichológus szerint fel kell tenni önmagunknak a kérdést: Feláldozzuk azt a kicsi időt is amit a gyerekeinkkel tölthetünk és szülők lehetünk, vagy a családdal eltöltött időben a gyerekeinkre-, a családra figyelünk háttérbe szorítva ilyenkor a munkánkat? Ez persze nagyon nehéz döntés és talán nincs is jó választás. Állandóan elérhetőnek lenni, vagy rendszeresen a munkahelyi e-maileket ellenőrizni - mert attól félünk, hogy elmulasztunk valamit - ez elvonja a figyelmet a családról és stresszessé teszi azt az időt amit közösen-, örömmel kellene eltölteni egymással. Steiner-Adair szerint egy mai munkahelyen csak akkor van esély elérni változást pl. a munkarendben, vagy az állandó elérhetőség elvárásának változtatásában, ha ezt a szülők jelzik a munkáltatójuk felé.

Photo: www.livescience.com

Megj.: Sok dologban egyet tudok érteni ezzel a pszichológusnővel, de ez a munkahelyi elvárásokkal kapcsolatos rész az amivel kapcsolatban - azt hiszem - azért nem ennyire egyszerű a helyzet, különösen manapság. Persze hallani olyan munkahelyekről, amelyek nagyon családbarát módon gondolkoznak és igyekeznek az alkalmazottaik részére támogatást nyújtani, hogy a családi életük is működjön. Ezek elsősorban skandináv cégek - legalábbis akikről én tudok - és mennyire jó, hogy vannak ilyenek! Irigylésre méltó, ha valaki ilyen helyen dolgozhat! De azt gondolom, hogy ez sajnos nem jellemző egyenlőre...

6. A képernyős kütyük nem használnak a házasságnak sem. Ez pedig nem jó a gyerekeknek sem a családban.

Steiner-Adair a következő kérdést tette fel a szülőknek és arra kérte őket őszintén válaszoljanak: "Mi az első amikor reggel felébred az ágyban: Elfordul és megnézi a telefonját? vagy A párjához fordul és megöleli őt?" A gyerekek nagyon rövid idő alatt észreveszik, ha a szüleik eltávolodnak egymástól...

Sok gyerek elmondta az interjúk során, hogy a szüleik folyamatosan veszekednek velük a tech kütyük használatára otthon felállított szabályok betartása miatt (pl. az étkező asztalnál senki nem használ semmilyen eszközt), miközben sokszor éppen ők szegik meg,  a saját maguk által felállított szabályokat.

A másik amit a gyerekekkel készített interjúk során leszűrt a pszichológusnő, hogy a gyerekek látva otthon, ahogy a szülők egymással beszélnek: pl. valamilyen fontos témában benne vannak, aztán egyszer csak az egyik telefonálni kezd a beszélgetés kellős közepén...  ezzel azt üzeni az egyik szülő, hogy kevésbé fontosnak tartja a másikat; ezzel pedig (rossz) példát is mutat a gyerek számára, abban hogyan viszonyul azokhoz, akik számára a leginkább fontos személyek.

Photo: www.gottmanblog.com

7.  Ahhoz, hogy jó szülő lehess, törődnöd kell magaddal.

A felnőttek bizonyos szempontból ugyanúgy használják a képernyős eszközöket, mint a gyerekek. Elkerülve ezzel az másokkal való kapcsolatot és az igazi pihenést, feltöltődést. Egyre gyakoribb az, hogy amikor a szülőnek egy kis ideje van, akkor megnézi a Facebook oldalát, vagy üzenetet ír, stb. Sokkal inkább ilyesmivel töltjük a kis szabadidőnket, minthogy kezünkbe vennénk egy újságot, vagy a kanapén pihennénk egy kicsit, esetleg sétálnánk egyet a friss levegőn... miközben ezek azok a tevékenységek, amelyekkel tényleg feltudunk töltődni a hétköznapi rohanásban. "Néhány szülő azt gondolja, hogy megnézni az Instagram oldalát, vagy belenézni a hírekbe pihenés a számára," de Steiner-Adair szkeptikus ezzel kapcsolatban. "Az e-mailek elolvasása egyáltalán nem pihentető" - mondja. "Nézni a kis kézben tartható képernyőt, egyáltalán nem jelent szellemi kikapcsolódást."

Egy jó séta, szép környezetben... valóban sokkal jobban hangzik.

8. "Sajnálom, de azt kell mondjam, a szülőknek sok esetben tényleg fogalma sincs mit csinálnak a gyerekeik "online".  Persze nem egyszerű tartani velük a lépést, de ez azért nem azt jelenti, hogy fel lehetne adni a próbálkozást...", Steiner-Adair

Photo: www.geekologie.com

 A McAfee készített egy felmérést 2013. júniusában, "Digitális Megtévesztés: Online szétválás a szülők és a gyerekek között," - ez a tanulmány bebizonyította, hogy a szülőknek fogalmuk sincs mit csinálnak a gyerekeik online -- és egyben kimondja, hogy ez a fajta oda nem figyelés súlyosan káros a gyermekek számára. Néhány adat amit a vizsgálat feltárt: a szülők 80%-a nem tudja, hogyan ellenőrizze, gyermeke mit csinál online. Sőt, 74 százalékuk azt mondja, "egyszerűen elismeri, hogy kudarcot vallott, de sem ideje, sem energiája nincs arra, hogy a gyerekeit ellenőrizze és csupán bízni tud benne, hogy nem történik semmi baj", írják az említett tanulmány szerzői. A pszichológus szerint azonban, a kudarc felvállalása nem opció akkor amikor tudjuk, hogy az interneten a gyerek nagyon könnyen beleakadhat számára ártalmas tartalmakba. A gyerekekkel folytatott beszélgetések során, több kamasz fiú is kérdéseket tett fel neki olyan szexuális tartalmakról, amiket az interneten találtak. "Azt kérdezték, segítene nekem megérteni, miért akarják a nők, hogy fojtogassák őket szex közben? Miért akarják, hogy lepisiljék őket?" És valóban. A felmérés szerint a 13-23 év közötti fiatalok 57 százaléka használja az internetet szexuális tartalmak keresésére, miközben a szülőknek csak 13 százaléka gondolja, hogy ezt tennék a gyermekeik.

De Steiner-Adair szerint van remény, miszerint egy McAfee statisztika azt mutatja, a kamaszoknak majdnem fele gondolja úgy, ha tudnák, hogy szüleik figyelik mit csinálnak a neten, egészen másképp viselkednének online. "Ez azt jelenti, hogy lehet hatásunk erre", mondja a pszichológus. A javaslatai pedig a következők: a számítógépeket csak közös terekben lehessen használni otthon, a szülők és gyerekek, közösen írjanak egy egyezséget, amiben pontosan és egyértelműen leírják milyen szabályok vonatkoznak a számítógép és internet használatra és mi az elfogadhatatlan viselkedés online. Majd pedig helyezzük el ezt az egyezséget/"szerződést" egy szembetűnő helyen, egyrészt, hogy a gyereket emlékeztessük erre, másrészt ez nagy segítség lehet számára, amikor a barátai jönnek hozzá, így könnyebb mondani a többieknek, hogy nagy bajba kerülne egy ilyen, vagy olyan tartalommal, mert "neki vannak a világon a legrosszabb szülei". "És igazából ez az amit szeretnénk, hogy ezen a téren mi legyünk a legszigorúbb/legrosszabb szülők a világon",  mondja Steiner-Adair.

Ez is elkezdődött... ismét

és hazudnék, ha azt mondanám nem számítottam rá! Az elmúlt hetekben már készítettem magam lelkileg, hogy abban a pillanatban, ahogy belépnek a gyerekeim az iskola kapuján - főleg a kamasz - megindul az őrület! Mármint, hogy mi a menő és mi az ami feltétlenül szükséges a "menőséghez" a suliban. Ugye nem gondolom rosszul, ha azt feltételezem: nem én vagyok az egyetlen szülő, aki mostanában ezt hallgatja szeretett gyermeké(ei)től és ennek következtében folyamatosan őrlődik az elvei-, a szeretett gyermek kívánsága és persze mindennek a családi kasszára gyakorolt hatásának elemzése között. Közben pedig bosszankodik (én legalábbis azt teszem), hogy a többi szülő milyen érvek mentén gondolkozik teljesen másképp erről a témáról? Miközben elfogadom, hogy "mindenki másképp csinálja". De vajon miért tartja hasznosnak/jónak(?) egy szülő, hogy 12-13 éves (vagy akár még fiatalabb) gyerekének (a legújabb) okostelefonja legyen? És akkor a többi "kütyüről" már ne is beszéljünk!

Photo: http://www.salon.com/2013/01/29/

Ennek megfelelően a tegnapi napunk jelentős részben azzal telt, hogy erről a menőség témáról beszélgettünk (ismét) hosszasan, időnként "indulatosan"; és közben nagyobbik fiam "review"-kat nézett a legújabb okostelefonokról... :-S    Megjegyzem, igazi "waste of time"... mert persze mindegyik nagyon hasonló csak az egyikben Jelly Bean 4.1 van, a másikban Jelly Bean 4.2 és ettől 6 ezred másodperccel előbb gördül a képernyő és előbb válaszol arra a kérdésünkre, hogy milyen az időjárás Ausztráliában...

Photo: www.securedgenetworks.com

Tényleg! Annyira, de annyira örülnék, olyan szülők véleményének most (is), akik úgy gondolják, hogy okos telefonra márpedig az egészen fiatal-, akár kiskamasz gyereknek is szüksége van. Nagyon szeretném tudni miért tartják ezt - számomra meglepően sokan - olyan fontosnak és miért nem gondolnak arra, hogy esetleg nem hogy nem fontos még ebben a korban az ilyesmi, hanem akár még "ártalmas" is lehet?

Hogy értem, hogy "ártalmas" lehet? Például amit én tapasztalok ezekkel a kütyükkel felszerelt gyerekekkel kapcsolatban, hogy előszeretettel azon "lógnak" és kevésbé a való világban kommunikálnak. Beszélgetés helyett inkább textelnek, vagy csetelnek; játszanak, vagy zenét hallgatnak, de mindenesetre magukban ténykednek... és persze közben ki tudja még mi mindent csinálnak a neten, ami szinte teljesen lekövethetetlen... Azt látom, hogy azok a gyerekek akik korán kapnak ilyen "kütyüket", teljesen "beszívódnak" a virtuális világba és sokkal szívesebben töltik ott a szabad idejüket mint a valóságban. Közben nem mozognak és nem tanulnak meg "face-to-face" kommunikálni és konfliktusokat kezelni... Arról már nem is beszélek, hogy mennyire "menő", ha az iPhone mellett a gyerek beats fejhallgatón (vagy máson) "tolja a fejébe" a zenét, de közben néhány év alatt esetleg "megsüketül", de legalábbis romlik a hallása. Aztán arról meg végképp ne beszéljünk - bennem azért ez is felmerül időnként - hogy vajon milyen hatása van a gyerekeink fejére az a sugárzás ami ezekből a telefonokból kijön? A mobil telefonok által keltett sugárzással és annak daganat keltő hatásával kapcsolatban egyszer - talán egy éve - olvastam egy rövid cikket, mi szerint a WHO (Egészségügyi Világszervezet) nagyon óvatos állásfoglalása szerint lehet ilyen hatása, de  kockázatelemzések és kutatások folynak a témában... Hozzáteszem, hogy a vizsgálatok elsősorban a 18 év feletti korosztályban történnek, vagyis a felnőtt lakosság körében, a gyerekek pedig még érzékenyebbek a káros környezeti hatásokra. Ennek kapcsán találtam egy honlapot,  ami arról szól, hogy a 10-24 éves korosztályban is zajlik egy ilyen felmérés Európában... ennek a linkje itt található: mobi-kids. 

Szóval egy millió dolog van, ami - szerintem - ellene szól, hogy ideje korán ilyen eszközt adjunk gyermekünk kezébe. Ráadásul az internet biztonsággal foglalkozó szakemberek is azt mondják, hogy okos telefont tényleg csak alapos megfontolás után vegyünk a gyereknek... pont az "ellenőrizhetetlenség" miatt. De úgy tűnik, mégis lehetnek olyan szempontok, ami mindezek ellenére arra sarkallja a szülőket, hogy nem kis költséggel ilyen eszközt vegyenek a gyereknek.

Photo: www.teachthought.com

Azt megértem, ha a mai világban egy szülő szeretné elérni a gyerekét napközben telefonon, és emiatt úgy gondolja, szüksége van a gyereknek mobilra. De ehhez vajon  kell-e okostelefon internet előfizetéssel? Erre érveltem én azzal a gyerekemnek, ha össze is gyűjti a pénzt okos telefonra, egyenlőre nem támogatom, hogy legyen rajta internet előfizetés. Akkor meg minek egy ilyen drága telefon?! Itthon van minden egyéb eszköz, a videojátéktól, a laptopon át a Kindle olvasón és a tableten keresztül minden, amiken mindazt megteheti amit az interneten szeretne (hozzáteszem: kontrollal)... Meg egyébként is, mire szeretné használni az okostelefont? Persze a válaszban a telefonálás volt a legutolsó... :-S   de őt nem is hibáztatom, sőt igazából senkit nem hibáztatok. Mindenki csinálja úgy, ahogy a legjobbnak gondolja. Mint ahogy én is azt próbálom... próbálnám? :-S  Talán könnyebb lenne - a nagy ellenszélben - ha érteném miért gondolják sokan másképp. Szeretném tudni az érveket a másik oldalról, mielőtt esetleg arra szánnám rá magam - hogy mindent félretéve - a "menőség jegyében" kidobok az ablakon havi (Forintba átszámolva) kb.15.000-20.000 Ft-t.

Erre jött egyébként  ma reggel a két kisebb gyerekem... azzal, hogy nekik pedig iPad kell a suliban, mert az osztályban azt használják és kell a tanuláshoz. :-S Megnéztem. Tényleg be van írva, méghozzá így: "BYod". Kérdezem, ez meg mi?  "Bring your own device". :-( Az ő esetükben pedig 8-10 évesekről beszélünk... 

Te jó Ég! Hogyan lehet ezt jól csinálni?!

A héten elkezdődött a suli... nálunk. Otthon pedig hétfőn fog...

Picture: www.whathaveyouheard.wordpress.com

Mindig nehéz az iskola kezdés, szülőnek-, gyereknek egyaránt. Otthon is így volt ez mindig, tudom. Bár idén mintha - legalábbis, ahogy olvasom a híreket és hallom a barátoktól - még nagyobb stressz lenne ez mint általában. Rengeteg a változás... ezekről szól az alábbi cikk, amit egy ismerős osztott meg a Face-n. Íme: 

http://jovoiskolaja.hu/amit-minden-szulonek-tudnia-kell-tanevkezdes-elott-forras-europai-szulok-magyarorszagi-egyesuletenek-oldalarol/

Bevallom, nem sokat hallottam erről a rengeteg új dologról - eléggé meg is vagyok most lepődve - egyedül arról hallottam, hogy betöltött 6 éves kortól kötelező iskolába menni minden gyereknek - hacsak - nincs valami oka annak, hogy még egy évet oviban maradjon. Ennyi. Aztán a héten beszélgettem egy barátnőmmel - akinek idéntől mind a három gyereke suliba fog járni - ő említette, hogy terjed a híre ennek a "délután négyig bent kell maradjon minden gyerek az iskolában 8. osztályig" dolognak. Tegnapra kiderült: a hír igaz, szeptember elsejétől életbe lép ez a szabály - úgy tűnik - sok egyéb új dologgal együtt. Távol álljon tőlem, hogy kvázi "kívülállóként" véleményt alkossak a dologról. Bár őszintén szólva például ezt a "délután négyig bent kell lenni a suliban" dolgot nem teljesen értem. Mi az oka ennek? Próbáltam rákeresni a neten, de semmit nem találtam. :-( Mondjuk arról sem találtam semmit, hogy mit fognak csinálni a gyerekek ebben a plusz időben, hogy legalább hasznosan teljen a kötelező órák utáni idő...

Igazából az oka - hogy arra gondoltam írok erről - az az, hogy a tervezett változásokat olvasva sok dolog van, amivel itt eltöltött időszak alatt találkoztam és ami nagyon hasonlónak tűnik az itt megtapasztaltakhoz, legalábbis első ránézésre. Arra gondoltam, talán kevésbé "idegesítő" lesz ez az egész, ha leírom ezeket...  Persze - hozzáteszem - nincs széleskörű nemzetközi tapasztalatom, csupán itt az Egyesült Államok egyik államában jár 3 gyerekem - állami - iskolába... így erről tudok beszámolni, anélkül, hogy összehasonlítani akarnám a kettőt és hozzátéve gyorsan, hogy nem gondolom azt sem, hogy az itteni iskolarendszer tökéletes volna.

Kezdem rögtön ezzel a délután négyig bent van a gyerek a suliban, na meg a 6 éves kortól kötelező sulival...

Itt 5 éves kortól kötelező az iskola. Ha a szülő szeretné- és a gyerek későn (tanév kezdéshez közeli időszakban tölti be az 5. évet) akkor mehet egy évvel később is suliba, de 6 éves kor után már tényleg csak nagyon indokolt esetben kerül iskolába egy gyerek. (Csak halkan teszem hozzá, hogy itt addig, amíg a gyerek nem kerül iskolába - vagyis 5-6 éves korig - semmilyen állami intézmény pl. bölcsőde, vagy óvoda; nincs biztosítva a gyerekek számára.) Szóval, itt a gyerekek nagy-nagy többsége elkezdi a sulit 5 évesen. Ezt az első évet ugyan "Kindergarten"-nek hívják, de ez tulajdonképpen nem jelent semmit, mert gyakorlatilag ugyanolyan mint nálunk az első osztály. A kicsik - a nagyobbakkal együtt - reggel 8 körül kezdik a sulit és ott vannak majdnem délután négyig. Ez igaz Kindergartentol az 5. osztályig, utána annyi a változás a 6-8. évfolyamokon, hogy egy órával előbb kezdődik a suli és annyival előbb is van vége. Szóval, a gyerekek ott vannak a suliban egész nap, a nap folyamán gyakorlatilag egyszer esznek tízórai félét és van egy ebéd. Ennyi. Majd délután 4 és fél öt között érnek haza és kezdi meg a szülő hurcolni a gyerekeit a külön órákra, merthogy az általános iskola a tanítás végével - háromnegyed négykor - bezár és mindenki mehet amerre lát. Szóval, ezután visszük a gyerekeket sportolni, külön órára, ki hova. Ez pedig minden nap úgy néz ki, hogy este 7-8 körül érünk haza, vacsora és lecke! Mert hogy az is van minden nap, még a kicsiknek is. Na jó, nem több órás lecke - ez azért fontos! - de van. Kicsiknek kevesebb, nagyoknak több. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy este 9 előtt nem sikerül a napi kötelező dolgok végére jutni. Így leírva elég drasztikusan hangzik. Tudom. Én (voltam) vagyok a legjobban meglepve, amikor mégis azt tapasztalom, hogy a gyerekeim szeretnek suliba járni. Azért el kell mondanom ehhez néhány fontos dolgot, ami oka lehet ennek: az iskola nagyon-nagyon jól felszerelt, a környezet színes-, vidám és barátságos, bár - szintén nagyon meglepő módon, elképesztően szigorú fegyelem van az általános iskolában - és az órák pedig egész napra el vannak osztva (amik egyébként nem is 45 percesek és a tantárgyak "blokkosítva" vannak); ilyesmi pedig, hogy napközi-, vagy tanulószoba természetesen nincsen.

Aztán. Olvasom, hogy tovább szigorítják a szülők részvételét az iskolák életében. :-(  Vagy a szülők beleszólását az oktatásba? Lehet, hogy nem is ugyanaz a kettő. Mindenesetre ezzel kapcsolatban is le kell írjam a saját élményemet, ami a magyar iskolarendszer után nagyon meglepő volt számomra. Természetesen, itt sem a szülők mondják meg az iskolában, hogy mit és hogyan kellene tanítani. Szó sincs erről. De nekem nagyon hosszú időbe telt - és a mai napig érnek váratlan élmények - hogy megszokjam, hogy az iskola mennyire nyitott a szülők felé és mennyire számít(!) a szülőkre. A szülő nem hogy "ki van tiltva" a suliból a tanítás idejére, sőt örülnek, ha a szülő megy és segít(!). Akár a tanárnak, akár az osztályban. A kicsikhez be lehet menni minden héten megadott időpontokban, például mesét felolvasni, együtt rajzolni velük, vagy akár segíteni bizonyos egyszerű foglalkozásokat megtartani. Később, a nagyobbaknál vannak bizonyos órák amiket szülők tartanak, például pénzügyi ismeretekről, vagy a családról, vagy például a várostervezésről, stb. vagy, ami szerintem hihetetlen nagy ötlet: a saját munkájukról. Ezeket például mind-mind nagyon szeretik a gyerekeim. Ráadásul - azt gondolom - ez tényleg mindenkinek jó. A tanárnak van ideje másra, a gyerekek örülnek az életből jött tapasztalatoknak-, színesebb az óra, és persze a szülő is örül, hogy gyerekekkel találkozhat egy ilyen helyzetben. Mindenesetre az iskolák nagyon kezdeményezőek és nagyon biztatják a szülőket, hogy legyenek aktívak és vegyenek részt az iskola életében. Természetesen a meghatározott keretek között és a belépésre vonatkozó szigorú szabályok betartása mellett. Ez utóbbi alatt, elsősorban a gyerekek biztonságára vonatkozó szabályokra gondolok.

A következő amiről olvasok az "aktív rendőrök", illetve "bűnmegelőzési tanácsadók megjelenése" az iskolákban. Ez az infó azért elég kevés, amit olvasni lehet ebben a cikkben erről. Jó lenne látni azt a törvényi szabályozás, hogy ez pontosan hogyan is van leírva. Ezzel kapcsolatban nekem - itteni - személyes tapasztalatom nincsen, mivel nincs középiskolás korú gyerekem, de tudom, hogy például a középfokú iskolákban (High School-ban) van ilyesmi. Az iskoláknak van saját biztonsági szolgálata, sőt hallottam arról is, hogy előfordul, hogy órára bemennek és ellenőrzik a diákokat pl. kábítószer után kutatva.

Aztán megint egy új dolog amiről olvasok: "...már életbe lépett változás, hogy az iskoláskorúnak látszó gyerekeket, ha iskolaidőben az utcán vagy egyéb nyilvános helyen (pl. plázában) vannak, és nem tudják írásban, hitelt érdemlően bizonyítani, hogy igazoltan vannak távol, a rendőr bekísérheti az iskolába..." Nos, ez itt is pont így van. Ha a rendőr iskolás korú gyereket lát az utcán iskola időben, megáll és meg kérdezi miért nincs suliban... Gyereknek iskolában a helye. Hozzáteszem, hacsak nem "home schooler", vagyis a mi szóhasználatunkkal élve: magántanuló, ami nem annyira ritka errefelé mint nálunk, de ebben az esetben is, ezt igazolni kell. 

A következő amit olvasok:

"2016-tól nem tehet érettségit az, aki nem teljesített 50 óra közösségi szolgálatot. Ennek formája, módja még alakul." Ez szintén itt is így van. Csak itt 100 óra a kötelező, ha jól tudom. Ez lehet bármilyen önkéntes munka, akár olyan jellegű is amelynek során segítenek időseknek-, rászorulóknak pl. a ház körüli feladatok ellátásában. Ezt igazolja az illető, vagy az adott szervezet és ezt kell az iskolának leadni. Egyébként az amerikaiak hihetetlen "nagyok" az önkéntes munkában és erre már egészen korán igyekeznek ránevelni a gyerekeket.

Végül: "Az első évfolyamon a gyerekek ingyenesen kapják a tankönyvet, ám az ilyen könyvet a tanév végén vissza kell adniuk az iskola könyvtára számára". Az itteni iskolákban nincsen ilyen, hogy "tankönyv csomag", sőt egészen sokáig még füzetek sem nagyon vannak... Bevallom, engem eleinte nagyon zavart, de mondhatom máig nem nagyon szoktam meg azt, hogy a gyerekeim mindenféle papír kupacokkal jönnek haza az iskolából. A kisebbek hetente hozzák haza a tanulás közben "termelt" papírokat: feladatokkal, tesztekkel. A nagyobb gyerekeknek már vannak kisebb füzeteik, de nem sok. A (gyakorlatilag) felső tagozatos gyerekem mostanra jutott el oda, hogy nagy méretű spirál füzetei vannak a különböző tárgyakból, összesen 6db(!). Tankönyvet azonban eddig még soha nem kellett vennünk. Mert hogy azokat az iskola biztosítja és az iskola tulajdonát képezik. Év elején, amikor megkapjuk ezeket át kell néznünk őket és egy nyomtatványon igazolni kell, hogy milyen hibákkal vettük át. Év végén pedig vissza kell adni az iskolának. Ha közben a könyvnek komoly baja lenne, vagy tönkremenne valami miatt, akkor kellene kifizetnünk. Természetesen belefirkálásról, aláhúzásról, keretezésről és sorkiemelésről szó sem lehet. Most néztem meg az erre a tanévre kapott könyveket, amelyek 3-8 évesek és egyenként 700-1.000 oldal körüliek - súlyzónak beillenének - de a suliba nem kell vinni őket, itthon kell tartani és csak akkor kell elővenni, ha olyan feladatot kapnak, hogy szükség van rájuk. Egyébként nagyrészt az internetről és számítógépen tanulnak, illetve papíron kapják meg a leckéket.

Mindezeket - a blog eredeti témájától eltérve - csak azért írtam le, hogy legalább kicsit megmutassam - ezek a változások első ránézésre valóban sokkolónak/idegesítőnek tűnnek, azért - van példa hasonlóakra máshol is. Persze tudom, hogy minden a részleteken múlik és azon, hogy hogyan/milyen módon lesznek bevezetve és megvalósítva ezek a változások... Pont ez az - ami itteni szóhasználattal élve - tényleg nagy kihívásnak tűnik...

 ui. A következő bejegyzésem - most már tényleg - "cyber" téma lesz. Az itteni iskoláktól ugyanis kaptunk egy listát, hogy milyen alkalmazásokat (app-kat) fognak használni a gyerekek a suliban, a tanítás során. Arra gondoltam, ez hasznos lehet azoknak, ahol van lehetőség arra, hogy a gyerekek ilyen eszközöket is használjanak a tanuláshoz.

Nano micsoda?! Torna!!!

Nem gondoltam volna, hogy ezekben a nyári hónapokban ilyen keveset tudok itt lenni a gép előtt és főleg, hogy ilyen keveset fogok írni a blogba... :-S Az az egy vígasztal, hogy azt gondolom/remélem nem vagyok ezzel egyedül és akiknek szánom a blogot, ők hasonlóan keveset vannak gép előtt mostanában. Egyébként is, ezekben az őrült meleg napokban maximum egy klimatizált szobában lehet kellemes elfoglaltság blogokat olvasni. Mindenesetre remélem, hogy aki mégis erre szánja rá magát, ránéz az enyémre is! Kivételesen, ma valami egészen másról írok, mint a gyerekeinkről... ma nekünk, nőknek való téma lesz! Mert hát, egy kiegyensúlyozott anyuka nagyon fontos a családban, a kiegyensúlyozottsághoz pedig sokat tud hozzátenni, ha "jó formában" vagyunk! Közhelyes... tudom! :-) De az ideológiát félretéve: egyszerűen megtetszett a dolog és gondoltam, hátha más is érdekesnek, esetleg hasznosnak találja!

Ezeket a napokat azzal töltöm, hogy próbálok felkészülni a hosszú utazásra, ami "kis" családunk előtt áll a következő hetekben. Első menetben két nap alatt nettó 26 órát fogunk autóban tölteni és bevallom nem kicsit aggódok amiatt, hogy három gyerekünk, hogyan tölti majd el ezt a temérdek időt; lehetőleg olyan módon hogy ne menjünk egymás agyára, sőt ha lehet, akár még valami "hasznuk" is legyen belőle. Szóval, nem kevés időt töltök mostanában azzal, hogy kiválogassak filmeket és alkalmazásokat az útra, amivel a rajzoláson és olvasáson kívül - hasznosan - el lehet az időt tölteni. (Ha valakinek van valami jó ötlete, szívesen venném! :-))  Keresgélés során akadtam bele az alábbi témába és arra gondoltam megosztom Veletek, hátha...  Eddig hallottam már nano technológiáról, iPod nano-ról és ki tudja még hányféle nano-ról, de "Nano Workout"-ról még nem!

Photo: a most megjelent könyv borítója, a www.nanoworkout.com

Ez lehet az új "dili", hogy elfoglalt anyukaként - egy kis plusz odafigyeléssel - "formában" tartsuk magunkat. A dolog pofonegyszerű, csak azt sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe! Haha! A kiindulási alap az, hogy régebben amíg a mindennapokban sokat mozogtunk - mert nem számítógép előtt dolgoztunk, nem autóval utaztunk, na meg nem lifttel mentünk fel az emeletre - addig nem volt különösebben gondunk azzal, hogy elhízhatunk, vagy a mozgásszegény életmódunk miatt mindenféle nyavalyáink lehetnek. Hogy ezeket elkerüljük, nem kis erőfeszítéseket kell tennünk manapság, akár időben-, akár energiában-, esetleg anyagilag. Joakim Christoffersson pedig gondolt egy nagyot és kitalálta nekünk a nano workout-ot! Azt mondja, használjuk ki a körülöttünk lévő lehetőségeket és tartsuk magunkat formában: például nyújtsunk a zuhany alatt, nyomjunk néhány fekvőtámaszt egy telefonkonferencia közben, vagy hasizmozzunk a kanapén az esti tv nézés során...

Íme 8 egyszerű példa, amivel érzékelni lehet miről is van szó:

- fogmosás közben végezzünk guggolásokat (comb),

- munka közben, néhányszor nyomjuk ki magunkat a székünkből a karunk segítségével (karizmok, tricepsz),

- kanapén ülve dőljünk hátra és pedálozzunk a levegőben a lábainkkal (lábak, alsó hasizmok),

- bevásárlásból hazafelé a kosarunkat, vagy szatyrokat emeljük fel néhányszor (karizom),

- gyaloglás közben húzzuk be a hasunkat és figyeljünk oda, hogy onnan indítsuk a mozgást (hasizom),

- helyezkedjünk az ágyunk szélén és óvatosan engedjük le a fejünket egy kis időre (nyakizmok),

- a villamoson-, vonaton álljunk egy lábra (miközben kapaszkodunk), így az egyensúlyozáshoz dolgoztatjuk az alsó lábizmokat,

- ha tehetjük mozgólépcső- és lift helyett, mindig válasszuk a lépcsőt.

A dolog tényleg nagyon egyszerű. Szerintem például a francia nők valami ilyesmit már régen kitaláltak, mert ahogy olvastam valahol, ők - hacsak tehetik - mindig gyalogolnak és lépcsőznek. Na de most már itt van erről egy könyv is azoknak, akikhez ez a fajta torna áll közelebb. A szerző szerint ezekkel az egyszerű gyakorlatokkal, életre szólóan fitten tarthatjuk magunkat. Hááát, nem tudom! Azt hiszem, én azért még megtartom a spinning biciklimet! :-)

8 ok amiért fontolóra vehetnénk, hogy otthagyjuk a Facebookot

Nem terveztem, hogy ma még írok... de pont ma jelent meg egy cikk az Indexen, vagyis a Velveten (ahol egyébként csak nagyon ritkán találok olyat, amit elolvasok) ami a FB témához kapcsolódik. A címe is sokat mondó, bár kicsit talán hatásvadász: "Ezért hagyja ott a Facebookot, de most azonnal" rákattintva természetesen el lehet olvasni. Engem nagyon érdekelt az eredeti cikk, ami alapján ez a Velvet írás született. Aki teheti olvassa el - szerintem érdemes - nekem legalábbis jobban stílusom mint a velvetes változat: "8 Reasons to Deactivate Your Facebook Account" , plusz van benne néhány dolog ami a magyar cikkben kicsit más.

Facebook, Facebook, Facebook... Kiapadhatatlan téma! Egy biztos, időnként én is elgondolkozom rajta, hogy meg kellene szüntetni a profilomat. Nem tetszik sok dolog és a cikkben lévő nyolcas listából a 3-as, 6-os és 8-as mindenképpen ezek közé tartozik. Aztán nagyon nem szeretem még, hogy állandóan változtatják a beállításokat és folyamatosan ellenőrizni kell, hogy éppen mi a helyzet, az sem tetszik továbbá, hogya a profilt megszüntetni nem is olyan egyszerű, vagyis, hogy "nehezített" pálya.... ja, és azt sem szeretem, hogy számomra nagyon "nyomulós" a FB stílusa és folyamatosan kapom az ezer üzenetet, hogy ki mit csinált éppen az idővonalán, vagy az enyémen és menjek már fel, mert különben "lemaradok" valamiről... :-S Szóval akad szép számmal amit nem szeretek... Most akkor fel kellene soroljam, hogy akkor miért is vagyok fent... Azt hiszem a két legfontosabb ok a következő: az egyik hogy érdekel ez az egész, vagyis hogy mi ez, főleg a gyerekeim miatt; a másik, hogy külföldön élve, nagyon megkönnyíti számomra, hogy kapcsolatban legyek az itthoniakkal: a családdal és a barátokkal.

Ezzel együtt érdemes megfontolni újra és újra, hogy maradunk-e, ha igen, akkor pedig, hogy mit teszünk fel.

Biztonságban a közösségi oldalakon, néhány jó tanács

A mai bejegyzésem témája, talán kicsit száraz és unalmas lehet, de azt hiszem érdemes végig olvasni és végig gondolni a leírtakat gyermekünk "digitális biztonsága" érdekében. Persze ijesztgetni senkit nem szeretnék, de azt azért bizonyára minden szülő tudja már, hogy az online közösségi oldalak nem csak szórakozást, információforrást- és a barátokkal történő kapcsolattartást jelenthetik, hanem akár lehetnek veszélyek forrásai is. 

Tulajdonképpen az egész blogolás ötlete ebből indult lassan egy éve, amikor egy nagyon kedves barátnőmnek kerestem valamiféle segítséget, hogy a legfontosabb veszélyekről tájékozódni tudjon. Ő maga nincs fent a legnagyobb közösségi oldalon, de óvatos- és odafigyelő szülőként igyekszik tájékozódni, hogy mi történik(-het) csemetéivel az online térben. Különösen az éppen kamaszkorban lévő és lassacskán szárnyait bontogató nagy lányával. Mint említettem, ez a barátnőm nincs fent semmilyen közösségi oldalon, valamiféle erős ellenérzés távol tartja ettől... amit persze valahol megtudok érteni... egyrészt mert valóban érdemes nagyon odafigyelni, hogy mit posztolunk, -kommentelünk és -lájkolunk... másrészt mert időnként - legyünk őszinték - valóban nagyon frusztráló tud lenni, a sokszor inkább "keepsmiling"book-nak nevezhető közösségi oldal. Szóval ez a kedves barátnőm úgy döntött, hogy ő bizony nem akar gyermeke ismerőse lenni semmilyen közösségi oldalon, hogy ilymódon felügyelje lánya online életét. Inkább próbál tájékozódni és jó kapcsolatban lenni vele, hogy amikor csak szükséges megtudják beszélni egymással, ha valami gond van. Amikor azonban erről beszélgettünk, gyorsan kiderült, hogy nem túl sok lehetősége van a tájékozódásra. Így én igyekeztem előkeríteni egy jól használható-, átfogó és lehetőleg nem túl hosszú leírást számára. Ennek a fordítását szeretném most megosztani a blog olvasóival is, remélem mások is hasznát tudják venni majd.

Az alábbi-, rövid összefoglaló nem mostanában készült, de a 10 pontban felsorolt-, kamaszok által leggyakrabban elkövetett hibák listája nagyon jól érthető és használható ma is. Legalábbis én így gondolom. Persze ez csak egy nagyon átfogó leírás, és ha valaki komolyabban szeretne tájékozódni érdemes mélyebben belemenni a fontosabbnak tartott témákban.

Ami engem illet, én fent vagyok a Facebook-on. Lehet, hogy jobban "félek" mint az említett kedves barátnőm? Vagy csak szimplán kíváncsibb vagyok? Bár, azt hiszem valami olyasmi is van benne, hogy "nem akarok lemaradni", vagy mint ahogy az előző bejegyzésben ajánlott filmben a 20 évesek mondják "dinoszaurusz" lenni így 40 körül... :-S Egy azonban egészen biztos, kíváncsi vagyok hogyan működik ez az egész! És kétségtelen, hogy vélek felfedezni valamiféle "feeling"-jét a dolognak. Érdekes például, hogy ki mit posztol- vagy éppen nem posztol magáról-, a hétköznapjairól- vagy a gyerekeiről. Akár egyénenként, akár "nemzetenként". Én persze csak a saját tapasztalataimról tudok beszámolni - ami semmiképpen nem nevezhető statisztikai mintának - ahogy én látom, a felnőtt-, 40 körüli korosztályt tekintve például az amerikaiak és a magyarok gyakran egészen más dolgokat posztolnak. Mi magyarok, zárkózottabbak vagyunk, nem annyira szeretjük feltenni  magánéletünknek-, családunk életének intim pillanatait, sok amerikaival ellentétben, ahol ez teljesen normálisnak számít. Persze kivételek mindig vannak. Mindenesetre érdekes látni, kinek-kinek mennyire mást jelent az "intim szféra" a virtuális térben. Emögött minden bizonnyal ezer ok húzódik meg, történelmi-, kultúrális háttér és ki tudja mi minden még. Szociológus nem vagyok, úgyhogy most gyorsan megnyugtatok mindenkit, nem kezdek tudományos elemzésbe! :-)  Viszont annyit azért hozzátennék még, hogy a kamaszoknál már nem annyira érzékelek ilyen nagy különbséget. Azt hiszem ez nem is annyira meglepő, ebben a - közhelyesen mondva - globalizált világban. A magyar kamaszok már ugyanolyan, vagy legalábbis nagyon hasonló módon válnak felnőtté a digitális térben, mint amerikai társaik. De vajon mi szülők tényleg kellő figyelmet fordítunk-e rájuk? Hogyan lehet ezt jól csinálni? Ez a téma az ami nagyon régóta foglalkoztat és ami miatt sok időt töltök el a "szakirodalom" olvasgatásával. Ebben szeretnék egy kis segítséget adni azoknak akiknek nincs idejük-, energiájuk, hogy utána járjanak az elérhető információknak-, híreknek. Annál is inkább, mert ezen a területen tényleg naponta lehet új híreket olvasni-, hallani.

Ez a mostani nagyon rövid - talán általános érvényűnek is mondható - összefoglaló a leggyakoribb veszélyekre hívja fel a figyelmet. Annak aki komolyan szeretne elmerülni a témában, ajánlom a következő alapos- (36 oldal!), évente frissített-, szülőknek szánt tájékoztatót: "A Parents' Guide to Facebook", sajnos angolul...
A témával kapcsolatban nagyon örülnék a visszajelzéseknek, és ha van érdeklődés-, vagy konkrét téma szívesen foglalkoznék azzal is a későbbiekben.

10 gyakori hiba amit tinik elkövet(het)nek a Facebook-on

(és mit tehetünk ellene)

Ha van kamasz gyermeked szinte teljesen biztos lehetsz benne, hogy aktív a Facebookon, és pont ez a teljesen ártalmatlannak tűnő tevékenység - amin keresztül kapcsolatban van a barátaival - hozhatja őt veszélyes helyzetekbe, ha nem eléggé óvatos.

Itt elolvashatsz néhány-, de gyakran előforduló hibát, amit talán felfedezhetsz kamaszod Facebook oldalán és talán kapsz néhány ötletet arra is hogyan beszéld ezt meg gyermekeddel. Vagy - ha esetleg nem lennél “ismerőse” a Facebook-on - legalább beszélgessetek ezekről, amikor csak lehetőség adódik erre.

1.)      Nem használja megfelelően-, vagy egyáltalán a személyes adatok védelmére vonatkozó beállításokat. A saját profil létrehozásakor meglévő - személyes adatokra vonatkozó - alapbeállítás nem biztosítja ezen adatok védelmét, vagyis a FB által felajánlott alapbeállítással bárki megnézheti gyermeked magán jellegű adatait – pl. hova jár iskolába, hol lakik, akár azt is hol lesz és persze mikor a közeljövőben.

Amire mindenképpen fel kell hívni a figyelmét: a személyes adatok védelme nagyon fontos elsősorban azért, hogy csak azok az ismerősei láthassák azokat, akiket ő tájékoztatni szeretne erről. Pl. szeretné, hogy a nagymama lásson egy friss bejegyzést, de nem szeretné, hogy megnézzen bizonyos fényképeket. Vagy talán szeretné, hogy a barátai megnézzék a fényképeit, de azt már egyáltalán nem, hogy a barátok barátai is láthassák azokat. Bonyolultan hangzik, de viszonylag egyszerű ezeket beállítani.

2.)     Az egész világon mindenki láthatja a profilját?  Az adatokhoz való hozzáférést semmi nem gátolja az alapbeállítások mellett.

Nagyon fontos, hogy kamaszunk megértse: a munkáltatóknál ma már sok esetben bevett gyakorlat, hogy a munkára jelentkezőket megnézik a közösségi oldalakon. És ami talán még ennél is fontosabb: minden információ-, bejegyzés-, fénykép - amit kamaszunk valaha feltöltött az internetre - örökre ott marad, még akkor is ha azt látszólag már kitörölte!

3.)     A teljes név használata. A legtöbb gyereknek eszébe sem jut, hogy gondolni kell arra, hogy a “cyber” térben akadhatnak adattolvajok, akik megszerzik mások adatait és visszaélnek vele, vagy akár olyanok is, akik kifejezetten gyerekekre “vadásznak”. Ez a hiba-, illetve ennek elkerülése különösen a tinilányok esetében nagyon fontos szempont.

Mit mondjunk erről? Természetesen senki nem akarja feleslegesen megijeszteni a gyerekét, de nagyon fontos minden, a FB használata során felmerülő-, lehetséges veszéllyel tisztában lenni. Miközben  elmondjuk neki a veszélyeket, tegyük hozzá ha a teljes nevét nem tüntetné fel az oldalán az jobban szolgálná a biztonságát és megnyugtatóbb lenne számunkra is.

4.)     Sértő-, bántó bejegyzések megjelenítése. Ez sajnos nagyon gyakran előfordul és még az is előfordulhat akár, hogy valamelyik ismerős tesz ilyen jellegű bejegyzést kamaszunk oldalára –akár - láthatatlan színűvé alakítva azt.

Ilyen esetben mindig a lehető leggyorsabban el kell tüntetni ezeket a bejegyzéseket, sajnos azonban még így sem lehetünk biztosak benne, hogy gyermekünk valamelyik ismerősénél nem maradt-e meg az eltüntetni kívánt bejegyzés. Ez esetben akár arra is szükség lehet, hogy gyermekünk megkérje barátait töröljék ki a nem kívánt bejegyzést.

5.)     Helytelen, vagy nem kívánt képek megjelenítése a profil oldalon. Ha egy ismerős megjelöli kamaszunkat és feltölt/megoszt a közösségi oldalon nem megfelelő tartalmú, vagy kamaszunk által nem kívánt fényképet azt azonnal ki kell törölni. Ezután ez már nem fog megjelenni többet a saját oldalán, de hasonlóan a korábban javasoltakhoz, érdemes megbeszélni az érintett ismerőssel, hogy kitöröltük a feltöltött képet és szeretnénk ha ő is levenné.

6.)     Ismerősnek jelentkező ismeretlenek. Felnőttként már sokkal határozottabbak vagyunk azzal kapcsolatban, ki az akivel szeretnénk kapcsolatban lenni a “cybertérben”. De a tinédzserek számára – életkorukból kifolyólag – nincs olyan (akár ismeretlen) “ismerős” akivel ne akarnának ismeretségben lenni. “Minél több ismerősöm van, annál jobb!” alapon.

Legyünk biztosak benne, hogy kamaszunk az általa bejelölt ismerősöket valóban ismeri, így elkerülhetjük azt a veszélyt, hogy valaki színlelt ismerősként van jelen gyermekünk ismerősei között.

7.)     Jelszó megosztása. A Facebook ajánlása szerint “még a legjobb barátodnak se add oda, vagy akár más számodra fontos személynek a jelszavadat”, ez alól talán a szülő kivétel lehet.

Mit tehetünk? Lányod talán azt gondolja a legjobb barátnőjével ez a fontos barátság örökre megmarad… Felnőttként már tudjuk, milyen gyorsan megváltozhat ez a helyzet. A legutolsó dolog az lehet, amit akár egy tini is szeretne, hogy a korábbi jó barát, immár kevésbé jóindulattal bejegyzéseket tegyen fel kamaszunk profil oldalára, persze kamaszunk nevében. Beszéljük meg vele: tartsa csak meg magának a jelszavát… végülis soha nem lehet tudni.

8.)     Hagyja figyelmen kívül a nem kívánt, vagy zaklató üzeneteket. Ez persze nem egyszerű. De az ilyen üzenetek hátterében állhat esetleg a neten keresztül történő zaklatás-, vagy megfélemlítési szándék.

Mit tegyünk ilyenkor? Ha gyermeked ilyen jellgű üzenetet kap, klikkelj rá a “report message” linkre, ahol blokkolni lehet a felhasználót akitől az üzenetet kapta.

9.)     Hagyja figyelmen kívül a korábbi barát/barátnő esetlegesen kellemetlenkedő megjegyzéseit. Persze, gyermekeink esetenként teljesen meg vannak győződve arról, hogy aktuális szerelmük örökké tartani fog. És persze sokszor tévednek. Így előfordulhat, hogy a korábbi kedves kellemetlenkedik kamaszunk profil oldalán.

Soha nem szabad gyermekünknek megengednie, hogy akár jelenlegi-, akár korábbi barátja/barátnője irányítsa - esetleg titokban kezelje – az ő saját FB-oldalát. Ez szintén egyfajta zaklatás lehet, amelyet jelenteni kell a közösségi oldalnak, illetve a “betolakodót” teljesen blokkolni kell.

10.)  A FB regisztrációs szabályának figyelmenkívül hagyása. “Anya! Már minden barátom fent van a Facebook-on és még ők sincsenek 13 évesek!”

Mit tegyünk ebben a helyzetben? A Facebook szabályzata (Facebook’s Statement of Rights and Responsibilities) tartalmazza, hogy legalább 13 évet betöltött kell legyen az a személy aki saját profilt hoz létre a FB-on. Hamis adatok megadásával megsértjük a Facebook erre vonatkozó szabályzatát. Amivel azon kívül - hogy nem teszünk jót gyermekünknek - nagyon rossz példát is mutatunk a későbbiekre nézve. Márpedig a hitelesség kamaszkorban rendkívül fontos tulajdonsága egy szülőnek. Így tehát határozottan mondjunk nemet az ilyen kérésre.

“10 mistakes teens make on Facebook and what to do about it”, Posted by Tammy Goodman,  Dec. 6. 2010.